Mert kikerekedett ez a nap. Talán hisztinek indult, talán őszinteségi rohamnak — mindegy, vették. Most jó nekem. Volt benne látogatás, vacsora, tea és Bartók Rádió... de legfőképpen meghallgattatás. S válaszokat is kaptam egyre-másra. Ún. „megoldás” (törlésjel alatt) nyilván nem született, mert hogyan, miért és legfőképpen mire is, de... tulajdonképpen nem is akartam. „Must we find a solution? Can't we just enjoy the problem for a while?” És a folyamat a lényeges, nem az eredmény.
Eljön a napja, meglásd,
tán észre sem veszed:
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán,
mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, dől a ház:
egyszercsak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat:
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.
tán észre sem veszed:
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán,
mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, dől a ház:
egyszercsak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat:
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.
1 megjegyzés:
kukkants föl a lap tetejére:
... mindig így volt ez velem ...
Megjegyzés küldése