Az újat Julinak köszönhetem, ő mutatta még Hajdúszoboszlón, és mindjárt tudtam, hogy ide fog kerülni. De azért itt megőrzöm az előzőt is, különösen miután egy ismeretlen azt írta mailben (valamit keresett, és a Gugli adta ki a blogot), hogy „... engedelmeddel beleolvastam. Nem sokat csak annyit, hogy kiderüljön mennyire jó fej vagy. Különösen az idealista vonal tetszett. Az apokrif, nekem enyhén dekadens klerikális vonalat sugall. Persze ez így erős leegyszerűsítés (ami mindíg torzít), de a bizottságot én még 1982-ben a Jate-klubban hallottam először és ha egy egyetemista ebből idéz azt biztos, hogy sok minden érdekli és széles látókörű. Ezért előlegeztem a szimpátiát.”
Szóval a korábbi szösszenet, ami talán egy évet is kitartott:
...Az ember gyakran sikítani szeret, és egyeseknek rohamaik vannak. Be kell látnunk tehát, nem lehetünk örökké mindenkivel együtt. A mélység visszavág, az ember csókokról ábrándol, de nincs ereje élni mindig, minden hagyomány puszta. Itt kérem érzések vannak. A lényeg független. Kalandra fel!
(A. E. Bizottság)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése