Reggel arra ébredtem, hogy bömböl a rádió a kis utcában. Becsuktam az ablakot, de hiába: ahogy elhallgatott a harangszó, már süvöltött is befelé a (sport?)riporter hangja.
Hát leballagtam, a konyhában ránéztem az órára: hatot mutatott; és ilyeténképpen megbátorodva a magam igazától, megkerültem a házat, át a nagyon-messzi-szomszédhoz, be a nyitott kapun, be a nyitott ajtón, és az előszobájukban meglelve megkértem szépen, hogy ugyan csavarja már lejjebb. (Az autóban szólt az udvaron.)
Meg is tette minden további nélkül (bár kicsit meglepetve).
Én meg vissza: udvar, kapu, utca, kapu, ház, emelet. Ablakot kinyit, alszik fél 11-ig.
Holnap reggel indulhatok Vásárosnaményba, és nagyon nincs kedvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése