2007. június 28.

Blogoterápia

Igen, ez most ütött, mint az ipari áram. Beszélgettem valakivel, akivel egy kicsit történetünk van, és aki talán fontosabb, mint amennyire az utóbbi időben hanyagoltam (<= törlésjel alatt); mindegy, a lényeg nem is ez, hanem hogy fölelevenítettünk egy kellemetlen őszi estét, amelyben, mint most kiderült — botrányosan viselkedtem. És nem ment, hogy rettenetesen éreztem magam (sok más miatt). Az pedig végképp nem, hogy észre sem vettem (nyilván így lehet igazán botrányosan viselkedni).
Azért ütött igazán nagyot (amellett, hogy stresszes utolsó hét van, alig aludtam stb. stb.), mert valahogy mérleg-vonogatós fázisomban vagyok (végülis 8 év után itt hagyom ezt a várost, ha csak egy évre is), és délelőtt éppen a „személyiségfejlődés” szó ködlött föl valahonnan — hogy igenis, jutottam valahová, mióta eljöttem a gimiből...
És lám: ide.

Nincsenek megjegyzések: