A lenyelendő fajtából. De a tiszta víz a pohárban, az már 3/4 siker.
Szóval kapucsínóztunk (! — igen, így kell írni, cs-vel, de 1-gyel) Edóval az A cappella teraszán. Lassan megszabadulok szegény Manuel Böck emlékétől, Isten nyugosztalja.
Közben zajlik a ZSz-projekt, a korrektúrafolyamatot egyre kevésbé tudom követni, viszont lelkesít, hogy árat kell képeznem hozzá. :-)
Este közvez-találkozó utána vacsorával. Kicsit tartok tőle, mint mindig minden efféle megmozdulástól. Túl sok a negatív visszajelzés (a pozitívakhoz képest).
Végezetül pedig a nap legnagyobb fegyverténye: felszámoltam az eddig a szoba végében lapuló, utolsó két kartondobozt! Egyelőre ugyan még csak a cucc töredéke került a helyére, a többi szép egyenletesen beteríti a padlót... de én már látom a Rendet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése