Tegnap, ahogy 11 felé hazafelé tartottam a főutcán, a Hősök terénél az előttem baktató srác nem látványosan, de jól felismerhetően keresztet vetett. Elfogott a vágy, hogy szóljak neki, „te, ez református templom” (nincs kit megsüvegelni benne), de aztán rájöttem, hogy 1) mint Reményik Sándortól is tudjuk, Isten minden templomban lakik, és 2) a románok is keresztet vetnek minden ortodox templom előtt, pedig ott sem őrzik az Urat.
Vagy legalábbis úgy nem, ahogy mi.
Ez aztán némi fennakadást okozott a gondolatmenetben, merthogy amennyire a nem római katolikus templomokban, annyira a főutcán is ott az Isten, így akár folyamatos keresztvetések közepett is járhatna az ember...
De kb. itt rájöttem, hogy megint jegyzőkönyvezem (= azon tűnődöm, hogy fogom mindezt leírni), meg haza is értem, úgyhogy már csak Szilágyi Domokos maradt — de mivel a MEK-es (amúgy összesnek titulált) változatbn nem találtam meg, az is csak később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése