Petrit olvastam ma délután, aki(nek költészete) pedig ezidáig fehér foltnak számított (a
Napsütötte sáv kivételével, hála Attilának, aki még zsenge ifjúságomban megismertetett vele — de hogy miért szedhették le a
DIA-ról, irgumburgum?!).
És tetszik. Ennek örömére ide is vagdosok egy-kettőt a
ugyanonnan.
Kezdésnek egy részlet a
Reggelizőtálcából:
Óvakodjunk
banalitás kong.
Aztán egy kis aktualitás az
Elkezdek félni-ből:
Minap
| óvatlanul kinyitottam a tévét. |
| vattával borogatom az agyam. |
| Azt hittem a Kékfény megy: |
Két államfő fogadta egymást. Két államfejetlen.
A hagyma szól(a homeless-szekrényre fogom kitenni, azt hiszem)
Én akkor is csak csupa héj vagyok,
| ha keresztbe szelsz, kockára metélsz. |
| Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit |
| vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit |
| sem zárok magamba. Lévén csupa héj. |
| Héj héja, sőt a héj héjának héja, |
| sőt… – Csupán hely híján nem folytatom. |
| Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem |
| lehet rád hatni. Hallom a tojások |
| roppanását… A tojás éjjelébe behatol |
| a szentségtelen villanyfény. Hát csíra- |
| loccsantó kezed nem remeg |
| villával szétpüfölni a Magot? |
| – Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg. |
| Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba, |
| Jelképzabáló! – hadd üvegesedem, |
| kimúlni a korszakból, hol az ember |
| nem érti már a Természet szavát, |
| hol a Patak és Liget néma már, |
| s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt |
| hájára vettetnek a végső dolgok, |
| Jobb nékünk – mintsem ostromolni elzárt |
| füleket – szónk rekesztve egyesülni |
a rántotta nagy mártíriumában.
KrízisHáromhete alkonyodik,
| hümmögtek, harákoltak sokat. |
degesz borítékokat.
És ni. Bolyongás közben találtam egy újabb
versgyűjteményt. Nem valami bőséges, de na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése