They didn't want (to fly)

Hát elkaszáltak, ahogy kellett, ezúttal szó szerint. Nem tört le különösebben.
Visszafelé negyven fokban, heveny rosszullét közepette álltam ki stoppolni, végül 4 forduló lett belőle, de még mindig szinte busz-időben. Éppen beestem a délutáni program kezdetére.
A mérleg kb. egyensúlyban van.
A szakmai résszel kevésbé tudtam azonosulni, mint tavaly, ennek több oka is van/lehet.
Emberileg összetettebb. Volt, akivel tovább erősödtek a szálak, és volt, akivel szemben bizonytalanabb vagyok, mint voltam. Volt „új”, aki órák alat meggyőzött, hogy itt a helye, és van „régi”, akivel szemben mit sem gyengül az ellenállás. Kaptam megerősítő visszajelzéseket, és kaptam (fél évvel megkésve) fájdalmasat is. És mindemellett az az iszonyatos kognitív disszonancia a pedagógia és az androgógia között...
A csütörtöki UNO és a tegnapi vodkanarancsozás mindenesetre úgy kellett, mint a falat kenyér.
És ma ott volt a sok-sok gyerek, meg BÁgi, és ez megint nagy öröm volt.
Holnap diplomaosztó. Majd igyexem úgy csinálni, hogy kinyitni ne akarja/tudja senki...
Hétfőtől pedig munka ezerrel. Pályázati elszámolás, marosvásárhelyiképzés-megbeszélés stb. Csak ki tudjam pihenni addig magam.