Hát visszajöttem

Gondoltam, ha a PUF-fal mentem el, velük is jövök vissza — igaz, a Kisbolygó csak a refrén második szaváig érvényes (l. fent).
Szóval valami 16 napja itthon vagyok, és bizonyos fokig már érzem is a reverse culture sokkot. De erről majd máskor.
Az első héten Áron volt itt, sétáltunk sokat (a Vrócban, a lakótelepen, a Margitszigeten), egyszer még kirándultunk is egyet (föl a Kő-hegyre (=> idesüss!), aztán le Szentendrének), rejtettünk fejtvényt (nagyon egyenlőek vagyunk, neki jobban megy a sudoku, de nekem a keresztrejtvény), voltunk moziban (Egyedül nem megy), tanultam egyet-mást a szélturbinákról, utánanézegettünk a zöldtetőknek... Jó volt, na.

Aztán lementünk Szegedre (Kecskemétig egyetlen, mondhatom, durva keresztrejtvényt fejtettünk együtt), ahol heveny tömegiszony vett erőt rajtam, de azért a Kávéház teraszán elviselhető volt. Mászkáltunk sokat, szerencsétlenkedtünk is (azt egész nap, igen jó hangulatban), végül Cilinél tértünk nyugovóra éjfél után — és a magam részéről 5-kor sikerült elaludnom a torokfájás és a bebetonozódott orrlukaim miatt.
Fél 6-kor keltünk, a magam részéről legalábbis vonakodva...
Az evezés első napja keserves volt (különösen hogy még délután se tudtam aludni; éjjel már sikerült valamennyit), a határátlépés viszont vicces kenuval, aki teheti, próbálja ki! Gondolom, a schengeni határ is rásegíthetett.
Aztán... szombaton mentünk vissza Szegedre, következett egy nagy hedó-túra (Chilli => KerekPerec (tiramisuuu) => Mokka kávézó) Cilivel & Gabssyval, majd mozi (2 nap Párizsban — izéizé...), majd egy kissé felemás buli-féleség Juliéknál, alvás Cilinél, és vasárnap haza.

Azóta... hétfőn elintéztem ezer dolgot (javarészt megírandó e-maileket), valamint elkezdtem a bombasújtotta szobám rehabilitációját a ruhák elpakolásával, és egyúttal ki is selejteztem negyed köbméternyit, kb. Ez a projekt (mármint a szoba lakhatóvá tétele) azóta áll, amúgy, viszont tegnap voltam moziban esment (Egyszer, jóó, feel-good-movie), utána pedig Fkével találkoztam, ettünk, ittunk, mászkáltunk, ücsörögtünk. Láttam a belvárost sötét(edés)ben, és tetszett nagyon. Alighanem ez is olyan, mint mikor az Alföldet láttam hirtelen nagyon szépnek három hónap Kolozsvár után.
Éjjel (az Iron Maiden-koncert után, pontosabban) pedig a másik Péter jött, és maradt is vagy kettőig ma, jól kibeszélgettük magunkat, javarészt a fűzfa alatt, csuhajja.

És most neki kellene végre látnom Papa tájházas könyvének, a feladat elég mechanikus, de fizetnek érte... Ajjaj, így adom lejjebb az elvárásaimat...?

Költözöm

...
Napkelet, Napnyugat... és az édes álmok —
Akárhogy fáj a szívem, jobb lesz, ha megtudjátok:

Holnaptól nem leszek itt
Más eszme, más szokások
Új ország, új kalandok
De ott is szépek a lányok

És néha érzem, hogy fáj még
És néha visszajönnék
Onnan, hol senki se járt még
Onnan, hol senki se várt még

Napkelet, Napnyugat... és az édes álmok —
Akárhogy fáj a szívem, jobb lesz, ha megtudjátok:

Holnaptól nem leszek itt
Más eszme, más szokások
Új ország, új kalandok
...

(PUF)

Áldó hatalmak oltalmában

Állj meg üres kézzel Isten előtt,
és emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad:
gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
gondolj egy rohanó folyóra,
a Balatonra,
vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben,
gondolj a szobádba bezúduló fényre,
a cserépben növő virágra —
emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben:
gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben,
vagy ahogy ástál a kertben,
ahogy hajnalig táncoltál,
vagy hegyet másztál,
gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet,
vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
vagy ahogy tartottál valaki a karodban, akit szeretsz —
emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről:
mikor megértettél valamit, ami addig titok volt,
vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
gondolj valami olyan tehetségre,
amiről eddig nem is tudtál,
vagy amikor egy jó ötletet hallottál —
emlékezz arra, amikor valami újat tanultál az életről,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet:
gondolj egy énekre, mely könnyekig meghatott,
egy zenére, amelytől lúdbőrözik a karod,
egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt,
gondolj arra, ahogy összenevettél a barátokkal,
gondolj családodra,
arra, mikor együtt sírtál valakivel,
egy idegenre, aki szívesen fogadott,
gondolj arra, aki ezt mondja neked: „szeretlek” —
emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
mikor egyedül érezted magad
egy emberekkel zsúfolt szobában,
mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
mikor valaki megszégyenített,
vagy kínos helyzetbe kerültél,
gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
s egész életedet
egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad -
emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó,
változatlan szeretetére,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Fabiny Tamás

És Isten éltesse édesapámat meg Pétert!

Cukrászda

Az ember azt hinné (vagy ne általánosítsak? Azt hittem), egy cukrászdában lehet teát kapni, de nem. Meg koffeinmentes kávét se (az elfogyott). Sebaj, azért támogassuk csak a hazai ipart, ismét a Panni bolt helyén nyílott Erzsébet cukrászdában ücsörögtünk-vihorásztunk (csak úgy visszafogottan, amúgy 26 évesek módjára) Szilvi barátnémmal.
És végre nekiláttam a dolgozatnak is, és kb. egy levegővel írtam másfél oldalt. Már csak 3x ennyi...
(Miközben természetesen eddig tudtam, hogy mit akarok.)

Vendégségben jártam

Boriskánál és Balázsnál, és jó volt nagyon. Nagyjából belakták a ház hasznavehető részeit, mellette munka, mellette újabb egyetem... Vacsoráztunk, finom narancsteát ittunk (igazi tél-hangulata volt a kinti novembereleji idővel), pezsgőztünk kristálypohárból. És Balázs faragott gombot a telefonomra radírból.

Összegyűjtött papírjaim

A hétvége iszonyú stresszben telt, aztán (ki gondolta volna) jól elbaltáztam a vizsgát. De: nem vész el mindaz, amit eddig csináltam. Ha leteszek egy KRESZ-vizsgát (az elévüléstől számíott fél éven belül), akkor onnan folytathatom, ahol abbahagytam.
Rám vall, hogy nem kérdeztem rá erre hamarabb (igaz, a leírást egészen egyértelműnek találtam volt, miért is kérdeztem volna. De ha mégis megtettem volna), kb. 60-70% idegrángást spórolhattam volna meg magamnak.
Hogy valami hasznosat is csináljak, elmentünk Áronnal vért adni, ami nem volt kevésbé eseménytelen, mint az első alkalom. :-)

Utána Paffyval beszélgettem még egy jót, azt hiszem, órákig tudtuk volna még folytatni, ha — de hát nem volt idő.
Paffy az egyik ember, akiért nagyon hálás vagyok Szegedből.
Persze vannak még sokan.
Például Anikó, a tipikus „jévé” (jövőre veled) barátnő, akit decemberben láttam utoljára, s most mégse okozott nehézséget fölvenni a fonalat.
S aztán Cili kitolta velem az utolsó dobozt az állomásra, és rém sajnálom, hogy vele végül nem tudtunk mélyre ásni (pláne hogy ott is laktam a hétvégén, s még így se jutott idő :-( ). Viszont Julival együtt olyan búcsúintegetést csaptak nekem a vonatnál, hogy csak úgy repesett a kicsi szívem.

A Nyugatiban kicsit macerásabb volt elbánni a dobozzal, de két körrel végül ezt is megoldottuk a mamámmal. Hogy mikor fogom elpakolni (vö. a bejegyzés címe), azt nagyon nem tudom még...
Ma eddig még csak hanganyagokat töltögettem le és konvertáltam halomra. Ja nem, mostam is.

Nyitott szemmel

Általában elolvasom a táblákat a házak falán. Nem maradnak meg tíz lépésig se, de mégis. Ma például a következőt találtam egy impozáns belvárosi épületen: „Ebben a házban volt a Kereskedelmi és Iparkamara jelentőségéhez méltó otthona” 1949-ig (kiemelés tőlem, persze). Tetszett.
Más: lett lakcímem Angliában (adandó alkalommal fölteszem majd a wiwre, hogy sok-sok képeslapot meg levelet tudjatok küldeni nekem :-)), valamint lakótársaim is. A fiút (?) finnek vagy valami baltinak tippeljük, az egyik lánykát szlávnak, a másik várhatóan angolszász. És most valószínűleg ők is ugyanígy tűnődnek — rajtam is. :-)
És láttam egy könyvet is a Sík Sándor kirakatában. Előbb a szerző tűnt föl (valamennyire ismerem Tesszát AzUtcaEmberéből), aztán az alcíme is. Hümm-hümm.
Jó nap volt eddig, de a dolgozatnak még csak a témája van meg...

Csönd a könyvtárban

Jó, a kabinetnek úgy a negyede tele van, de az olvasóteremben alig lézeng néhány ember. Vicces. ((Azonban, igen, most lépett be előttem Balázs Mihály t. úr, úgyhogy a csöndnek hamarost vége... :-) ))
Cilinél aludtam, előtte meg emberek, sokan. És most meg kell írni azt bizonyos utolsó dolgozat'. Bahh. Márpedig ha Medvének igaza van, akkor nem szabad gyűlölni az állatot, mert akkor mégúgyse megy...
Ja, megpróbáltam ülni egyet tegnap este, egyet meg ma reggel. Korábban kellett volna elkezdenem, akkor valószínűleg már lenne jogosítványom. Sóhaj.

Kell egy kis áramszünet...

Nekem annyira nem hiányzott. Tegnap este sem Sárit, sem a telefont nem tettem föl tölteni, mondván, majd ma reggel. Aztán a riasztó ütemes pityorgására ébredtem, mert az persze szabotázsként értékelte az áramszünet.
Mindehhez pedig hideg, álmos, szürke reggel, szitáló esővel. Ilyen lesz Anglia?! (
— kérdem idehaza. Hahaha.)
Viszont olvastam egy kicsit a jó másfél éve abbamaradt Moszkva–Petuski-ból, és egy cseppet rakosgattam is a szobámban. Lassan már be lehet lépni, a könyvek halmai kevesebb padlót foglalnak el, mint a dobozok.

Jaj, és volt egy remek tegnapom is. Két találkozás, két beszélgetés, amelyekben egészen jelen voltam az általános mostanihoz képest (meg nem hozzájuk képest is).
Előbb Zsófi, a belvárosi Nagyi palacsintázójában, fotókkal (esküvő, unokahúgaim, Balkán, Grúzia(!)), utóbb mászkálással-vásárolgatással (könyvek — végre megvan az Ajtórésnyi zsoltár!, némi ösztönzés bibliaolvasásra, nászajándék (Judit nem lát, nem hall, nem olvas :-)), a témák a szokásos horizonton, nagy kaland lehet a feleségnek tanulás.
Aztán Péter, aki még nem tudta, hogy búcsúzni is mentem kicsit (a tapasztalat szerint a találkozásaink nyáron-ősszel sűrűbbek, bár idén a tavasszal is be-beficcent egy s más — alapjáraton tulajdonképpen simán lehet, hogy három hónapig amúgy se láttuk volna egymást), mindenesetre jó sokat mesélt Mexikóról, képeskönyvvel, meg kicsit személyesebb dolgokról is, brand new kedves például, jó lenne játszani majd együtt, négyesben :-) vagy még többen.
És eljövetben még a kezembe adott egy verset, ami nemhogy nagyon jónak tűnik , de szinte profinak. Kár, hogy nemigen volna etikus itt közzétennem, szerzője például nincs (feltüntetve), viszont ő ismeri, mert azt mondta, az illető örülne, ha kapna róla véleményt. A másik aggályom az, hogy gondolom, egyetlen folyóirat se szeret neten már keringő dolgokat nyomtatásban publikálni, márpedig ez erősen megérdemelné.

Címszavakban

Meglehetősen hosszú nap volt, lássuk tehát röviden.
Judittal reggeliztünk, a szó leginkább a jövő évem és az (ő) esküvő(jü)k körül forgott. Egyre közelebb érzem magamhoz Juditot, és akkor most nem jutok el a nagy napra. :-(
A MÁV-START több soron megbosszulta a múltkori kijelentésem (mely szerint ebben a szezonban többet nem ülök vonatra), vagy azt, hogy nem tartottam: másik IC-re kaptam a helyjegyem, és késett is egy félórácskát. A vonaton korrektúráztam, haladtam rendesen.
Szegeden ebéd a Lelkesen, sokan voltunk, jó emberek, de már kívül állok, hiába kapaszkodom. El kell engedni, nincs mese.
Áronnal jó, jó, jó. Mesélt egy bájos történetet, valaki megkérdezte a SzentImrében, igaz-e a hír, hogy XY-nal jár együtt, mondta, hogy nem, és bár nem tervezte, végül hozzátette, nem, velem. „Na az se semmi!” — jött a válasz csípőből (az indoklás többet váratott magára)...
Az autós oktatóm az órám előtt másfél órával tudta meg, hogy az édesanyja halálos beteg. Imádkozzatok értük.
Végre beadtam az erkölcsi bizonyítványt lefordítani, éljenéljen.
Frappé műanyag pohárból, útközben. Áronnal jó, jó, jó.
Vonat, korrektúra, nem késtünk. És láttam az új, ferihegyi állomást ((a MÁV oldalai a „Ferihegy” keresőszóra nem jeleznek találatot, no comment)), a szerencsétlen tömegközlekedő (ez is milyen eufemisztikus, újabban „közösségi közlekedés” a terminus...) külföldinek végre van esélye kikerülni a kőbányai realitást. Ferihegy megálló csillog-villog, még lift is van a felüljáróhoz.
Hév-pótló, rühellem. Három kiskamasz srácot hallgattam-figyeltem közben, vajon mit kezdett volna velük B.-P.?
Itthon a rádióban meghallgattam egy beszélgetést Gabival, aki alkoholista, és hét éve nem iszik. Ahogy ő mondta, „józan alkoholista”. Minden idegszálam borsózott ((nem érdekel, hogy képzavar)) az egésztől. Egyszerűen rémes volt hallgatni. (Többgyerekes családanya stb.) Nem mentegetőzött, és nem is vádolt, de kemény volt. Jó gyakorlás a non-judgemental (?) attitude-höz... Őt (is) az anonim alkoholisták közössége mentette meg. Nézegetem a honlapjukat — Szegeden is van három csoportjuk, ez érdekes lehet a Homeless Team felől is. Szerez esetleg valaki egy köteg szórólapot, amit aztán zsebrevághattok keddenként?

Pressser és Varrós Dani csodákra képes

Ezt hallgattam végig kétszer is, közben hajtogattam a ruhákat, vasaltam és varrogattam is egy picit. És hát tök jó kedvem lett tőle.

Egyedül

Hosszú-hosszú ideje először maradtam órákra egyedül itthon: Gábor még tegnap elindult autóval, Timi a gyerekekkel ma, és délelőtt Anyánk is elment a Gerecsébe tanári hepeningre, Papa pedig húzza az igát (éppen az ÁNTSZ-szel próbál zöldágra vergődni). Hihetetlen jólesik a magamra maradás, mosok-teregetek, mosogattam, talán még vasalni is fogok. És csiszolgatom B.-P. horizontját.

Csak embert ne lássak

Iszonyú deszocializációs folyamaton mentem-megyek keresztül az utóbbi két-három hétben. Borzalmasan fárasztanak az emberek, semmi ingerem egyszerre egynél többel találkozni. Eggyel-eggyel is inkább csak mert mégis csak el kell köszönni...
És közben folyamatosan frusztrál a vezetés, meg a többi félbemaradt a dolgom: korrektúra, házidolgozat... Morr. ((c) Márti)

Nagy csapást mértem az imperialistákra,

jelesül integráltam a Juli gépéről leszedett 4 cd-nyi anyagomat az itthoni könyvtárrendszerbe. Jó, a négyből három javarészt zene volt, de azokat is csoportosítottam kicsit. És közben töröltem is itt-ott az egészen fölösleges dolgokat.
Mikor fogom ugyanezt a fönt várakozó két (három?) nagyobb és további néhány kisebb dobozommal is megtenni...?
Közben kicsit frissítettem a wiwes adatlapomon is, de komolyabban majd csak kintről fogok tudni.

Rég írtam

s tegnapig igazából eszembe se jutott. Furcsák ezek a napok, lenne egy csomó dolgom, s nem csinálok semmit.
De azért egyet s mást megtanultam közben.
Megtanultam, hogy azért alapfokon képes vagyok tájékozódni egy bajányi városban.
Megtanultam, hogy a fényképészet sokkal bonyodalmasabb szakma, mint eddig képzeltem.
Megtanultam, hogy ha rosszul alszom, akkor elviselhetetlen vagyok reggel, és bántok mindenkit, akit nem lenne szabad.
Megtanultam, hogy a parkoláshoz (szegély mellé, két autó közé) elsősorban türelem kell.
Megtanultam, hogy a kicsi babákat két tenyér is le tudja nyűgözni, csak lazán és kreatívan kell velük bánni.
Megtanultam, hogy a párválasztást egy csomó gyermekkori sérelmünk (begyógyításának a vágya) irányítja, amelyeket jó időben megismerni. (Bővebben l. itt.)
Meg biztos még egy csomó mindent, de most más nem jut eszembe.

Ezt kerestem

Like the rest of northwest England, Manchester has a generous yearly dose of clouds and drizzle. Relative to most of the country, winters and summers are both quite mild, with temperatures in winter ranging from 1-6°C (33-43°F) and summers of 12-19°C (53-66°F). The weather in any season is rarely severe and in summer can be particularly pleasant.

Summary of average yearly weather data for Manchester

	Low temp (°C)	High temp (°C)		Rainfall (mm)	Humidity (am)	Humidity (pm)
Jan	1	6		71	87	79
Feb	1	6		58	86	74
Mar	2	8		58	86	67
Apr	4	11		50	85	60
May	7	15		63	82	57
Jun	10	17		71	84	61
Jul	12	19		86	86	60
Aug	12	19		93	88	61
Sep	10	16		81	89	65
Oct	7	13		93	89	72
Nov	4	8		83	87	77
Dec	2	7		86	87	80

Mértékegység-para

Tegnap a rádióban az SI rendszer kialakulásáról volt szó, és erről eszembe jutott, hogy Angliában nem csak az ellentétes irányú közlekedéssel fog meggyűlni a bajom, hanem a hüvelykekkel, lábakkal (36 in = 3 ft = 1 yd = 0,9144 m...); a fonttal (súly), a Fahrenheittal stb. stb. is. Tiszta szerencse, hogy a fontot és a pennyt decimálták (?) már, mert ha még azokkal meg shillinggel is küzdhetnék...
De talán nem lesz olyan vészes, mert már egy ideje (Anyánk szerint úgy húsz éve...) mindkét rendszert használják párhuzamosan, szóval van esélyem megtalálni az ismerős egységeket is.
És találtam remek ötnapos időjárás-előrejelzést is a BBC-n (Celsiusban :-)).

Mindkettő bömböl

Hujuj, ilyenkor egy percig mindig újra mérlegelem a nagycsaládos álmaim...
Különben Vácott jártunk ma, Beöthy Tamás SJ-t hallgattam, éppolyan, mint az öreg sj-k mind: kedves, vidám és bölcs. Éljen az erőszakmentes, éltető, szabad és felszabadító kommunikáció!
És volt persze egy halom ismerős, és egy részükkel már alig köt össze valami, de mégis jó volt látni őket is.
Akartam vért adni, de nem hagytak a rubeola miatt. :-(

Ezen túl már csak annyit akartam idevésni, hogy tegnap éjjel befejeztem a Zabhegyezőt, és aludni nemigen tudván Molnár Ferenccel folytattam, jelesül az Egy gazdátlan csónak történetével, ami végsősoron kedves, csak én még nem vagyok elég messze a 15 éves kori (nem sokkal kevésbé szentimentális) énemtől ahhoz, hogy ilyen iróniával tudjam szemlélni.

Kicsit nyugisabb

Igazából ez csak a házra vonatkozik: most éppen csak a három generáció öt nője van itthon, Áron ugye hazautazott pénteken, Gábor Vácott cserkel, Papa meg a birtokomat (!) teszi rendbe Zalaszentgrót táján.

Jól elkalandoztam

Kicsit olvasgattam Manchesterről (egyúttal korrektúráztam is a cikket hellyel-közzel :-)), aztán megnéztem a közlekedést, helyben és repülővel is. Van már jegyem 7-ére, jó drága volt, Kassáról és Pozsonyból viszont (jó előre) egész elfogadható árúak vannak. Ezt az oldalt mindenesetre megjegyezzük.

Sudoku

Muszáj, hogy kicsit okosodtam legyek az év eleje óta, mert rendre gond nélkül vagy kevés figyelmetlenséggel megoldom az akkor félbehagyott sudokukat. Na jó, elismerem, ez még mindig csak a 2. nehézségi szint a négyből...

Charta a szabad vasárnapért

Adjuk vissza a vasárnapot az embereknek!

A pihenésre fordított idő hossza világszerte a társadalmi és gazdasági jólét alapvető mércéje. Európában a vasárnap, mint általános heti pihenőnap hosszú évszázadok alatt beépült az emberek életritmusába. A vasárnapi pihenőnap az európai társadalmaknak olyan történelmi, szociális vívmánya, amely komoly értéket képvisel. A vasárnapokat az emberek hagyományosan pihenéssel, kikapcsolódással, családjuk, barátaik társaságában töltik. A szabad vasárnap a társadalmi kapcsolatok ápolását teszi lehetővé.

Aggodalommal tölt el bennünket, hogy ma Európában egyetlenegy országban sem dolgoznak annyian vasárnaponként, mint hazánkban:
· A vasárnapi munka tönkreteszi a családi és társas életet, ellehetetleníti a kikapcsolódást, a feltöltődést. A vasárnap is munkát végzőknél mérhetően lényegesen rosszabbak az egészségügyi statisztikák.
· A vasárnapi munkaszünetnek komoly környezetvédelmi vonatkozása is van. Vasárnaponként a városokból kitisztulhat a szmog, országszerte jelentősen csökkenhet a zajterhelés. A környezetünknek is szüksége van hetente egy napra, hogy regenerálódhasson.
· A vasárnapi munka alkotmányos jogokat is érint. Érinti a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való alkotmányos jogot, érinti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogot, valamint a szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogát. Álláspontunk szerint a kellően súlyos társadalmi érdekkel nem igazolható vasárnapi munka kötelező elrendelése sérti a munkavállalóknak a fenti alkotmányos jogait.

Mindezek fényében el kívánjuk érni, hogy a vasárnap ismét valódi általános pihenőnap legyen, és csak azoknak kelljen vasárnap is dolgozniuk, akiknek a munkájára ténylegesen alapvető társadalmi szükséglet mutatkozik. Fel kívánunk lépni annak érdekében, hogy a vasárnapi munkát a társadalmilag feltétlenül szükséges mértékre szorítsuk vissza.

Budapest, 2007. augusztus 17.

Dr. Sáling József
Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete

Palkovics Imre
Munkástanácsok Országos Szövetsége

Harrach Péter
Kereszténydemokrata Néppárt

Hát ezért nem vásárolok vasárnap, ha tehetem, évek óta.

Kaptam

„Az ember megy a maga útján. És amerre jár széles e világon, örömet csihol. Kegyelmet és fényt áraszt az emberek szívébe. S megtanítja őket határokon innen és határokon túl felfedezni azt, hogy testvérek, barátok arca az emberi arc.”

(XXIII. János pápa)

Ez jó mottó az évre. Köszönet a talentumosoknak! :-)

Különben

a napokban elolvastam Az ezredes urat, és neki is láttam a Zabhegyezőnek, de napközben inkább kereszt- és egyéb rejtvények.
Ja, és tegnap az állatkertben voltunk mindahányan, tök jó volt, csak persze még nekünk is kicsit fárasztó, nemhogy a kicsinyeknek. Úgyhogy éjjel már nem másztunk föl a Kő-hegyre hullócsillagokat nézni.

Further Details

Manchester, és két munkahely: egy hajléktalanos és egy börtön. Kezdés szeptember 8-án.
Még 24 nap.

Tegnap pedig

javarészt a vonaton, merthogy megjártam Szegedet oda-vissza, és Peti remek ebédet sikerített, és még a saroxobába is bejutottam pár percre, szóval tegnap elolvastam a Nyugaton a helyzet változatlan-t (by Remarque), amit még Vásárhelyen emlegett Dani; és most úgy érzem mgam, mint a télen A 22-es csapdája után: hogy egy ideig most megint nem szeretnék háborús regényt venni a kezembe.
És ez azt is jelenti, hogy a könyv profi.
(Kapcsolódó: kritika a Nyugatban.)

Áttűnés

„A belváros tele volt hipszterekkel: kókadó szalmakalapban, meztelen felsőtestükön hosszú hajtókájú zakóban rótták a főútvonalakat, volt, amelyik feszületeket és marihuánát árult a mellékutcákban, mások az omladozó kápolnába telepedtek, épp egy mutatványosbódé tőszomszédságában. Egyik-másik sikátorban nem volt se kövezet, se csatorna, csak kis ajtók, melyeken át a falba vájt, szekrénynél is alig nagyobb ivókba juthatott az ember. Ha valaki inni akart valamit, át kellett ugrania egy árkot, és az árok fenekén ott volt az aztékok ősi tava. Az ivóból csak a falhoz lapulva lehetett visszajutni az utcára. Benn szerecsendióval és rummal szolgálták föl a kávét. Mambó harsogott mindenfelől. A sötét, keskeny utcákon szinte sorfalat álltak a kurvák, s ahogy ránk néztek, szomorú szemük megvillant a sötétben. Mámorosan, mintegy álomban róttuk az utcákat. Egy fura csempékkel kirakott mexikói kafeteriában pompás marhasültet ettünk: a hatalmas marimbát egész zenészcsalád állta körül — apraja, nagyja a hangszer művésze —, de voltak itt haknizó énekes-gitárosok és kivénhedt sarki trombitások is. Pálinkamérések mellett haladtunk el, a savanykás szagról rögtön tudni lehetett, hogy benn agavepálinkát mérnek. Egy vizespohárnyi pálinka két centbe került. Az élet itt egy pillanatra se állt meg. Zsibongtak az utcák egész éjszaka. Az úttesten koldusok aludtak, takarójuk a palánkról letépett plakát. Itt-ott egész kolduscsaládok üldögéltek a járdán: furulyázgattak, és vidáman nevetgéltek a sötétben. Cipő nem volt a lábukon, életük gertyája csak pislákolt: egész Mexikó mégis egyetlen nagy bohémtanyához hasonlított. Az utcasarkon öregasszonyok árulták a tortillába csavart marhafejrészeket, újságpapír tölcsérbe töltött, forró mártással. Ez volt hát aza szertelen, gátlásokat nem ismerő, gyermekien együgyű város, mely — mint tudtuk — az út végén várt ránk.”

Jack Kerouac: Úton
Déry György fordítása

A leírás Mexikóvárosról készült a '40-es években — mégis, talán más is megremegett volna, ha a Nyugati aluljáróban olvassa...

Önismereti lecke a könyvesboltban

Amikor mintegy húsz perce olvasgattam néhány szexes- és kismamakönyvet a Westendben (ajándékvásárlás apropóján néztem be), akkor gyanút fogtam, hogy valami netán nincs egészen rendben.
Aztán rájöttem, hogy dehogyisnincs. Egyszerűen működik minden. Jól; ahogy kell nekik.
Volt még egy halom bosszantó élményem is a városban, lúzerségek stb., de azokkal most nem vagyok hajlandó foglalkozni. Dél táján viszont Boriskával takarítgattam kicsit a jövendő házukban, és jó volt, bár nagy meló lesz a felújítás, de így is volt látszatja és értelme a ténykedésünknek. Fizikai is, meg az is, hogy rég voltunk már ennyit egy légtérben.
És Sári remek ebédet rittyentett, és Balázs is ott volt, és egyáltalán, lenne honnan indulni, ha esetleg úgy alakulna, hogy Pomázra jövün/ök vissza majd egyszer.

Litera-túra

Ezúttal különböző irodalmi oldalak között kalandoztam el, egy hírt meg is kell osztanom Veletek.
Magában nem komoly, egy német gyerekkönyvet angolra fordítottak, ámde az amerikaiak kicenzúráztak belőle két képet, úgyhogy a szerzőnő nem is hagyta kiadni.
Azonban ha a két rajzot, amelytől a hatóságok a serdületlen ifjúságot óhajtották megóvni, ideteszem...

Nyugis-magányos

Nem nagy meglepetésemre tegnap délben azért kómába zuhantam, és bár aludtam vagy három órát, még utána is csak kóvályogtam egy darabig a házban.
Sok aztán azóta se történt. Sütöttem kenyeret, kemény lett, bár alátettem egy tepsi vizet. :-( (És sótlan is, pedig tettem bele sót. Csak nem tudok eleget, úgy tűnik.) Megírtam a „home-made” fordítást az erkölcsi bizonyítványomról, és átvittem a céghez elfaxolni, persze elromlott a fax, de épp ma délután készültek beüzemelni az újat, hát ott hagytam a papírokat. Megérkeztek a rendelt ruháim, ki vagyok stafírozva az őszre. :-) Két szoknya (egy kord és egy farmer), egy barna blúz (olyasmi, mint a luxemburgi, csak jóval egyszerűbb) és egy csíkos pulóver. Ebédre puliszkát főztem, nem lett az igazi. Visszavittem az Anti Franciék által kitermelt sörösüvegeket, voltam a zöldségesnél, kimostam három hátizsákot és a sárga dzsekimet, valamint megfejtettem minden mostanában beküldendő keresztrejtvényt, és a sürgősebbeket postára is adtam.
Igen jól érzem magam itthon a nagy egyedüllétben. :-)

Hazaértem

Az út jól telt. Azon túl, hogy a főtéren azt hittem, hogy nincs nálam a tárcám, és ezzel némileg megborzoltam a sofőr és Péter idegeit; valamint alaposan eláztattam az Úton fedelét és kicsit a belsejét is; a kisbusz príma volt, mindössze hárman utaztunk, úgyhogy hely is volt jócskán, és hajnali hatkor szabályosan kacagott a néni a népligeti BKV-pénztárban.
Kipakoltam, beraktam egy mosást, lezuhanyoztam, és most már álmos sem nagyon vagyok, úgyhogy nekilátok listát írogatni a hétre. A múltkori egészen bevált.
Istennek legyen hála, hogy tudok aludni járműveken (is).

Mesaj nou

(Itt románul beszél a Blogger, amint azt amúgy Péter egyszer már szóvá tette egy kommentben, amit most nem találok.)
Szóval furcsán indult ez a Kolozsvár, sok( o)kból. Ezer dolog változik az emberek körül és -ben, a városban... És hülyeség volt ennyire besűrítenem a programot, persze, még engem is fárasztott, aki ismerem és szeretem a résztvevőket (jó, azért akadtak ismeretlenek az esti sörözés során), s akkor mit szóljon Áron, aki még csak nem is az a kifejezettem társasági lény (és mindenkit most látott először gyakorlatilag)...
Aztán kialakult. A találkozások rendre jól sikerültek, a külső változásokhoz kezdtem-kezdek hozzászokni, szerencsére semmi sem fekete vagy fehér. A belső mozgás, olykor háborgás ezzel együtt csendesült el, és tegnap estére nagyon össze (avagy: vissza-) hangolódtunk Áronnal.
És ma Éva néninél ebédeltünk ötösben, aztán Áron buszra szállt Máramarossziget felé, én pedig a délutánt Péterékkel töltöttem láblógatással, beszélgetéssel, nettel és játékkal (ami a héten beszerződik, azt hiszem :-)).
[Közben olvasom, hogy sitty-sutty bevezették a pótdíjat az első feladott csomagra is a WizzAirnél is. (Hogy, hogy nem, e-mailben erről nem értesítettek... És van képük azt mondani, hogy lám, milyen jó, csak azért kell fizetned, amit igénybe is veszel. Valamint hogy kevesebb csomaggal pontosabban tudnak indulni.) Pedig úgy szeret(t)em őket. :-( ]
Lassan ballagok le az éjféli buszhoz a főtérre.

A pókerasztal

Nem tudom, ha láttatok már (pannonul: láttatok-e már :-)) pókerasztalt. Én már igen, mégpedig házilag épiitettet: első ránézésre leginkább egy nyolcszögletű kacsaúsztatóra hasonliit. De máris látszik rajta, hogy nem az, pl. mert egy tetőtéri szobában áll, valamint zöld posztó van az alján. Körben pedig bőr kartámasztó párna, alatta egy sor pici égővel, hogy lássa a játékos a lapokat.
Valami nagyon komoly, tiszteletet ébresztő van az egészben. Kár, hogy nem tudok pókerezni.
Tábléban :-) (gy. k. backgammon) viszont 2:1-re megvertem ma Áront, és ezt ide kellett vésnem, mert Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.
És kocsmáztunk is egy jót Tamással és Danival (Tamáséké az asztal), meg aztán csacsogtam-beszélgettem egy várakozáson felül érdekeset és érdemit Mesivel, akit két-három éve láthattam utoljára, és a végén még egy fél hollywoodi limonádét (Égből pottyant Polly, vagy valami hasonló) is megnéztem vele, a lakótársával meg egy unokatestvér lánykával.
Nyár van, nyár!
(Ja, Marosvásárhelyen vagyok, ez még mintha nem hangzott volna el.)

Készülődés

Pirosra festettem a lábamon a körmöt.
Bennem a lábkörömfestéshez a nyár és a lazítás, a bolondozás
képzete társul.
Timiben a nyolcvanas éveké. „Vagy ez most is divat?”

Pirosra festettem a lábamon a körmöt.
Szerintem nem rossz.
Kicsit félek, hogy Áronban és/vagy a szüleiben valamiféle
ellenérzést/megbotránkozást/...
vált ki a látvány.

Pirosra festettem a lábamon a körmöt.
Kíváncsi vagyok, ki mit szól majd.

Pánik

Az van, hogy ha augusztusban (az itthon töltött max. 3 hétben) nem teszem le a forgalmi vizsgát, akkor tavasszal elévül nagyjából minden, amit eddig csináltam vele/érte.
Valamint az angolok továbbra sem hajlandók kezdési időt és helyet mondani, pedig már igen-igen high time volna repülőjegy után nézni.
Morr.

Ciliéknél 2

Veszprém, ami szép, Ciliéknél, ahol jó. A népsűrűség komoly (öccse-bátyja, bátyja barátnője, egy unokatestvér lány, de tegnap még kettő volt, és vártunk egy srácot is, aki végül nem jött), a lakás nagyon pöpec, a könyvespolcok tartalma impozáns, az Utcazene fesztiválon mindenféléket hallgattunk, pop-gospelt (!), bluest, Besh o droM-ot, Kontor Tamást... És jókat eszünk (meggyes tejberizst bourbon vaníliás pudinggal...), Cili mamája pedig ugyanúgy pörög, mint Cili, és ez hihetetlen vicces.

Béka a gulyásban, kóboráram a zuhanyzóban, és más hasonló finomságok :-)

Szóval néhány epizód még az evezésből. Az egyik a béka, amelyik a gulyásunkba szökkent bele egy szerencsétlen mozdulattal valamelyik vacsoránál. Elég gyorsan (pár másodperc alatt) kikanalaztam, ugrált is, és a háta végig kilógott a léből — talán túlélte. Nem tudom, mert elég forró volt a cucc, meg a bőrlégzés se igen szeretheti az olajat... De azért remélem.
Áron amúgy hősiesen kikanalazta a gulyást az utolsó cseppig, és igen jót aludt utána... :-)

A kóboráramot a(z egyébként egészen profi) tokaji kempingben észlelte Nóri, illetve ő jött rá, hogy áram, én csak azt vettem észre, hogy szokatlanul csípi a sebes kezem a zuhanyzó gombja. Így aztán a másik tenyeremmel nyomtam, folyamatosan. Még mindig bizsereg egy kicsit a helye, ami így két nap elteltével már bosszantó.

A harmadik említésre méltó az, hogy Balsánál az ebédnél valamit félrenyeltem, és néhány másodpercig egészen az volt az érzésem, hogy az életemért küzdök. (Így érezhetett a béka is Tuzséren...) Illetve... nem is tudom. Úgy rémlik, nem igazán az merült föl bennem, hogy meghalhatok, csak alig kaptam levegőt, annyira alig, amennyire soha ezelőtt. Aztán Áron egyetlen jól irányzott hátbavágással megmentette a helyzetet, de már pirosodott a fejem állítólag. Furcsa, hogy milyen könnyű/en lehet meghalni.

(Volt valami egész frappánsnak tűnő címem, de elfelejtettem)

Szóval megjöttem az evezésből, és jó volt. Tetű meleg volt, meg fárasztott is a lapátolás és a nomadírozás, de kárpótolt a csapat, a víz, a madarak, a misék, a csillagos ég felettem...
A hazaútról talán írok a stopposblogba.
Ma délelőtt lesétáltam a hévhez Áronnal, és ez éppen elegendő kimozdulás is volt mára.
A héten el kell intéznem egy halom dolgot, írok is valami listát ma, különben sose érek a végére (autózás, „kullancsoltás”, ismerősök-barátok, pakolászás..).

Előbb egy s más érdekesség

Íme a felhőtlen Kárpát-medence a Trindexről:

Aztán egy vidám (?) hír az angol szerkesztők inkompetenciájáról ugyanonnan; és még egy jó (ezúttal portugál) kezdeményezés: hőguta ellen templomi hűvösség.

Pizsamás kaland

Reggel arra ébredtem, hogy bömböl a rádió a kis utcában. Becsuktam az ablakot, de hiába: ahogy elhallgatott a harangszó, már süvöltött is befelé a (sport?)riporter hangja.
Hát leballagtam, a konyhában ránéztem az órára: hatot mutatott; és ilyeténképpen megbátorodva a magam igazától, megkerültem a házat, át a nagyon-messzi-szomszédhoz, be a nyitott kapun, be a nyitott ajtón, és az előszobájukban meglelve megkértem szépen, hogy ugyan csavarja már lejjebb. (Az autóban szólt az udvaron.)
Meg is tette minden további nélkül (bár kicsit meglepetve).
Én meg vissza: udvar, kapu, utca, kapu, ház, emelet. Ablakot kinyit, alszik fél 11-ig.

Holnap reggel indulhatok Vásárosnaményba, és nagyon nincs kedvem.

Áron el

Félórán belül fölvette egy nyíregyházi az M3 pesti végén, úgyhogy hamarosan már ott keresheti Mátészalka—Tiszabecset.
Én meg nagyjából azóta alszom. Iszonyú hőség van (benn nem, szerencsére), ha néha kilépek a házból, szinte arconcsap.
Továbbá: regisztráltam magam a Barátikör.com-ra, egy újabb WiW, dejó, viszont tényleg lehet róla napi 10 sms-t küldeni, amit már rég áhítottunk. És még van egy halom meghívóm, szóljon, akit érdekel.
És: Leventeszter prózafolyamba kezdtett, és az első kettőt erősen élveztem, olvasd Te is.
Valamint: rejtvényt fejteni jóóó! :-) Kezdésnek mindjárt: WebSudoku.

Rubeola

Hát éljen. Szűk 3 óra várakozás után a doktornő (és főleg a két asszisztensnő) („90%-os eséllyel”) rózsahimlőt diagnosztizált rajtam. Lefut ám gyorsan, egyek kalciumot meg C-vitamint, ne menjek napra és messze kerüljem el a kismamákat.
De: nem tiltottak el az evezéstől. Ami merőben meglepett. Asszem, az lesz, hogy mondjuk kedden utánamegyek a csapatnak, mert azért a vasárnap kicsit mégiscsak közelinek látszik.
De azért szóljon, ha valaki gyereket vár a vízitúrások közül, mert akkor inkább itthon maradok.

Végre

Végre sikerült legalább 11 órát aludnom, innen talán már nem lesz baj. Tegnap már nem volt hőemelkedésem, de elég tetűn éreztem magam egyszer-kétszer még így is.
Este megnéztük az új Tarantino-filmet, és nem tetszett. A sztorija gyenge (kevés inkább), a párbeszédek laposak, az erőszak magában meg, hát, nem az, amiért beülök a moziba.
Na jó, most kicsit utánaolvasgattam, de...
És ma végre keresztrejtvényt fogok va, nem, olvas, nem, fejteni, valamint rakosgatok a szobámban, vasalok és esetleg olvasgatom az Úton-t.

Ja, és tegnap tejbegrízt főztem.

Lányalak a tejbegrízben

A konyha mélyén, a sarokban
sparhert ég, s egy kis fazékban
tejbegríz. Kavarnám, s rebben
egy lányalak a tejbegrízben.

A fakanál nyomán tolul fel
teste, s lassan tovalépdel
- míg mozdul a kanál s kezem -
egy lányalak a tejbegrízben.

A konyha mélyén egy sarokban
döbbent szív. A láng fellobban
pillanatra csak - s ellibben
a lányalak a tejbegrízben.

by BIJ :)

Csak életjel

Három napja iszonyú fáradt vagyok, tegnap egy kicsi lázam is volt, és az utolsó dolog, amihez kedvem van, a számítógép.
Viszont a bringázás remek volt, a hazaút hajmeresztő (4 hátizsák + 1 sporttáska + 1 bringa + 1 öltöny), Zsófi esküvője-lakodalma pöpec; Zsuzsi és Gellért aranyos volt délelőtt, és este Eszterék Szentendrén. Angyal rulezzz... :-)

Dárkszájddzsedistükrábit

Szóval biciklitúra, eddig Baja–Kkmajsa (cakk-pakk 90 km fölött), aztán tegnap Majsa–(L)Ópusztaszer–Csongrád, és ma onnan Szentesen át Szarvasra. (Ültem ebben a netezőben...)
Izgi, sok szempontból. Végre kontextualizálhatom Áront, és az eredmény nem rossz; a tekerés nagyon igénybe vesz, és ez is tanulságos. Valamint jó arcok a bajai református ifjúság különb-különb tagjai.
A pénzem viszont véges, mára ennyi. Legközelebb péntek este, várhatóan, Pomázról.

Különben: exam passed

Köztes-Európa 1919–1990, hármassal. Ez es megvan.
Kultúramódszertan négyes. És Szőnyinek tetszett, hogy website review-t írtam (book helyett). Akkor nem látszott rajta.
A félévértékelés érdekes volt.
Beadtam a kérelmem erkölcsi bizonyítványra, és a talentumos gárdának is írtam Sükösdre manuális levelet.
Most éppen zenéket írok CD-re, mert Juli ma este elviszi a gépét. És tegnap töröltem róla a fiókom, és még arra is volt gondom, hogy exportáljam a könyvjelzőket. Meg a skype-partnereket a saját azonosítómra.
Kvázi hatékony nap volt.

1 dolgozat,
1 jegybeiratás (őszremarad minden bizonnyal),
(legalább) 1 TO-kör (ez is... szegény Juli...),
kb. 50 oldal korrektúra,
egy kozmetikus (elfelejtettem beleírni),
egy összepakolás (de fullra).

Blogoterápia

Igen, ez most ütött, mint az ipari áram. Beszélgettem valakivel, akivel egy kicsit történetünk van, és aki talán fontosabb, mint amennyire az utóbbi időben hanyagoltam (<= törlésjel alatt); mindegy, a lényeg nem is ez, hanem hogy fölelevenítettünk egy kellemetlen őszi estét, amelyben, mint most kiderült — botrányosan viselkedtem. És nem ment, hogy rettenetesen éreztem magam (sok más miatt). Az pedig végképp nem, hogy észre sem vettem (nyilván így lehet igazán botrányosan viselkedni).
Azért ütött igazán nagyot (amellett, hogy stresszes utolsó hét van, alig aludtam stb. stb.), mert valahogy mérleg-vonogatós fázisomban vagyok (végülis 8 év után itt hagyom ezt a várost, ha csak egy évre is), és délelőtt éppen a „személyiségfejlődés” szó ködlött föl valahonnan — hogy igenis, jutottam valahová, mióta eljöttem a gimiből...
És lám: ide.

Exam failed

Forgalmi, másodszor. Sebaj.

After (the last) homeless

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Gerendás Péter – Bródy János: Százéves pályaudvar

Igen

Megyek Britföldre. Most nem valami eufória, de na.
De na? Legyek őszinte: most letargia. De biztos része van benne az alábbi felsorolásnak is.
Hidegfront jött, erősen. Hátha holnap az autóban nem lesz ezer fok.
Kaptam egy nagy halom lóvét a konferenciázásért meg a korrektúráért (amely még kész sincs, bizalmi helyzet, vigyázni kell rá).

A checklist megint rövidült egy kicsit:
1 dolgozat,
2 vizsga,
2 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra (csináltam is belőle, kaptam is hozzá),
egy félévértékelés,
egy kozmetikus (elfelejtettem beleírni),
egy összepakolás (de fullra).

...és tényleg

Azt írja a Bátyám, hogy lefordították angolra a Bloggert. Nekem ugyan nem állt át magától, de most megnéztem, kicseréltem, és vicces nagyon. Kíváncsi vagyok, átveszi-e valaha a fejemben pl. a „postolás” fogalmának a helyét a „létrehozás”... Gyanítom, nemigen. Már csak azért sem, mert létrehozni millió dolgot lehet, pos(z)tolni meg csak blogbejegyzést [oké-oké, lehet posztolni a vártán is, de az más] — jelentés-elkülönüléssel-szűküléssel van dolgunk.
A „comment”-et „megjegyzés”-re fordítani pedig szerintem nem a legszerencsésebb. A „hozzászólás” jobban visszaadja. Vagy attól függ?

A teendő-mérleg nem sokkal jobb a reggelinél, de azért lássuk, mi vár még:
2 dolgozat,
2 vizsga,
3 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —

és a Bajára jutás megoldódni látszik, elvisznek minket Áron szülei. Lemondások vannak mindkét oldalon: nekik bankett lenne, nekünk koktélparti sokáig; de hát így megy ez.

Ja, és ma lenyomtam még egy tervezetlen APEH-kört is, szereztem adóigazolást (amit délelőtt Zolinak, 98%-ig azonos paraméterek mellett, nem adtak).

A kicsi szép

„...Aligha túlzás azt állítani, hogy az egyre növekvő bőség egyenesen a közérdeklődés középpontjába állította a közgazdaságtant, és hogy a gazdasági teljesítmény, a gazdasági növekedés, a gazdasági terjeszkedés stb. a modern társadalmak állandó témájává, ha nem rögeszméjévé vált. Az elmarasztaló ítéletek mai tárházában kevés szónak van olyan lesújtó és döntő jelentősége, mint a »gazdaságtalannak«. Ha egy tevékenységre rásütötték a gazdaságtalanság bélyegét, nemcsak hogy kérdésessé vált a létezéshez való joga, de egyszer s mindenkorra el is vesztette azt. Amiről egyszer kiderült, hogy gátolja a gazdasági növekedést, az szégyenletes dolog, és ha valaki mégis ragaszkodik hozzá, azt vagy szabotőrnek, vagy őrültnek tekintik. Mondd azt egy dologról, hogy erkölcstelen vagy csúf, hogy lélekölő vagy lealacsonyítja az embert, hogy veszélyezteti a világbékét vagy az eljövendő nemzedékek jólétét — nos, addig, amíg nem bizonyítottad be, hogy »gazdaságtalan«, valójában nem kérdőjelezted meg a létezéshez, a növekedéshez és a gyarapodáshoz való jogát.”

Ernst F. Schumacher: A kicsi szép

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991

Húzós hét lesz

A péntek esti hálaadásig vár még
2 dolgozat,
2 vizsga,
4 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 70 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy s más kisebb lelkes-munka,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —

és utána, péntek éjjel vagy szombat hajnalban át kell jutni Bajára.

Vááá.

Egyedül

Nagy hirtelen rám szakadt az egyedüllét... és ezzel a tanulási kényszer... Már túl vagyok valamennyi kedves pótcselekvésemen (mosás-teregetés, evés, mosogatás), valamint a borkánokról is leázik lassan a címke a kádban (tudja fene, hogy működik a visszaforgatás, csak jobb, ha papír nélkül mennek a konténerbe)...
Tegnap kitekertünk Algyőre, nem szűnnek a félelmeim a biciklitúrát (és legfőképpen annak első, 77 km-es napját) illetően, bár azért le épp nem fordultam a járgányról a fáradtságtól. Kicsit áztunk a Tiszában (nem tudom, lesz-e még valaha fehér pántja a fürdőruhámnak...), piknikeztünk; jó volt, kellett.
Este múzeumokéjszakájázni is beballagtunk még, ami javarészt Andi keresésével telt, de azért végigsétáltunk az altemplomon mécsesfényben, és meghallgattuk Kóka Rozália nénit is az Egy asszon két vétkecskéjével.
Nyüzsgős idők járják, már lenne ingerem néhány semmi-fontosat-nem-csinálósra, de ezt a hetet még (sőt: már) kénytelen leszek meghajtani... :-(

Határ-feszegetések

A nap tanulsága az, hogy nem kell önkívületig innia magát az embernek ahhoz, hogy hányjon. (Nem, nem saját tapasztalás.)
A magam részéről a mennyire-későn-elég-elkezdeni-tanulni című tragikomédiát játszom éppen.

23 perc 30 másodperc

Ennyit tartott az interjú. Mi tagadás, kifárasztott.
Most waiting until they get in touch with me.
A hungarológián majdnem mindent elintéztem. Be jó.
A biceklim a szerelőnél, és talán leviszi Kés(s?)y Bajára szombaton, csak hozzá jusson be valahogy.
Most pedig Köztes-Európát kellene tanulnom végre, nagyon...

Panaszkórus rulezzz

Katt a címre, zseniális!
Különben kb. se élő, se holt nem vagyok tegnap óta, márpedig most bele kell rántanom, hogy valahogy összefésüljem a hungarológus kurzusaimat az ETR-ben, az igazolólapon és az indexemben... Bahh, nagyon nincs hozzá kedvem.
1-kor telephone interview.

Vóki-tóki ((rémítő hosszúságú bejegyzés))

csillagcsillagcsillagcsaknemtudomholvanasárincsillagcsillagcsillagcsil
Adásunkat mindjárt megszakítva kezdjük: Juli telefonált ebben a percben, hogy az ágya alatt, jó mélyen, megtalálta az elveszettnek hitt pénztárcát. Vagyis nem kell másfél hónapon belül új személyiért és bankkártyáért folyamodnom. Jó az Isten, jót ád...
lagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsi

Szóval. Esztergom, Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Mindenmás Komplexum, Forrás-Pont?, CIQ (Civil Intelligencia -- Keresztény Nonprofit Partnerség) konferencia. A regisztrációs-információs szerepében tetszelgek reggel óta, kiegészítve egy tegnapi esti ronggyá ázással (kétszáz méteren... és utána még úgy félórácskát várhattam a buszra -- a Nagy Cselről majd később), degeszre vacsorázással (milánói borda), minimális, rettenetesen kreatív munkálkodással (névtábla-gyártás) és elaludni-nem-tudással (fél 1 felé azért sikerült).

Amikor éppen nincs senki, akit regisztrálhatnék-informálhatnék, akkor meg a KIFE-nek korrektortúrázom a jövendő felnőttképzési kézikönyvüket. Egy fejezet' már végigcsináltam, Fodor Gáborét -- és nagyon profi, tényleg szemléletváltó, vagy inkább -erősítő, mert azt hiszem, hajlottam én az ilyesmikre mindig. Sajna a maradék két meglevő fejezet a felnőttképzés törvényi és forrásbeli feltétleievel foglalkozik (ellentében ezzel, amelyik a mentálisakkal).Korrektúra-ügyileg pedig azt akartam még megemlíteni, hogy Pareto szemlátomást itt is érvényes: az időmnek kb. 20%-a ment el azzal, hogy végigolvastam a szöveget, és három-ötsoronként beleütöttem egy-egy vesszőt. A maradék 80 azzal, hogy egységesítettem a hivatkozásokat; fölhívtam a szerzőt és rákérdeztem két értelmetlen mondatra, egy idézetre és egy formai problémámra; valamint kikerestem három tanulmány szerzőit a neten, hogy következetesen tudjam jelölni őket a lábjegyzetben.

És, amint az a címből is kitalálható volt, van walkie-talkie-m (walky-talky? vagy "mindegy, csak következetes legyen!" by T. M. F. I. t. úr?), és nagyon vicces, bár igazából csak a reggeli (és nagyon is mérsékelt) fejetlenségben használtuk. De akkora az épület, hogy tényleg nem hülyeség. Állítom, Pannonhalmán kívül ekkorát nem láttam itthon. Alsóváros elbújhat mögötte (a kvadrum kb. hasonló méretű lehet, de ez három (teljes) szintes és valahogy sokkal masszívabb).
A szobánkhoz (Juli, olyan kártyával működik az áram, mint Hajdúszoboszlón! és mágneses ajtó is van kettő) 83 db lépcső vezet le a konferenciaszintről (ami a város szintje...), ráadásul vagy tíz belőle -- fölfelé. (És a fele az Isten szabad ege alatt.) Szóval van tér aerob edzésre. :-)

A folyosón, éppen előttem az MTI fotókiállítása van kitéve 50 év képeiből -- egyik-másik egyenesen zseniális, de hiába próbálnám leírni őket, lehetetlen. Persze Szegedre nem hozzák (legalábbis a plakáton már csak Győr van).

Elvileg úgy egy óra múlva mára elhagyhatom a vártát, de addig még meg kell érkeznie Máriónak (Kerkai-díjat kap). Hanem én most megyek, és szépen publikálom ezt a postot az irodából. (Szerencsére 4 x 1,5 órára kb. mindenki eltűnt a színről napközben -- forgószínpad van.)

Ja, és még a Nagy Csel. Esztergom vasútállomásáról két busz indul: az egyes és a hatos. Óránként, félnyi eltolással: az egyik félkor, a másik egészkor. Úgy is mondhatnám, az egyik a húszas, a másik az ötvenes vonathoz igazítva. És én persze a másikkal jöttem...

((Míg a linkeket böngésztem, ideért Márió, nem kellett eldajkálnom, de jó.))

Vizsga rendben

Igen jó hangulatban ment a beszélgetés, a két oktató kicsit elvitatkozott a fejem fölött... Jegy még nincs, (nem) lévén még abszolutóriumom se (irul-pirul).
Aztán talentumos évértékelés, és jó volt, aztán homeless, eléggé alacsony fokozaton, aztán egy hirtelen frappé Sárga doktorral, Attilával és utóbb Gabssyval.
Előtte-alatta-utána pedig beteglátogatás, Áron meglehetősen rosszul van/volt.
Mára pedig én fáztam meg rendesen, vagy talán elkaptam, de azt nem nagyon hiszem.

Rémálom

Végig rémálmodtam a reggelt (variációk vizsgára), de fölkelni, azt még így sem akaródzott. Lehet, hogy mégis a könyvtárban fogom átolvasni azt a fércművet, amiről szó leszen, itthon nagyon nincs kedvem.
Az Énekek énekéből olvasgattam (találomra Juli kék Bibliájából); tetsz'.

El is felejtettem

Délelőtt hívtak, hogy ugyan mennék be záróvizsgázni etikából holnap 3-ra...

Kísérlet és kér(d)és

Az van, hogy nagyon kéne nekünk egy busz, amelyik péntek éjjel megy Szegedről Bajára, de természetesen menetrendszerinti járat este 7 és reggel fél 6 között nincs. (19.45 és 5.10 között vonat se.)
Legalábbis belföldi, mert Gabssy megmondta a vélhetően egyetlen megoldást: valamiféle keletről mondjuk Pécsre tartó alkalmatosságot kell keresni. Csakhogy a Volán által elismert egyetlen jó irányú (Szuhely—Pécs) természetesen szombat este indul visszafelé...
Segítsen, aki tud, légyszi'. És innen a kísérlet: szétküldtem pár mailt, és betettem a kérdést állapotjelzőnek a messengeren. Meglátjuk.

Baja

Nagyjából mindenkivel találkoztam, aki számít
mindenki kedves
iszonyú hőség van
voltam hittanon, meg istentiszteleten, meg misén
meg a Miniben
meg a városban, meg a Petőfi-szigeten, meg a Sugó-parton (bele is gyalogoltunk bokáig)
láttam a lakatokat (Pécsről koppintva :-))
meg Türr Istvánt, na jó, az emlékművét
idefele stoppoltunk, Mórahalomig két körben, de gyorsan
ott strand, nagyon jóóó
aztán hamburger (kb. negyed óra alatt készült el a kettő, de inkább több)
majd egy őrült, aki úgy háromnegyed óra alatt átröppentett
most reggeli
aztán busz haza
Szegedre

Ismét másnap

Ittunk tegnap Gabssyval, sokat, méghozzá mindenféle komolyat (jägert, bort, pálinkát), nem volt jó ötlet, és ma másnapos voltam, pedig bizIsten nem szoktam az lenni
nna
ilyet máskor nem

Egész nap kóvályogtam, nem szó szerint, de mindenféle szellemi munkára képtelen
viszont megbeszélgettük az esztergomi konferenciát, ahol regisztrációzni fogok a jövő hét végén
és ettünk burekot is
meg szervezgetjük a bulit holnapra
(inni, azt nem fogok, becsszó)

És elvesztettem az első piros Parkert a könyvtárban
meg a pénztárcámat itthon (hétfő délután még)
szóval agyrém

Globalance

Nagy élet volt...

Tegnap délután Imelda jött tanulni (Melitta húga), aztán Áronnal vacsoráztunk, majd ő elnyúlt szundikálni Juli padlóján. Juli röviddel később telefonált, hogy vegyük ki a karajt a fagyasztóból, mert jönnek főzni Ferivel, Janival meg Nórival... de még nem értek ide, mikor fölvisított a kaputelefon, és Zoli jött netezni. Leültettem a konyhában, tíz perc múlva megjöttek Juliék, erre fölébredt Áron, Zoli beült a géphez, Áron ismerkedett az új helyzettel, Melitta pedig hazakísérte Imeldát. Zoli gyorsan befejezte, kiült a főzőkhöz- evőkhöz, Áron leült a géphez tanulni, Melitta hazaért, csatlakozott a bandához, én meg megpróbáltam nekifeküdni Köztes-Európának...
Aztán még hallottam egy-két foszlányt az asszociációs játékból.
Aztán Zoli el, aztán Jani is, Nóri elvackolt Julinál a padlón, Juli az ágyán, mi Melittával a szobánkban, Áron pedig a Sári fölött tanulgatott tovább a konyhaasztalnál.
Míg el nem aludt a padon.
Hat körül főztem neki egy kávét; folytatta. Visszadőltem, aztán valamikor elköszönt és elment.
9.40-kor riadtam föl legközelebb, Imelda már itt volt, reggeliztek Melittával. Nóri és Juli még később ébredt, addigra teregettem egy sort, le is zuhanyoztam talán...
...és most tanulnom kellene.

Buli van

A PC-ben grázdálkodom (= próbálok talentumos vizsgaprojekteket olvasgatni) Ildi lapultopulján, várjuk a pizzát. Jelen van még Juli (fest), Jani (gépel), Áron, Nóri és Zsófi (csevegnek). Tökjó.
És van csoki, és én nem eszem.

Nyilatkozat

Ezennel kijelentem, hogy életem következő három napját csokoládé nélkül fogom eltölteni.

Baba :)

Megszületett Zsuzsi és Peti elsőszülött fia, Gellért! Mégpedig otthon. Tudom, hogy van, aki szerint felelőtlenség, de én tisztelem őket a bátorságukért. Éljenek a kisbabák, meg a bátor anyukák-apukák. :-)
Más: a rádióban ez megy. Emlékeztek még...?

Váááááááááááááááá

(most ennyi futja)

< címetlen >

Tegnap a KÖD közgyűlésén voltunk Lágymányoson, megismertük és megválasztottuk az új választmányt, és elmeséltük, hogy Szeged bizony létezik, és még némi ökumenikus mozgolódás is mutatkozik benne. Valamivel többet ültünk ugyan a vonaton, mint ott, de sebaj.
Most könyvtár, 11-től még egy vezetés, de különben munka ezerrel (sőt).

Luther tévedései (részlet)

...
33. Az eretnekeket megégetni a Lélek akarata ellen van.
...

„Exsurge Domine” bulla, X. Leó (1520)

Egy mondat

Egy „A filozófia boldoggá tesz!” feliratú plakát előtt mondta valakiről Áron:
„...tíz évig olvasott filozófiát, míg rá nem jött, hogy nem tesz boldoggá. Azóta keresztény.”

Különös éjszaka volt

Úgy tűnik, tartja magát az összefüggés: minél inkább valami nagyon mást kellene csinálnom, annál nagyobbakat beszélgetünk. Aztán hátha most is úgy lesz, hogy csak-csak sikerül minden...
Nekiállok a munkának, a gépet pedig
átengedem Mankának

Fax

Egy percig azt hittem, tudok faxkonzolt varázsolni a gépre (azelőtt azt, hogy van rajta), de nem, elakadt az ügy azon, hogy nincs (meg a) telepítőcédénk. Ennyit erről.
Különben meg lassan a húsomba mar a való világ, vagy legalábbis lehet, hogy jól tenné, ha marna, mert ma ugyan már az asztalon való rendrakás megkezdéséig is eljutottam a nagy pótcselekedhetnékben, de ettől aligha lesz etikadolgozatom... Márpedig holnap délelőtt Zsuzsiékhoz megyek „vendégségbe", délben irány Szeged, délután-este pedig kápolnabúcsú ezerrel... Szerda délutántól csütörtök délelőttig pedig KÖD Budán... Uhh, uhh. Kell ez nekem?!

Pünkösd-elő

Elkezdtem készülni az ünnepre. Elolvastam az Egyházak Ökumenikus Tanácsának az üzenetét, ez kezdésnek pont jó. (Hogy előbb is kezdhettem volna? Sebaj, most jobb-későn-mint-egyszer-se van.)
Igazán átélni az Ünnepet minden bizonnyal a kápolnában fogom, hétfőn.
Különben Pomáz, miután egy estét és egy reggelt magam voltam Szegeden, hosszú-hosszú ideje először, és nagyon jólesett.
Itthon is jó, csak tanulni ne kéne...
Ó, és megkaptam a névnapi ajándékom: három színes zseléstollat meg egy halom képeslapot. Ilyenek meg ilyenek.

A dzsungel könyve

Ezt láttuk ma este Andival és Zsuzsival. S jó volt, bár a felserdült Maugli valami igen bénácska hangot kapott. A legjobb (megvalósítás) szerintem a Kegyelet egylet volt, de Geszti eleve alaposan kiélte magát a szövegekkel... :-) Például a múltkor (2000? ... 2002?) nem tűnt föl, hogy Balu (itt-ott? mindig?) rímes hexameterben beszél.
Ha a jövő pénteken eljutunk A kaktusz virágára, akkor három hét alatt három színház, ez közelítene a kolozsvári átlaghoz... :-)

A Szerzemény

Picit sajnálom, hogy belelóg a kanapé, de ajándék képnek ne nézd a szélét. (Ellenben a széket...!) Szóval ezt újítottuk be Cilivel az ócskapiacon szombat estefelé. Hogy miből készült, arra lehet tippelni (vagy el lehet olvasni itt).

Ébredés

Arcod a hajnali párnán
Homályban hús a bársonyon
Mintha ébredésed várnám
gyönyörködöm az alvó mosolyon.

Lassan mozgok, őrzöm pillanatod
Szerelemben fürdik minden
Csigás hajamról hulló virágok
Táncolnak az éjszaka emlékén.

(Zilahy Krisztián)

Nemzetközi Törölközőnap

Reggel úgy döntöttem, ma estig nem teszem ki a lábam a lakásból; de ha mégis, akkor föltétlenül a vállamra kanyarítok egy törölközőt.
Jól fog festeni a színházban. :-)

Gyorsjelentés

A két szakmai beszámoló kész, gyorsabban ment, mint vártam. Ez elég remek tárgyalási alap (a magammal folytatandó tárgyalásokhoz :-)), annyira, hogy a lelkesedés még az etika írására is rávett. OK, az irodalomjegyzék összeszedése után (ráhangolódó feladat...) elnyomott a buzgóság a könyvtári asztalon, de sebaj, a sztenderd 20 perc és az espresso choc után frissen, vidáman és lelkesen állok neki a továbbiaknak.
Na jó, egyelőre egy vázlat kéne rendesen végiggondolnom...

Más: Tegnap estve kaptam a Volt Szeretőmtől az alábbi sms-t: „Új korszak kezdődik. [Már kezdtem azt hinni, eljegyzés, de nem:] Holnap wegyél egy Magyar Hírlapot :-)”
Wettem.

Különben Misztrál-koncert volt és igen jó, csak álmos voltam meg fáztam. Utána zsíroskenyér, süti, majd koktél. Sok szúnyoggal, de több mosollyal. Minden jó, mindenhogyan jó.

Az a harci helyzet,

hogy a következő 8 napban meg kell írnom két pályázati beszámolót (remélem, csak a szakmait... a pénzügyi lesz a trébb munka a kétszázhetvennyolc számla zárolgatásával-lefénymásolgatásával — pláne hogy még másolónk sincs a cégnél), egy pályázat' (újabb négyszázezret lehet kérni hajléktalanokra, ezúttal télire — még mondja valaki, hogy nem jól áll a szociális szektor, eh-eh...) és egy etikus záródolgozat'.
Így hát most talán eltűnök hirtelen

Definíciók 2

„A baleseti helyszín az a hely, ahol a hirtelen egészségkárosodás beáll.”
„A test látható vagy szemünk számára nem látható helyein a szövetek folytonosságának megszakadását sérülésnek nevezzük.”
(Előzmény/folytatás itt)

Valamint még egy gyöngyszem, bár nem meghatározás:
„A gyógyszermérgezés tünetei:
– üres gyógyszeres doboz,
– búcsúlevél.”

Forrás: Nagy Mária Edit: Elsősegélynyújtás gépjármű-vezetők[sic] részére. Kotra Kft., 2005, Püspökladány.

Csönd, nem-verbális kommunikáció és effélék

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell ismernem, hogy az utóbbi időben sokaknak jut belőlem kevesebb, mint amennyit a korábbiak alapján várhattak. Néhány ilyen emberrel szemben föl-föltámad bennem a lelkiismeret-furdalás is, de nem mindig győz. :-(
Ma viszont volt egy igen jó élményem, valakivel, akivel beszélni is csak ritkán sikerül, öt perc alatt — igazából nem is tudom, hogyan történt, de valahogy kiderült a lényeg. Köszönöm.

Különben meg hídivásár, gólyalábasok, vidám és morc mesterek, árusok, néhány bóvlis is, de a nép kontrollja egészen príma: jobbára mindenki gyorsan elsietett előttük. Vettem vásárfiát (nem egészen klasszikus, de azért szerintem jó), és vettünk tejfölből meg vajból főzött csudaszappant is Lucával meg Cilivel.

És most tanulni kéne...

A körülményekről

Az előző bejegyzés érdekessége az, hogy az ötödik kör után született. Vizespohárból ittuk a pálinkát, és bár engem szemlátomást kímélt a másik két jelenlevő, testvérek között számolva is túl kellett lennem már másfél decin, összesen háromféle anyagból.
Hazafelé kicsit nehézkesebb volt (úgy fél órával később eljöttem — jelzem, egyedül), de a teljesítményre így is büszke vagyok, például hiba nélkül begépeltem az előző postot a telefon' (és még működött is vele minden, ez mondjuk az Opera Mini érdeme, ide is linkelem hálából).
(Az üvegburából részletek olvashatók itt, rövidebb idézetek pedig temérdek helyen (linket azért már nem akartam hüvelykujjal gyártani).)

Pálinka és hatásai

A Lelkesen ülünk (?) és énekelgetünk. És az egyik kedvenc (?) Üvegbura-idézetem van:
"Van valami demoralizáló abban, ha néznünk kell, hogyan bolondítja meg egymást két ember, különösen, ha negyedik személy nincs jelen a színhelyen."
De élvezem... :-)

Konfliktuskezelés mesterfokon

Tegnap lejátszottuk az első komolyabb válságkezelést
(a válság okozója szinte apróság, de a háromnapos esős idővel és a pms-emmel tetézve azért megszorongatta a torkom),
és a folyamat első néhány perce után
az az érzésem támadt, hogy
ha ezt így tudjuk csinálni
később és komolyabb bajokkal is, akkor
sic itur ad astra.

Úgy érzem, ezen a héten nagyjából annyit erősödött a kapcsolat, mint az előtte levő nyolcban. :-)

Óra

Tyűha! Az előbb egy félórácskát játszottam azzal, hogy középre rendezzem az órát, de sehogy se jött össze (találtam viszont közben egy remek hátéemel-bézik ppt-t). Próbálkoztam az ALIGN="center"-rel, semmi. Aztán fölfedeztem, hogy hiszen ez már bele van írva a(z amúgy összesen három soros...) kódba; de csak nincs lesz középen... Jobbra ment, a bal viszont nem különbözött a centertől. Bánatomban kipofoztam 210 pontos méretűre, akkor épp középre került, csak bazi nagy volt. De ha már játszunk, akkor torzítsunk rajta: a szélesség marad, a magasság vissza 100-ra — és ez lett belőle.
Jobbkézbalváll. Nem, nem zavar, hogy véletlen volt. :-) (És az sem, ha mindebből alkalmasint ((?)) egy szót sem értesz. :-P)

Automatikus mentés

avagy
— Mester, mi a főparacs?
— Ctrl+S

A Blogger ismét nagyot remekelt: megcsinálták a percenkénti automatikus mentést. No more such tragedy, hopefully.

Tegnap, ma

Végül minden sikerült (dolgozatbeadás, elsősegélyvizsga)
James (JVC) írt: egy she-vel fogok interjúzni, egy former voluntírral. Kíváncsi vagyok (tudnám értékelni, ha magyarul menne)
Este boroztunk, aztán négyen is maradtunk kápolnalvásra
Jajj, most pedig megfeledkeztem a fürdővízről — elmerültem a bátyámék újdonatúj blogjában, juhé

Remegős

Megírtam végre a book (illetve részemről: website) review-t Sz. Gy. E. t. úrnak, még hosszabb is lett az elvártnál, de bevinni már Áron fogja, hogy vezetés után még egy másfél órácskám legyen az elsősegélyre... Van egy olyan igen hülye érzésem, hogy el fognak vágni rajta, márpedig az azért vérciki volna. (Ráadásul: végre valami használhatót tanulhattam volna!)
DE: a tegnap esti beszélgetés megérte ezt a (lehetséges) következményt.
Most viszont máris késésben vagyok...

8x7

Igazából ez most a legfontosabb. Minden a lehető legeslegjobban van ezen a lehető legeslegjobb világon. :-)
Na jó, annak nem örülök, hogy a képzés elmarad, de lássuk be, bőven van mit kezdenem magammal abban a megnyert majd' két napban.

Előrenézős

Szombaton színház!


Addig pedig homeless (várhatóan viharral...), borfeszt, Tivadar Ágnes barátnőm villámlátogatása, elsősegély-vizsga, játékmester-képződés, öregkolis találkozó...
És egy beadandó, holnapra, igenbiza.

Babakocsi

Álmodtam

Sokat és elevenen álmodtam, de már csak az utolsóra emlékszem: Pomázon voltunk Mérivel, s mondtam neki, hogy jöjjön velem Kolozsvárra, és meg is vettük a jegyet, még aznap éjszakára. Valami 516 euróért a kettőt?!
Különben meg zuhanok vissza a csak-több-körben-tudok-fölkelni csapdába, és utálom, akkor is, ha mondjuk 9-ig azért így is szokott sikerülni.
Szebb mát, mint a tegnap volt (bár semmi igazán nagy baj nem történt).
Ja, és még egy friss tragikomédia, okulásunkra... :-7

Temesváron jártunk

egyházmegyei ifjúsági találkozó
szombaton
Paffyval, Zsuzsival és Áronnal
meleg volt
feküdtünk a fűben hanyatt, dominóban
beszéltem Péterrel telefon'
ettünk retró-fagyit (tudod, gépi, csavart és elképesztően műízű)
jártunk kávézóban, ahol a falak és a népek is harsányak voltak
és egy nem-is-olyan-kis-lány talpig rózsaszínben idétlenkedett
a mekdonalcban 7050 a vécéajtó kódja
hallgattunk előadást a Szentírásról
ellógtuk a kiscsoportozást
és végül a liturgikus tánc is kimaradt
voltunk viszont misén, jó sok-nyelvűn
kaptunk almás-banános bébikaját a vacsorához
zsolozsmáztunk az autóban
meg énekelgettünk egyebeket is
személyivel jöttem-mentem, yeah

Temesvár jó város
színházba kéne menni
apropó, megy a SÖR (azaz valami olyasmi, románul) ott is, ez létezik, Réku?

Nyűgös

Bár tudnám, miért mindig mindennek az utolsó utáni ((micsoda alliterációk!)) pillanatban kell nekifognom. Bahh.
Most pl. elvileg délig, gyakorlatilag kettőig meg kéne tanulnom a culture-methodology-t, megírnom a levelet a Renovabisnak, és bevinnem a bankba a támogatási szerződés egyik mellékletét. Az utóbbi technikai ügyeken csúszott el, az előző kettő szimpla halogatáson. Grr.
Mért érzem úgy, hogy a végén vizsgázni nem fogok bemenni...?
Más: új link jobb oldalt, a kolozsváriak között, szeretettel. :-)

Uhh

Fogalmam sincs, mióta ülök itt
de kicsit rémisztő
hogy a spamek nélkül vagy 60 levél jött össze péntek óta
a listásokat töröltem
de még így is

Behoztam a blog-lemaradásaimat is
valamint megtudtam hogy
kiszáradás fenyeget egy kétmilliós ausztrál várost
az Északi-sark jege talán már 2020-ra elolvad
és tíz perc alatt kb. kétezer nemkívánt foganás történik a világon

Még jó hogy

pénteken
M.-Z. Kati és Robi (+ persze Emma) vett föl Pestre stoppoltunkban
jót táncoltunk és még jobbat beszélgettünk előtte Lágymányoson
éjjel a 86-oson egy csavargó „szép okos értelmes”-nek titulált
és felváltva erősködött hogy szeressük egymást
meg hogy bizony ha nem lennék jelen akkor Áron már rég kiszúrta volna azt a kis melírozottat ott hátul
Késy nővérénél ott volt az öccse is így egy legenda elevenedett meg előttem (és de még hogy)

szombaton
időgazdálkodást képeztünk
és igen vidáman vacsoráztunk
Helgával meg Krisztával
és a végén a pincér srác az önkéntesség lehetőségei iránt érdeklődött

vasárnap
folytatódott és lezárult a (teljes) képzés
misén voltunk Áronnal a Batthyány-n
volt benne vajdasági gyerekkórus és közhelyszótár
vettünk virágot
és irány haza
a mamám örült
a papám elemében volt
sequence-eztünk és kikaptunk

ma
sárga tányéból és sárgatulipános bögréből reggeliztünk
mckávéztunk a Nyugatinál
magunkban ültünk a fülkében a vonaton
a Boldogasszonyon találkoztunk Zsuzsával
vidám volt és nem vett észre
meg Gabival aki megismert
van neki sárga dzsekije és leköltözött az emlegetett házikóba
meleg volt a szökőkútnál vagyis jobban bírtam az LT-t
már majdnem elkészültem a (még ezután módosítandó...) támogatási szerződéssel
sütiztünk és nem veszekedtünk Gabssyval
megnéztem az 5. Gilmore Girls-t
bundáskenyeret vacsoráztunk

és még
ki kell teregetnem (vagy transzilvánul: teregessek)
teszek ide egy linket is mert Lucia ismét szívemből szólt
szombaton talán Temesvár

jó éjt

Megvan!

Megkaptuk a támogatási szerződést a Közalapítványtól. :-)

Munka

Megint a Magyar Kurírról lopok:

Az Isten képmására teremtett ember munkája által részesedik a Teremtő művében, és a saját lehetőségeinek mértéke szerint bizonyos értelemben folytatja, kibontakoztatja és beteljesíti a teremtést, miközben egyre előbbre halad azoknak a kincseknek és értékeknek föltárásában, melyeket Isten teremtett. Ezt az igazságot mindjárt a Szentírás elején a Teremtés könyvében megtaláljuk, ahol a teremtés művét úgy mutatja be, mint „munkát”, melyet Isten „hat nap” alatt végzett el, azért, hogy „megpihenjen” a hetedik napon.

(Részlet II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetű enciklikájából)

Nincs is más hátra, mint hónom alá csapni a Das Leben umarmen-t (Befreiungstheologie in der Praxis) meg Az Egyház szociális tanítását (Befreiungstheologie ahogy a Szentszék látja :-)), és kihasalni a térre.
Délután-este homeless, nem sok időm lesz ma dolgozni. De én csináltam: délelőtt eveztünk a Tiszán. S be jólesett! Kell menni a nyáron is.