Igen, ez most ütött, mint az ipari áram. Beszélgettem valakivel, akivel egy kicsit történetünk van, és aki talán fontosabb, mint amennyire az utóbbi időben hanyagoltam (<= törlésjel alatt); mindegy, a lényeg nem is ez, hanem hogy fölelevenítettünk egy kellemetlen őszi estét, amelyben, mint most kiderült — botrányosan viselkedtem. És nem ment, hogy rettenetesen éreztem magam (sok más miatt). Az pedig végképp nem, hogy észre sem vettem (nyilván így lehet igazán botrányosan viselkedni).
Azért ütött igazán nagyot (amellett, hogy stresszes utolsó hét van, alig aludtam stb. stb.), mert valahogy mérleg-vonogatós fázisomban vagyok (végülis 8 év után itt hagyom ezt a várost, ha csak egy évre is), és délelőtt éppen a „személyiségfejlődés” szó ködlött föl valahonnan — hogy igenis, jutottam valahová, mióta eljöttem a gimiből...
És lám: ide.
2007. június 28.
2007. június 27.
After (the last) homeless
Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.
Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.
Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.
Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.
Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.
Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.
Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.
Gerendás Péter – Bródy János: Százéves pályaudvar
Igen
Megyek Britföldre. Most nem valami eufória, de na.
De na? Legyek őszinte: most letargia. De biztos része van benne az alábbi felsorolásnak is.
Hidegfront jött, erősen. Hátha holnap az autóban nem lesz ezer fok.
Kaptam egy nagy halom lóvét a konferenciázásért meg a korrektúráért (amely még kész sincs, bizalmi helyzet, vigyázni kell rá).
A checklist megint rövidült egy kicsit:
1 dolgozat,
2 vizsga,
2 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra (csináltam is belőle, kaptam is hozzá),
egy félévértékelés,
egy kozmetikus (elfelejtettem beleírni),
egy összepakolás (de fullra).
De na? Legyek őszinte: most letargia. De biztos része van benne az alábbi felsorolásnak is.
Hidegfront jött, erősen. Hátha holnap az autóban nem lesz ezer fok.
Kaptam egy nagy halom lóvét a konferenciázásért meg a korrektúráért (amely még kész sincs, bizalmi helyzet, vigyázni kell rá).
A checklist megint rövidült egy kicsit:
1 dolgozat,
2 vizsga,
2 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra (csináltam is belőle, kaptam is hozzá),
egy félévértékelés,
egy kozmetikus (elfelejtettem beleírni),
egy összepakolás (de fullra).
2007. június 25.
...és tényleg
Azt írja a Bátyám, hogy lefordították angolra a Bloggert. Nekem ugyan nem állt át magától, de most megnéztem, kicseréltem, és vicces nagyon. Kíváncsi vagyok, átveszi-e valaha a fejemben pl. a „postolás” fogalmának a helyét a „létrehozás”... Gyanítom, nemigen. Már csak azért sem, mert létrehozni millió dolgot lehet, pos(z)tolni meg csak blogbejegyzést [oké-oké, lehet posztolni a vártán is, de az más] — jelentés-elkülönüléssel-szűküléssel van dolgunk.
A „comment”-et „megjegyzés”-re fordítani pedig szerintem nem a legszerencsésebb. A „hozzászólás” jobban visszaadja. Vagy attól függ?
A teendő-mérleg nem sokkal jobb a reggelinél, de azért lássuk, mi vár még:
2 dolgozat,
2 vizsga,
3 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —
és a Bajára jutás megoldódni látszik, elvisznek minket Áron szülei. Lemondások vannak mindkét oldalon: nekik bankett lenne, nekünk koktélparti sokáig; de hát így megy ez.
Ja, és ma lenyomtam még egy tervezetlen APEH-kört is, szereztem adóigazolást (amit délelőtt Zolinak, 98%-ig azonos paraméterek mellett, nem adtak).
A „comment”-et „megjegyzés”-re fordítani pedig szerintem nem a legszerencsésebb. A „hozzászólás” jobban visszaadja. Vagy attól függ?
A teendő-mérleg nem sokkal jobb a reggelinél, de azért lássuk, mi vár még:
2 dolgozat,
2 vizsga,
3 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —
és a Bajára jutás megoldódni látszik, elvisznek minket Áron szülei. Lemondások vannak mindkét oldalon: nekik bankett lenne, nekünk koktélparti sokáig; de hát így megy ez.
Ja, és ma lenyomtam még egy tervezetlen APEH-kört is, szereztem adóigazolást (amit délelőtt Zolinak, 98%-ig azonos paraméterek mellett, nem adtak).
2007. június 24.
A kicsi szép
„...Aligha túlzás azt állítani, hogy az egyre növekvő bőség egyenesen a közérdeklődés középpontjába állította a közgazdaságtant, és hogy a gazdasági teljesítmény, a gazdasági növekedés, a gazdasági terjeszkedés stb. a modern társadalmak állandó témájává, ha nem rögeszméjévé vált. Az elmarasztaló ítéletek mai tárházában kevés szónak van olyan lesújtó és döntő jelentősége, mint a »gazdaságtalannak«. Ha egy tevékenységre rásütötték a gazdaságtalanság bélyegét, nemcsak hogy kérdésessé vált a létezéshez való joga, de egyszer s mindenkorra el is vesztette azt. Amiről egyszer kiderült, hogy gátolja a gazdasági növekedést, az szégyenletes dolog, és ha valaki mégis ragaszkodik hozzá, azt vagy szabotőrnek, vagy őrültnek tekintik. Mondd azt egy dologról, hogy erkölcstelen vagy csúf, hogy lélekölő vagy lealacsonyítja az embert, hogy veszélyezteti a világbékét vagy az eljövendő nemzedékek jólétét — nos, addig, amíg nem bizonyítottad be, hogy »gazdaságtalan«, valójában nem kérdőjelezted meg a létezéshez, a növekedéshez és a gyarapodáshoz való jogát.”
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991
Húzós hét lesz
A péntek esti hálaadásig vár még
2 dolgozat,
2 vizsga,
4 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 70 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy s más kisebb lelkes-munka,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —
és utána, péntek éjjel vagy szombat hajnalban át kell jutni Bajára.
Vááá.
2 dolgozat,
2 vizsga,
4 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 70 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy s más kisebb lelkes-munka,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —
és utána, péntek éjjel vagy szombat hajnalban át kell jutni Bajára.
Vááá.
Egyedül
Nagy hirtelen rám szakadt az egyedüllét... és ezzel a tanulási kényszer... Már túl vagyok valamennyi kedves pótcselekvésemen (mosás-teregetés, evés, mosogatás), valamint a borkánokról is leázik lassan a címke a kádban (tudja fene, hogy működik a visszaforgatás, csak jobb, ha papír nélkül mennek a konténerbe)...
Tegnap kitekertünk Algyőre, nem szűnnek a félelmeim a biciklitúrát (és legfőképpen annak első, 77 km-es napját) illetően, bár azért le épp nem fordultam a járgányról a fáradtságtól. Kicsit áztunk a Tiszában (nem tudom, lesz-e még valaha fehér pántja a fürdőruhámnak...), piknikeztünk; jó volt, kellett.
Este múzeumokéjszakájázni is beballagtunk még, ami javarészt Andi keresésével telt, de azért végigsétáltunk az altemplomon mécsesfényben, és meghallgattuk Kóka Rozália nénit is az Egy asszon két vétkecskéjével.
Nyüzsgős idők járják, már lenne ingerem néhány semmi-fontosat-nem-csinálósra, de ezt a hetet még (sőt: már) kénytelen leszek meghajtani... :-(
Tegnap kitekertünk Algyőre, nem szűnnek a félelmeim a biciklitúrát (és legfőképpen annak első, 77 km-es napját) illetően, bár azért le épp nem fordultam a járgányról a fáradtságtól. Kicsit áztunk a Tiszában (nem tudom, lesz-e még valaha fehér pántja a fürdőruhámnak...), piknikeztünk; jó volt, kellett.
Este múzeumokéjszakájázni is beballagtunk még, ami javarészt Andi keresésével telt, de azért végigsétáltunk az altemplomon mécsesfényben, és meghallgattuk Kóka Rozália nénit is az Egy asszon két vétkecskéjével.
Nyüzsgős idők járják, már lenne ingerem néhány semmi-fontosat-nem-csinálósra, de ezt a hetet még (sőt: már) kénytelen leszek meghajtani... :-(
2007. június 21.
Határ-feszegetések
A nap tanulsága az, hogy nem kell önkívületig innia magát az embernek ahhoz, hogy hányjon. (Nem, nem saját tapasztalás.)
A magam részéről a mennyire-későn-elég-elkezdeni-tanulni című tragikomédiát játszom éppen.
A magam részéről a mennyire-későn-elég-elkezdeni-tanulni című tragikomédiát játszom éppen.
2007. június 19.
23 perc 30 másodperc
Ennyit tartott az interjú. Mi tagadás, kifárasztott.
Most waiting until they get in touch with me.
A hungarológián majdnem mindent elintéztem. Be jó.
A biceklim a szerelőnél, és talán leviszi Kés(s?)y Bajára szombaton, csak hozzá jusson be valahogy.
Most pedig Köztes-Európát kellene tanulnom végre, nagyon...
Most waiting until they get in touch with me.
A hungarológián majdnem mindent elintéztem. Be jó.
A biceklim a szerelőnél, és talán leviszi Kés(s?)y Bajára szombaton, csak hozzá jusson be valahogy.
Most pedig Köztes-Európát kellene tanulnom végre, nagyon...
Panaszkórus rulezzz
Katt a címre, zseniális!
Különben kb. se élő, se holt nem vagyok tegnap óta, márpedig most bele kell rántanom, hogy valahogy összefésüljem a hungarológus kurzusaimat az ETR-ben, az igazolólapon és az indexemben... Bahh, nagyon nincs hozzá kedvem.
1-kor telephone interview.
Különben kb. se élő, se holt nem vagyok tegnap óta, márpedig most bele kell rántanom, hogy valahogy összefésüljem a hungarológus kurzusaimat az ETR-ben, az igazolólapon és az indexemben... Bahh, nagyon nincs hozzá kedvem.
1-kor telephone interview.
2007. június 15.
Vóki-tóki ((rémítő hosszúságú bejegyzés))
csillagcsillagcsillagcsaknemtudomholvanasárincsillagcsillagcsillagcsil
Adásunkat mindjárt megszakítva kezdjük: Juli telefonált ebben a percben, hogy az ágya alatt, jó mélyen, megtalálta az elveszettnek hitt pénztárcát. Vagyis nem kell másfél hónapon belül új személyiért és bankkártyáért folyamodnom. Jó az Isten, jót ád...
lagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsi
Szóval. Esztergom, Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Mindenmás Komplexum, Forrás-Pont?, CIQ (Civil Intelligencia -- Keresztény Nonprofit Partnerség) konferencia. A regisztrációs-információs szerepében tetszelgek reggel óta, kiegészítve egy tegnapi esti ronggyá ázással (kétszáz méteren... és utána még úgy félórácskát várhattam a buszra -- a Nagy Cselről majd később), degeszre vacsorázással (milánói borda), minimális, rettenetesen kreatív munkálkodással (névtábla-gyártás) és elaludni-nem-tudással (fél 1 felé azért sikerült).
Amikor éppen nincs senki, akit regisztrálhatnék-informálhatnék, akkor meg a KIFE-nek korrektortúrázom a jövendő felnőttképzési kézikönyvüket. Egy fejezet' már végigcsináltam, Fodor Gáborét -- és nagyon profi, tényleg szemléletváltó, vagy inkább -erősítő, mert azt hiszem, hajlottam én az ilyesmikre mindig. Sajna a maradék két meglevő fejezet a felnőttképzés törvényi és forrásbeli feltétleievel foglalkozik (ellentében ezzel, amelyik a mentálisakkal).Korrektúra-ügyileg pedig azt akartam még megemlíteni, hogy Pareto szemlátomást itt is érvényes: az időmnek kb. 20%-a ment el azzal, hogy végigolvastam a szöveget, és három-ötsoronként beleütöttem egy-egy vesszőt. A maradék 80 azzal, hogy egységesítettem a hivatkozásokat; fölhívtam a szerzőt és rákérdeztem két értelmetlen mondatra, egy idézetre és egy formai problémámra; valamint kikerestem három tanulmány szerzőit a neten, hogy következetesen tudjam jelölni őket a lábjegyzetben.
És, amint az a címből is kitalálható volt, van walkie-talkie-m (walky-talky? vagy "mindegy, csak következetes legyen!" by T. M. F. I. t. úr?), és nagyon vicces, bár igazából csak a reggeli (és nagyon is mérsékelt) fejetlenségben használtuk. De akkora az épület, hogy tényleg nem hülyeség. Állítom, Pannonhalmán kívül ekkorát nem láttam itthon. Alsóváros elbújhat mögötte (a kvadrum kb. hasonló méretű lehet, de ez három (teljes) szintes és valahogy sokkal masszívabb).
A szobánkhoz (Juli, olyan kártyával működik az áram, mint Hajdúszoboszlón! és mágneses ajtó is van kettő) 83 db lépcső vezet le a konferenciaszintről (ami a város szintje...), ráadásul vagy tíz belőle -- fölfelé. (És a fele az Isten szabad ege alatt.) Szóval van tér aerob edzésre. :-)
A folyosón, éppen előttem az MTI fotókiállítása van kitéve 50 év képeiből -- egyik-másik egyenesen zseniális, de hiába próbálnám leírni őket, lehetetlen. Persze Szegedre nem hozzák (legalábbis a plakáton már csak Győr van).
Elvileg úgy egy óra múlva mára elhagyhatom a vártát, de addig még meg kell érkeznie Máriónak (Kerkai-díjat kap). Hanem én most megyek, és szépen publikálom ezt a postot az irodából. (Szerencsére 4 x 1,5 órára kb. mindenki eltűnt a színről napközben -- forgószínpad van.)
Ja, és még a Nagy Csel. Esztergom vasútállomásáról két busz indul: az egyes és a hatos. Óránként, félnyi eltolással: az egyik félkor, a másik egészkor. Úgy is mondhatnám, az egyik a húszas, a másik az ötvenes vonathoz igazítva. És én persze a másikkal jöttem...
((Míg a linkeket böngésztem, ideért Márió, nem kellett eldajkálnom, de jó.))
Adásunkat mindjárt megszakítva kezdjük: Juli telefonált ebben a percben, hogy az ágya alatt, jó mélyen, megtalálta az elveszettnek hitt pénztárcát. Vagyis nem kell másfél hónapon belül új személyiért és bankkártyáért folyamodnom. Jó az Isten, jót ád...
lagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsi
Szóval. Esztergom, Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Mindenmás Komplexum, Forrás-Pont?, CIQ (Civil Intelligencia -- Keresztény Nonprofit Partnerség) konferencia. A regisztrációs-információs szerepében tetszelgek reggel óta, kiegészítve egy tegnapi esti ronggyá ázással (kétszáz méteren... és utána még úgy félórácskát várhattam a buszra -- a Nagy Cselről majd később), degeszre vacsorázással (milánói borda), minimális, rettenetesen kreatív munkálkodással (névtábla-gyártás) és elaludni-nem-tudással (fél 1 felé azért sikerült).
Amikor éppen nincs senki, akit regisztrálhatnék-informálhatnék, akkor meg a KIFE-nek korrektortúrázom a jövendő felnőttképzési kézikönyvüket. Egy fejezet' már végigcsináltam, Fodor Gáborét -- és nagyon profi, tényleg szemléletváltó, vagy inkább -erősítő, mert azt hiszem, hajlottam én az ilyesmikre mindig. Sajna a maradék két meglevő fejezet a felnőttképzés törvényi és forrásbeli feltétleievel foglalkozik (ellentében ezzel, amelyik a mentálisakkal).Korrektúra-ügyileg pedig azt akartam még megemlíteni, hogy Pareto szemlátomást itt is érvényes: az időmnek kb. 20%-a ment el azzal, hogy végigolvastam a szöveget, és három-ötsoronként beleütöttem egy-egy vesszőt. A maradék 80 azzal, hogy egységesítettem a hivatkozásokat; fölhívtam a szerzőt és rákérdeztem két értelmetlen mondatra, egy idézetre és egy formai problémámra; valamint kikerestem három tanulmány szerzőit a neten, hogy következetesen tudjam jelölni őket a lábjegyzetben.
És, amint az a címből is kitalálható volt, van walkie-talkie-m (walky-talky? vagy "mindegy, csak következetes legyen!" by T. M. F. I. t. úr?), és nagyon vicces, bár igazából csak a reggeli (és nagyon is mérsékelt) fejetlenségben használtuk. De akkora az épület, hogy tényleg nem hülyeség. Állítom, Pannonhalmán kívül ekkorát nem láttam itthon. Alsóváros elbújhat mögötte (a kvadrum kb. hasonló méretű lehet, de ez három (teljes) szintes és valahogy sokkal masszívabb).
A szobánkhoz (Juli, olyan kártyával működik az áram, mint Hajdúszoboszlón! és mágneses ajtó is van kettő) 83 db lépcső vezet le a konferenciaszintről (ami a város szintje...), ráadásul vagy tíz belőle -- fölfelé. (És a fele az Isten szabad ege alatt.) Szóval van tér aerob edzésre. :-)
A folyosón, éppen előttem az MTI fotókiállítása van kitéve 50 év képeiből -- egyik-másik egyenesen zseniális, de hiába próbálnám leírni őket, lehetetlen. Persze Szegedre nem hozzák (legalábbis a plakáton már csak Győr van).
Elvileg úgy egy óra múlva mára elhagyhatom a vártát, de addig még meg kell érkeznie Máriónak (Kerkai-díjat kap). Hanem én most megyek, és szépen publikálom ezt a postot az irodából. (Szerencsére 4 x 1,5 órára kb. mindenki eltűnt a színről napközben -- forgószínpad van.)
Ja, és még a Nagy Csel. Esztergom vasútállomásáról két busz indul: az egyes és a hatos. Óránként, félnyi eltolással: az egyik félkor, a másik egészkor. Úgy is mondhatnám, az egyik a húszas, a másik az ötvenes vonathoz igazítva. És én persze a másikkal jöttem...
((Míg a linkeket böngésztem, ideért Márió, nem kellett eldajkálnom, de jó.))
2007. június 13.
Vizsga rendben
Igen jó hangulatban ment a beszélgetés, a két oktató kicsit elvitatkozott a fejem fölött... Jegy még nincs, (nem) lévén még abszolutóriumom se (irul-pirul).
Aztán talentumos évértékelés, és jó volt, aztán homeless, eléggé alacsony fokozaton, aztán egy hirtelen frappé Sárga doktorral, Attilával és utóbb Gabssyval.
Előtte-alatta-utána pedig beteglátogatás, Áron meglehetősen rosszul van/volt.
Mára pedig én fáztam meg rendesen, vagy talán elkaptam, de azt nem nagyon hiszem.
Aztán talentumos évértékelés, és jó volt, aztán homeless, eléggé alacsony fokozaton, aztán egy hirtelen frappé Sárga doktorral, Attilával és utóbb Gabssyval.
Előtte-alatta-utána pedig beteglátogatás, Áron meglehetősen rosszul van/volt.
Mára pedig én fáztam meg rendesen, vagy talán elkaptam, de azt nem nagyon hiszem.
2007. június 12.
Rémálom
Végig rémálmodtam a reggelt (variációk vizsgára), de fölkelni, azt még így sem akaródzott. Lehet, hogy mégis a könyvtárban fogom átolvasni azt a fércművet, amiről szó leszen, itthon nagyon nincs kedvem.
Az Énekek énekéből olvasgattam (találomra Juli kék Bibliájából); tetsz'.
Az Énekek énekéből olvasgattam (találomra Juli kék Bibliájából); tetsz'.
2007. június 11.
Kísérlet és kér(d)és
Az van, hogy nagyon kéne nekünk egy busz, amelyik péntek éjjel megy Szegedről Bajára, de természetesen menetrendszerinti járat este 7 és reggel fél 6 között nincs. (19.45 és 5.10 között vonat se.)
Legalábbis belföldi, mert Gabssy megmondta a vélhetően egyetlen megoldást: valamiféle keletről mondjuk Pécsre tartó alkalmatosságot kell keresni. Csakhogy a Volán által elismert egyetlen jó irányú (Szuhely—Pécs) természetesen szombat este indul visszafelé...
Segítsen, aki tud, légyszi'. És innen a kísérlet: szétküldtem pár mailt, és betettem a kérdést állapotjelzőnek a messengeren. Meglátjuk.
Legalábbis belföldi, mert Gabssy megmondta a vélhetően egyetlen megoldást: valamiféle keletről mondjuk Pécsre tartó alkalmatosságot kell keresni. Csakhogy a Volán által elismert egyetlen jó irányú (Szuhely—Pécs) természetesen szombat este indul visszafelé...
Segítsen, aki tud, légyszi'. És innen a kísérlet: szétküldtem pár mailt, és betettem a kérdést állapotjelzőnek a messengeren. Meglátjuk.
Baja
Nagyjából mindenkivel találkoztam, aki számít
mindenki kedves
iszonyú hőség van
voltam hittanon, meg istentiszteleten, meg misén
meg a Miniben
meg a városban, meg a Petőfi-szigeten, meg a Sugó-parton (bele is gyalogoltunk bokáig)
láttam a lakatokat (Pécsről koppintva :-))
meg Türr Istvánt, na jó, az emlékművét
idefele stoppoltunk, Mórahalomig két körben, de gyorsan
ott strand, nagyon jóóó
aztán hamburger (kb. negyed óra alatt készült el a kettő, de inkább több)
majd egy őrült, aki úgy háromnegyed óra alatt átröppentett
most reggeli
aztán busz haza
Szegedre
mindenki kedves
iszonyú hőség van
voltam hittanon, meg istentiszteleten, meg misén
meg a Miniben
meg a városban, meg a Petőfi-szigeten, meg a Sugó-parton (bele is gyalogoltunk bokáig)
láttam a lakatokat (Pécsről koppintva :-))
meg Türr Istvánt, na jó, az emlékművét
idefele stoppoltunk, Mórahalomig két körben, de gyorsan
ott strand, nagyon jóóó
aztán hamburger (kb. negyed óra alatt készült el a kettő, de inkább több)
majd egy őrült, aki úgy háromnegyed óra alatt átröppentett
most reggeli
aztán busz haza
Szegedre
2007. június 7.
Ismét másnap
Ittunk tegnap Gabssyval, sokat, méghozzá mindenféle komolyat (jägert, bort, pálinkát), nem volt jó ötlet, és ma másnapos voltam, pedig bizIsten nem szoktam az lenni
nna
ilyet máskor nem
Egész nap kóvályogtam, nem szó szerint, de mindenféle szellemi munkára képtelen
viszont megbeszélgettük az esztergomi konferenciát, ahol regisztrációzni fogok a jövő hét végén
és ettünk burekot is
meg szervezgetjük a bulit holnapra
(inni, azt nem fogok, becsszó)
És elvesztettem az első piros Parkert a könyvtárban
meg a pénztárcámat itthon (hétfő délután még)
szóval agyrém
nna
ilyet máskor nem
Egész nap kóvályogtam, nem szó szerint, de mindenféle szellemi munkára képtelen
viszont megbeszélgettük az esztergomi konferenciát, ahol regisztrációzni fogok a jövő hét végén
és ettünk burekot is
meg szervezgetjük a bulit holnapra
(inni, azt nem fogok, becsszó)
És elvesztettem az első piros Parkert a könyvtárban
meg a pénztárcámat itthon (hétfő délután még)
szóval agyrém
2007. június 6.
2007. június 5.
Nagy élet volt...
Tegnap délután Imelda jött tanulni (Melitta húga), aztán Áronnal vacsoráztunk, majd ő elnyúlt szundikálni Juli padlóján. Juli röviddel később telefonált, hogy vegyük ki a karajt a fagyasztóból, mert jönnek főzni Ferivel, Janival meg Nórival... de még nem értek ide, mikor fölvisított a kaputelefon, és Zoli jött netezni. Leültettem a konyhában, tíz perc múlva megjöttek Juliék, erre fölébredt Áron, Zoli beült a géphez, Áron ismerkedett az új helyzettel, Melitta pedig hazakísérte Imeldát. Zoli gyorsan befejezte, kiült a főzőkhöz- evőkhöz, Áron leült a géphez tanulni, Melitta hazaért, csatlakozott a bandához, én meg megpróbáltam nekifeküdni Köztes-Európának...
Aztán még hallottam egy-két foszlányt az asszociációs játékból.
Aztán Zoli el, aztán Jani is, Nóri elvackolt Julinál a padlón, Juli az ágyán, mi Melittával a szobánkban, Áron pedig a Sári fölött tanulgatott tovább a konyhaasztalnál.
Míg el nem aludt a padon.
Hat körül főztem neki egy kávét; folytatta. Visszadőltem, aztán valamikor elköszönt és elment.
9.40-kor riadtam föl legközelebb, Imelda már itt volt, reggeliztek Melittával. Nóri és Juli még később ébredt, addigra teregettem egy sort, le is zuhanyoztam talán...
...és most tanulnom kellene.
Aztán még hallottam egy-két foszlányt az asszociációs játékból.
Aztán Zoli el, aztán Jani is, Nóri elvackolt Julinál a padlón, Juli az ágyán, mi Melittával a szobánkban, Áron pedig a Sári fölött tanulgatott tovább a konyhaasztalnál.
Míg el nem aludt a padon.
Hat körül főztem neki egy kávét; folytatta. Visszadőltem, aztán valamikor elköszönt és elment.
9.40-kor riadtam föl legközelebb, Imelda már itt volt, reggeliztek Melittával. Nóri és Juli még később ébredt, addigra teregettem egy sort, le is zuhanyoztam talán...
...és most tanulnom kellene.
2007. június 1.
Buli van
A PC-ben grázdálkodom (= próbálok talentumos vizsgaprojekteket olvasgatni) Ildi lapultopulján, várjuk a pizzát. Jelen van még Juli (fest), Jani (gépel), Áron, Nóri és Zsófi (csevegnek). Tökjó.
És van csoki, és én nem eszem.
És van csoki, és én nem eszem.
Nyilatkozat
Ezennel kijelentem, hogy életem következő három napját csokoládé nélkül fogom eltölteni.
2007. május 31.
< címetlen >
Tegnap a KÖD közgyűlésén voltunk Lágymányoson, megismertük és megválasztottuk az új választmányt, és elmeséltük, hogy Szeged bizony létezik, és még némi ökumenikus mozgolódás is mutatkozik benne. Valamivel többet ültünk ugyan a vonaton, mint ott, de sebaj.
Most könyvtár, 11-től még egy vezetés, de különben munka ezerrel (sőt).
Most könyvtár, 11-től még egy vezetés, de különben munka ezerrel (sőt).
2007. május 30.
Luther tévedései (részlet)
...
33. Az eretnekeket megégetni a Lélek akarata ellen van.
...
33. Az eretnekeket megégetni a Lélek akarata ellen van.
...
„Exsurge Domine” bulla, X. Leó (1520)
Egy mondat
Egy „A filozófia boldoggá tesz!” feliratú plakát előtt mondta valakiről Áron:
„...tíz évig olvasott filozófiát, míg rá nem jött, hogy nem tesz boldoggá. Azóta keresztény.”
„...tíz évig olvasott filozófiát, míg rá nem jött, hogy nem tesz boldoggá. Azóta keresztény.”
Különös éjszaka volt
2007. május 27.
Fax
Egy percig azt hittem, tudok faxkonzolt varázsolni a gépre (azelőtt azt, hogy van rajta), de nem, elakadt az ügy azon, hogy nincs (meg a) telepítőcédénk. Ennyit erről.
Különben meg lassan a húsomba mar a való világ, vagy legalábbis lehet, hogy jól tenné, ha marna, mert ma ugyan már az asztalon való rendrakás megkezdéséig is eljutottam a nagy pótcselekedhetnékben, de ettől aligha lesz etikadolgozatom... Márpedig holnap délelőtt Zsuzsiékhoz megyek „vendégségbe", délben irány Szeged, délután-este pedig kápolnabúcsú ezerrel... Szerda délutántól csütörtök délelőttig pedig KÖD Budán... Uhh, uhh. Kell ez nekem?!
Különben meg lassan a húsomba mar a való világ, vagy legalábbis lehet, hogy jól tenné, ha marna, mert ma ugyan már az asztalon való rendrakás megkezdéséig is eljutottam a nagy pótcselekedhetnékben, de ettől aligha lesz etikadolgozatom... Márpedig holnap délelőtt Zsuzsiékhoz megyek „vendégségbe", délben irány Szeged, délután-este pedig kápolnabúcsú ezerrel... Szerda délutántól csütörtök délelőttig pedig KÖD Budán... Uhh, uhh. Kell ez nekem?!
2007. május 26.
Pünkösd-elő
Elkezdtem készülni az ünnepre. Elolvastam az Egyházak Ökumenikus Tanácsának az üzenetét, ez kezdésnek pont jó. (Hogy előbb is kezdhettem volna? Sebaj, most jobb-későn-mint-egyszer-se van.)
Igazán átélni az Ünnepet minden bizonnyal a kápolnában fogom, hétfőn.
Különben Pomáz, miután egy estét és egy reggelt magam voltam Szegeden, hosszú-hosszú ideje először, és nagyon jólesett.
Itthon is jó, csak tanulni ne kéne...
Ó, és megkaptam a névnapi ajándékom: három színes zseléstollat meg egy halom képeslapot. Ilyenek meg ilyenek.
Igazán átélni az Ünnepet minden bizonnyal a kápolnában fogom, hétfőn.
Különben Pomáz, miután egy estét és egy reggelt magam voltam Szegeden, hosszú-hosszú ideje először, és nagyon jólesett.
Itthon is jó, csak tanulni ne kéne...
Ó, és megkaptam a névnapi ajándékom: három színes zseléstollat meg egy halom képeslapot. Ilyenek meg ilyenek.
2007. május 25.
A dzsungel könyve
Ezt láttuk ma este Andival és Zsuzsival. S jó volt, bár a felserdült Maugli valami igen bénácska hangot kapott. A legjobb (megvalósítás) szerintem a Kegyelet egylet volt, de Geszti eleve alaposan kiélte magát a szövegekkel... :-) Például a múltkor (2000? ... 2002?) nem tűnt föl, hogy Balu (itt-ott? mindig?) rímes hexameterben beszél.Ha a jövő pénteken eljutunk A kaktusz virágára, akkor három hét alatt három színház, ez közelítene a kolozsvári átlaghoz... :-)
A Szerzemény
Picit sajnálom, hogy belelóg a kanapé, de ajándék képnek ne nézd a szélét. (Ellenben a széket...!) Szóval ezt újítottuk be Cilivel az ócskapiacon szombat estefelé. Hogy miből készült, arra lehet tippelni (vagy el lehet olvasni itt).
Ébredés
Arcod a hajnali párnán
Homályban hús a bársonyon
Mintha ébredésed várnám
gyönyörködöm az alvó mosolyon.
Lassan mozgok, őrzöm pillanatod
Szerelemben fürdik minden
Csigás hajamról hulló virágok
Táncolnak az éjszaka emlékén.
(Zilahy Krisztián)
Homályban hús a bársonyon
Mintha ébredésed várnám
gyönyörködöm az alvó mosolyon.
Lassan mozgok, őrzöm pillanatod
Szerelemben fürdik minden
Csigás hajamról hulló virágok
Táncolnak az éjszaka emlékén.
(Zilahy Krisztián)
Nemzetközi Törölközőnap
Reggel úgy döntöttem, ma estig nem teszem ki a lábam a lakásból; de ha mégis, akkor föltétlenül a vállamra kanyarítok egy törölközőt.
Jól fog festeni a színházban. :-)
2007. május 24.
Gyorsjelentés
A két szakmai beszámoló kész, gyorsabban ment, mint vártam. Ez elég remek tárgyalási alap (a magammal folytatandó tárgyalásokhoz :-)), annyira, hogy a lelkesedés még az etika írására is rávett. OK, az irodalomjegyzék összeszedése után (ráhangolódó feladat...) elnyomott a buzgóság a könyvtári asztalon, de sebaj, a sztenderd 20 perc és az espresso choc után frissen, vidáman és lelkesen állok neki a továbbiaknak.
Na jó, egyelőre egy vázlat kéne rendesen végiggondolnom...
Más: Tegnap estve kaptam a Volt Szeretőmtől az alábbi sms-t: „Új korszak kezdődik. [Már kezdtem azt hinni, eljegyzés, de nem:] Holnap wegyél egy Magyar Hírlapot :-)”
Wettem.
Különben Misztrál-koncert volt és igen jó, csak álmos voltam meg fáztam. Utána zsíroskenyér, süti, majd koktél. Sok szúnyoggal, de több mosollyal. Minden jó, mindenhogyan jó.
Na jó, egyelőre egy vázlat kéne rendesen végiggondolnom...
Más: Tegnap estve kaptam a Volt Szeretőmtől az alábbi sms-t: „Új korszak kezdődik. [Már kezdtem azt hinni, eljegyzés, de nem:] Holnap wegyél egy Magyar Hírlapot :-)”
Wettem.
Különben Misztrál-koncert volt és igen jó, csak álmos voltam meg fáztam. Utána zsíroskenyér, süti, majd koktél. Sok szúnyoggal, de több mosollyal. Minden jó, mindenhogyan jó.
Az a harci helyzet,
hogy a következő 8 napban meg kell írnom két pályázati beszámolót (remélem, csak a szakmait... a pénzügyi lesz a trébb munka a kétszázhetvennyolc számla zárolgatásával-lefénymásolgatásával — pláne hogy még másolónk sincs a cégnél), egy pályázat' (újabb négyszázezret lehet kérni hajléktalanokra, ezúttal télire — még mondja valaki, hogy nem jól áll a szociális szektor, eh-eh...) és egy etikus záródolgozat'.
Így hát most talán eltűnök hirtelen
Így hát most talán eltűnök hirtelen
2007. május 20.
Definíciók 2
„A baleseti helyszín az a hely, ahol a hirtelen egészségkárosodás beáll.”
„A test látható vagy szemünk számára nem látható helyein a szövetek folytonosságának megszakadását sérülésnek nevezzük.”
(Előzmény/folytatás itt)
Valamint még egy gyöngyszem, bár nem meghatározás:
„A gyógyszermérgezés tünetei:
– üres gyógyszeres doboz,
– búcsúlevél.”
Forrás: Nagy Mária Edit: Elsősegélynyújtás gépjármű-vezetők[sic] részére. Kotra Kft., 2005, Püspökladány.
„A test látható vagy szemünk számára nem látható helyein a szövetek folytonosságának megszakadását sérülésnek nevezzük.”
(Előzmény/folytatás itt)
Valamint még egy gyöngyszem, bár nem meghatározás:
„A gyógyszermérgezés tünetei:
– üres gyógyszeres doboz,
– búcsúlevél.”
Forrás: Nagy Mária Edit: Elsősegélynyújtás gépjármű-vezetők[sic] részére. Kotra Kft., 2005, Püspökladány.
Csönd, nem-verbális kommunikáció és effélék
Ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell ismernem, hogy az utóbbi időben sokaknak jut belőlem kevesebb, mint amennyit a korábbiak alapján várhattak. Néhány ilyen emberrel szemben föl-föltámad bennem a lelkiismeret-furdalás is, de nem mindig győz. :-(
Ma viszont volt egy igen jó élményem, valakivel, akivel beszélni is csak ritkán sikerül, öt perc alatt — igazából nem is tudom, hogyan történt, de valahogy kiderült a lényeg. Köszönöm.
Különben meg hídivásár, gólyalábasok, vidám és morc mesterek, árusok, néhány bóvlis is, de a nép kontrollja egészen príma: jobbára mindenki gyorsan elsietett előttük. Vettem vásárfiát (nem egészen klasszikus, de azért szerintem jó), és vettünk tejfölből meg vajból főzött csudaszappant is Lucával meg Cilivel.
És most tanulni kéne...
Ma viszont volt egy igen jó élményem, valakivel, akivel beszélni is csak ritkán sikerül, öt perc alatt — igazából nem is tudom, hogyan történt, de valahogy kiderült a lényeg. Köszönöm.
Különben meg hídivásár, gólyalábasok, vidám és morc mesterek, árusok, néhány bóvlis is, de a nép kontrollja egészen príma: jobbára mindenki gyorsan elsietett előttük. Vettem vásárfiát (nem egészen klasszikus, de azért szerintem jó), és vettünk tejfölből meg vajból főzött csudaszappant is Lucával meg Cilivel.
És most tanulni kéne...
A körülményekről
Az előző bejegyzés érdekessége az, hogy az ötödik kör után született. Vizespohárból ittuk a pálinkát, és bár engem szemlátomást kímélt a másik két jelenlevő, testvérek között számolva is túl kellett lennem már másfél decin, összesen háromféle anyagból.
Hazafelé kicsit nehézkesebb volt (úgy fél órával később eljöttem — jelzem, egyedül), de a teljesítményre így is büszke vagyok, például hiba nélkül begépeltem az előző postot a telefon' (és még működött is vele minden, ez mondjuk az Opera Mini érdeme, ide is linkelem hálából).
(Az üvegburából részletek olvashatók itt, rövidebb idézetek pedig temérdek helyen (linket azért már nem akartam hüvelykujjal gyártani).)
Hazafelé kicsit nehézkesebb volt (úgy fél órával később eljöttem — jelzem, egyedül), de a teljesítményre így is büszke vagyok, például hiba nélkül begépeltem az előző postot a telefon' (és még működött is vele minden, ez mondjuk az Opera Mini érdeme, ide is linkelem hálából).
(Az üvegburából részletek olvashatók itt, rövidebb idézetek pedig temérdek helyen (linket azért már nem akartam hüvelykujjal gyártani).)
Pálinka és hatásai
A Lelkesen ülünk (?) és énekelgetünk. És az egyik kedvenc (?) Üvegbura-idézetem van:
"Van valami demoralizáló abban, ha néznünk kell, hogyan bolondítja meg egymást két ember, különösen, ha negyedik személy nincs jelen a színhelyen."
De élvezem... :-)
"Van valami demoralizáló abban, ha néznünk kell, hogyan bolondítja meg egymást két ember, különösen, ha negyedik személy nincs jelen a színhelyen."
De élvezem... :-)
2007. május 19.
Konfliktuskezelés mesterfokon
Tegnap lejátszottuk az első komolyabb válságkezelést
(a válság okozója szinte apróság, de a háromnapos esős idővel és a pms-emmel tetézve azért megszorongatta a torkom),
és a folyamat első néhány perce után
az az érzésem támadt, hogy
ha ezt így tudjuk csinálni
később és komolyabb bajokkal is, akkor
sic itur ad astra.
Úgy érzem, ezen a héten nagyjából annyit erősödött a kapcsolat, mint az előtte levő nyolcban. :-)
(a válság okozója szinte apróság, de a háromnapos esős idővel és a pms-emmel tetézve azért megszorongatta a torkom),
és a folyamat első néhány perce után
az az érzésem támadt, hogy
ha ezt így tudjuk csinálni
később és komolyabb bajokkal is, akkor
sic itur ad astra.
Úgy érzem, ezen a héten nagyjából annyit erősödött a kapcsolat, mint az előtte levő nyolcban. :-)
2007. május 18.
Óra
Tyűha! Az előbb egy félórácskát játszottam azzal, hogy középre rendezzem az órát, de sehogy se jött össze (találtam viszont közben egy remek hátéemel-bézik ppt-t). Próbálkoztam az ALIGN="center"-rel, semmi. Aztán fölfedeztem, hogy hiszen ez már bele van írva a(z amúgy összesen három soros...) kódba; de csak nincs lesz középen... Jobbra ment, a bal viszont nem különbözött a centertől. Bánatomban kipofoztam 210 pontos méretűre, akkor épp középre került, csak bazi nagy volt. De ha már játszunk, akkor torzítsunk rajta: a szélesség marad, a magasság vissza 100-ra — és ez lett belőle.
Jobbkézbalváll. Nem, nem zavar, hogy véletlen volt. :-) (És az sem, ha mindebből alkalmasint ((?)) egy szót sem értesz. :-P)
Jobbkézbalváll. Nem, nem zavar, hogy véletlen volt. :-) (És az sem, ha mindebből alkalmasint ((?)) egy szót sem értesz. :-P)
Automatikus mentés
avagy
— Mester, mi a főparacs?
— Ctrl+S
A Blogger ismét nagyot remekelt: megcsinálták a percenkénti automatikus mentést. No more such tragedy, hopefully.
— Mester, mi a főparacs?
— Ctrl+S
A Blogger ismét nagyot remekelt: megcsinálták a percenkénti automatikus mentést. No more such tragedy, hopefully.
Tegnap, ma
Végül minden sikerült (dolgozatbeadás, elsősegélyvizsga)
James (JVC) írt: egy she-vel fogok interjúzni, egy former voluntírral. Kíváncsi vagyok (tudnám értékelni, ha magyarul menne)
Este boroztunk, aztán négyen is maradtunk kápolnalvásra
Jajj, most pedig megfeledkeztem a fürdővízről — elmerültem a bátyámék újdonatúj blogjában, juhé
James (JVC) írt: egy she-vel fogok interjúzni, egy former voluntírral. Kíváncsi vagyok (tudnám értékelni, ha magyarul menne)
Este boroztunk, aztán négyen is maradtunk kápolnalvásra
Jajj, most pedig megfeledkeztem a fürdővízről — elmerültem a bátyámék újdonatúj blogjában, juhé
2007. május 17.
Remegős
Megírtam végre a book (illetve részemről: website) review-t Sz. Gy. E. t. úrnak, még hosszabb is lett az elvártnál, de bevinni már Áron fogja, hogy vezetés után még egy másfél órácskám legyen az elsősegélyre... Van egy olyan igen hülye érzésem, hogy el fognak vágni rajta, márpedig az azért vérciki volna. (Ráadásul: végre valami használhatót tanulhattam volna!)
DE: a tegnap esti beszélgetés megérte ezt a (lehetséges) következményt.
Most viszont máris késésben vagyok...
DE: a tegnap esti beszélgetés megérte ezt a (lehetséges) következményt.
Most viszont máris késésben vagyok...
2007. május 16.
8x7
Igazából ez most a legfontosabb. Minden a lehető legeslegjobban van ezen a lehető legeslegjobb világon. :-)
Na jó, annak nem örülök, hogy a képzés elmarad, de lássuk be, bőven van mit kezdenem magammal abban a megnyert majd' két napban.
Na jó, annak nem örülök, hogy a képzés elmarad, de lássuk be, bőven van mit kezdenem magammal abban a megnyert majd' két napban.
2007. május 15.
Előrenézős
Szombaton színház!
Addig pedig homeless (várhatóan viharral...), borfeszt, Tivadar Ágnes barátnőm villámlátogatása, elsősegély-vizsga, játékmester-képződés, öregkolis találkozó...
És egy beadandó, holnapra, igenbiza.
Addig pedig homeless (várhatóan viharral...), borfeszt, Tivadar Ágnes barátnőm villámlátogatása, elsősegély-vizsga, játékmester-képződés, öregkolis találkozó...
És egy beadandó, holnapra, igenbiza.
Álmodtam
Sokat és elevenen álmodtam, de már csak az utolsóra emlékszem: Pomázon voltunk Mérivel, s mondtam neki, hogy jöjjön velem Kolozsvárra, és meg is vettük a jegyet, még aznap éjszakára. Valami 516 euróért a kettőt?!
Különben meg zuhanok vissza a csak-több-körben-tudok-fölkelni csapdába, és utálom, akkor is, ha mondjuk 9-ig azért így is szokott sikerülni.
Szebb mát, mint a tegnap volt (bár semmi igazán nagy baj nem történt).
Ja, és még egy friss tragikomédia, okulásunkra... :-7
Különben meg zuhanok vissza a csak-több-körben-tudok-fölkelni csapdába, és utálom, akkor is, ha mondjuk 9-ig azért így is szokott sikerülni.
Szebb mát, mint a tegnap volt (bár semmi igazán nagy baj nem történt).
Ja, és még egy friss tragikomédia, okulásunkra... :-7
2007. május 14.
Temesváron jártunk
egyházmegyei ifjúsági találkozó
szombaton
Paffyval, Zsuzsival és Áronnal
meleg volt
feküdtünk a fűben hanyatt, dominóban
beszéltem Péterrel telefon'
ettünk retró-fagyit (tudod, gépi, csavart és elképesztően műízű)
jártunk kávézóban, ahol a falak és a népek is harsányak voltak
és egy nem-is-olyan-kis-lány talpig rózsaszínben idétlenkedett
a mekdonalcban 7050 a vécéajtó kódja
hallgattunk előadást a Szentírásról
ellógtuk a kiscsoportozást
és végül a liturgikus tánc is kimaradt
voltunk viszont misén, jó sok-nyelvűn
kaptunk almás-banános bébikaját a vacsorához
zsolozsmáztunk az autóban
meg énekelgettünk egyebeket is
személyivel jöttem-mentem, yeah
Temesvár jó város
színházba kéne menni
apropó, megy a SÖR (azaz valami olyasmi, románul) ott is, ez létezik, Réku?
szombaton
Paffyval, Zsuzsival és Áronnal
meleg volt
feküdtünk a fűben hanyatt, dominóban
beszéltem Péterrel telefon'
ettünk retró-fagyit (tudod, gépi, csavart és elképesztően műízű)
jártunk kávézóban, ahol a falak és a népek is harsányak voltak
és egy nem-is-olyan-kis-lány talpig rózsaszínben idétlenkedett
a mekdonalcban 7050 a vécéajtó kódja
hallgattunk előadást a Szentírásról
ellógtuk a kiscsoportozást
és végül a liturgikus tánc is kimaradt
voltunk viszont misén, jó sok-nyelvűn
kaptunk almás-banános bébikaját a vacsorához
zsolozsmáztunk az autóban
meg énekelgettünk egyebeket is
személyivel jöttem-mentem, yeah
Temesvár jó város
színházba kéne menni
apropó, megy a SÖR (azaz valami olyasmi, románul) ott is, ez létezik, Réku?
2007. május 10.
Nyűgös
Bár tudnám, miért mindig mindennek az utolsó utáni ((micsoda alliterációk!)) pillanatban kell nekifognom. Bahh.
Most pl. elvileg délig, gyakorlatilag kettőig meg kéne tanulnom a culture-methodology-t, megírnom a levelet a Renovabisnak, és bevinnem a bankba a támogatási szerződés egyik mellékletét. Az utóbbi technikai ügyeken csúszott el, az előző kettő szimpla halogatáson. Grr.
Mért érzem úgy, hogy a végén vizsgázni nem fogok bemenni...?
Más: új link jobb oldalt, a kolozsváriak között, szeretettel. :-)
Most pl. elvileg délig, gyakorlatilag kettőig meg kéne tanulnom a culture-methodology-t, megírnom a levelet a Renovabisnak, és bevinnem a bankba a támogatási szerződés egyik mellékletét. Az utóbbi technikai ügyeken csúszott el, az előző kettő szimpla halogatáson. Grr.
Mért érzem úgy, hogy a végén vizsgázni nem fogok bemenni...?
Más: új link jobb oldalt, a kolozsváriak között, szeretettel. :-)
2007. május 7.
Uhh
Fogalmam sincs, mióta ülök itt
de kicsit rémisztő
hogy a spamek nélkül vagy 60 levél jött össze péntek óta
a listásokat töröltem
de még így is
Behoztam a blog-lemaradásaimat is
valamint megtudtam hogy
kiszáradás fenyeget egy kétmilliós ausztrál várost
az Északi-sark jege talán már 2020-ra elolvad
és tíz perc alatt kb. kétezer nemkívánt foganás történik a világon
Még jó hogy
pénteken
M.-Z. Kati és Robi (+ persze Emma) vett föl Pestre stoppoltunkban
jót táncoltunk és még jobbat beszélgettünk előtte Lágymányoson
éjjel a 86-oson egy csavargó „szép okos értelmes”-nek titulált
és felváltva erősködött hogy szeressük egymást
meg hogy bizony ha nem lennék jelen akkor Áron már rég kiszúrta volna azt a kis melírozottat ott hátul
Késy nővérénél ott volt az öccse is így egy legenda elevenedett meg előttem (és de még hogy)
szombaton
időgazdálkodást képeztünk
és igen vidáman vacsoráztunk
Helgával meg Krisztával
és a végén a pincér srác az önkéntesség lehetőségei iránt érdeklődött
vasárnap
folytatódott és lezárult a (teljes) képzés
misén voltunk Áronnal a Batthyány-n
volt benne vajdasági gyerekkórus és közhelyszótár
vettünk virágot
és irány haza
a mamám örült
a papám elemében volt
sequence-eztünk és kikaptunk
ma
sárga tányéból és sárgatulipános bögréből reggeliztünk
mckávéztunk a Nyugatinál
magunkban ültünk a fülkében a vonaton
a Boldogasszonyon találkoztunk Zsuzsával
vidám volt és nem vett észre
meg Gabival aki megismert
van neki sárga dzsekije és leköltözött az emlegetett házikóba
meleg volt a szökőkútnál vagyis jobban bírtam az LT-t
már majdnem elkészültem a (még ezután módosítandó...) támogatási szerződéssel
sütiztünk és nem veszekedtünk Gabssyval
megnéztem az 5. Gilmore Girls-t
bundáskenyeret vacsoráztunk
és még
ki kell teregetnem (vagy transzilvánul: teregessek)
teszek ide egy linket is mert Lucia ismét szívemből szólt
szombaton talán Temesvár
jó éjt
de kicsit rémisztő
hogy a spamek nélkül vagy 60 levél jött össze péntek óta
a listásokat töröltem
de még így is
Behoztam a blog-lemaradásaimat is
valamint megtudtam hogy
kiszáradás fenyeget egy kétmilliós ausztrál várost
az Északi-sark jege talán már 2020-ra elolvad
és tíz perc alatt kb. kétezer nemkívánt foganás történik a világon
Még jó hogy
pénteken
M.-Z. Kati és Robi (+ persze Emma) vett föl Pestre stoppoltunkban
jót táncoltunk és még jobbat beszélgettünk előtte Lágymányoson
éjjel a 86-oson egy csavargó „szép okos értelmes”-nek titulált
és felváltva erősködött hogy szeressük egymást
meg hogy bizony ha nem lennék jelen akkor Áron már rég kiszúrta volna azt a kis melírozottat ott hátul
Késy nővérénél ott volt az öccse is így egy legenda elevenedett meg előttem (és de még hogy)
szombaton
időgazdálkodást képeztünk
és igen vidáman vacsoráztunk
Helgával meg Krisztával
és a végén a pincér srác az önkéntesség lehetőségei iránt érdeklődött
vasárnap
folytatódott és lezárult a (teljes) képzés
misén voltunk Áronnal a Batthyány-n
volt benne vajdasági gyerekkórus és közhelyszótár
vettünk virágot
és irány haza
a mamám örült
a papám elemében volt
sequence-eztünk és kikaptunk
ma
sárga tányéból és sárgatulipános bögréből reggeliztünk
mckávéztunk a Nyugatinál
magunkban ültünk a fülkében a vonaton
a Boldogasszonyon találkoztunk Zsuzsával
vidám volt és nem vett észre
meg Gabival aki megismert
van neki sárga dzsekije és leköltözött az emlegetett házikóba
meleg volt a szökőkútnál vagyis jobban bírtam az LT-t
már majdnem elkészültem a (még ezután módosítandó...) támogatási szerződéssel
sütiztünk és nem veszekedtünk Gabssyval
megnéztem az 5. Gilmore Girls-t
bundáskenyeret vacsoráztunk
és még
ki kell teregetnem (vagy transzilvánul: teregessek)
teszek ide egy linket is mert Lucia ismét szívemből szólt
szombaton talán Temesvár
jó éjt
2007. május 2.
2007. május 1.
Munka
Megint a Magyar Kurírról lopok:
Az Isten képmására teremtett ember munkája által részesedik a Teremtő művében, és a saját lehetőségeinek mértéke szerint bizonyos értelemben folytatja, kibontakoztatja és beteljesíti a teremtést, miközben egyre előbbre halad azoknak a kincseknek és értékeknek föltárásában, melyeket Isten teremtett. Ezt az igazságot mindjárt a Szentírás elején a Teremtés könyvében megtaláljuk, ahol a teremtés művét úgy mutatja be, mint „munkát”, melyet Isten „hat nap” alatt végzett el, azért, hogy „megpihenjen” a hetedik napon.
(Részlet II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetű enciklikájából)
Nincs is más hátra, mint hónom alá csapni a Das Leben umarmen-t (Befreiungstheologie in der Praxis) meg Az Egyház szociális tanítását (Befreiungstheologie ahogy a Szentszék látja :-)), és kihasalni a térre.
Délután-este homeless, nem sok időm lesz ma dolgozni. De én csináltam: délelőtt eveztünk a Tiszán. S be jólesett! Kell menni a nyáron is.
Délután-este homeless, nem sok időm lesz ma dolgozni. De én csináltam: délelőtt eveztünk a Tiszán. S be jólesett! Kell menni a nyáron is.
2007. április 30.
2007. április 29.
Vasárnap délután
Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik
És néha érzek egy régi illatot
Vasárnap délután a csendes, hosszú ebéd után
A mamám rám adta mindig a szép ruhát
Az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám
Ha kértem, hadd járjak így egész héten át
na - na - na - na - na - vasárnap délután,
na - na - na - na - na - vasárnap délután
Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb
S a nagyfiú ígérte tízre hazajön
A tánciskola parkettjén a cipők fényesek
És néhány párnak a figura összejön
Vasárnap délután volt mikor megismertelek
A bátyád apámmal nálunk sakkozott
Kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked
És kipróbáltuk, a szerelem jó dolog
Vasárnap délután talán a harag is csendesebb
S az elvált apa láthatja kisfiát
A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket
És Farkasréten is elfogy a sok virág
Vasárnap délután volt mikor viszontláttalak
És újra megtörtént, ahogyan egy régi napon
Te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb
És előre tudtuk, szeretni jó dolog
Vasárnap délután az időm csendesen megy el
És néha úgy érzem, máris érkezel
Vasárnap délután az este mindig túl közel
Mikor tudom, hogy többé nem jössz el
Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután már régen semmi sem történik
Csak néha érzek egy régi illatot
Zorán, hát persze. Azt hiszem, a vasárnap délután hangulatát senki általam ismert nem tudta így megfogni. :-) Ha ehhez hozzáveszel még egy vihar előtti, fülledt 26 fokot (igaz, esőt tegnap óta vélek érezni, aztán eddig semmi); na, akkor Szeged, április 29.
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik
És néha érzek egy régi illatot
Vasárnap délután a csendes, hosszú ebéd után
A mamám rám adta mindig a szép ruhát
Az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám
Ha kértem, hadd járjak így egész héten át
na - na - na - na - na - vasárnap délután,
na - na - na - na - na - vasárnap délután
Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb
S a nagyfiú ígérte tízre hazajön
A tánciskola parkettjén a cipők fényesek
És néhány párnak a figura összejön
Vasárnap délután volt mikor megismertelek
A bátyád apámmal nálunk sakkozott
Kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked
És kipróbáltuk, a szerelem jó dolog
Vasárnap délután talán a harag is csendesebb
S az elvált apa láthatja kisfiát
A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket
És Farkasréten is elfogy a sok virág
Vasárnap délután volt mikor viszontláttalak
És újra megtörtént, ahogyan egy régi napon
Te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb
És előre tudtuk, szeretni jó dolog
Vasárnap délután az időm csendesen megy el
És néha úgy érzem, máris érkezel
Vasárnap délután az este mindig túl közel
Mikor tudom, hogy többé nem jössz el
Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután már régen semmi sem történik
Csak néha érzek egy régi illatot
Zorán, hát persze. Azt hiszem, a vasárnap délután hangulatát senki általam ismert nem tudta így megfogni. :-) Ha ehhez hozzáveszel még egy vihar előtti, fülledt 26 fokot (igaz, esőt tegnap óta vélek érezni, aztán eddig semmi); na, akkor Szeged, április 29.
2007. április 28.
Zöld iroda
((Ez most csak azért kerül ide, hogy el ne felejtsem (vagy leginkább azért).))
Különben minden rendben, délelőtt vezettem, utána a Centrumban shoppingoltam magamnak, ebédeltem Melittával, teszkóztam (volna) a cégnek (végül Norbi megoldotta a Korában), bicikliztem, elfáradtam, mostam, teregettem, átnézegettem a jövő hétvégi képzés (főleg rámeső) anyagát, zsolozsmáztam a ferencesekkel, képeslapot gyártottam és írtam Tündének, és küldtem mailt haza, uhh. Meg majszoltam is jócskán, grépfrútot [elválasztása: grépf-rútot!!!, de a kedvencem a ((motoroskasza!)) grépfrútdzsúsz], csokoládét, karalábot... Továbbá daedalont organizáltam szegedi kiscserkésznek Pomázon.
Hasznos nap volt ((és dögunalmas bejegyzés :-P)).
De holnap azért a Padre Somfai-féle szociális etikára is sort kerítek.
Különben minden rendben, délelőtt vezettem, utána a Centrumban shoppingoltam magamnak, ebédeltem Melittával, teszkóztam (volna) a cégnek (végül Norbi megoldotta a Korában), bicikliztem, elfáradtam, mostam, teregettem, átnézegettem a jövő hétvégi képzés (főleg rámeső) anyagát, zsolozsmáztam a ferencesekkel, képeslapot gyártottam és írtam Tündének, és küldtem mailt haza, uhh. Meg majszoltam is jócskán, grépfrútot [elválasztása: grépf-rútot!!!, de a kedvencem a ((motoroskasza!)) grépfrútdzsúsz], csokoládét, karalábot... Továbbá daedalont organizáltam szegedi kiscserkésznek Pomázon.
Hasznos nap volt ((és dögunalmas bejegyzés :-P)).
De holnap azért a Padre Somfai-féle szociális etikára is sort kerítek.
2007. április 27.
Jóságok vannak,
csak nem blogravalók. Így megy ez.
De azért: írtak a zangolok (l. „Ez a terv...” jobbra), most keresik számomra a megfelelő interjúzó alanyt a környékemen.
Valamint egy vagyont költöttem el a héten. Így járok, ha van. (Megint az a fura helyzet volt, hogy néhány szűkös hét után egyszerre dőlt mindenfelől a lé.) Nem jó ez sehogy se... (És igazából nem is vettem sok baromságot, inkább csak jóval lazábban éltem, mint szoktam.)
És nyertem a Kőrösi Csoma-kvízzel a könyvtárban, egy könyvtárakéjszakájás dobozt, amiből olvasótermi túlélődoboz lett Cili számára, és egy bájos virágos képeslapot, amit ma adtam föl Nagyinak anyák napjára.
De azért: írtak a zangolok (l. „Ez a terv...” jobbra), most keresik számomra a megfelelő interjúzó alanyt a környékemen.
Valamint egy vagyont költöttem el a héten. Így járok, ha van. (Megint az a fura helyzet volt, hogy néhány szűkös hét után egyszerre dőlt mindenfelől a lé.) Nem jó ez sehogy se... (És igazából nem is vettem sok baromságot, inkább csak jóval lazábban éltem, mint szoktam.)
És nyertem a Kőrösi Csoma-kvízzel a könyvtárban, egy könyvtárakéjszakájás dobozt, amiből olvasótermi túlélődoboz lett Cili számára, és egy bájos virágos képeslapot, amit ma adtam föl Nagyinak anyák napjára.
2007. április 26.
Hát, olyan napom, mint a tegnapi
már igen rég nem volt. Minden sikerült, amit elterveztem, meg még azok is, amiket nem.
Volt benne egyetemi beszélgetés (Pavlo az etikaszakdogáról), ügyintézés (Forgács csont nélkül aláírta a hetekkel megkésett Késedelmes kurzuslapom), BTK-s büfé (újabban Radnóti kávézó) Áronnal, elmaradt óra (pedig ezúttal igazán bementem volna!), a délután két napos óráját a Kálvária téren töltöttük a fűben, és nem csak az én családom dinka, dejódejó. :-) Utána cukrászda, s a talentolás véget ért fél 6 előtt, úgyhogy még csak lelépnem se kellett a Mária-oratórium miatt. Ami úgy szólt, ahogy szólnia kellett. Profin. Még csápoltunk is egy sort Lucával az első sorban. És este csocsózás-kocsmázás, hazajövetben és a Mátyás téren tovább-beszélgetés a családi miegymásainkról, mert milyen jó, hogy akkor is egymást ismerjük meg jobban, ha azokról beszélgetünk, akik hatottak-hatnak ránk. Aztán egy s.o.s.m.s. (***/---/***/--/*** :-)), és vissza az Anna-kútig, majd Boci, Tisza-part, Anna-kút és haza. A lábamon alig álltam már a végére, de minden jó volt, és minden kellett.
Volt benne egyetemi beszélgetés (Pavlo az etikaszakdogáról), ügyintézés (Forgács csont nélkül aláírta a hetekkel megkésett Késedelmes kurzuslapom), BTK-s büfé (újabban Radnóti kávézó) Áronnal, elmaradt óra (pedig ezúttal igazán bementem volna!), a délután két napos óráját a Kálvária téren töltöttük a fűben, és nem csak az én családom dinka, dejódejó. :-) Utána cukrászda, s a talentolás véget ért fél 6 előtt, úgyhogy még csak lelépnem se kellett a Mária-oratórium miatt. Ami úgy szólt, ahogy szólnia kellett. Profin. Még csápoltunk is egy sort Lucával az első sorban. És este csocsózás-kocsmázás, hazajövetben és a Mátyás téren tovább-beszélgetés a családi miegymásainkról, mert milyen jó, hogy akkor is egymást ismerjük meg jobban, ha azokról beszélgetünk, akik hatottak-hatnak ránk. Aztán egy s.o.s.m.s. (***/---/***/--/*** :-)), és vissza az Anna-kútig, majd Boci, Tisza-part, Anna-kút és haza. A lábamon alig álltam már a végére, de minden jó volt, és minden kellett.
2007. április 23.
Amúgy meg
Tegnap összepakoltam az ágy körül (momentán csak itt tudok kupit tartani, az asztal szigorúan munkafelület, és Melitta is használja), megdőlt az elméletem, hogy csak úgy tudok, ha egymagam vagyok jelen
Ma láttunk Áronnal egy kiállítást a TIK előtt, nekem ez volt a kedvencem, meg volt még pár jó ötlet, de sokat nem tudtam kezdeni a dolgokkal, és megint fölmerült a tetsszen-vagy-értsem-kérdés, és Áron a Bajnokok reggelijéből hozott rá egy részt, és ez elgondolkoztatott, de most nincs honnan kikeresnem
A részvételi költségvetésről (!) olvastam pár mondatot, és fölkeltette az érdeklődésem
És talán a felszabadítás teológiájának is vannak kevésbé radikális irányai
Talentumoztam is ma, és megint érzem, hogy jó és kell, csak valahogy ez olyan hol-van-hol-nincs, aszerint, hogy mennyi dolgom van vele
És Zsófi az előbb skype-on fölkért egy ír keringőre az esküvőjük után :-)
Ma láttunk Áronnal egy kiállítást a TIK előtt, nekem ez volt a kedvencem, meg volt még pár jó ötlet, de sokat nem tudtam kezdeni a dolgokkal, és megint fölmerült a tetsszen-vagy-értsem-kérdés, és Áron a Bajnokok reggelijéből hozott rá egy részt, és ez elgondolkoztatott, de most nincs honnan kikeresnem
A részvételi költségvetésről (!) olvastam pár mondatot, és fölkeltette az érdeklődésem
És talán a felszabadítás teológiájának is vannak kevésbé radikális irányai
Talentumoztam is ma, és megint érzem, hogy jó és kell, csak valahogy ez olyan hol-van-hol-nincs, aszerint, hogy mennyi dolgom van vele
És Zsófi az előbb skype-on fölkért egy ír keringőre az esküvőjük után :-)
Különbözők, de érdekesek
Egyrészt börtönmissziós imahét van, és erről megint a szegény rabom jut eszembe, akinek nem írtam vagy két éve. :-( Az írásban viszont pont a Mécsest nem elítik, úgyhogy lehet, hogy a végén Czenének lesz igaza, és tényleg megszűnt Majzik Mátyás halála után.
Másrészt egy igen-igen érdekes cikk az Indymédiáról: a jövendő kínai öko-város.
Másrészt egy igen-igen érdekes cikk az Indymédiáról: a jövendő kínai öko-város.
2007. április 22.
Napos
Semmi érdekes, jelentem.
A felszabadítás teológiája érdekesnek ígérkezik, a Mátyás téren pedig zöld a fű és kék az ég.
Valamint az elmúlt napokban láttam az első három részt a Szívek szállodájából, és tetszik. :-)
A felszabadítás teológiája érdekesnek ígérkezik, a Mátyás téren pedig zöld a fű és kék az ég.
Valamint az elmúlt napokban láttam az első három részt a Szívek szállodájából, és tetszik. :-)
2007. április 19.
K. O.
Kettőből egy. Nem lesz az idén hungarológus szakdolgozatom. Kevés hozzá az energia és az angoltudás. Az anyag, az ötletek maradnak, és elvileg a kurzusaimmal is végzek, szóval fizetni tovább nem kell.
Helyette nekifekszem az etikának, azt legalább magyarul kell írni, és arra legalább még egy hónapom van.
Most melegvíz, utána pedig sámli. Mert az ellenállás, amit a meditációval szemben érzek, egy és ugyanaz, amit a szakdolgozatírással. Vissza (rá) kell szoktatnom magam. ASAP.
Helyette nekifekszem az etikának, azt legalább magyarul kell írni, és arra legalább még egy hónapom van.
Most melegvíz, utána pedig sámli. Mert az ellenállás, amit a meditációval szemben érzek, egy és ugyanaz, amit a szakdolgozatírással. Vissza (rá) kell szoktatnom magam. ASAP.
Könyvtári tükör
...és nagyjából így is nézek ki, vesztemre a mosdóban belenéztem a tükörbe. Mint akit üldöznek.
Nyakmerev és pánikos
Rettenetesen elaludtam a nyakam ma reggelre (pedig tegnap nagyon bevált a földön alvás), valamint mostanra állandósult a pánikom a sza*dolgozat (és a technikai malőrök, mint konzulens, zv-jelentkezés — illetve ezek hiánya — stb.) fölött.
„Oroszlánként küzdj, mint macska a falon... és más hasonló képzavarok...” (B. R., 2000. febr.)
„Oroszlánként küzdj, mint macska a falon... és más hasonló képzavarok...” (B. R., 2000. febr.)
2007. április 18.
Éljen a Neumann-ház!
Tudtam én, hogy jó dolgaik vannak, talán a Diafilmmúzeummal is találkoztam már, de az Irodalmi képek, hát az aztán egyszerűen lenyűgöző! (Éppen a húsvéti népszokásokat nézem a Diafilmmúzeumon, 1957-ből, elképzelhető, milyen szövegekkel...)
2007. április 17.
985 000
Ennyire adtuk be ma végül a pályázatot. Tetszik. :-) Remélem, nekik is fog.
Reggel ülni voltam a ferenceseknél, és majd hogy meg nem fagytam. Iszonyú volt.
Utána a Mátyás téri napon olvadoztam egy sort.
Az Indón egy kedves, de borzasztó büdös bácsika mellett álldogálva a szűkös folyosón megállapítottam, hogy ha nem az utcán működnénk, már rég föladtam volna a hómleszbizniszt.
Az autóban kb. fél év után először éreztem, hogy meg fogok tudni tanulni vezetni.
Este zsinati emlékmise volt, és homelessre jött egy kolozsvári áthallgató lány, örültem neki.
S az előbb itt járt Áron, és egyebek mellett lenyomott egy igen cseles eszmefuttatást a biciklis kulacsáról (hogy miért is van, mikor valójában nincs, kb.), ha lenne erőm, tuti megpróbálnám rekonstruálni, de félek, lehetetlen. A szó elszállt.
Holnap reggeliosztás, szóval most szundi.
Ja, és fölmerült egy ötlet konzulensre. Drukkoljatok pénteken...
Reggel ülni voltam a ferenceseknél, és majd hogy meg nem fagytam. Iszonyú volt.
Utána a Mátyás téri napon olvadoztam egy sort.
Az Indón egy kedves, de borzasztó büdös bácsika mellett álldogálva a szűkös folyosón megállapítottam, hogy ha nem az utcán működnénk, már rég föladtam volna a hómleszbizniszt.
Az autóban kb. fél év után először éreztem, hogy meg fogok tudni tanulni vezetni.
Este zsinati emlékmise volt, és homelessre jött egy kolozsvári áthallgató lány, örültem neki.
S az előbb itt járt Áron, és egyebek mellett lenyomott egy igen cseles eszmefuttatást a biciklis kulacsáról (hogy miért is van, mikor valójában nincs, kb.), ha lenne erőm, tuti megpróbálnám rekonstruálni, de félek, lehetetlen. A szó elszállt.
Holnap reggeliosztás, szóval most szundi.
Ja, és fölmerült egy ötlet konzulensre. Drukkoljatok pénteken...
2007. április 15.
További képek
Sajnos vetítésre nem tudom rávenni, de nem nagyon kicsik, meg nem is túl sok.
Amúgy kevés izgi, gyönyörű az idő, és délelőtt Attilával meg Ildivel ücsörögtünk az A capella utcafrontján.
Tegnap Andival koktélozgattunk ugyanott.
Amúgy kevés izgi, gyönyörű az idő, és délelőtt Attilával meg Ildivel ücsörögtünk az A capella utcafrontján.
Tegnap Andival koktélozgattunk ugyanott.
2007. április 14.
Eszembe jutott
Jöjj el, Szentlélek Úristen,
igazság és szeretet Lelke,
adj nekünk jó lelket,
kedvet, szorgalmat és kitartást
ahhoz a munkához, amelyre meghívtál!
Világosítsd meg értelmünket,
hogy a természetben és az emberi életben
fölfedezzük a Teremtő Atya nagy szándékait!
Növelj és alakíts bennünket,
hogy egész életünkben alkalmasak legyünk
az igazság szolgálatára,
és így kiérdemeljük az örök élet jutalmát
Krisztus, a mi Urunk által! Amen.
(Álldiga és várdiga, ezúttal a fénymásolóra.)
igazság és szeretet Lelke,
adj nekünk jó lelket,
kedvet, szorgalmat és kitartást
ahhoz a munkához, amelyre meghívtál!
Világosítsd meg értelmünket,
hogy a természetben és az emberi életben
fölfedezzük a Teremtő Atya nagy szándékait!
Növelj és alakíts bennünket,
hogy egész életünkben alkalmasak legyünk
az igazság szolgálatára,
és így kiérdemeljük az örök élet jutalmát
Krisztus, a mi Urunk által! Amen.
(Álldiga és várdiga, ezúttal a fénymásolóra.)
Népdal
Akkor szép az erdő, mikor zöld,
mikor a vadgalamb benne költ.
||: Olyan a vadgalamb, mint a lány,
sírva sétál a párja után. :||
Erre gyere, erre nincsen sár,
az ajtómon nincsen semmi zár.
||: Az ajtómon van egy fakilincs,
jaj, Istenem, még szeretőm sincs. :||
Jaj, de sokat jártam fáradtan,
mikor házasodni akartam:
||: nem találtam kedvemre valót,
csak az a szeretőm, aki vót. :||
Téged látlak minden álmomban,
álmom után minden dolgomban.
||: Ha sóhajtok, érted a panasz,
ha örülök, érted vagyon az. :||
Izé, aki tudja a versszakok sorrendjét, az esetleg árulja el nekem is...
mikor a vadgalamb benne költ.
||: Olyan a vadgalamb, mint a lány,
sírva sétál a párja után. :||
Erre gyere, erre nincsen sár,
az ajtómon nincsen semmi zár.
||: Az ajtómon van egy fakilincs,
jaj, Istenem, még szeretőm sincs. :||
Jaj, de sokat jártam fáradtan,
mikor házasodni akartam:
||: nem találtam kedvemre valót,
csak az a szeretőm, aki vót. :||
Téged látlak minden álmomban,
álmom után minden dolgomban.
||: Ha sóhajtok, érted a panasz,
ha örülök, érted vagyon az. :||
Izé, aki tudja a versszakok sorrendjét, az esetleg árulja el nekem is...
Szombat reggeli
Fél nyolckor fölkeltem, ez kb. 9 óra alvást jelent, nem tudom, elég lesz-e, de remélem.
Aztán voltam a Vitamin a Sárkányban nevezetű remek zöldségesnél, és összeszedtem egy csomó szépséges zöldséget ma estére meg holnapra. Az egyetlen problémám az volt, hogy mit tesz a tudatos vásárló, ha a paradicsom, bár „kínjában érlelt”, hazai — a sárgarépa ellenben olasz. (Jó kis táblázat az idénynövényekről. Hogy a klímaváltozás ezt hogy befolyásolja, abba nem gondolok bele inkább.)
És most könyvtár, és kicsit mintha be lenne durranva a fejem (valahol az orrdugulás, a fej- és a fogfájás közti mezsgyén), de tudom, hogy ez csak a lehetetlen feladat iránti ellenállás részemről. ((Ki mondta azt a baromságot, hogy a kosok harcolnak körömszakadtukig?!))
Mindegy; inkább nekiülök.
Aztán voltam a Vitamin a Sárkányban nevezetű remek zöldségesnél, és összeszedtem egy csomó szépséges zöldséget ma estére meg holnapra. Az egyetlen problémám az volt, hogy mit tesz a tudatos vásárló, ha a paradicsom, bár „kínjában érlelt”, hazai — a sárgarépa ellenben olasz. (Jó kis táblázat az idénynövényekről. Hogy a klímaváltozás ezt hogy befolyásolja, abba nem gondolok bele inkább.)
És most könyvtár, és kicsit mintha be lenne durranva a fejem (valahol az orrdugulás, a fej- és a fogfájás közti mezsgyén), de tudom, hogy ez csak a lehetetlen feladat iránti ellenállás részemről. ((Ki mondta azt a baromságot, hogy a kosok harcolnak körömszakadtukig?!))
Mindegy; inkább nekiülök.
2007. április 13.
Magdolna :)
Gyermek született, kislány adatott nekünk, és Magdolnának nevezték el. Éjjel fél 1-kor, hossza-súlya nem adatolható, mert arrafelé az ilyesmi nem érdekli őket annyira, hogy mérjék. Megszületett, odaadták Timinek. Nekem tetszik az eljárás. Éljenek a kisbabák!
A tegnapi postból viszont kimaradt két fontosság.
Az egyik az, hogy fölhívtak a Közalapítványtól, hogy ugyan kérjünk már tőlük max. egymiliót a homeless teamnek, írjunk róla másfél oldalt (legyen benne valami hozzávetőleges költségvetés is...), és akkor „küldik a támogatási szerződést”. Hát jó, én nem bánom...
A másik a nap esemese a messzi Heidelbergából, (szerkesztve) eképpen:
A tegnapi postból viszont kimaradt két fontosság.
Az egyik az, hogy fölhívtak a Közalapítványtól, hogy ugyan kérjünk már tőlük max. egymiliót a homeless teamnek, írjunk róla másfél oldalt (legyen benne valami hozzávetőleges költségvetés is...), és akkor „küldik a támogatási szerződést”. Hát jó, én nem bánom...
A másik a nap esemese a messzi Heidelbergából, (szerkesztve) eképpen:
Füssling, Julcsi!
Most ismertem meg ezt az új fontos szót,
a titokzoknit, németül. ;-)
S férfiaknak is van, mokaszinba zokni helyett! Brrr...
Szép áprilist!
Megyek haza aludni, teljesen álomkóros vagyok.
Most ismertem meg ezt az új fontos szót,
a titokzoknit, németül. ;-)
S férfiaknak is van, mokaszinba zokni helyett! Brrr...
Szép áprilist!
Megyek haza aludni, teljesen álomkóros vagyok.
Éjféli
Olyanok voltak ma (Blogger-idővel: tegnap), hogy
kultúraórán megint mondtam hülyeséget meg hallgattam el okosságot, ezt jobb volna fordítva oldani meg, viszont néha így is az az érzésem, hogy MrSzőnyi valamilyen szinten mintha számítana rám — szegényem, ha sejtené, hogy nincs konzulensem;
a SZOTE menzán ebédeltünk a teraszon, ráérősen, négykor;
Marioláéknál a siketnéma meggyógyítása — azon mosolyogtam, hogy kezdem az időt ezekkel az alkalmakkal mérni, egy hónapja ilyenkor, két hónapja ilyenkor...
kultúraórán megint mondtam hülyeséget meg hallgattam el okosságot, ezt jobb volna fordítva oldani meg, viszont néha így is az az érzésem, hogy MrSzőnyi valamilyen szinten mintha számítana rám — szegényem, ha sejtené, hogy nincs konzulensem;
a SZOTE menzán ebédeltünk a teraszon, ráérősen, négykor;
Marioláéknál a siketnéma meggyógyítása — azon mosolyogtam, hogy kezdem az időt ezekkel az alkalmakkal mérni, egy hónapja ilyenkor, két hónapja ilyenkor...
2007. április 11.
:-)
Napsugarak zúgása... számban neved... Istenem, Istenem, Istenem...
Azért mégis más így térni nyugovóra.
Azért mégis más így térni nyugovóra.
Álmos
Kedden megszületett az osztályunk :) harmadik gyermeke, K. Álmos! 56 cm, 3840 g, és 8 perccel a kórházba érés után látta meg a napvilágot (izé, neonfényt, gondolom). Én is így szeretnék szülni (majdan). (Esetleg otthon. Mondjuk addigra már nem lesznek működő kórházak, úgyhogy erre minden esélyem meg is lesz... :-7)
Álom
Három pókról álmodtam, hogy a fejemen mászkálnak, mikor fölkelek. Egy kaszás volt, egy kicsi világoszöld, a harmadikra nem emlékszem.
Tegnap
- A könyvtárban elhagytam a diákom (tíz perccel miután rátettem 500 forintot),
- egy ideig azt hittem, a telefonom is (az asztalomon volt),
- egy sörpad lábának a behajtogatásakor szájon vágtam Áront,
- elfelejtettem, hogy be van riasztva az altemplom, és akkor esett le, mikor megjelent Lajos, hogy „Ti voltatok lenn?”
- egy ideig azt hittem, a telefonom is (az asztalomon volt),
- egy sörpad lábának a behajtogatásakor szájon vágtam Áront,
- elfelejtettem, hogy be van riasztva az altemplom, és akkor esett le, mikor megjelent Lajos, hogy „Ti voltatok lenn?”
2007. április 10.
Mmmm
Kezdem érezni a szegedi pörgést... Még alig tértem magamhoz (az éjjel fél 1-re értem haza a táncházból, ami igen jó volt, csak az elején a másfél óra tengés-lengést lett volna jó megspórolni), és már ebédet szervezünk (rendszeresítettük a keddi LT-ebédet, de én ma este fél hétig a könyvtári kantinnál kijjebb nem tervezem tenni a lábam), Zoli érdeklődött a homeless-pályázat után (utófinanszírozásos > felejtős), Cilivel beszéltünk az áthallgatásról... és óvatlanul füstölt marhanyelves szendvicset vettem a kávézó-büfében (amúgy anniyra nem is rossz). Ó igen, és először láttam működni a papírpénznyelőt az italautomaták közötti diákigazolványrapénzttöltő automatánál.
Nah, de megint elragadtak a blogok, az enyém és a másoké, megyek, nekifekszem a lehetetlennek:
szakdolgozat 3 hét alatt.
Nah, de megint elragadtak a blogok, az enyém és a másoké, megyek, nekifekszem a lehetetlennek:
szakdolgozat 3 hét alatt.
2007. április 9.
Húsvét, piknik, mozi
Tegnap Fkével és Gyurival piknikeztünk a Margitszigeten, jó volt. Lemosogattam és elvittem a piknikkosarat, meg csináltam salátát is. :-) És szoknyában mentem, de hát elfrizbizgettek-tollasoztak nélkülem is, én addig valami angol magazinnal birkóztam.
A végén még moziba is elballagtunk Péterrel (illetve ő görkorcsolyával „ballagott” mellettem, a hátán egy hatalmas zsákkal az egyéb felszerelésekkel — nálam meg a kosár, hát, kb. úgy festettünk, mint a sátoros cigányok :-)), a Bemben néztük A család kicsi kincsét (magyar oldal), és nagyon jóóó! Vígjátéknak van címezve, hát, nem tudom: van benne jellem- meg helyzetkomikum is jócskán, de társadalomkritika, az különösen.
Igazából csak azt sajnáltam, hogy Véss megint kavart valamit az időkkel („Most? Nem holnap?”, majd a mozira: „A ma nem nagyon jó. A fél 7 végképp túl korán.”), szóval lassan egy éve nem láttam ismét (utoljára Kolozsváron, tavaly májusban). Viszont Rolandot láttam hazafelé a héven, csak nem vett észre (és én is túl későn, már Békásnál).
Na, most viszont jól összepakolok, mert egy óra múlva indul a vonatom a Laposra.
A végén még moziba is elballagtunk Péterrel (illetve ő görkorcsolyával „ballagott” mellettem, a hátán egy hatalmas zsákkal az egyéb felszerelésekkel — nálam meg a kosár, hát, kb. úgy festettünk, mint a sátoros cigányok :-)), a Bemben néztük A család kicsi kincsét (magyar oldal), és nagyon jóóó! Vígjátéknak van címezve, hát, nem tudom: van benne jellem- meg helyzetkomikum is jócskán, de társadalomkritika, az különösen.
Igazából csak azt sajnáltam, hogy Véss megint kavart valamit az időkkel („Most? Nem holnap?”, majd a mozira: „A ma nem nagyon jó. A fél 7 végképp túl korán.”), szóval lassan egy éve nem láttam ismét (utoljára Kolozsváron, tavaly májusban). Viszont Rolandot láttam hazafelé a héven, csak nem vett észre (és én is túl későn, már Békásnál).
Na, most viszont jól összepakolok, mert egy óra múlva indul a vonatom a Laposra.
2007. április 8.
Húsvéti nyúl
Ezt a bájos Tamási-novellát hallgattam az előbb a Lánchíd Rádión, olvassátok (letölthető változatot nem találtam, pedig az előadás is igen jó volt — a felolvasó neve nem hangzott el...).
Most meg a d-moll toccata és fúga megy, hallod, Peti? :-P
Most meg a d-moll toccata és fúga megy, hallod, Peti? :-P
Tetris
Mondtam már, hogy nemrég rájöttem, miért hívják tetrisznek?
Mert minden eleme 4 egység területű. (Alapesetben, persze.)
Na, mit szóltok? Jobbkézbalváll. :-7
Mert minden eleme 4 egység területű. (Alapesetben, persze.)
Na, mit szóltok? Jobbkézbalváll. :-7
Surrexit Christus hodie!
Jani telefonja fölébresztett, így legalább elmegyek a nyolcas misére.
A reggel hírei között egy baba van (Papp p negyedik, egyben a harmadik a második hölgytől), meg egy mellrák (korábbi már, csak nem hallottam még róla; Papánál a cégnél) — ez nem öröm, de annál megrázóbb.
Papa (miután még este gondosan odakészítette a gyertyatarókat, gyertyákat és virágokat az összes utcafronti ablakba,) elfelejtette fölhúzni a vekkert, úgyhogy nem világítottunk a rácoknak. :-( Illetve az én ablakom talán: én kitettem két gyertyát 3-kor, de a magas ablak és alacsony gyertyák miatt a külső párkányra, és reggel már nem égtek. De az egyikből leégett azért valamennyi, talán a körmenet alatt még világított.
Pedig direkt őriztük a húsvéti gyertya lángját egész este, hogy azzal gyújtsuk meg nekik is. :-(
A reggel hírei között egy baba van (Papp p negyedik, egyben a harmadik a második hölgytől), meg egy mellrák (korábbi már, csak nem hallottam még róla; Papánál a cégnél) — ez nem öröm, de annál megrázóbb.
Papa (miután még este gondosan odakészítette a gyertyatarókat, gyertyákat és virágokat az összes utcafronti ablakba,) elfelejtette fölhúzni a vekkert, úgyhogy nem világítottunk a rácoknak. :-( Illetve az én ablakom talán: én kitettem két gyertyát 3-kor, de a magas ablak és alacsony gyertyák miatt a külső párkányra, és reggel már nem égtek. De az egyikből leégett azért valamennyi, talán a körmenet alatt még világított.
Pedig direkt őriztük a húsvéti gyertya lángját egész este, hogy azzal gyújtsuk meg nekik is. :-(
2007. április 7.
P. J. születésnapjára
Miért mondtad, Uram, hogy szeressem minden embertestvéremet?
Megpróbáltam — s íme megrettenve hozzád menekülök...
Olyan békés nyugalomban éltem eddig, Uram: szépen berendezkedtem, napomat jól beosztottam.
Lakásomat bebútoroztam, és végre jól éreztem magam.
Egyedül éltem csendben, megbékélten.
Esőtől, széltől, sártól megkímélten,
Zártkapus tornyomban tisztán megmaradtam volna.
De megtaláltad, Uram, erősségem falán, a parányi rést,
S arra kényszerítettél, hogy megnyissam a kaput.
Az emberek kiáltó szava felébresztett, mint a nyílt arcba vágódó jéghideg eső sugára,
Mint hirtelen szélroham, úgy ingatott meg a barátság,
Mint a szökve besurranó napsugár, úgy kapta meg figyelmemet a te kegyelmed,
S elővigyázatlanul nyitva hagytam az ajtót.
Így vesztem el, Uram.
Mert kívül már lestek rám az emberek.
Nem tudtam, hogy ilyen közel vannak hozzám, ebben az utcában, ebben a házban, irodában; szomszéd, munkatárs vagy jóbarát...
S amint az ajtót megnyitottam, megláttam őket, amint reám vártak, felajánlott kézzel, rámszegezett tekintettel, feszült várakozással, szinte könyörögve, mint a templomi lépcsők rongyos koldusai...
Az első sorban állók betértek hozzám, Uram. Akadt még számukra hely a szívemben.
Befogadtam őket, készen arra, hogy gondozzam, dédelgessem, fésülgessem kedves báránykáim, kicsiny, kedves nyájam...
S Te meg lettél volna elégedve, Uram, mivel udvariasan, tisztán, megtiszteltetéssel kaptál szolgálatot...
Mindeddig minden mértékkel és okosan történt...
De az utánuk jövőket, Uram, a többieket nem láttam, mert mindeddig szerényen meghúzódva, eltakartan várakoztak.
Ők sokkal többen voltak, nyomorultabbak is, és minden figyelmeztetés nélkül rohantak meg.
Tömörebbé kellett nyomni sorainkat, mert helyet kellett szorítani mindenkinek.
Majd jöttek, egymást követő hullámokban, egyik a másik nyomában, szorongva, és lökdösve az elülhaladókat.
Minden irányból jöttek, az egész városból, az egész országból, az egész világról; megszámlálhatatlanul és kifogyhatatlanul.
Nem egyenként, elszórtan, hanem csoportosan, hatalmas láncfüzérekben egymáshoz kötve, forrasztva, keverve, mint az emberiség apró szertehulló morzsái.
Nem is jöttek már egyedül, hanem súlyos terhek alatt roskadozva; az igazságtalanság, a gyűlölet, a bosszúálló harag, a szenvedés és a bűn terhei alatt görnyedezve.
Az egész Világot vonszolták maguk mögött megrozsdásodott, elavult, megcsorbult roncsaival, vagy elhamarkodott, rosszul kiagyalt, balul alkalmazott újításaival.
Fájdalmat szülnek bennem, Uram; a terhemre vannak, és alkalmatlankodnak, zavarnak mindenben.
Mértéktelen éhség gyötri őket, s engem marcangolnak, szednek szét.
Mit sem vagyok képes tenni ellenük; minél többen jönnek hozzám, annál szélesebbre tárják a kaput, annál többen tülekednek a küszöbön...
Óh, Uram, a sarkáig tárva áll már az én kapum!
Nem bírom már tovább... Ez már igazán sok. S az életem nem élet többé!...
S az állásom,
A családom,
A nyugalmam,
A szabadságom?
És jómagam?...
Mindent, mindent elveszítettem már, Uram. Nem vagyok többé a magam ura.
S nincs többé számomra hely a saját portámon...
Megpróbáltam — s íme megrettenve hozzád menekülök...
Olyan békés nyugalomban éltem eddig, Uram: szépen berendezkedtem, napomat jól beosztottam.
Lakásomat bebútoroztam, és végre jól éreztem magam.
Egyedül éltem csendben, megbékélten.
Esőtől, széltől, sártól megkímélten,
Zártkapus tornyomban tisztán megmaradtam volna.
De megtaláltad, Uram, erősségem falán, a parányi rést,
S arra kényszerítettél, hogy megnyissam a kaput.
Az emberek kiáltó szava felébresztett, mint a nyílt arcba vágódó jéghideg eső sugára,
Mint hirtelen szélroham, úgy ingatott meg a barátság,
Mint a szökve besurranó napsugár, úgy kapta meg figyelmemet a te kegyelmed,
S elővigyázatlanul nyitva hagytam az ajtót.
Így vesztem el, Uram.
Mert kívül már lestek rám az emberek.
Nem tudtam, hogy ilyen közel vannak hozzám, ebben az utcában, ebben a házban, irodában; szomszéd, munkatárs vagy jóbarát...
S amint az ajtót megnyitottam, megláttam őket, amint reám vártak, felajánlott kézzel, rámszegezett tekintettel, feszült várakozással, szinte könyörögve, mint a templomi lépcsők rongyos koldusai...
Az első sorban állók betértek hozzám, Uram. Akadt még számukra hely a szívemben.
Befogadtam őket, készen arra, hogy gondozzam, dédelgessem, fésülgessem kedves báránykáim, kicsiny, kedves nyájam...
S Te meg lettél volna elégedve, Uram, mivel udvariasan, tisztán, megtiszteltetéssel kaptál szolgálatot...
Mindeddig minden mértékkel és okosan történt...
De az utánuk jövőket, Uram, a többieket nem láttam, mert mindeddig szerényen meghúzódva, eltakartan várakoztak.
Ők sokkal többen voltak, nyomorultabbak is, és minden figyelmeztetés nélkül rohantak meg.
Tömörebbé kellett nyomni sorainkat, mert helyet kellett szorítani mindenkinek.
Majd jöttek, egymást követő hullámokban, egyik a másik nyomában, szorongva, és lökdösve az elülhaladókat.
Minden irányból jöttek, az egész városból, az egész országból, az egész világról; megszámlálhatatlanul és kifogyhatatlanul.
Nem egyenként, elszórtan, hanem csoportosan, hatalmas láncfüzérekben egymáshoz kötve, forrasztva, keverve, mint az emberiség apró szertehulló morzsái.
Nem is jöttek már egyedül, hanem súlyos terhek alatt roskadozva; az igazságtalanság, a gyűlölet, a bosszúálló harag, a szenvedés és a bűn terhei alatt görnyedezve.
Az egész Világot vonszolták maguk mögött megrozsdásodott, elavult, megcsorbult roncsaival, vagy elhamarkodott, rosszul kiagyalt, balul alkalmazott újításaival.
Fájdalmat szülnek bennem, Uram; a terhemre vannak, és alkalmatlankodnak, zavarnak mindenben.
Mértéktelen éhség gyötri őket, s engem marcangolnak, szednek szét.
Mit sem vagyok képes tenni ellenük; minél többen jönnek hozzám, annál szélesebbre tárják a kaput, annál többen tülekednek a küszöbön...
Óh, Uram, a sarkáig tárva áll már az én kapum!
Nem bírom már tovább... Ez már igazán sok. S az életem nem élet többé!...
S az állásom,
A családom,
A nyugalmam,
A szabadságom?
És jómagam?...
Mindent, mindent elveszítettem már, Uram. Nem vagyok többé a magam ura.
S nincs többé számomra hely a saját portámon...
*
Ne félj semmitől — így szól az Isten — MINDENT elnyertél már,
Mert miközben az emberek betértek hozzád,
Én, a te Atyád,
Én, a Te Istened,
A soraik között besurrantam magam is.
(Michel Quoist: Miért mondtad, Uram, hogy szeressek? Fordította Somogyi B. Gerő.
In: Itt vagyok, Uram! Mai ember imái; OMC, Párizs – Bécs – Róma, 1970)
Mert miközben az emberek betértek hozzád,
Én, a te Atyád,
Én, a Te Istened,
A soraik között besurrantam magam is.
(Michel Quoist: Miért mondtad, Uram, hogy szeressek? Fordította Somogyi B. Gerő.
In: Itt vagyok, Uram! Mai ember imái; OMC, Párizs – Bécs – Róma, 1970)
Versblogok
2007. április 6.
Paszulykonzerv a bal latornak
A MEVISZ-Bárka passióját láttam ma este a Deák téren. Péter delegált, az egyik szereplőnek vittem a nevükben virágot — és babkonzervet. :-)
Utána Szenetendrén a Péter-Pálban voltam virrasztani, és most megint szeretném meghallgatni a Máriáss Péter-féle Passiót, de a cédé, azt hiszem, Szegeden, a kazettát meg nem találom. :-( A virrasztást a kórus egy része vezette, archaikus imákat énekeltek (újra)megzenésítve (a zárót meghallgathatod), és nagyon jó szövegeket olvastak, csak nem tudom, honnan.
A Péter-Pál egészen másképp fest, mint ahogy emlékeztem rá. Az még megvolt, hogy a nagy barokk oltárt (még vagy tíz éve) lecserélték valami nagyon modern enteriőrre, de a stációkat még biztosan nem láttam, és soha nem találtam még ilyen szépnek a teret. ((Persze a szentélyről nincs kép. Illetve csak videó, de a wmv-t semmi nem játssza le itthon. Help!))
Utána Szenetendrén a Péter-Pálban voltam virrasztani, és most megint szeretném meghallgatni a Máriáss Péter-féle Passiót, de a cédé, azt hiszem, Szegeden, a kazettát meg nem találom. :-( A virrasztást a kórus egy része vezette, archaikus imákat énekeltek (újra)megzenésítve (a zárót meghallgathatod), és nagyon jó szövegeket olvastak, csak nem tudom, honnan.
A Péter-Pál egészen másképp fest, mint ahogy emlékeztem rá. Az még megvolt, hogy a nagy barokk oltárt (még vagy tíz éve) lecserélték valami nagyon modern enteriőrre, de a stációkat még biztosan nem láttam, és soha nem találtam még ilyen szépnek a teret. ((Persze a szentélyről nincs kép. Illetve csak videó, de a wmv-t semmi nem játssza le itthon. Help!))
Reményik Sándor: Pilátus
A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.
„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.
’Feszítsd meg!’ - üvöltötték a fülembe,
Amíg unottan odalöktem nékik.
Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: ’én vagyok’.
Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.
’De jaj! vajon kire szállott a vére?!’”
Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.
„’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!
’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”
Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
„Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.
E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”
Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.
„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.
’Feszítsd meg!’ - üvöltötték a fülembe,
Amíg unottan odalöktem nékik.
Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: ’én vagyok’.
Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.
’De jaj! vajon kire szállott a vére?!’”
Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.
„’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!
’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”
Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
„Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.
E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”
Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.
Ünnep közeledtén
Előbb egy pici nagypéntekre való,
aztán a húsvéti vásárlási lázról, de nem csak,
végezetül tojásfestés.
aztán a húsvéti vásárlási lázról, de nem csak,
végezetül tojásfestés.
2007. április 3.
Kalandjaim a konyhában
Lúzerségeket akartam írni, de az asztalon reggel Papa cédulája fogadott, mely szerint:
FANTASZTIKUS
KENYERET
SÜ(TÖ)TTÉL!
:-)
KENYERET
SÜ(TÖ)TTÉL!
:-)
Hát mit lehet erre mondani...?
Amúgy tényleg az lett, de mire ez lett belőle... Figyelj.
Akkor kezdtem el csinálni, mikor jött Szilvi. Szépen fölfuttatttam az élesztőt (instant volt itthon, hát azt), föltettem a két szoba közti kályhára melegedni.
Meglangyosítottam a liszte(ke)t (gondoltam, a bontott zacskókkal bánok el előbb...), aztán egy félóra múlva nekiálltam összekeverni.
De mint hogyha gumit. Ette a vizet is, a lisztet is, és sehogy sem akart összeállni. Gyúrtam kézzel (csomós lett), gyúrtam géppel, semmi eredmény.
A végén már biztos közelítettem az egy kiló liszthez (a receptben fél lett volna), akkor aztán föladtam.
Ki a kályhára, mi meg elvonultunk a nagyszobába folytatni a csacsot.
Aztán mikor Szilvi elment, megnéztem: épp hogy ki nem kelt abból a hatalmas salátástálból. Átgyúrtam még egyszer (továbbra is teljesen puha, alakíthatatlan massza volt), majd visszatettem a kályhára a nagyobbik tortaformánkban, hogy még egyszer megdagadjon.
Hát, egy kicsit már kezdett kifolyni belőle, mikor betettem a sütöbe (éjfélkor).
Aztán rájöttem, hogy egy-másfél órát még ülhetek mellette a konyhában, úgyhogy sitty-sutty (na, ez azért túlzás...) megcsináltam a mára tervezett rakott krumplit is. Kicsit föl is turbóztam: Nóri ötlete alapján megfűszereztem a tejfölt, meg sajtot is reszeltem bele. És az egyik vége kolbászmentes. :-)
Ha mégsem lesz ehető (még nem sütöttem meg), annak az lesz az oka, hogy a krumpli belseje nyers maradt. Mert persze nem olvastam utána a kuktának, és mikor utoljára találkoztam vele, akkor gondosan meg volt mondva, hogy mi merre... Én meg azt hittem, fogja tudni, mikor készül el, és akkor sípol... :-( Pedig sose higgy semminek, ami gondolkozik, de nem látod, hogy mivel. Szóval amikor rázendített, levettem. És félig nyers maradt a krumpli.
Úgyhogy most tesztelhetem azt a változatot, amelyet egyszer pár éve hallottam: valaki azt mesélte, hogy ő ugyan meg nem főzi a krumplit előre, hanem csak tesz valamennyi vizet alá a tálban.
A kenyeret tűpróbáltam, de abban nem nagyon hiszek, úgyhogy hagytam még fél órát, és remekül le lehetett fejteni róla a formát, de ennél tovább az éjjel már nem jutottam. Mostanra jelenthetem, hogy finom puha, és az íze is remek attól eltekintve, hogy teljesen sótlan. De legalább igen jó lekvárral is.
A megjelenése, az meg csúcs. Mint egy malomkerék. Mostanra már éppen befér a kenyeresdobozba, de ehhez vagy három tenyérnyi szeletet le kellett már kanyarítanunk belőle. :-)
Amúgy tényleg az lett, de mire ez lett belőle... Figyelj.
Akkor kezdtem el csinálni, mikor jött Szilvi. Szépen fölfuttatttam az élesztőt (instant volt itthon, hát azt), föltettem a két szoba közti kályhára melegedni.
Meglangyosítottam a liszte(ke)t (gondoltam, a bontott zacskókkal bánok el előbb...), aztán egy félóra múlva nekiálltam összekeverni.
De mint hogyha gumit. Ette a vizet is, a lisztet is, és sehogy sem akart összeállni. Gyúrtam kézzel (csomós lett), gyúrtam géppel, semmi eredmény.
A végén már biztos közelítettem az egy kiló liszthez (a receptben fél lett volna), akkor aztán föladtam.
Ki a kályhára, mi meg elvonultunk a nagyszobába folytatni a csacsot.
Aztán mikor Szilvi elment, megnéztem: épp hogy ki nem kelt abból a hatalmas salátástálból. Átgyúrtam még egyszer (továbbra is teljesen puha, alakíthatatlan massza volt), majd visszatettem a kályhára a nagyobbik tortaformánkban, hogy még egyszer megdagadjon.
Hát, egy kicsit már kezdett kifolyni belőle, mikor betettem a sütöbe (éjfélkor).
Aztán rájöttem, hogy egy-másfél órát még ülhetek mellette a konyhában, úgyhogy sitty-sutty (na, ez azért túlzás...) megcsináltam a mára tervezett rakott krumplit is. Kicsit föl is turbóztam: Nóri ötlete alapján megfűszereztem a tejfölt, meg sajtot is reszeltem bele. És az egyik vége kolbászmentes. :-)
Ha mégsem lesz ehető (még nem sütöttem meg), annak az lesz az oka, hogy a krumpli belseje nyers maradt. Mert persze nem olvastam utána a kuktának, és mikor utoljára találkoztam vele, akkor gondosan meg volt mondva, hogy mi merre... Én meg azt hittem, fogja tudni, mikor készül el, és akkor sípol... :-( Pedig sose higgy semminek, ami gondolkozik, de nem látod, hogy mivel. Szóval amikor rázendített, levettem. És félig nyers maradt a krumpli.
Úgyhogy most tesztelhetem azt a változatot, amelyet egyszer pár éve hallottam: valaki azt mesélte, hogy ő ugyan meg nem főzi a krumplit előre, hanem csak tesz valamennyi vizet alá a tálban.
A kenyeret tűpróbáltam, de abban nem nagyon hiszek, úgyhogy hagytam még fél órát, és remekül le lehetett fejteni róla a formát, de ennél tovább az éjjel már nem jutottam. Mostanra jelenthetem, hogy finom puha, és az íze is remek attól eltekintve, hogy teljesen sótlan. De legalább igen jó lekvárral is.
A megjelenése, az meg csúcs. Mint egy malomkerék. Mostanra már éppen befér a kenyeresdobozba, de ehhez vagy három tenyérnyi szeletet le kellett már kanyarítanunk belőle. :-)
2007. április 2.
Baba :)
Isten éltesse Tatár Mátét/Márkot :) (< ha biztosat tudok, szólok)
2 óra alatt megszületett, igazán simán. Éljenek a kisbabák!
2 óra alatt megszületett, igazán simán. Éljenek a kisbabák!
Aludtam
kicsit a napon, de be kellett jönnöm, mert majd' meggyulladtam. (Na jó, valami sarkkörre kifejlesztett hálózsákban próbálkoztam először...) Azért egy óra éppen elég volt a mai nap túlélésére, legalább éjszaka nyugodtan fogok durmolni, végre.
Aztán voltam a boltban, ami ötkor bezár, a zöldségesek meg ki se nyitottak — hétfőn a Dunakanyarban a fű se nő, de én ezt már rég elfelejtettem.
És most kipakoltam, fölsöpörtem és fölmostam az előszobát (meg lesöpörtem a lépcsőt is; azt is föl kéne mosni, de így most nem férek hozzá). Így apránként remekül ellennék az egész házzal is akár, de azért egyszerre... meg az ablakmosás, jaj.
Papa önkormányoz, hozzám meg rövidesen jön Szilvi, beszámolok neki az osztálytalálkozóról. És rögtön figyelmébe ajánlom A francia nők nem híznak-ot.
És közben lehet, hogy begyúrok egy kenyérkét is, teljesen föllelkesített ez az ötven oldal recept...
Aztán voltam a boltban, ami ötkor bezár, a zöldségesek meg ki se nyitottak — hétfőn a Dunakanyarban a fű se nő, de én ezt már rég elfelejtettem.
És most kipakoltam, fölsöpörtem és fölmostam az előszobát (meg lesöpörtem a lépcsőt is; azt is föl kéne mosni, de így most nem férek hozzá). Így apránként remekül ellennék az egész házzal is akár, de azért egyszerre... meg az ablakmosás, jaj.
Papa önkormányoz, hozzám meg rövidesen jön Szilvi, beszámolok neki az osztálytalálkozóról. És rögtön figyelmébe ajánlom A francia nők nem híznak-ot.
És közben lehet, hogy begyúrok egy kenyérkét is, teljesen föllelkesített ez az ötven oldal recept...
Az álmokat meg kell kétszerezni
Álmaimba fogódzom, kifut
a láthatár peremén az út
alólam, kitágult körömbe menti át,
mi a múlandósághoz méri magát:
hozza a tél vonuló rajvonalát,
hozza a szív, sorsomhoz tanút,
csikószem-egű gyerekkorát –
Csak boldog akartam én lenni, boldog,
s riasztok kitágult álom-égboltot,
s magasabban, mint az űrrakéta,
vallom én, hogy gyönyörű hitét a
szív ha néha el is veszti,
az álmokat meg kell kétszerezni,
szűz havon vérpiros mályvák
oltsák ki szemem világát,
ha bicsakló lábam alól kifut
a láthatár peremén az út.
Isten éltesse Csukás István bácsit a 71. születésnapján!
a láthatár peremén az út
alólam, kitágult körömbe menti át,
mi a múlandósághoz méri magát:
hozza a tél vonuló rajvonalát,
hozza a szív, sorsomhoz tanút,
csikószem-egű gyerekkorát –
Csak boldog akartam én lenni, boldog,
s riasztok kitágult álom-égboltot,
s magasabban, mint az űrrakéta,
vallom én, hogy gyönyörű hitét a
szív ha néha el is veszti,
az álmokat meg kell kétszerezni,
szűz havon vérpiros mályvák
oltsák ki szemem világát,
ha bicsakló lábam alól kifut
a láthatár peremén az út.
Isten éltesse Csukás István bácsit a 71. születésnapján!
Kissé kába
Hát, mit is mondjak... Szóval kb. másfél óra alvás után vagyok, eredetileg csak azért jöttem le, hogy egyek valamit, aztán mégis idehuppantam, s nem hiába... megnyugtatásul: a függés tárgya (alanya) ezúttal nem a gép vagy a net. (irul-pirul)
Na, azonban amiért ilyen keveset aludtam: az este (újra) kezembe akadt a konyhában A francia nők nem híznak című opusz Mireille Guiliano tollából. (És most nem is tettem le.)
S hát ez valami csuda. Ha azt mondom, szemléletformáló, akkor még igen keveset árultam el. Lapról lapra jutottak eszembe azok a barátnőim, akiknek mind-mind a kezébe adnám — s többnyire nem is igazán a testsúly-problémáik miatt. Hanem mert (párban a Főzzünk örömmel!-lel) ez is élni tanító könyv, méghozzá ugyanazon alapelvek mentén: könnyedén, ráérősen, megkockáztatom: szemlélődve.
Nekem picit túl franciás a beállítódottság (igaz, ezt ugye a cím után nem vehetem zokon :-)), ennél talán egy picit lehetne kritikusabb az övéivel szemben, de atlán van ebben valamelyes önirónia is. Amerikaiként meg nem tudom, mennyire bírnám elolvasni: rajtuk köszörüli a nyelvét folyton, iagz, ismeri is a (v)iszonyokat, ott él elég régen.
De ami a legfontosabb: olvasás közben arra is rájöttem, hogy a mamám azért eléggé így nevelt minket annak idején (és ma is, amennyire hagyom magam, persze). Kezdve onnan, hogy „nem mérleg kell az ember lányának, hanem egy kontrollszoknya” (épp idéztem a múltkor a kozmetikuslánynak, neki is tetszett :-)), addig, hogy változatosan, inkább többször keveset, húst csak hetente párszor, lehetőleg mindent a legjobb alapanyagokból...
Summa summárum az első tíz oldal után úgy döntöttem, én se fogok (mármint hízni). Nem, mintha ilyen terveim lettek volna, vagy akár csak tartanék ilyesmitől a közeli jövőben, hónapok óta igen jól érzem magam a bőrömben és a versenysúlyomnál is vagyok. „A francia nők tudják, hogy a szerelem fogyaszt”, hmm... :-)
Na, azonban amiért ilyen keveset aludtam: az este (újra) kezembe akadt a konyhában A francia nők nem híznak című opusz Mireille Guiliano tollából. (És most nem is tettem le.)
S hát ez valami csuda. Ha azt mondom, szemléletformáló, akkor még igen keveset árultam el. Lapról lapra jutottak eszembe azok a barátnőim, akiknek mind-mind a kezébe adnám — s többnyire nem is igazán a testsúly-problémáik miatt. Hanem mert (párban a Főzzünk örömmel!-lel) ez is élni tanító könyv, méghozzá ugyanazon alapelvek mentén: könnyedén, ráérősen, megkockáztatom: szemlélődve.Nekem picit túl franciás a beállítódottság (igaz, ezt ugye a cím után nem vehetem zokon :-)), ennél talán egy picit lehetne kritikusabb az övéivel szemben, de atlán van ebben valamelyes önirónia is. Amerikaiként meg nem tudom, mennyire bírnám elolvasni: rajtuk köszörüli a nyelvét folyton, iagz, ismeri is a (v)iszonyokat, ott él elég régen.
De ami a legfontosabb: olvasás közben arra is rájöttem, hogy a mamám azért eléggé így nevelt minket annak idején (és ma is, amennyire hagyom magam, persze). Kezdve onnan, hogy „nem mérleg kell az ember lányának, hanem egy kontrollszoknya” (épp idéztem a múltkor a kozmetikuslánynak, neki is tetszett :-)), addig, hogy változatosan, inkább többször keveset, húst csak hetente párszor, lehetőleg mindent a legjobb alapanyagokból...
Summa summárum az első tíz oldal után úgy döntöttem, én se fogok (mármint hízni). Nem, mintha ilyen terveim lettek volna, vagy akár csak tartanék ilyesmitől a közeli jövőben, hónapok óta igen jól érzem magam a bőrömben és a versenysúlyomnál is vagyok. „A francia nők tudják, hogy a szerelem fogyaszt”, hmm... :-)
2007. április 1.
Keresztút
Megkerestem a Szent-Gály Kata-féle Keresztutat, amelyet Csonti hozott volt még a '96-os táborba (mi is volt a rét neve...?) , és akkortájt elég nagy hatát gyakorolt rám. Egyszer-kétszer azóta is eszembe jutott, de csak most léptem az ügyben, s lám, meg is van szépen, épp a gimi honlapján (link a cím alatt).
Most is tetszik. Mi több, arra gondoltam, kinyomtatom, és végigjárom valamikor a héten a temetőben Zsuzsival. Már ha lesz hozzá kedve a nagy hasával. :-)
Ideteszem az V. állomást (épp itt tartok):
5. CIRENEI SIMON VISZI JÉZUS KERESZTJÉT
Most is tetszik. Mi több, arra gondoltam, kinyomtatom, és végigjárom valamikor a héten a temetőben Zsuzsival. Már ha lesz hozzá kedve a nagy hasával. :-)
Ideteszem az V. állomást (épp itt tartok):
5. CIRENEI SIMON VISZI JÉZUS KERESZTJÉT
Testvérek,
Isten a szeretet,
és nekünk meg kell tanulni szeretni,
hogy hasonlók lehessünk hozzá.
Ez az egyetlen tantárgy az ő nehéz iskolájában,
melyet életnek hívunk,
s melyet mégis annyira szeretünk.
Isten mindennap kitűzi elénk a feladatokat:
az egyszerű kötelesség az ő bevált tanítási módszere,
ezzel akar bennünket rászorítani
a szeretet elsajátítására, --
hiszen magunk is természetesnek tartjuk,
hogy dolgoznunk kell a családért, mely mienk,
s hogy abból élünk,
ha valamiképpen szolgálunk testvéreinknek.
Isten, mint legfőbb Pedagógus, azt akarja,
hogy az állandó gyakorlatozás által
annyira vérünkké váljék a szeretet,
hogy megszokottan tegyük a jót
és szívből azt, ami kötelesség, --
de szeretné velünk elérni azt is,
hogy kevés legyen számunkra a szorosan vett lecke
és örülni tudjunk minden segítésnek az életben.
Testvérek, szeressünk szeretni,
és ne fáradjunk bele a szeretetbe még akkor sem,
ha mások azt nem viszonozzák,
-- mert annyira fogjuk ismerni az Istent odaát,
amennyire szeretni tudtunk a földön.
Testvérek,
nekünk meg kell tanulni szeretni!
Full of enerdzsi
Egyszerűen prímán érzem magam. Igaz, hogy a fél délutánt a gép előtt töltöttem (csetelni necesse est) (az egész délelőttöt meg alva :-)), de utána sitty-sutty, kisöpörtem-fölmostam a spájz(o?)t meg a konyhát, mi több, bemásztam az alsó polc és az asztal alá, és letörölgettem a port, meg rendet raktam az üvegek között. (Gábor-Timi, Anyánknak egy szót se!) Olyan alkoholjaink vannak, hogy csuda, kár, hogy minimális az affinitásunk hozzájuk — gyanítom, a Johnny Walker például úgy fogja végezni (esetleg évek múlva), ahogy kezdte: ajándékként.
És most misén voltam, és az is jó volt. Szeretem ezt a tőrőlmetszett szocreál templomot ((egyszerűen nincs róla belső kép, pedig igen kéne)), meg az ismerős arcokat, most is elcsacsogtunk egy sort Borival meg Balázzsal. Megtudtam például, hogy Árpád belépett a HVSZSZ-be (mármint a rendbe).
És most misén voltam, és az is jó volt. Szeretem ezt a tőrőlmetszett szocreál templomot ((egyszerűen nincs róla belső kép, pedig igen kéne)), meg az ismerős arcokat, most is elcsacsogtunk egy sort Borival meg Balázzsal. Megtudtam például, hogy Árpád belépett a HVSZSZ-be (mármint a rendbe).
Az Ügyfélkapu csodái
Tisztelt B. J.!
Értesítjük, hogy az Ön által xxxxxxx számon kezdeményezett 'Sz.ig. cseréje érv. ido lejárta miatt' ügyét
a(z) POMÁZ-i Okmányiroda Személyi igazolvány ablakánál
2007.04.04 10:00 időpontban soron kívül intézheti. Foglalási száma: 2007.04.04/ xxxxxx
Az iroda címe: 2013 POMÁZ KOSSUTH LAJOS utca 23-25.
Felhívjuk figyelmét, hogy az ügy intézéséhez az alábbi iratok szükségesek:
- cserélendő személyazonosító igazolvány
- lakcímigazolvány (amennyiben ezzel rendelkezik)
- amennyiben az állandó személyazonosító igazolvány érvényességi ideje már lejárt, a hatóság előtti személyes megjelenésekor a személyazonosságát igazoló más érvényes okmányt (útlevél, kártya formátumú vezetői engedély) is be kell mutatnia. Ha ezen okmányokkal nem rendelkezik, személyazonosságát születési és házassági anyakönyvi kivonattal kell igazolnia.
Az eljárás díja: 1500 Ft értékű illeték
Üdvözlettel:
XR adminisztráció
Kicsit működik?! Na jó, biztos majd akkor leszek benne, ha már visszafele jövök...
Értesítjük, hogy az Ön által xxxxxxx számon kezdeményezett 'Sz.ig. cseréje érv. ido lejárta miatt' ügyét
a(z) POMÁZ-i Okmányiroda Személyi igazolvány ablakánál
2007.04.04 10:00 időpontban soron kívül intézheti. Foglalási száma: 2007.04.04/ xxxxxx
Az iroda címe: 2013 POMÁZ KOSSUTH LAJOS utca 23-25.
Felhívjuk figyelmét, hogy az ügy intézéséhez az alábbi iratok szükségesek:
- cserélendő személyazonosító igazolvány
- lakcímigazolvány (amennyiben ezzel rendelkezik)
- amennyiben az állandó személyazonosító igazolvány érvényességi ideje már lejárt, a hatóság előtti személyes megjelenésekor a személyazonosságát igazoló más érvényes okmányt (útlevél, kártya formátumú vezetői engedély) is be kell mutatnia. Ha ezen okmányokkal nem rendelkezik, személyazonosságát születési és házassági anyakönyvi kivonattal kell igazolnia.
Az eljárás díja: 1500 Ft értékű illeték
Üdvözlettel:
XR adminisztráció
Kicsit működik?! Na jó, biztos majd akkor leszek benne, ha már visszafele jövök...
Virágvasárnap
virág, pálmaág, ruha kerül az útra. jön. szamárháton ülve
a virágot temetés után helyezzük le. talán érzik:
AKKOR nem lesz rá lehetőség.
OTT csak kevesen lehetnek majd. az őrség
üdvrivalgás kíséri be a városba.
AKKOR, a városból kifele már csak gúny és káromlás
OTT nincs öröm, csak megvetés és gyűlölet.
hozsannázik a tömeg, ujjong, s remél.
hőst ünnepel, ki kenyeret ad és sose kér
AKKOR keresztreveleddel int búcsút
OTT nem kell kenyér csak vér
hangosak, szenvedélyesek, ünnepelni vágynak
AKKOR némák s fagyosak
OTT -- ha Isten Fia vagy, mentsd meg magad --
temetni akarnak.
elszárad a virág, fonnyad a pálmaág
a ruhák a fázó testet takarják
AKKOR meztelen testre fagy a fájdalom
OTT töviskoszorú a dísz, a jutalom
tegnap volt. s ma sem jobb.
hallgatnak, kik titkot hordanak.
de ő szól, s hangja századokon zeng
-- ha némák lesztek, beszélnek a kövek
(A mai nagyböjti üzenet)
a virágot temetés után helyezzük le. talán érzik:
AKKOR nem lesz rá lehetőség.
OTT csak kevesen lehetnek majd. az őrség
üdvrivalgás kíséri be a városba.
AKKOR, a városból kifele már csak gúny és káromlás
OTT nincs öröm, csak megvetés és gyűlölet.
hozsannázik a tömeg, ujjong, s remél.
hőst ünnepel, ki kenyeret ad és sose kér
AKKOR keresztreveleddel int búcsút
OTT nem kell kenyér csak vér
hangosak, szenvedélyesek, ünnepelni vágynak
AKKOR némák s fagyosak
OTT -- ha Isten Fia vagy, mentsd meg magad --
temetni akarnak.
elszárad a virág, fonnyad a pálmaág
a ruhák a fázó testet takarják
AKKOR meztelen testre fagy a fájdalom
OTT töviskoszorú a dísz, a jutalom
tegnap volt. s ma sem jobb.
hallgatnak, kik titkot hordanak.
de ő szól, s hangja századokon zeng
-- ha némák lesztek, beszélnek a kövek
(A mai nagyböjti üzenet)
Skype
Édesanyám megérkezett Luxemburgba, idézem a bátyámat (szerkesztve):
[14:37:39] B. Cs.: Anyánkat elhoztam a reptérről, úgyhogy most már tudom, hogy a Rákosi-korszak ehhez képest az országnak valóságos virágkora volt.
[14:37:44] B. Cs.: Néha ugyan próbáltam másfelé terelni a beszélgetést, de valahogy mindig ide lyukadt ki...
:-7
[14:37:39] B. Cs.: Anyánkat elhoztam a reptérről, úgyhogy most már tudom, hogy a Rákosi-korszak ehhez képest az országnak valóságos virágkora volt.
[14:37:44] B. Cs.: Néha ugyan próbáltam másfelé terelni a beszélgetést, de valahogy mindig ide lyukadt ki...
:-7
Itthoni
Születésnapom alkalmából édesapám megcsinálta a fönti fürdőben (amit, ha Gáborék nincsenek itt, egyedül használok) a zuhanyt meg a vécé fedelét. Másfél-két hónapja eshettek szét. :-)
Amúgy meg éppen megtanítottam a 2big használatára. Azt viszont nem sikerült kisütnünk, hogy mit jelenthet az új levelezőrendszerében (Novell GroupWise) a 'Törlés a címzett postafiókjából' opció. (A kísérletezés szakaszában maileket küldözgettünk egymásnak. Egy méterről.)
Amúgy meg éppen megtanítottam a 2big használatára. Azt viszont nem sikerült kisütnünk, hogy mit jelenthet az új levelezőrendszerében (Novell GroupWise) a 'Törlés a címzett postafiókjából' opció. (A kísérletezés szakaszában maileket küldözgettünk egymásnak. Egy méterről.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)