Nagy hirtelen rám szakadt az egyedüllét... és ezzel a tanulási kényszer... Már túl vagyok valamennyi kedves pótcselekvésemen (mosás-teregetés, evés, mosogatás), valamint a borkánokról is leázik lassan a címke a kádban (tudja fene, hogy működik a visszaforgatás, csak jobb, ha papír nélkül mennek a konténerbe)...
Tegnap kitekertünk Algyőre, nem szűnnek a félelmeim a biciklitúrát (és legfőképpen annak első, 77 km-es napját) illetően, bár azért le épp nem fordultam a járgányról a fáradtságtól. Kicsit áztunk a Tiszában (nem tudom, lesz-e még valaha fehér pántja a fürdőruhámnak...), piknikeztünk; jó volt, kellett.
Este múzeumokéjszakájázni is beballagtunk még, ami javarészt Andi keresésével telt, de azért végigsétáltunk az altemplomon mécsesfényben, és meghallgattuk Kóka Rozália nénit is az Egy asszon két vétkecskéjével.
Nyüzsgős idők járják, már lenne ingerem néhány semmi-fontosat-nem-csinálósra, de ezt a hetet még (sőt: már) kénytelen leszek meghajtani... :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése