Fél ötkor sikerült lefeküdnöm, boldogan és elégedetten, az álom szikrája nélkül. Persze nem iskola volt a dolog mögött. :-)
Akkor még gyönyörű derült hajnal volt.
Mikor föltápászkodtam délben, szakadt az eső. És így tesz azóta is. Tudtam én, hogy tegnap kellett volna megnézni a könyvvásárt...
De rövidesen rumostázással-kávézással folytatjuk Szisszel, az a túlélés egyetlen útja most, azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése