hangulati ingadozások között élek, ha Péterre hallgatnék, abba kéne hagynom a blogolást egy időre, hogy ne panaszkodjak. De nem minden panasz-ok, csak hol fent, hol nagyon lent.
Tegnap délután kb. háromszáz méteren lenyomtam egy tábla csokoládét. Majd hazamentem, és befeküdtem a kádba. A kettőből már az egyik is rossz jel...
Viszont az enneagram lenyűgözött, még ha kapásból valami nagyon gázost is támasztott alá: egy olyan felismerést, amely éppen pár órával korábban kezdett körvonalazódni bennem.
Mindenesetre izgalmas lesz ez az év. Mentek már tönkre barátságok irigységen... És nem vagyok mindig biztos benne, hogy van erőm harcolni — magammal.
1 megjegyzés:
csak kibírjuk együtt
Megjegyzés küldése