Azert hihetetlen, mert mintegy 10 orankba telt ez a max. 250 km. Hajmereszto ut volt osszesen vagy masfel ora varakozassal. Az elsot meg a hegyen nyomtuk le reggel, utana egy olyan pasas vett5 fol, hogy elkepzelni nem lehetett volna jobbat: a turisztikai miniszteriumnak dolgozik mindenfele orszagimazs-programokban. Most csak egy momentum a beszelgetesbol: azt mondta, Montenegro leginkabb azt nyerte a fuggetlensegen, hogy Szerbia bajai (pl. Koszovo) vegre nem rajta csattannak.
Utana a fouton alltunk ket rendor tarsasagaban, hadd ne mondjam, hogy nem allt meg senki.
Azaz csak a szarajevoi busz.
Viszont itt kell megjegyeznem, hogy ezen az uton rosszulletre hajlamosak csak daedalonnal probalkozzanak, mert a busz is igen rozoga volt, de amennyit kanyargott a kb. szekelyfoldi minosegu ut, azon terepjaron kivul barmi egyeb is halal lett volna.
Es mindezt du. 5-ig (11-tol).
Szoval delutanra pont olyan szetesett lettem, mint masfel hata minden nap...
Szarajevo szep, vagy inkabb talan hangulatos: hatalmas elet van, kulonosen a percek mulva kezdodo bosnyak–francia meccs miatt, elkepzelhetitek. A belvaros zsufolt es keleties, bar a varakozasiamhoz kepest keves a kendos no. Es persze sokfele latszik a haboru nyoma, az epuletek elegge hellyel-kozzel vannak restauralva.
Ettunk valami csevap-feleket, a kiszolgalas minosithetetlen volt (a pincernek ropteben kellett eldaralnunk a rendelest, el is maradt belole a salata; a pincerno pedig harmadszori keresunkre sem fordult felenk...) — bizzunk benne, hogy a nyelvismeret hianya tette.
A hostel kapcsan majd holnap. Es a vasutallomasrol is, feltetlenul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése