Hát visszajöttem... nem volt jó. Eddig nem írtam, de elég kemény napok köszöntöttek rám: alighogy egy álmom (a Balkán) teljesült, szembetalálkoztam azzal, hogy egy másik, kicsit "komolyabb" mindörökre veszendőbe ment. Ez lett volna az álom-állás.
Próbáltam túltenni magam erősen, talán valamennyire sikerült is, amikor tegnap este Juli ellelkendezte, hogy ő viszont kapott egy majdnem-fél állást -- a változatosság kedvéért egy olyan helyről, ahol alkalmasint én is szóba kerülhettem (volna).
Egy szó mint száz, egy héten belül két számomra viszonyítási pontként tisztelt ember talált könnyűnek.
Ráadásul két olyannal szemben, akit szeretek, és akivel ezért ebben a helyzetben még kevésbé tudok mit kezdeni.
Elemi erővel érzem a fölöslegességem és a semmirevalóságom.
2 megjegyzés:
Julcsi! Ezt kikérem magadnak! Nem vagy fölösleges!!!
de tényleg.nagyon fontos vagy nekünk, Julcsi!!!
Megjegyzés küldése