(Azaz Okmányiroda. Nem röhög; a néni ezzel írta föl telefonszámukat a múltkor.)
Délutánra már megokosodom, letelefonálok. Megvan, mehetek érte, csak húzzak majd számot.
Személyi, séta, számhúzás.
224, 2-es vagy 4-es asztal, várakozók száma 0.
Tíz perc, megjelenik a számom.
Odabenn az első meglepetés: 1, 3, 5, 6 számú asztalok vannak.
Aztán a második: adjam a régi útlevelem. Végülis logikus, két érvényes a kettős állampolgárokon és a kémeken kívül keveseknek adatik (kivétel természetesen a Nagy és Ügyes Bátyám).
Nosza, haza. Sebaj, így már bemehetek sorszám nélkül.
Kilukasztják a régit (ezt igazán megtehettem volna magam is, mondok), átveszem az újat, aláírom, hogy átvettem, és kész.
Ezen túl a mai aktivitásom addig terjedt, hogy szabályos időközönként belebújtam az alakuló rövid- és halásznadrágomba, megírtam vagy féltucat e-mailt, valamint csavargattam a rádió gombját. Így találtam rá a Gazdasági Rádióra, ami korántsem olyan unalmas, mint gondoltam volna. Beszélgettek egy márkamenedzserrel, megkérdezték a fogasztóvédőket meg az utazási irodákat arról, hogy miért nem írják ki a teljes árat, meg ilyenek.
Aztán persze csak ráuntam az ismétlődő hírekre, és újabb fél centivel (hmm, ez nem bizonyosan a legszabatosabb meghatározás volt) arrébb megleltem kedves Bartókomat.
És végül, de nem utolsósorban még egy bikini-vonatkozású hír...
4 megjegyzés:
A Gazdasági Rádió nekem is tetszik. Nemrég hallgattam Pesten jártamkor. Én épp az egyetemekkel kapcsolatos pénzügyekről volt szó. Az ELTE rektora volt a vendég, és elég sok érdekes dolgot mondott.
jaj nekem, de sokára látlak..
zöldülök, mint az angolok az irigységtől a láblógatásodtól
Julcsi, koszi a drukkot, remelem megjott.. az eredmenyt majd valamikor augusztusban tudom meg..:-)))MI holnap megyunk Amszterdamba, kivancsi vagyok mar nagyon!!!!:-))))
tovabbi jo lablogatast!
Egy hideg, fagyis kuglof!!!:-))
Nori
Jé, Ditte, Te itt? Légy üdvöz! És hova lett a Te blogod? Csak nem egy radikális Delete...? :-S (aggódó akar lenni)
Megjegyzés küldése