Csaltal, esküvő és taposógép

Családi találkozó volt, sorban talán a negyedik, de nekem csak a második. És teljesen jól éreztem magam azzal együtt, hogy még ebből a harmincegynéhány emberből se tudnám pontosan mindenkiről, hogy hogy is jön a családba.
Rojtosra égettem a szájpadlásom meg a nyelvem a gulyással.
((Valami miatt egyfolytában hörög a hangfalunk, mintha vonalban lenne valaki, aki nem szólal meg. Rém idegesítő.))
És még (család)fa-mintás pólót is kaptunk, bezonyám.

A tegnapra visszatérve: ez megint 600 km volt 24 óra alatt, kezdem unni. Tényleg. Sopron felé eltévedtem vonattal (!!), értsd mivel Győrig nem volt kaller, későn tudtam meg, hogy a vonat másik végébe kellett volna szállnom. Hát éljen.
De 17:55-kor átöltözve ott álltam a templomban.
Összesen 4 autóval mentem (eggyel Pestig és 3-mal Gyömöre–Győrsz...–Csorna–Sopron), és mindenki abszolút jó fej volt, bár az elsőtől kicsit megijedtem. Elég zavarosan beszélt (hogy lásd magad előtt: öltönyös fiatal cigányember rózsaszín ingben), míg ki nem derült, hogy mindössze arról van szó, hogy lövése sincs, hol van Sopron. Aztán lassan az is kisült, hogy szabadkai származású, úgyhogy végül még ezt is elnéztem neki.
Ráadásul: nem volt trágár. Abszolút nem. Egyszer hagyta el a fogai kerítését valami cifrább a pesti csúcsforgalomban, de annyi. Meg a hírek természetéről is folytattunk egy jó kis eszmecserét.
Láttam a Wekerle-telepet, és tényleg jó hely lehet.

Az esküvőről talán párbeszédben.
(pap:) — Attila, nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház előtt: akarsz-e az itt megjelent Évához feleségül menni?
(Attila a szokásos lelkesültségével:) — Akarok!
A templomban halk kuncogás, részben az iménti vehemencia fölött is, azt hiszem. Részben mert én pl. addigra fogadtam be a kérdést...
Pár válasszal később.
(pap:) — Éva, nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe előtt: akarsz-e az itt megjelent Tamáshoz feleségül menni?
Ezt már komolyabb derültség fogadta, olyannyira, hogy mikor Vica szép csendesen fölvilágosította az atyát (legelöl álltam oldalt, jól láttam mindent), az a bajsza alatt így folytatta:
— Ugyan hibáztam, de itt megkötött házasságotokat érvényesnek minősítem, ...

A lakodalomhoz kevés kedvem volt, d azért csacsogtunk jókat: láttam pl. Izát mindháromszor :-), és ott volt Berni, B. Erika, F. Móni, Anett egy kedves fiatalemberrel, Csiszárék. A végén Ivánéknál aludtam, Iza ugyan elment reggel fél 5-kor (tanítani...), de a tesóival (ikrek lévén a korviszonyok nehezen értelmezhetőek) is jól elvoltam reggel.
És közben újra eszembe jutott, hogy Iza egyike volt azoknak Szegeden, akikkel mindig szerettem volna jobb-ban, valami kicsit közelebbi viszonyban lenni. Aztán sose léptem semmit, és most nincs is lenn. (könnyű sóhaj)

Itthon meg — dinamikusan fejlődő háztartás vagyunk — a konditerem újabb darabbal gyarapodott, jelesül egy lépcsőzőgéppel. Nem egészen olyan, mint a filmeken, de azért vicces. Időbe telt, mire rájöttem, hogyan is kéne csinálni, mert a súlypont-helyezgetés nem tűnt valami izomgyúró megoldásnak, de aztán nagyjából megleltem a ritmust. És el is égettem 14 perc alatt 68 kalóriát...

Az ÁNTSZ behívott nőgyógyászati ráxűrésre. Felnövök mégis...?