Ha szerda este írok, az lett volna a címe: Nők a teljes idegösszeomlás szélén. A költözés kissé lepusztított.
Ha tegnap, az: New, sweet home, vagy: Szöszmötölni jó. A legfontosabb benyomásom a napról az, ahogy ülünk a konyhaasztalnál Julival, megy a rádió, és ő üveget fest, én meg olvasok. Jólesett.
(A könyv amúgy is profi, csak ajánlhatom mindenkinek. Igaz, két fejezet elég egy estére, mert tömény eléggé, óhatatlanul összekeverednek a dolgok a fejemben 70-80 oldal után.)
Ma pedig... Ha szenzációsra veszem, Fehér halál, utalván a lelkes-meszelés fáradalmaira. Ha békésre, akkor Misés-ülős, üvegvisszaváltós-cukrászdás-mozis péntek, ami szintén mind igaz (a film feledhető, legalábbis most valahogy nem kötöttek le az erényei, mint a műfajában szokatlan vágások etc.).
Megyek haza lassan, csak úgy garázdálkodom a PC-ben, már csak azért is, hogy ne otthon legyek — na, ez nem igaz, de hadd nyúzzam vele kicsit az érintett'. :-P
És itt összetalálkoztam Attilával, talán lassan utolérjük magunk, és ennek örülök.
És mondta, hogy VargaBé sem. Vagy is. És most valami csöndes jaj van, meg szívelszorulás a Többiekért, akiket nála jobban ismerek és szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése