Asszem ott maradt abba, hogy megyünk dolgozni a hétvége előkészítésén.
Késő lett, mire lefeküdtünk szerdán, és közben még (éjfél táján) volt még egy körünk, mikor kitaláltunk, hogy csütörtökön reggel a megjelenni készülő 3 új közvezzel mégsem megyünk ki (ebédünk se lett volna Zöldfáson), hanem maradunk a klubban... Részben rossz érzés volt, hogy megint kavarunk, részben jó, hogy három perc alatt tudtunk módosítani a programon Nórival meg Danival.
A nap jól sikerült, aztán estére elővett az idegesség, hogy nem tudom kezelni a megváltozott helyzet'... és ez tartott is tegnap ebédig. Megszakításokkal, mert olyan perc is volt, mikor azt éreztem, hogy nagyon tudnám én ezt csinálni — meg olyan is, hogy mindegy, hová, csak el innen.
Aztán sétáltunk egyet Paffyval, és közben lassan helyreálltak a dolgok. Kicsit patetikusan vagy túlkomolyan hangzik, de az fogalmazódott meg bennem, hogy új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Megint mérhetetlenül hálás vagyok, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiknek a szemébe tudom mondani, ha bajom van. Akár velük is.
A délutáni szünetben leveles-a-májust meg kerek-a-káposztát játszottunk Cili ötletére. Nagyon jólesett. Holnap jön a révészlegény... ;-)
És hatékonyak voltunk, talán kicsit túlságosan is. Két évre elegendő programot írtunk össze... Majd húzunk a naptár összeállításakor, azt hiszem.
És jót énekeltünk-társasoztunk-beszélgettünk este. Kellett már a lelkemnek.
A testemnek talán kevésbé, mert 2-ig nyomtuk, és ma hajnalban (jó, n7-kor) indultam fölfele, Paffy szerencsére be tudott vinni a vonathoz. Nórival találkoztam a Szerájban, és beszélgettünk, mintha nem egy éve találkoztunk volna utoljára, hanem a szokásos pár hónapja.
Itthon lucázás meg Gáborék, sebesen, mert 3-tól már Zsuzsi és Peti esküvője. Minden sallang nélkül, fesztelenül, csupa ismerős között. Kár, hogy a cserkész-körökből újabban így kiestem.
Ezt hagytam ki Szegeden — valami azt súgja, a jobbik részért... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése