Le vagyok törve. Ismét ugyanaz. Nem maradt más, mint hátrálni. Valahányszor meglátom. Csak sikerüljön.
Amúgy szép nap volt, délelőtt Zoli és Didák elcipelte hozzánk Juli ferences :-) íróasztalát, aztán még beszéltünk kicsit Didákkal, újságkorrektúra, plakátolás, egy esetleges FIKció-féleség... Élet. Érzem, (a)hogy vissza(t)érek a gyökereimhez, és éledek újra. Már a templom mellett eljárni is áldás, de szombaton voltam vezetésen az épületekben meg a téren, mézet kóstoltunk a klauzúrában, és az egész valami nagyon, nagyon jó volt. Lóránt remekül megragadta az evangelizációs lehetőséget, engem pedig a hely szelleme...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése