Honnét máshonnét is tudakozódnék az antibush-tüntetésről, mint Kolozsvárról...
Különben itthon, mint vert sereg, leégett háttal és sebes sarokkal — a végén még a Múzeumok Éjszakáját is kihagytam tegnap. (Anyánk bezzeg alig tudta abbahagyni, a végén valami fél 2-re keveredett haza a tervezett 11 helyett. :-) )
Viszont a vert-séget előidéző tegnapi strandolás igen-igen pöpec volt. Akkorákat csúszdáztunk, mint én talán még soha, mivel ez a finanszírozási rendszer (all-in-one belépő) eleddig szinte ismeretlen volt előttem.
Este Te Deum, aminek a végén egyszerűen kiöntött bennünket a feltörekvő csatornalé a sekrestyéből-kápolnából és a konyhából. Tiszta szerencse, hogy ott volt az a negyven (ünnepi díszbe öltözött) résztvevő, aki így lapátokkal, poharakkal, takarókkal, lavórokkal és kukákkal fölszerelkezve nyomban nekifogott a mentésnek.
Közben az előtérben összeverődött vagy húsz rasztás/rocker/... is a zuhé elől menekülvén, nosza, behívtuk őket is, főztük a teát nagyüzemben...
Majd mire nagyjából végeztünk a feladattal, és ők is elszivárogtak — valaki átszólt, hogy a kávéházban is áll, és hárman próbálják rendbe tenni... Úgyhogy a népeink átcsoportosultak, és alig 3/4 óra alatt kb. 3,5 m³ vizet „szivattyúztak ki” Erzsike vezényletével. A nagy ciki a klubhelyiség, mert ott parketta van...
Na, mindenestre lassan ők is visszatértek, és így lassan kezdetét vette a Lelkészség történetének feltehetőleg első (és biztosan nem utolsó) koktélpartija. Merthogy Andi és Cili (a vizsgaidőszak könyvtárazgatási közepett, mikor máskor) talált egy-két remek koktéloskönyvet, és arra gondoltak, ha megvesznek néhány univerzális alapanyagot, akkor elég sokféle koktélt ki tudnak keverni (még eszközök is kerültek innen-onnan), és a végén fejenként 600 forintból kihozták az egészet. A hangulatot természetesen Lecskés Kaci szolgáltatta, míg be nem aludt egy gitártalan percében :-) , de az sem volt baj, mert akkor legalább beszélgetni lehetett a nyugalomban.
Szombaton aztán kissé kómásak voltunk az új közivezetőkkel való foglalatoskodásban mindannyian, de hát ennyi belefért. :-)
Hazafelé egy kisebb szentimrés csapattal jöttem, és egyikük jóvoltából végre kezembe vettem egy Balkán-térképet is... A vonat fél órát késett, de még így is épp odaértem Kristóf és Fanni esküvőjére.
Utána meg a szokásos mivanveled-körök, néhány régebben és sok nem olyan régen látott ismerős. Jó volt minden, csak a hátam ne fájna.
Közben jött a hír is, hogy az egyesített ferences rendtartomány élére Gergely atya került. Nem lesz könnyű neki (ahogy nem lehetett könnyű a kapisztránusok vezetőjeként sem)... de azért örülök. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése