Olyan nyugis napjaim vannak mostanában, hogy csak még. És már nagyon kellett.
Ma reggel misén voltam (jól elkéstem, hát persze — nehéz megszokni, hogy egy percen egy busz, és így 10-15 perc is múlhat), utána reggeli majd ücsörgés; lámpásbolt; régi albérlet (bakker, alighogy kitettük a lábunk, lecsempézték a bejárat környékét); Kriszta és tananyagfejlesztés; okmányiroda (még csak papírért); Paffy... Jó sokat szövegeltem neki, néha már-már elszégyellem magam, hogy mit össz bírok beszélni. De legalább nem nagyon nyavalyogtam.
Otthon mexereltem a Tukánt (értsd beletettem az új kompakt fénycsövet és visszacsavaroztam a dolgokat), és nekiláttam a balkáni fotók sorbarendezésének.
Mindezek után moziban voltunk Julival, egy nagyon kedves magyar homelessfilmet láttunk, a Randevút. Olyan lélekmelengetős fajta, éljen-éljen. (Plusz vidámság, hogy a főszereplő srác pár évvel alattam járt a gimiben.) Majd még egy nagyobbacska mckávé, és most itt ülök, és gyepálom a gépet.
Most meg még egy taizéi, és utána kicsit folytatom a rakosgatást a szobában.
2 megjegyzés:
Lehet , hogy tájékozatlan vagyok, de én még nem hallottam Zrimnyi Gal Vincéről....:-Ö
Éjjeli kuglóf!
Nori
Pedig oda járt, Irénhez. Jó nagyarcú gyerek volt. :-) (Csak asszem akkor még nem volt Zrínyi.)
Megjegyzés küldése