Nem tudom, honnan kezdjem (újra).

Különös este

Először lerázott Bálint, azaz halasztottuk a randevút hétfőre. Aztán gondoltam egyet, és elsiettem a Belvárosiba rövidfilmeket nézni — de ma nem adtak semmit, mert valami konferencia kezdődik.
Az előtérben viszont összefutottam Katival és Flórival, beültünk a Grand Caféba, beszélgettünk (de legalábbis több-kevesebb lendülettel próbálkoztunk vele :-)) egy kicsit, majd megnéztünk egy összeállítást animációs reklámfilmekből a '30-astól a '70-es évekig.
Már akkor is igen sok ökörséget össze tudtak hordani reklám címén, de mára ezeknek legalább valami sajátos bája lett...

Délután nadrág helyett egy remek bakancsot vettem. :-) Még soha nem vettem az utolsó pillanatnál hamarabb semmi ilyesmit, valószínűleg most is azért sikerült, mert Juli keresett cipőt.

Most viszont abbahagyom, mert Gabssy feltétlenül ki akarja fejteni nekem a tisztítótűz tanát a Makkabeusok 2. könyve alapján... ;-)

Fura, hogy annyi minden kavarog a fejemben, hogy egyszerűen ötletem sincs címre, jószerivel arra se, hogy mit írjak.
Így hát csak úgy ömlesztve.

Péntek este színházban voltunk, mert igen, a 20 000-nél kevesebb lakosú Keszthely képes eltartani egy színházat. (Mozit nem.) Ibsentől ment a Nóra a soproni társulattal, modern, de hozzám közeli feldolgozásban.
Aztán Keszthely, meg Gyepükaján, vasánap sümegi ferencesek, Szigliget, Ajka. Busz Pestre, onnan le az utolsó vonattal. Hetven fokra volt felfűtve, és minden bokornál megáll; iszonyú volt.

Ma meg — a szokásos hétfői meccs, fordítás, óra, Lelkes. Ja, voltunk Ildikónál is a garázssoron, vittünk neki Déli Aprót. Aztán még megpróbáltam fölvenni egy levelet a postán, nem részletezem a canossa-járást, de a lényeg, hogy nem sikerült.

És most meg kéne néznem az Egri csillagokat, és nagyon nincs kedvem.

Káptalanfa

Be kéne fejeznem és gépelnem a hétfői fordítást, de egyszerűen nem tudok ellenállni a blogírhatnéknak: eljöttem Sziszhez, és egészen különös dolgok tanúja lehetek.
Káptalanfa pici Veszprém megyei falu, itt tanít szeptember óta törit és technikát Szisz, meg mellé tanulószobát és felzárkóztatást tart, valamint ő a gyermek- és ifjúságügyis... egy 158 gyerekes iskolában (de lehet, hogy ebben az óvóda is benne van), ami 4 falu efféle kiszolgálását végzi.
És kicsit irigylem. Az utcán mindenki megismeri, mosolyog, vidáman elcsacsog a gyerekekkel, és persze van mindenféle bánata, de mégis... Ilyenkor visszanyerem a (még el sem vesztett) bizodalmam a Dolgozásban.
Közben a roma gyerekekről tűnődtünk... Egyszerűen el se tudom képzelni, hol kellene kezdeni. Ma színházban voltak az alsósok: azt a két kölköt, akik kapcsán elkezdtünk beszélgetni, nem küldték el a szüleik. Nem érdekli őket, mondták az udvarról, ahol 28-an laknak.
((Az Explorer csodái: nem jelennek meg a szerkesztőgombok. Én pedig továbbra sem tanultam meg a linkelős html-taget, úgyhogy most nem linkelek.))

Pénz állt a házhoz

Méghozzá sok, nem is tudtam mire vélni. Most néztem meg: egyszerre ért ide az apanázsom, a fizetésem és mindehhez a bátyám is belendült. Neki is láttam törleszteni a függő ügyeimet (diákhitel, telefonszámla).

Aztán: ma délelőtt végre kikérdeztük Fizetős Marika nénit a Lelkes pénzügyeiről: hát, nem rózsás a helyzet. Aztán állítottunk LT-jelölt listát is, csak még Paffyval kellene valahogy megértetni, hogy azért jelölés a jelölés, hogy ne szavazás legyen.

Tegnap este Bálinttal vacsoráztam, miután volt szerencsém a Nomen est omen c. zseniális magyar amatőr filmre beesni hozzájuk a 001-be. Gyorsan rögzítettünk egy beszélgetősdit szerdára, éljen. Talán sikerül végre beindítanom a kapcsolattartó találkozásokat.

November 1-jén megyünk Luxemburgba édesanyámmal. :-) Ha előtte még egy Kolozsvárt is megjátszom (oda édesapám készül előadni)... akkor már egész biztos nem lesz szakdolgozatom. :-7

Holnap hajlanban viszont irány Káptalanfa! Még a diákom utolsó leheletével kb...

Ismét a monitor előtt

Küzdök, hogy utolérjem magam mindenféle netes dolgokban, de hiába. Vasárnap óta csak a wapon olvastam a leveleim, és mostanra olyan káosz alakult ki, hogy elképesztő.
Mindehhez persze a bank sem ereszt be, hogy megnézhessem, miből is élek.

A tegnapi napra ellenben egyetlen jelzőt tudok alkalmazni: Boldog. Valahogy minden ment a maga útján. Semmi extra, hacsak az nem, hogy 20-22 fok van, napközben a pulóver is sok; vagy hogy egy álló órát ebédeltünk Paffyval a Béke Tanszéken, és közben megbeszéltük, hogy télen Milánó (taizéi találkozó), nyáron Czestochowa, aztán valamikor Compostella is befigyel. :-) Az óra is egészen jól sikerült a teón, voltak, akik vették a lapot, valamelyes beszélgetés-félék is kialakultak.

Mindehhez este másodszor is jelentkezett az angyalom. Először hétfőn írta, hogy „Először csak leülök szép tisztes távolba tőled” (Exupery), aztán tegnap újabb levelet találtunk a postaládában: „A beszéd csak félreértések forrása. Süt a nap, süttesd magad. Ránk fér.”
Akárki is az, a Lényeget érti, érzi az angyalkázásban.

[none]

elsos hittanar fejeben, ha ilyen orat kell inditani neki?!); szerda du.
pedig eszmenyi esetben elhuzok Sziszhez Kaptalanfara-Gyepukajanba.
Csakhogy a jovendobeli LT-tag(ok) kileterol csut. este keszultunk
listat allitani Paffynak... Szep is az elet, ha zajlik.

Nna, inkabb folhivom Csillagot, egyben van-e meg.

__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com

A vonatrol

Az onismeretes neni mondott ezt-azt erdekeseket, el kene pl.
gondolkoznom vegre, miert jon le a jarasomtol a rajzaimig mindenbol az,
h milyen celtudatos es hatarozott vagyok. De ennel meglepobb is volt,
ezt mar-mar megszoktam.

Aztan az elobb ismet kiderult, h a gondolkodasmodomat vhonnan a 18.
szazadbol hozhattam. De ha egyszer nekem jo ez igy. Sokkal fontosabb az
a kerdes, h tudom-e az embert es az eletet kulon szemlelni. Es ebben,
azt hiszem, sokat haladtam mar, de van meg hova, jocskan.

(F)orditani kene, de felek, holnap lesz a napja, h nem megyek be. Van
meg egy korom a TO-n, plusz keszulni Talentumra, plusz este megbeszeles
ott, plusz szervtal, ahol meg mindig nem tudom, mit fogunk mondani,
mert pl. meg mindig nem voltunk a Yardon.

Emellett kedden orat tartunk a teologian (Bevezetes az Egyhaz eletebe
-- mi lehet egy

__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com

Sokadik kiserlet

árvíztûrõ tükörfúrógép

__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com

Nincs is szebb

mint egér nélkül próbálkozni a Vindózzal... Papa vett egy zsinór nélkülit, amit aztán bedugni (gy. k. a túlsó végét, mert egy fél egérnyi szerkezetből kéne jönnie a jelnek) még be tudtam (not very surprisingly éppen oda ment, ahol a korábbi egér volt), de föltelepítenem már nem sikerült. Lehet, hogy azért, mert újabban egy so called rendszergazda ismerős is lakja a gépünket, és bele-belemászik a jogokba etc.
Próbáltam telefonos segítséget kérni, de alighanem mindenki szentgellértnapozik Szegeden.

Az iskola vidám volt (öltözködés), szerencsére nem sok nóvumot mondott a néni. Viszont ez az Anna lány egyre veszélyesebb. Azt még esetleg elfogadom, hogy ha valaki soha életében nem látott még Túró Rudi-automatát, akkor nem ismeri (bár azért az olyan dolgok, hogy bedobom-a-pénzt-kijön-a-cucc, hát, azért ezek eléggé analógok a legtöbb efféle szerkezetben...); de azért egy Túró Rudit kibontani, az nem egy megoldhatatlan feladat. Kérdeztem, hogy otthon megcsinálják-e neki, azt mondta, igen. Pedig még testvére is van, egy bátyja, aki a Pázmányon tanul, szóval nincs otthon. Nem értem. Mi a jó égnek nevelnek el ennyire egy gyereket?

Na, nézzük, hogyan tovább egér nélkül... Pl. akkor, mikor a Tab csak a szövegablakon belül ugrál...

Afroaid

Ismét partizánakció, tételezzük föl, hogy a cél Anita szerint is szentesíti. Itt van tehát hozzá a levél is, némi korrektúrával, de az eredeti ékezetlen formában:
„Keszul egy 2006-os A3-as meretu naptar afrikai fotokkal. Az Afroaid nevu humanista szervezetunk nyomtatja, hogy az ertekesitesbol befolyo penzekbol tudjak tamogatni a kenyai, liveriai, kameruni terveket. Most ugy nez ki, 1 db 2000-2500 Ft lesz.
Az az otlet, hogy arra biztassalak benneteket, hogy vegyetek ilyet es ezt adjatok ismerosoknek es uzletfeleknek karacsonyra. :)
Es meg kell kerdeznem, hogy akartok-e ebbol rendelni, ha igen hanyat, mert nagyjabol ezeknek az elorendeleseknek alapjan fogjak eldonteni, hogy hanyat nyomtassanak.”

(Amúgy Pomáz.)

Napos-nyugis délelőtt

Nagy az öröm: az előbb vidám Dicsértessék-kel rámköszönt maga CsePeti! Váltottunk is pár mondatot, aztán fölhívta egy plébános jóbarátja, aki éppen mindent elért a püspöknél, amit eddig álmodni is alig mert, így hát Peti el is karikázott hozzá. De jön az El Camino-ra délután.

Aztán: az előbb egy reklámról szembevigyorgott velem — Dimény Áron. Sokk volt.

Aztán: vidám cikk a házfoglalásról meg — feltehetőleg, bár a képeken nem ismertem föl — az AK57-ről. Ja, és Pumukli is látszik az egyiken hátulról. :-)

Folytatás

Szóval a prezentációból nem lettem sokkal okosabb, mint voltam ezelőtt is (hellyel-közzel rendszeresnek mondható) Filmkultúra-olvasóként, viszont kaptam egy 2002-es Filmspirált, és az is kiderült, hogy az itteni gépeket lehet használni kedvünkre.

Ez a hely valami nagyon szép, az OTP, még mielőtt kiköltözött volna, jól rendbe tette. Az ismerősek kedvéért a színházzal szemben ülök, egy szép szecessziósra megcsinált épületben.

Most nézhetnék egy roma road-movie-t, de maradok Eizensteinnél. :-)

Nagyapót kikérdeztem a világháborús múltjáról: fura, hogy ez eddig sose érdekelt különösebben. Elég olcsón megúszta egyébként, a '23-as születésével csak '44 októberében vitték el, és '45 májusára már itthon is volt. Nagyi természetesen aggódott egy sort, hogy akkor én most éjszaka fogok jönni-menni... ezért mentem inkább Béláékhoz aludni.

A város egyre jobban tetszik. Mindig rácsodálkozom, ha erre járok... Kicsit kisebb, mint Szeged, legalábbis szűkebbek az utcái, de a belváros itt is pöpecül helyre van állítva. És tényleg van benne valami mediterrános.
A ház meg, ahol Nagyiék laknak, na, abban úgy el tudnék lenni. A város kellős közepe, és mégis tök csöndes-nyugis, ráadásul az ő lakásuknak a fekvése meg a beosztása is nagyon jó. Ha lenne bármi, amit dolgozhatok itt, meg főleg kicsit több kedvem az ismerkedésre; lehet, hogy beneveznék egy-két év múlva. Ők márciusban kiköltöznek Bólyba, a szülőfalujukba.

Pécs

Szép ez a város. Tegnap este próbáltam elképzelni, hogy ide járok az egyetemre, nem nagyon ment. Még a levegője is más, mint Szegednek.
Most egy csomó mindent le akartam írni, hogy voltam a nagyszüleimnél, meg a nagybátyáméknál, meg mászkáltam, meg láttam tegnap este egy sor hallgatói filmet, meg ilyesmik, de tíz perc múlva kezdődik (szerencsére innen 3-ra) a Filmkultúra bemutatkozása, és azt meg szeretném nézni. Aztán Patyomkin páncélos (nem annyira a fiatal közép-európai film, mint inkább az Orosz Kulturális Évad jegyében :-)), este epdig, ha sikerül, megnézek egy VJ-mókát (elsősorban GyePeti tiszteletére) és egy halom rövidfilmet.
S ha sikerül lecsalnom Sziszt, maradok holnap estére is, megnézzük Maris és Nándi vizsgafilmjeit. Az lenne csudajó!
(Amúgy egy szinte teljesen "igazi" Sárinál ülök egy netezőben, modemestül-CD-meghatóstul majd' százezerért vesztegetik. Azért ez túlzás egy PII-esért, nem?)

Tipikus

Ahelyett, hogy fontosnál fontosabb dolgaim [:-)] intézném, itt ülök az U2-ben, és írok.
De mit csináljak, tisztára meghat, ha commentálnak a népek, és ilyenkor aztán végképp nem tudok ellenállni az írhatnéknak.
A náthából immár kifelé, szerencsére. Tegnap este voltam MEKDSZ-bibliakörön, az egyik srác zongorázott nekünk a konziban, meg mesélt hozzá a szerzők kapcsán (akik közül az egyik ő volt). Sok éve eltemetődött zeneiskolás múltam köszönt vissza, nagyon jó volt.
Utána meg Mojo, számos szép emlékkel szintén...

De most irány a dolgozda. Majd talán jövök még. (És válaszolok a civilszervezetes commentre is.)

Kutya a kútban

(Úgy unom, hogy még mindig igaz, mit a külföldiek annyiszor felrónak: nem lehet 15 percet úgy beszélgetni egy magyarral, hogy el ne kezdjen Trianonról sápítozni. Nem folytatom, de ez rettenetes. Majdnem annyira, mint a németek parája a nácizmus miatt.)

Amúgy nem erről akartam írni, írni sem akartam, csak ezt kellett megírnom A mi időnk-nek, mert nem állhattam tovább (hallgatói véleményre reagálva). Amúgy hulla rosszul vagyok, taknyom-nyálam egybefolyik stb. Az iskolában egy életmód és egy mozgáskultúra óránk volt, érdekesek voltak, a másodikon pl. abból kiindulva, hogy lássuk, mit árul el a járásunk, rövid úton átmentünk csoportterápiába... Kinek-kinek megvan a saját története itt is.

Azt hiszem, megyek föl, ledőlök.

Mindennek van határa :-)

Általánosságban azt vallom, hogy a dolgok (élelmiszerek etc.) nem követik odabenn a szavatossági idejüket, így érdemes őket a lejárati idejük után is előbb egy empirikus kísérletnek alávetni azt eldöntendő, hogy fogyaszthatóak-e még.
Azonban a T63390 03 01 számsor a (megsárgult) Kalmopyrin-levél oldalán egy kicsit túlzásnak látszik.
Vajon visszaveszi-e a patika a lejárt gyógyszert mint veszélyes hulladékot?

Képtelen vagyok aludni, úgy be van durranva a fejem.

Meg amúgy is meg akartam volt osztani itt azt a felismerésemet, mely szerint valószínűleg életem első olyan napját töltöttem el ma, amelyen senkivel nem váltottam egyetlen szót sem, akit ne ma láttam volna először.
Ez akkor is elgondolkoztató, ha van benne egy kevés túlzás: este itthon köszöntem az utcán két távolabbi ismerősnek is, és telefonált Jutka néni Sopronból (bár persze nem engem keresett). S bizonyos tekintetben ide vehetem akár a mai két megválaszolt sms-t is.
A poén azonban az, hogy kb. mire ezt végiggondoltam, megérkezett az üzenet Ilditől, hogy fölhívhatnak-e még ilyen későn. :-) Úgyhogy 19 percet beszéltünk telefon', azaz sajna inkább én, de így is elmondhatom: minden Rennes-ben Bretagne-ban.

Családi idill Luxemburgiából

A bátyámék beszereztek egy fényképezőgépet. :-) (És már a képfeltöltés is működik, nem úgy, mint egy órája.)

S. O. S.

Nem megy ez a netezés máshogy, csak ha linkelgetek is rögtön. Most éppen azt találtam, hogy a HUlladék MUnkaSZövetség lehúzta a rolót, értsd nem tud tovább élni azok nélkül az állami pénzek nélkül, amelyeket tavaly márciusban (!) ítéltek meg nekik. Olvasd itt, kommentár itt.

Mi jöhet még, ha most a civil szektort is szétveri a kormányzat?!

Panem et circenses

Az előbb szokatlanul komoly tűzijáték-zaj ütötte meg a fülem (maga a műfaj mára már szinte mindennapossá vált — még mondja valaki, hogy nincs pénz ebben az országban), kimentem, és rájöttem, hogy Pomáz Város Napja van, annak szól az ünneplés. Ráadásul oly szerencsésen lőtték (a Szelistyén), hogy az udvarról tökéletesen látszott.

A te orrod akkora...

...mint egy nagy sós uborka...
Dátházs vagyog. Dagyod. De nem ez a lényeg, hanem hogy, kapaszkodjatok meg, ismerősök: a

Nők Lapja Iskolája

hallgatójává léptem elő erre és a következő hétvégére.
Ne fojtsátok el a feltörő vígságot, egészségtelen lenne. Meg aztán én is hasonlóképpen vettem, mikor tegnap reggel megtudtam. Persze édesanyámnak sikerült úgy kommunikálnia az ügyet, hogy abból az derüljön ki, hogy a) korántsem elégedett a nevelésével (alkalmasint beleértve ebbe a saját hiányosságait is), és b) meg van győződve róla, hogy egy szerencsétlen trampli vagyok; de sebaj, az ötlet jó, mondhatni zseniális, lássuk, mitől lesz az ember lányából Nő. (Szerintük. De ebbe most nem megyek bele.)

Így aztán most, vigyázz, le ne ess a székről, kisminkelve ülök a gép előtt, igaz, emellett édesapám fürdőköpenyében, mert ez volt a legközelebb, megfagyás ellen védekezz. Ráadásul, hogy az óra (mélyvíz az elején: hat óra sminkelmélet és -gyakorlat) még viccesebb legyen, az arcunknak csak a felét csinálta meg a néni, a másikat nekünk kellett. Az volt az egyetlen mázlim, ha ez így gonoszság is, hogy van a csoportunkban (alighanem korosztály szerinti a beosztás, így mi vagyunk 18-tól 39-ig) egy igen-igen bicebóca kislány, kb. 13-14-nek tűnik (látszatra és hallásra is), ami nem valami előnyös helyzet így az utolsó gimis éve elején; na, mindenesetre neki sikerült nálam is többet szerencsétlenkednie a feladat végrehajtásával.
Közben egy győri lánykáról kiderült, hogy egyetemi évei alatt a jezsuitákhoz járt misére Szegeden, meg a Szent Imrébe is sokat járt be első-másodéves korom táján; legfőképpen pedig ismeri Billie-t, úgyhogy így talán a nyomára jutok újra így öt-hat év szünet után.
És mindezen túl is jó az alaphelyzet, 9 egymás számára ismeretlen nő egy csapatban: sajnos semmi ofisöl bemutatkozás nem volt, mégis mindenkiről tudom már nagyjából, hogy ki és merre van hazája.

Utána még megtanultunk az intimtornáról mindent, amit tudni érdemes, ez állati érdekes volt, csak lenne két életem, vagy legalább ezt az egyet nyomnám kicsit tudatosabban. A sminkes néni is kedves volt, de ez a második egyenesen megnyerő, vagy ilyesmi.

Ja igen, arról sajna nem került szó, hogy miért is kellene nekem egyáltalán festenem magam, úgyhogy így most itt maradtam egy halom okos tanáccsal meg némi ajándék-szerrel magamra. Nem mondom, a játék szépségeiből egy s más átjött, de nem győződtem meg teljesen, azt hiszem, legalábbis erősen örültem, hogy hazafelé nem találkoztam senki közelebbi ismerőssel.
Meg ki is szárította a számat a szájfény (amelyről immár tudom, hogy korántsem színtelen, mint hittem egész eddig a napig :-)), vagy ha azt esetleg rá is fogom a dáthára, a szememet a szemfesték biztosan.

Mozgalmas este & torokfájós reggel

Mozizni más nem jött, Renivel ellenben igen jól szórakoztunk a filmen. A leírások persze semmit sem adnak vissza belőle... Nekem leginkább a Korcs szerelmek norvégiasított-puhított változatának tűnt sokhelyütt, eleve a belesetes alaphelyzet, az időben-térben össze-vissza kószáló szálak, de még néhány zsáner is.
Évek óta tűnődöm, hogy írok egyszer valamit a bérgyilkos-filmekről, de lehet, hogy mégis inkább az autóbalesetes nyitóképek kapcsán kéne (l. még pl. Mindent anyámról is).

Aztán éjjel még valami 35 percet hallgattam Mártit a konferenciáról (igyekeztem hozzá is szólni, de a helyzetből adódóan nem nagyon sikerülhetett). Rettenetesen csalódottak voltak, hogy az ott levők nemhogy elméleti síkon bár, de okosakat mondanának, de egymásnak esnek minden olyan szó után, amely nem egyezik meg szó szerint az övékkel. Mi tagadás, azt sejtettem, hogy unalmas lesz, esetleg még azt is, hogy a pénzről fog szólni a munka helyett, de azért arra nem számítottam, hogy „a kétszáz ember 199 felé menne”.
Viszont beszervezték az utcaszínházat és az Alkonyzóna pár költőjét a virrasztásra. :-)

Fél 9 felé a mamám telefonja ébresztett. Már tudom, miért kell hazamennem a következő két hétvégén... (Linket még nem találtam. :-))

Add tovább — page 23 játék

1. Ragadd meg a hozzád legközelebb eső könyvet.
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon.
3. Keresd ki az ötödik mondatot.
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.
(Itt találtam.)

És most az eredmény, Gabssynál:
„Hadd ajánljon két dolgot Gambarovnak: A pestist és a Dosztojevszkijről szóló forgatókönyvet, amelyet készülök megírni.” (Andrej Tarkovszkij: Napló)

Ja, de ez nem a legközelebbi volt, most nézem csak. Az ugyanis a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete by R. L. Stevenson:
„— Szegény barátom — mondta, — ön rosszul járt ezzel a kliensével.”

(Az 5. mondatot az első ott kezdődőtől számoltam.)

Amúgy meg azt akartam elsírni, hogy még mindig van, aki egynyelvű (norvég...) honlapot gyárt a filmjéről. Azaz lehet, hogy van másik verziója is, de norvégül nem beszélők számára elérhetetlen formában. Vagy ne általánosítsunk: én nem találom. (Hawaii, Oslo, ezt nézzük este Renivel (+ ki tudja).)

Isten áldotta nyugalom

Az elmúlt hetek legráérősebb napja van, mostam-teregettem, elhoztam a Talentum-irodából a közösségépítés anyagait, és most netezgetek Gabssynál.

Tegnap lement a karitatív fórum, úgy 35-40 résztvevő lehetett plusz a szervezetek: jó volt. Valószínűleg nem termelődik ki minden évben 100 segíteni vágyó ember, majd meglátjuk, lehet, hogy érdemesebb kétévente megrendezni.

Mikor este hazaértem, Melitta szaladt le elém teljesen kivirulva, hogy végre tisztességes közit tartottak három lánykának, végig, sőt a vége után is angolul.
Aztán hazajött Juli, és hatalmas vigyorral mesélte, hogy 9-10-en vannak, és mennyire jó emberek, és mennyire jó közi volt.
Csak úgy hömpölygött a boldogság. :-)

Ma-holnap Era és Márti ezerrel nyomul a balatonföldvári homelesses konferencián, kíváncsi vagyok, miket mesélnek... Az előbb telefonált Márti, állítólag 170-en vannak, és ők a maguk részéről egy akkora apartmant kaptak, hogy alig találják meg benne egymást. Mondták is, hogy ellennének a negyedében, a többit meg fordítanák inkább hajléktalanellátásra... Megnyugtattam, hogy ez a szemlélet a jelenlevők közül egyedül őbennük él, a többiek tudják, hogy ők ezt megérdemlik, hiszen hosszú napokat görnyednek az íróasztaluk fölé megoldási lehetőségeken törve a fejüket. :-7

Spam-háló

Gabssy nagy ráérzéssel találta ki, hogy mivel lehet az automatikus commentek ellen védekezni, hát most láthatjátok Ti is. Kicsit macerásabb lett a hozzászólás, de azért csak nem riaszt el senkit.

A Kosztolányi-cucc meg lement ohne Weiteres. Ha most elszánnám magam, és a következő egy-két hétben megírnék egy comparative essay-t is pl. a Márai-féle Halotti beszéddel, ami szóba sem került ma, akkor a félév hátralevő részében nem lenne más dolgom, mint bejárni az órára, és élvezni. Mert lehet.
Miért gondolom, hogy nem fog menni...?

De addig is, a két vers. (A második kicsit gyanús, egy magán-honlapról szedtem, a központozás enyhén szólva hiányosnak látszik.)

Kosztolányi Dezső

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

*

Márai Sándor

Látjátok, feleim, szem’tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek Toldi-t olvasod és azt feleli, oké
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „Az nem lehet, hogy oly szent akarat...”
De már tudod: igen, lehet... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„Az nem lehet, hogy annyi szív...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz?... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „Testvért testvér elad...”
Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad...”
S egy másik nyög: „Nehogy ki távol sír e nemzeten...”
Még egy hörög: „Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, miért?
Vagy: „Rosszabb voltam mint ezek?...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenyefáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

Körömrágás, szívdobogás, rémlátomások

Úgy másfél óra múlva tudom meg, hogy abszolváltam-e a komparatisztikát, vagy két tárgyat újra föl kell vennem, vagy... Az az egy szerencsém, hogy Anettel megyek, aki ugyanebben a cipőben, és őt is szorítja eléggé...

Good news, új blogger-tezsvér, meg méginkább homelesses: Márti. Háromszoros hurrá! :-) És még rám mondják, hogy grafomán vagyok! :-7
És Klári is újrakezdte-folytatta, már most igazán ideje volna eltűnődnöm a novemberi Alter-Native-on... Igaz, előbb még a jövő heti pécsi Filmünnepet kéne valahogy beillesztenem a program'ba. Ajjaj, be sűrű az élet.

És mire idáig jutottam, azaz végigolvastam mindenkit, már csak 1 órám maradt a Nagy Találkozásig. Uhh.

Ómagyar, Kosztolányi, Márai...

A Halotti beszédről lesz szó Hungarian Literature-ön. Mennyi esélyem van fölkészülni Kosztolányi életéből, angolul, úgy 20 perc alatt...?

Most néztem, van vmi antispam-megoldás a commentekre. Ha lesz időm, beállítom, reszkessetek, unwanted commenterek!

Fárasztó nap (as usual)

Aludni kéne, de már nem lesz időm a homelessig.
Holnap nem lesz képzés, Pontyos nem tud lejönni. Ez akár jó hír is lehetne (pl. bemehetek referálni irodalomra), de már egészen hozzászoktattam magam a gondolathoz.
Ma megint voltam a cégnél vagy hat órát, hanem most már muszáj lenne az iskolával is foglalkoznom kicsit...
Ja, tegnap este megnéztem Gabssyval a 80 nap alatt a föld körül-t, csak ne 11 felé kezdtük volna el... Így bizony valahol Kína után menthetetlenül bealudtam.

Sokféle nap

Valaki mondott valami elbizonytalanítót ma A szolidaritás éjszakájával kapcsolatban. (Muszáj leszek Virrasztásnak hívni, mert túl hosszú, de a „Szoli” nekem gázosnak tűnik...)
Este Juli egy idiótával találkozott a Kálvária–körút kereszteződésben, hazáig sprintelt szegény.
A fórumról kiderült, hogy valamit eléggé elszerveztünk.
Másrészt viszont kialakítottuk az irodát, és tiszta profi lett.
A Translation zseniális volt, ez a fickó azon ritka oktatók közé tartozik, akik oktatni is tudnak. Jó a stílusa, kár, hogy meg van győződve a fordításelmélet unalmasságáról.
Vagy hárman jelezték, hogy nem tudnak jönni lakást szentelni pénteken, aztán szóba került pár újabb név is.

Esik az eső, szakad...

(...iszik a dinnye, dagad.)

Hihetetlen tetterővel ébredtem, f6-kor már az angol fordítás fölött ültem. Igaz, távoli hasonlóságot is alig mutat Melitta változatával (ugyanebből a szövegből, persze, úgy a jó), de csak megvan. És eső ide, eső oda, most úgy érzem, ezen a héten minden sikerülhet. Pedig szerdán a Mester elé kell járulnom az indexemmel...

A hétvégén végre elolvastam Timi múltkori hosszú levelét Luxemburgiából, izgalmas lehet az élet. Egyszer, majd...

Utolérem magamat 1

Ezt a hétvégét ennek áldozom. Kezdtem ma egy 11-ig alvással, utána vidám omlettes regebéd, majd takarítás, de nagyban: ablak- sőt redőnymosás, porszívó, padló- és bútorápoló lötyik...
de a java még hátravan, a rendrakás (vö. „Vízszintes felületeken tárgyak képződnek” — B. R.).

És hogy itt is érjem lassan utolfele, jön pár link: egy szimpatikus hajléktalanügyi elmélész bácsi, aki még nem tudja, hogy vmi spambiztosabb módon is közzétehetné a címét :-); aztán pesti szoléj-szervtal-plakát, amely ugyan mintha a horror vacu(u?)i jegyében született volna, de a logó pl. pompás rajta. El is loptuk rögvest.
Más témában egy cityzen-csacsogás Nándikával, sajna kissé bennfentes szöveggel, vagy tán nem ez a jó szó, de félek, kb. én vagyok a legkívülállóbb, aki még ért valamit belőle. Emellett válogatás az Erdély-imázs versenyre beérkezettekből, tanulságos, hmm-hmm. :-)
S végül, de korántsem utolsósorban: RAJTunk múlik!

Kritikus Tömeg

Eredetileg a nemmozgót akartam, de gif-et egyszerűen nem hajlandó megjeleníteni. Ehhez meg volt kód. Terjeszd, jó lesz.

(A Firefox 3x halt be az előbb, Opera alatt viszont összesen 2 gombom van a szerkesztőablakban. Semmi sem tökéletes.)

Csak 1 furcsa tapasztalás

Ma éjjel másfél órát aludtam, és mégsem voltam álmos egész nap. Egyetlen kávét ittam kora délután, de azt sem annyira szükségből. Na jó, nem voltam éppen teljesen összeszedett, de az átlagnál szétesettebb se. Különös.
Bead(at)tam a Fried-cuccokat, most már csak egy hét para, hogy mit szól a késéshez.
Lenyomtuk a félév egyetlen ügyrendi közivezetői találkozóját, hosszú volt, de most jóideig semmi efféle. Az emlékeztető mailt azért most már nem írom meg.
Holnap elköltöztetjük az irodát is, és utána lassan talán tényleg valamelyes mederbe terelődik az élet... bár lehet, hogy még mindig naiv vagyok...

Megint meghalt egy jó ember

Majzik Mátyás, a hazai börtönpasztoráció megálmodója-elindítója. RIP.
Amúgy nem tudom, mit keresek itt, amikor otthon kéne írnom Friednek, hátha-hátha...
A tegnapi 0. (típusú) homelesses este nagyon jól sült el, pl. voltunk valami 13-an. Jó lenne többet is írni, de...

Az első órám a félévben

ill. valójában csak óramegbeszélés: Translation into Hungarian I. Izgalmasnak ígérkezik, a fordítás mindig motivált. És itt legalább nem kell a kiejtésemen-nyelv-nem-tudásomon stresszelnem az angolosok között. Magyarul végsősoron elég kompetensnek gondolom magam. :-)

Leboltoltuk Gabssyval a félállást, övé lesz. Már nem vagyok biztos benne, jó lesz-e ez nekem, de majd úgy intézem, hogy jó legyen. :-)

A Szolidaritás-projekt görög, már kezdi a lavina képzetét ölteni bennem. Most írt Norbi, hogy 10-15 máltás ifjút beszervezett... A pestiek is hihetetlen támogatók, szóval lassan oszlanak a görcseim. Egy időre. :-)

Ellenben a komparás dolgozataim réme egyre közelít...

Földmágnesesség

Alighanem ez az oka, hogy itt( honn) valahogy mindig úgy alszom, mint akit fejbevertek, és ólmos-álmos fáradtság ül meg, ha muszáj fölkelnem.
A mamám Balázzsal tárgal valamit, a papám éppen hazaért kulcskeresőbe. Pakolni kéne a szobámban... (Az őszi-téli babaruha-kollekciót összeraktam még tegnap.)

Az lesz majd a jó világ, ha weben is lehet majd IC-jegyet szerezni. Rohamsebesen fejlődik amúgy a MÁV: a központi kék számukon immár mintha vidékről induló vonatokra is lehetne jegyet rendelni. (Azért nem vagyok benne biztos, mert a szegedi számukat hívtam, de a 40-es menürendszere jelentkezett be.) Első körben persze a budapestieket oldották meg, ebben az országban még mindig mindennek a fővárosssal kell kezdődnie. (Hogy ilyen szép általánosítással éljek még a végén. :-) )

Rövid látogatásra hazájába érkezett

Hazajöttem úgy egy napra, össze kell pakolnom a babaruhákat Csillagnak. Meg akkor már a szobámon se ártana rendezgetni egy kicsit...
Ehhez képest itt ülök a nyomorult számítógép előtt, bár épp hogy csonttá nem fagyok.

Az esküvő vidám volt és bensőséges, az ebéd szintúgy. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak.

És közben Gabssy megcsinálta a honlapot, és most, hogy elindul, és fölküldtem Az Utca Embere listájára, érzem, hogy önálló életre kelt a program, és kezdek félni tőle. Meg a visszajelzésektől is kicsit, senkivel nem egyeztettem a szöveget, ez az, ami bennem él róla — és ezután Szegeden elsősorban ez fog mindenki másban is. És ez felelősség, vagy valami hasonló...
De amikor hetek óta ez motivál, éltet, mozgat: nem gondolhatom, hogy ne lenne Valakinek valami terve az üggyel.

Takarítós péntek

Kitakarítottuk a hétfőtől üzembe lépő klubunkat, ami maga sem volt kis meccs, de még van hozzá egy — gyönyörű, szűk, falépcsős — lépcsőház is, ami aztán végképp betette az ajtót [micsoda képzavar! :-)]. Ja igen, és hogy el ne felejtsem, délelőtt a Dóm meglehetősen tágas altemplomából próbáltuk eltávolítani az elektromos hálózat cseréjével járó centis port... Viszont voltunk vagy tizenöten, szóval hangulat is kerekedett, meg elég hatékonyak is voltunk.

Közben Paffy a TIK góréjával tárgyalt egy esetleges helyiségről, amiből kettő lett, és ha minden-minden összejön, itt lesz az irodánk is, meg egy asztal, ahol albérletet közvetítünk meg beszélgetünk meg minden. Ez hatalmas lépés lenne az egyetem és lakói felé, adja Isten, hogy minden összejöjjön.
Ha az egész nem fér bele bármi okból, akkor az irodahelyiséget felejtjük, és átvisszük a menedzsmentet :-) a Kárász utcára, itt meg marad a nyitott asztal.

Iszonyú koszos vagyok, meg fáradt is eléggé, de most muszáj még megírnom egy hosszú levelet Attilának, nagyon rég tartozom már vele.

((Ezúton is elnézést mindenkitől, aki egy vak hangot sem ért mindebből... Bár ez vélhetően a műfaj egyik adottsága, úgy kell az Olvasónak. :-) ))

Babakocsi esment

Létezik, hogy Luxembourgh-hoz legközelebb Metzbe menjen Volán járat? Na mindegy, ha gyors a cselekvés, szombat reggel nyolckor ott lehet a járgány.

Amúgy meg befigyelt egy újabb pályázati lehetőség, csak tudnám, ki írja meg.........

Ja, és úgy tűnik, a botok (?) legújabban a commenteket használják spamhelynek. Vérlázító. Az az egy szerencse, hogy törölni tudom őket azért.

Netezőben

Itt vagyok, mert egyszerűen nem vállaltam be a TIK-kabinettel járó örjöngést. A népek sorban állnak a 160 gép mellett, míg a benn ülők fele honfoglalózik. Szép is a korlátlan hozzáférés...

Közben ma lement a leporellós pörgés utolós állomása is [hogy tud egy állomás lemmeni, szép képzavar volt], a BTK, ennek tehát vége. Jön a zsebnaptár.

A lelkes telefonon meg fölhívott egy fickó a Hajléktalanokért Közalapítványtól, hogy fönntart nekünk egy helyet a szept. végi konferenciájukon, menjünk csak. Előzmény: írtam nekik egy mailt a múlt héten, hogy mi lenne, ha — de nem vagyunk ám szakmaiak, csak mit tudom én. Teljesen váratlanul ért a hívás, még a honlapot se írtam a mailem végére, nemhogy a telefonszámot. Viszont ha ennyire számítunk nekik, akkor érdemes lenne bevállalni... Péntek estére terveztük a lakásszentelő bulit, szombat reggel pedig otthon kell lennem... Hátha valaki a Teamből kap rajta.

Az albérlet egyre jobb... :-)

Babakocsi

Jelentkezzen, aki (lehetőleg ezen a héten) ki tudna vinni egy összahajtogatott babakocsit Luxemburgba... A repülőre nem tudtuk föltenni. Köszönjük!

Évnyitó hajtépés

Tegnap összesen úgy 50 percet áldoztam az életemből a postának. Néha azt hiszem, a MÁV-val egyetemben ők is a monopolhelyzetükkel élnek vissza.
De föladtam végül a két (határidős) hajléktalanos pályázatot, 5-5 példányban (!), plusz lemezen, plusz 3-3000 peták regisztrációs költség. Félelmetes.

A Veni Sanctéra úgy estem be 35 perc késéssel, felajánlásra. Átöltözni, horribile dictu, hajat mosni reményem sem volt előtte.

Hazafelé vettünk Julival egy üveg Vilmost + körtelevet, és azt szopogattuk a teraszon, míg jobb nem lett valamelyest az élet. Ha lesz valami idén, ami megtart, akkor az ez a lakóközösség lesz, Juli és Melitta.

Ma valami lehetséges lelkesklub-helyet nézünk meg, délután pedig Talentum-megbeszélés, amire persze vannak elmaradásaim.

Basszus...

Most vettem észre: eltűntek jobbról a nagy munkával összerakott linkjeim. Ez azért disznóság.

Megáll az ész

Román–magyar kémbortány! Röhej. Két ilyen befolyásos nagyhatalom között, mint mi itt a Köztes-Európa Varieté színpadán...

Néha mikor nyomaszt már az elégedettség
Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még
Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható
És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk milyen jó

Sok futballmeccs, meg vetélkedő, nagyon kéne még
Hogy legyen amit önfeledten élvezhet a nép
És néhány újabb sikerlista szintén kéne még
Hogy megismerjünk minden egyes külön véleményt

Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még
S egy újabb, mely az utóbbinak csinál hírverést
Sok ösztönzés, hogy készüljön a jövő nemzedék
És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd

A másik szép az aktuális politikában: a decemberi népszavazás „a Fidesz miatt hozta azt az eredményt, amit, mert ha Orbán Viktor nem áll a kettős állampolgárság mellé, akkor az MSZP nem kényszerül ellenkampányra”. Azt hiszem, mostanra senkinek nem vagyok a feltétlen híve, de ez bicskanyitogató.

Ismerkedem az új sablonnal

Pofára jobban passzolt az előző, de azt a rút zöldet meguntam. Egyszer majd megtanulok programozni úgyis...
Az is béna kicsit, hogy az egészet újragyúrja. Jobb lenne, ha a váltásig írottak maradnának az addigi formában.
A linkes címek kék-aláhúzott formája meg aztán rémes. Ezentúl valószínűleg nem csinálok linket a címekbe.

Borongó

Egyre levertebb vagyok. Holnap Timiék is el, a telefonom 8 gyorshívás-számából négyet törölhettem egy hónap alatt. Ez azért valamit jelez. (OK, egyet föl is töltöttem már közülük.)
Persze Timit amolyan „szívbéli barátnőm” formájából még Lucka születése táján elvesztettem. Nyilván ez az élet rendje, de kicsit azért fáj. Régi megfigyelés, hogy azokkal jövök ki a legkönnyebben, akik hasonló életállapotban vannak — a többieket szükségképpen más dolgok foglalkoztatják.

Az esküvő amúgy szép volt, az egyetlen, amit nem értettem, hogy miért orgonálták végig az esküt. Így csak a lelkészt hallottam (amúgy az ifjú ara édesapja), a házasulókat nem.

Megtanítottam Miklóst wapozni

Már nem volt hiába a tegnapi nap.

Amúgy a homeless-pályázatot írtuk Julival, hazafelé a vonaton vagy a kétharmadáig eljutottam. Hihetetlen, hogy Sárival a térdemen milyen hatékony tudok lenni néha.

Itthon rövidebb-hosszabb lucázások, most pedig az új IKEA katalógus. Egy óra múlva pedig Kata és Gergő esküvőjére indulok. Sose láttam még református esküvőt, jut eszembe.

Az állampolgári részvétel hete

Igen sikertelen a magyar fordítás, de az ötlet jó. Közösségalapú társadalom, részvételi demokrácia... Meglássuk, mi leszen belőle.

Pók a falon

És ha még csak rohangálnék, de valami más gáznak is lennie kell, tegnap este nagyon kiakadtam. És nem tudom megfogalmazni, mi bajom, de valami nagyon. És a Lelkessel, vagy ezzel a gályázással, ami ott ment az elmúlt tíz-tizenkét napban.
Írtam egy sms-t Attilának, egy az egyben megértette (megérezte), mire gondolok (mit érzek), de a megfogalmazáshoz semmivel sem kerültem közelebb általa. Paffyval kell beszélnem, de míg azt sem tudom, miről...?!

Uram, valamit kezdj el már velem, mert látod, hogy nem megy semmi.
Pedig még tudnék lelkesedni, még nem múlt el az első szerelem,
ha be is temetem, vagy betemeti más,
a munka vagy a fáradt, sűrű megszokás.
Már nem is tudom, hogyan is kellene, hogy szolgád derűs szelleme
tartson még bennem és tudjak valami küldetést
látni ebben a robotban, ami még lelkesít,
ha már az emberek nem is igénylik azt, amit teszek —
vagy Te igényled bennünk azt, Uram,
és mégse minden céltalan?

Szűnőben a függőség

Úgy tűnik, visszanyergeltem a hagyományos naplóformára, a web-addikcióm pedig mintha sose lett volna. :-) A Lelkes-hajtás talán kicsit enyhült, most a homeless-pályázat(ok) és A szolidaritás éjszakája köti le a gondolataim.
Igen, még mindig nem az egyetem.

Halok meg

Szerda reggel óta úgyszólván megállás nélkül a cég igáját húzom, tervezőhétvége-tervezés, tervezőhétvége-lebonyolítás, tervezőhétvége-értékelés, beiratkozások-leporellózás-tervezés, VeniSancte-szervezés... Elég nagy lángon ég/lek, s közben az egyetem Damoklész kardajként... Baj lesz, de még hárítok.

Egy temetés képei

Tükrözték a taizéi szervert, így a svájciról viszonylag jó sebességgel elérhettem a híreket-képeket. Közvetíti az olasz, a német, a lengyel, a holland — és a román tévé. Ebbe nem hallgatok bele, mert én is utálom, ha valaki zenél a kabinetben; de pár fotót megnéztem: olyan taizéiek. Igaza volt Palinak, Isten közel van.

Blogtalan idők

lesznek, jól tudom. (Szabadon a Bojtorján után.) Szeged, könyvtár, dolgozgatni is akartam, de, elképesztő, tele van a kabinet. Este taizéi imaóra fr. Roger emlékére, egyúttal visszaszerzem az órám is, amit júniusban hagytam az uszodában. Addig pedig lexikon, lexikon, lexikon.

Nem ettem olyan forrón

A terv szerint a nyolcas vonattal indultam volna Szegedre, de ebben már akor nem voltam biztos, mikor fél 2 felé lefeküdtem a szobám ill. a levivendő cuccom összepakolásából. A szobával készen sem lettem, mondanom sem kell, de talán a nyagyja megvan (a kidobásos meg a mélyre eltevéséses rész).
Aztán hatkor valami rémületeset dördült az ég, és három perc múlva már kopogott is az eső a padlómon. Úgyogy mielőtt visszahanyatlottam az ágyra, egy rutinos mozdulatsorral még lesiettem a lavórért; de aztán szundi 11-ig.
Közben a bátyám telefonált, mondta édesanyám, valami cucca Anikónál maradt Kölnben, azt kell a mamámnak visszaszereznie tőle az este nyolcas vonat végében a Nyugatiban.
Kíváncsi leszek, mit mesélnek a Weltjugendtagról. A pápa mindenesetre szimpatikus volt szóban-tettben, amennyire ez a rádiós kommentáron átjött.

Wanted

Keressük e tábla alkotóját/it kapcsolatfelvétel céljából. (A fotó még a Kempinskynél készült, mostanság az Oktogontól a Balaha felé menetben a jobb oldalon látható egy kirakaton.) (Magyar fordítás és sajátságos kommentár itt.) Aki tud róla/róluk valamit, ide írjon, légyszi'.

A rendrakás csodái

Ráakadtam egy Burgenland-prospektusra, benne Gottfried Kumpf illusztrációival. Most rákerestem, nagyon tetszenek. Kár, hogy keveset lehet kinagyítani.

Áldjon vagy verjen

Jelentem, mindenféle helyi notabilitások részvételével lement az idei augusztus 20-a is. Egészen hejre kis műsort rittyentett a városháza, volt György Ádám és Borbély Misi bácsi, színészek, kenyéráldó papok (kat. és ref. is), kenyértartó kiskölkök viseletekben (ha agyonütnek, se tudom kisütni, melyik az 5. nemzetiségünk, pedig állítólag ezért ötágú a címerünkben a fa), és persze polgármester. Ja, az ünnepi szpícset valami államtitkár mondta, nagy hévvel, kevés nóvummal. Papa kapott valami új emlékérmet a közösségért végzett munkájáért, és a végén volt somlói meg (új) kenyér is, amivel végre sikerült elérni, hogy valamelyes társasági hangulat kerekedjen.
Jelen volt kb. 150 fő (1%...), az átlagos életkor 50 év.

A nap szpícse viszont Békásmegyeren hangzott el, a Boldog Özséb-templomban, Andris osztálytársam és Zita esküvőjén. Volt benne erőszakmentes kommunikáció, buzdítás, humor... Csak azt nem tudom, sajna, ki mondta.

Kinn tűzijáték meg petárdák, idebenn vendég-kutyánk, Dönci remeg a lábamnál.

Aktív állampolgár

Újabban hajlamos vagyok ebben a szerepben játszani... néha egész sikeresen. A napokban például megírtam a banknak, hogy irgum-burgum, micsoda dolog az, hogy a webfelület (az, amivel az ügyeimet intézhetem, utalások, ilyesmi) csak Explorer alatt fut, hol itt a szabad verseny meg egyáltalán. Nem kis csodálkozásomra másnapra igen-igen készségesen közölték, hogy levelemet továbbították az illetékesnek, és közben már készül az új verzió, amely több böngészőt fog támogatni.
Most a szomszédasszony kérésére azt keresem, hogy melyik segélyszervezeten keresztül lenne a legegyszerűbb ruhát küldeni az árvízsújtott román területekre. Az eredmény — nem túl bíztató. A Máltánál van iroda meg telephelyek is, de olyanok, mint nyitvatartás, vagy hogy innen ide visszük, sehol. Az Ökumenikusoknál van Hogyan segíthetek? link, de szemlátomást kizárólag pénzadományokkal foglalkoznak. A Karitász igen szimpatikus módon önkénteseket (is) vár, és korrekt kis címsoruk is van egyházmegyénként, még arról is írnak párt sort, hogy egy-egy ilyen központ mit csinál. A Baptisták, igen, ők vérprofik. Igaz, az oldal egyelőre fejlesztés alatt, sosem értettem, hogy ilyenkor miért nem hagyják fönn a régit addig is. Műfajában a leg-elrémisztőbb a Vöröskereszt: a honlapon nem találtam elérhetőséget.

Nyárgvégi feeling

A tegnapi volt az utolsó munkanapom, ami azt is jelenti, hogy veszélyesen közeledik az iskolakezdés... ó, hogy utálom már.
Viszont csütörtök este Balázs volt itt, pizzáztunk és nagyot beszélgettünk számítástechnikáról, erről-arról. És abban maradtunk, hogy folyt. köv., hát remélem, így lesz.
Tegnap meg Nórival néztük meg az óriásplakát-kiállítást, ide is teszem a talán-kedvencem.
(Most jöttem rá, hogy html-lel be tudom tenni a szöveg közé is, nem csak fölé.)
Utána pedig beültünk Nórihoz, megettünk egy fél dinnyét, és ott folytattuk, ahol a tavasszal abbahagytuk. Az ősztől a heidelbergi egyetemen folytatja, újabb ok, amiért menni kell majd...
Elhoztam tőle egy cd-t is, ami oda-vissza vándorol köztünk (mikor az eredetit eltörte, én vettem át neki újra, de azóta az enyém veszett el): ha esetleg lenne még, aki nem ismeri, hadd mutassam be a német folkrock jeles képviselőjét, a Schandmault.

Újabb plakát

(Közben e-mail címeket próbálok generálni a cégnek, de nem tudok belépni adminként. Megírták a felhasználónevet és a jelszót, aki küldte, kipróbálta. És nekem itt nem megy, a vágólapon keresztül sem. Gabssynak igaza van, a számítástechnika okkult tudomány.)

(Ezt kb. 11 óta írom...)

Tegnap tehát találkoztam Anitával, és ez sok mindent megmozgatott bennem értelmi és érzelmi vonalon egyaránt. Ezernyi ötletem támadt hajléktalan-ügyben pl., de nem csak — hihetetlenül inspiráló volt a társasága. Arra késztetett, hogy átgondoljak ezt-azt, ami máskor olyan természetes... megint a saját sémáim (el/le/szét)bontogatása.

Aztán Robinál ücsörögtem jó késő estig, nagyot csacsogtunk, mint mindig. Kíváncsi vagyok, milyen lesz neki Esztergomban.

Ma aztán a szokásos kapkodás-pörgés itt. Igaz, már reggel így kezdtem: a héven és a villamoson jobb híján a telefonomba írogattam, amit összeszedtem fejben a szolidaritás éjszakája kapcsán. Itt aztán sitty-sutty papírra vetettem, mert a telefonban már nem volt hely elmenteni — 3 oldal lett. És ezek még nagyon nagy vonalak csak...
Közben néha megmosolyogtam magam, hogy az egészet úgy akarom a csoport elé tárni, hogy „akarunk-e valamit csinálni november 17-én”... miközben én már rég tudom, sőt, ami jobb, már Juli is, hogy igen, akarunk. :-)

Jaj, és a nap öröme: ma végre korrektúrázhattam egy sort. Talán mégis van, amihez értek. (Btw: Anita is kiadvány- vagy újabban inkább honlapszerkesztésből él. Rugalmas munkaidő és bizonytalan pénz.)

Meghalt egy jó ember

...
Amúgy meg elég rémes nap van, az időjárás félóránként gondolja meg magát, és már rég nem itt lenne a helyem sem. Valahogy megint keresztbe-hosszába összezavarodott körülöttem minden, megint kiderült, hogy semmi munkára nem vagyok alkalmas... s közben árad a kétségbeesett bizalom a lehető legváratlanabb irányból. Mit tudok vele kezdeni, kell-e kezdenem valamit?

Még 10 perc összeszedettséget... aztán még pár órát... két találkozás vár még ma.

Már a cégnél

Folyamatos lemaradásban vagyok a bloggal, úgyhogy rövid leszek és stílustalan.

Hétfő du. az egyes villamoson összetalálkoztam Réku blogger tezsvérrel (Kolozsvárról). Egy kolléganőjével indult a Szigetre. Vidám találkozás volt, különösen, ha hozzáveszem, hogy annyit hallottam meg belőle legelőször, hogy valaki Sipikémet emlegeti a telefonjába. :-)

Hanem most beért ennek a gépnek a gazdája is (a másiké már itt van, fínom afinata-val kezdtük a napot :-)), mennem kell. Majd jövök.

Tegnap egy csomó jó dolog történt velem. Vagy hát...

De ami a tényleges jó dolgokat illeti: délelőtt Levente átküldte a — PDF-ben, de ISBN-számmal megjelent — verseskötetét. És egyik-másik darabja egész határozottan megtetszett. Meg tördelés-tervezésileg is profi munkának tűnik. Itt lehet beleolvasni, de az egész Első Kötet Műhely megér egy kiadós körülnézést.

Reggel, tipikus magyar reggel... a munka vár, én nem maradhatok...

The more you know, the less gold glows

Egyetlen új aranygyűrű 20 tonna bányahulladékba kerül, és akkor még nem beszéltünk a társadalmi hatásokról. Verespatakról külön nem írnak ezúttal, de a No Dirty Gold oldala így is eléggé figyelemre méltó...

Emlékeztető magamnak

Ezt most azért blogolom, hogy el ne felejtsem: pécsi filmszemle szeptember 28. és október 2. között. NB. ((Azért persze jöhet más is ám :-) ))

Menyegző & kukta & *

Azt mondta ma nekem valaki, hogy délután menyegzőre hivatalos. Azt hiszem, soha nem hallottam még ezt a szót élőbeszédben. De nagyon megörültem neki. Van még, aki ilyen anakronizmusokat használ :-) (mint én oly soxor, legalábbis néha így jön vissza).

A másik: életem első kísérlete a kuktával meglehetős sikert hozott. :-) Úgy 1 perc kellhetett volna még a krumplinak, esetleg, ha nagyon igényes vagyok.

Közben Csillaggal telefonáltam. Különös, hogy vannak emberek, akikkel tudok érdemi beszélgetést folytatni telefonon, és vannak, akikkel nem. De az is lehet, hogy az alkalom teszi mindig. Ez most ilyen nem volt.
Abban mindenesetre van viszont igazásg, hogy szélsebesen konvencionalizálódunk ... na, szóval, válunk kis- és nyárspolgárrá, vagy teszem ezt én legalábbis, a verbális kommunikációmban legalábbis. Ha gratulálok vagy ilyesmi, még mindig igyekszem valami személyeset, tartal-masat írni (mondani ritkábban sikerül), de egy-két formula bevette magát, pedig „ez nem nagyon illik hozzánk”, ahogy Csillag mondta.

Tartoztam egy úttal a Bencének

Fölöslegesen mentem be, na. Túléltem. Elnéztem az IKEA-ba is, tátottam szemem-szám a gyönyörűségtől. Végül hoztam egy tisztességes lepedőt Szegedre meg két szép üveg gyertyatartót a majd-egyszer-talán-elkészülő itthoni szobámba. Visszafelé sétáltam egy nagyot a Körúton (a Blahától a Jászaiig). A Művészben találtam háromféle Filmtett-szórólapot, nocsak-nocsak.

E heti kérdésünk a drogériából: Miért kerül másfél-kétszer annyiba, ha nincs benne festék, illat és tartósítószer?!

Svédország közel van... nem is beszélve Lappföldről...

Világutazó ismerős blogja és fotóalbuma. Van pár nagyon jó, érdemes belelapozgatni! (A Prezentácia gomb vetít is.) Mellékesen pedig most írja a Skype-on, amit rövidesen el fogok kezdeni szkájp-nak írni, hogy Stockholmban összetalálkozott egy ismerős szegedi lánykával.

És közben a Firefox csodái: az előbb új felhasználót generáltatott velem, majd ennek megfelelően (?) törölte az előzményeket, a könyvjelzőket etc. Valaki mondja meg, miért...

Pomázi örömök

A Panni bolttal szemközt fölfedeztem egy fehér szelektív-konténert, amelybe italos papírdobozokat lehet dobni. Annyira megörültem neki, hogy megnéztem a polmeshiv mögöttit is, az jóval közelebb van hozzánk, hátha. De ott nincs. Még a piactér jöhet szóba, de ezek után nem sok reményt fűzök hozzá.

Aztán: a Huszár utcai buszmegállóba Csere Laci berakott egy padot. Olyan tisztességes, támlája-is-van-ülőkéje-is-van típusút, fából. És rátűzött egy cetlit, amit ha lenne fényképezőgépem, bizisten lekapnék, kb. ez áll rajta: „Szeretettel hoztam ezt a padot, hogy legyen hol pihennünk, beszélgetnünk. Csere Laci”
Néhányan már megköszönték: „Köszi Laci, puszi” — nem tudom, hányan sejtik közülük, hogy a falu hajdan legmegbecsültebb cukrásza az adakozó... (Mára nyugdíjba vonult.)

Az utolsó egy pesti élmény. Akkreditált, EU-konform szakképzésekről olvasgattam egy citylightot. Kéz- és lábápoló, körömépítő; irodavezető; protokoll-ügyintéző; természetgyógyász; szakács; társasház-gondnok stb. stb... és boncmester.

Megint péntek

Nem akarom úgy élni le az életem, hogy örökké a pénteket várom. Még ha csak olyan nem-túl-nagy intenzitással is, mint mostanság. Nem, ennek így nincs értelme. Ergo körültekintően kell munkahelyet választani. Ergo... na igen, vagy nagyon szerencsésnek-gondviseltnek kell lenni, vagy... nem, a más ország valószínűleg nem segít.
Mert van még egy fontos szempont, meglehet, a legfontosabb: a saját hozzáállás. De ezen még sokat kell morfondíroznom.

Most amúgy mindegy, holnap is itt leszek, szombat ide, szombat oda. Bence — terv szerint... — vasárnap utazik nyaralni, és addig még sok munka van. Öröm mindazonáltal, hogy 1) valószínűleg a honlap feltöltésével bíbelődhetek, míg ők a kiadványokat szekesztik, és 2) ha jól értettem, lesz szerencsém találkozhatni a kedvesével. :-)

Pótcselexem

Annyi mindent megcsináltam már, amire semmi szükség nem volt... Az előbb pl. rendet vágtam a spájzban a konzervek között. Nem mintha túl sok lenne, vagy nagyon eluralkodott volna a káosz... Csak úgy, mer' mér' ne.

Közben lassan megint rámszakad a nagy önállóság: Anyánk ma ment le Pécsre, Papa holnap követi. Vasárnapig megint lehetne csinálni bármit, de 1) a társaság egy része nem lesz bevethető; 2) a maradék előtt nem akarom a túlbuzgót adni; és 3) el kéne kezdenem foglalkozni az egyetemmel is.

Alakul a szeptember: 3-a Zsófi barátnőm Kata húgának az esküvője, 10-e Poppinsék polgárija, amelyen én leszek Ágica tanúja. :-) Ha hozzáveszem még májusban Zsófit, júniusban BÁgáékat és két hét múlva Andrisékat, akkor azért csak-csak befigyelt pár összeesküvés idén is.
Ez lesz a harmadik tanúskodásom, + két — szégyenletesen elhanyagolt :-( ˜— keresztgyerek... Olyan „fölnőttes” az egész.

!

Rájöttem az RSS nyitjára, nem a megfelelő URL-t írtam a helyére az olvasóban. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a viharmadár :-) nélkül is prímán működik az egész ún. „élő könyvjelzőként”. És ami még gyönyörűbb: ilyen nekem is van! Valahogy bevillant a Site Feed fül a blogszerkesztőben. Jó, azt még nem tudom, miért XML, de mindegy is. Működik.

Frissítettem a Messengert is, immár állítólag hangban is lehet csacsogni. Meglássuk. (Bár az ismerőseim többsége a munkahelyén használja, ami szűkíti a lehetőségeket.)

Hanem most már munkára.

Szép új asztal

Elkészült a számítógépasztalunk, és szép nagyon. Kevésbé funkcionális, de azért végülis nem rossz. Eleinte mindent egy oldalra kellett halmoznunk rajta, de aztán a probléma egyetlen USB-hosszabbítóval megoldódott.
A zongoraszék került elé, amit még sose láttam, mert az lmúlt min. 25 évet a padláson töltötte. :-) De ami a legjobb, édesanyám vett rá egy „labdapárnát” (Original Dynair...), amitől az ember folyvást billeg egy egész kicsit, és így nem áll be a háta (állítólag; majd ma estére kiderül).

Tegnap este letöltöttem a Thunderbirdöt, nem a levelezés, hanem az RSS végett, de nem boldogulok vele. A végén kénytelen leszek megnézni a használati utasítást, ami azonban (a szoftverrel ellentétben) angolul van.

Amúgy meg ma megint itthoni dolgozódás van, yeah!

Ez is álom, véget ér... megfizetek mindenért

Szóval jót álmodtam ma. Eleve sokat aludtam (7 óra, ennyi még sose sikerült hétköznap az elmúlt 2 és fél hétben), de még ráadásul valami nagyon boldogságos álmom is volt, és rajtam maradt a hangulata egész reggel.

Most persze három dolgot kéne csinálnom egyszerre, helyette itt ülök, és még a gép lakóját is hátráltatom... (De most elment reggelizni.) (Keresik is telefonon aznyomb.)

Mozgalmas

Bealudtam a cégnél. Ezt talán nem kommentálom.

Délután mászkálás, betét a tegnap vett gyönyörűséges-de-fél-számmal-nagyobb cipőmbe, a Blahán ismét elkaptam egy részt annak a nagy épületnek a bontásából, félórával később is porzott még a levegő. Julival beszélnünk nemigen sikerült, de az utcembere talán őt is megmozgatta. Lassan körvonalazódik, mi mindent kell megvitatnunk a teammel az év elején... De mindez a homelessbe fog íródni. És félek, oda is csak holnap.

Ja, Péter hívott fel az este, megörültem neki. Mint kiderült, Kisillatoson (??) van, Arad és Nagylak között valahol, művésztábort csinál a Máltával, és elkapott egy Pannon-foszlányt. :-)

Kezdődik a Sziget, bőröndös-hátizsákos németek nyomultak a Margit hídnál. De a HÉV-en egészen korrekt mennyiségű ember gyűlt csak össze. A magam részéről két régi TGM-írással igyekeztem pallérozódni kicsit, miután Bálint két perc szolidaritáséjszakája-mesélés után a kezembe nyomta őket a Dohány utca és a Körút sarkán — mi tagadás, a hosszabba beletört a bicskám (a másik ez).
Azonban lehet, hogy máris nem volt haszontalan az igyekezet, ha ezután végre elolvasok néhány Illyés-verset.

Napközben úgy 15 fokot emelkedhetett a hőmérséklet, aztán vissza. Egész kellemes lenne október elejének.

The End

Az este-éjjel lenyomtam végre Zsoldospétert. Az utolsó ötven oldalt a kádban, a végén már hozzá kellett engednem meleget, hogy tartson... De nem akartam a kiszállással sem megszakítani. Pedig nehezen raktam össze a végét, és most sem vagyok egészen biztos benne, hogy kellett nekem oda az utolsó fejezet. De a névtrükk, az csuda.
Rég olvastam már ekkora elánnal. Még a HÉV-től hazáig is, vállalva, hogy nem veszem észre a szembejövőket.

Tegnap amúgy becsületből beültem még a BUSHO-ra is egy órára. A műfaj ugyanaz, de kb. annyira lehetne egy lapon emlegetni a mvhelyi Alter-Native-val, mint a Kultiplexet a Kultúrpalotával... :-) Az anyag persze hasonló volt, nyilván, sőt, azt azt a bizonyos — minden általam megkérdezett szerint is — rémes francia táncfilmet adták is (szerencsére még jóval előttem). A kedvencem egy kínai srácról szólt, aki kitalálja (szinte megálmodja), hogy Írországban akar élni. Nyelvtanulásra fordít fél évet, aztán nekivág, és mérhetetlenül szomorúan tapasztalja, hogy nem érti senki... míg valaki rá nem jön, hogy írül beszél, és el nem viszi egy olyan vidékre, ahol még tudnak. Az utolsó kockán boldogan mosolyog a pub pultja mögül, sörrel kínálva a betérőt.

Újra hétfő

Úgy tűnik, lassan rajtam is elkezdik számonkérni, hol tartok a dolgaimmal. Közben persze kapok is újakat zsákszám... Meg a meglevőkről is ki-kiderül, hogy valahogy nagyon másképp értettük mind... Ha valaha dolgozni kezdek, munkaköri leírással fogom kezde(t)ni.

De legalább nincs meleg, éljen-éljen.

...és tényleg nem

Grrr... Pedig a vesszőkből ítélve ez még közelebb is áll ehhez a fonthoz, mint a fenti: , „ vs. ' ". Az lenne a megoldás, hogy ezeket is elsajátítom...?!

„„„„„„„„ avagy Alt+0132

Igen! Megvan az utolsó blogos szívfájdalmamra is a gyógyszer. Sikerült elővarázsolnom a Wordből az alsó idézőjel ASCII kódját. Előtte rákerestem párfelé, de nem váltak be, ahogy eddig a Wordéi sem. Most azonban — valószínűleg a megelőző kutatás eredményeképpen — hirtelen fölismertem, mi volt a hiba, és szépen átállítottam az eddigi „Unicode (hexadecimális)"-t „ASCII (decimális)"-ra.
Még meg kell szokni a számsort, de ha a kötőjeleket meg tudtam, akkor ezt is.

Viszont ha a betűtípus nem fog stimmelni, kardomba dőlök.

Realtivitás

Ez a biblikuslexikon-lektorálás annyira szörnyű, hogy még a tegnapi salátásvájlingokat is hajlandó voltam elmosogatni, csak hogy alapos okom legyen szünetet tartani.

Piszoár a' la Rolling Stones

Ezt a képet a napokban találtam, s nem feledhetem azóta sem. Múlt vasárnap a szentendrei kocsmázás során pont szóba került a piszoár-téma, kár, hogy akkor még nem ismertem. Rémségek kicsiny fürdőszobája erős ízlésűeknek.

Portable Document Format

Kezdek hihhetetlenül büszke lenni a számítógépészeti ismereteimre... (Jó-jó, nem most kezdek azért, tudom...) Az előbb minden további nélkül megkerestem és üzembe helyeztem egy PDF-írót, hogy Márti homelesses tanulmányát adandó alkalommal lefűzhessük a blogba. Igaz, a nyár eleje felé Gabssy egyszer elmesélte, hogyan kell PDF-et írni, de az csak addig tartott, hogy a Nyomtatás panelen kiválasztom a PDF Writer "nyomtatót". Itthon pedig nem volt efféle opció. (Hogy miért kellett a program mellé egy konvertáló is külön, azt nem tudom, de végül is egészen mindegy. Működik.)

A másik: egy honlap, ahová a SZTAKI szótárról jutottam el, és nagyon tetszik: a rövidítés.hu. Mindenféle betűszavaknak tudja a feloldását. És igen ügyesen motiválják a tartalomfejlesztőket (újabban nagyon tetszik ez a szó :-)): az adott hónapban a legtöbbet, de min. 250-et beküldő egy 10 000 Ft értékű "EDC-kártyát" kap ajándékba. (Hogy ez mi is, azt pedig nyilván ki lehet keresni az adatbázisból.)
Ebben a műfajban amúgy állati jó az Osiris-féle Rövidítésszótár is, amivel még a könyvhéten találkoztam össze, és amíg belelapoztam, megtudtam pl., hogy az A4 és az A/4 papírformátum nem azonos. A második (?) ti. nyomdai mérce, és korántsem akkora, mint a fénymásolópapír.
De hát amíg az ember nem könyvszerkesztő, addig vajmi kevés hasznát látja egy efféle alkotásnak, úgyhogy ott is hagytam.

Rakosgattam fönt egy sort, semmi látszatja, de már egy csomó marhaságot (meg)találtam. Meghívó a Háry Jánosra (daljáték a zeneiskola előadásában, 1992...), édesanyám diplomaosztó-meghívója (rajta van Ildi mamája is, végre bebizonyosodott, hogy egy évfolyamra jártak Szegeden, ha közös szakjuk nem is volt), egy pudingpor szintén '92-ből (ajándéknak szánhattam, mert ráírtam, hogy "Jó étvágyat!"), füzetek, színes papírok garmadával... Apropó, egy kérdés elsősorban a hazai Olvasókhoz: Ti emlékeztek rá, hogy valaha is használtátok volna általánosban a

Színes papírok
pontrácsok
vonalhálók

című zacskó második-harmadik részét? Nekem úgy rémlik, soha nem vettem kézbe egyetlen ívet sem, és abból ítélve, amennyit most találtam (még bontatlan csomag is akadt köztük), így is lehetett.

Szabó család

Az imént, míg egy régi számukat dünnyögtem, rakadtam a Szabó család nevezetű siklósi együttes honlapjára [link a cím alatt]. Nehezen tudnám meghatározni a stílust, de teljesen beleszerettem két éve. Aztán visszaadtam a kazettát Tamásnak, és azóta se volt hozzájuk szerencsém. Sajnos az oldalon semmi nem utal a jelenre, de legalább a három letölthető számukat hallgathatom naphosszat. :-)

Adatbank

Hát, a rendrakásig még nem jutottam el, viszont tartalomfejlesztettem :-) kicsit a trindexeseknek. Kezd a rögeszmémmé válni a már digitalizált tartalmak közötti kapcsolások kérdése... tiszta szerencse, hogy a dolgok webre witeléhez nem értek.

Napló

Csak elfelejtettem: Miklós visszahozta Kolozsvárról a Naplóm, úgyhogy szűk másfél hónap után folytat(hat)om a szép könyvben (is). Ezzel tehát ez a blog visszanyeri az eredeti, apokrif mivoltát, amennyiben a kanonikus az, a papírra, tollal vezetgetett. Ettől persze nem biztos, hogy a billentyűzetcsépelő kedvem különösebben alábbhagy...

... buli után a takarítás

Az utolsó távozók alig egy órája indultak, ketten csak, de a mosogatásban így is komoly segítség volt. Jól sült el a kísérlet, a magam érzéséből, meg a visszajelzésekből ítélve is. Pumukliék lemondták még kora este, de rajtuk kívül, azt hiszem, mindenki itt volt, akire számítottam. Abban a sorrendben, ahogyan megismertem őket: Eszter, Gabssy, Tamás, Miklós, Levente, Fke, Orsi, Zsolt, Míra és Andi. Miklós az egyetlen közülük, aki csak engem ismert, ráadásul ő jött utoljára, és ő távozott először, de így is egészen otthonosan mozgott. Orsival beszélgettek egy jót, ezt is ki tudtam volna sakkozni előre. :-) A többiek kb. Szeged/Debrecen/Mókusőrs körökben valamilyen fokon ismerősek voltak egymásnak is. Persze igazán izgalmas az lenne, ha egy körbe írnám föl a neveket, és behúzkodnám, hogy milyen relációkban álltak-állnak egymással ők is...

Megyek, befejezem a konyhatakarítást, aztán talán-talán-talán végre nekilátok a saját szobámnak is... Egyelőre úgy egy köbméternyi cucc van a padlóra hányva, ki kéne végre szelektálnom, mi az, amihez nem nyúltam x éve (s így várhatóan ezután sem fogok).

Szürke péntek, de rövid munkaidő

(Remélhetőleg — a múlt héten is ez volt a tervem...)
Szóval úgy tűnik, valami pszeudo-marketingessé avanzsáltam, és ez egyrészt talán még motiválna is, másrészt viszont ehhez fantázia kéne, kreativitás, és az bennem semennyi. Igyexem a dolgok megvalósítás-végét megfogni, de miután a főnök ma előadta, hogy mi mindent is kéne még... Hát, félek, hogy túlnő az ügy.

Tegnap Zsófi aludt nálam, jó volt beszélgetni-vihogni kicsit. Neki se könnyű mostanság, de valahogy azt éreztem rajta, hogy mégiscsak jó pályán van. Ami rólam pl. nem mondható el.

Este otthoni buli lesz: most ugyan úgy fest, hogy elállt az eső, de így is térdig süllyednénk a sárban. Meg hideg is lett, 15–20 foknál biztos nincs több.
Kíváncsi vagyok, mert a várható max. létszám 12, ami a háznak nem sok, lekötni viszont annál inkább. Meglássuk.

De előbb még haza kell menni (a vizes szandálomban, momentán nem lévén egyetlen zárt cipőm sem — ill. csak a túrabakancs, de az sincs kivaxolva); meg kell sütni a remélhetőleg megkelt kenyeret, meg esetleg valami sütit is.

Ajjaj

Miután jó négy órát sikerült Péterrel csacsognom kb. a valdensektől a horoszkópokig terjedő témákban (gondolom, ő is annyit dolgozott közben, mint én...), most itt van Bence a skype-on. S ő pont arra kíváncsi, hogy hol tartok...
Lehet, hogy soha nem fogok otthoni dolgozással kísérletezni.

Újabb egér

A nap rövid sétával kezdődött (9-kor, hömm) a rakétához, ahol is eleresztettem a tegnap estére megfogott egérkét.
Hazafelé szembetalálkoztam egy LA jelzésű autóval, lehet, hogy hazajött az öreg Wahorn egy kicsit. (Vagy valamelyik fia. Ó, boldog ifjúságom...! (sóhaj))
Aztán reggeli a teraszon (végre sikerült kellően fölhígítanom a kissé túl-fehérborsozott salátaöntetem :-)), egy s más ténykedés, és most itt. Végre váltottam pár mondatot Péterrel, az előző időkben hol ő nem volt on-line hetekig, hol én (nem vagy csak este). Eddig igen jó, de azért dolgozni is kéne...

Keresnék egy képet a rakétáról ("Millenniumi Emlékmű" hivatalosan), sehol semmi. Még csak említés szintjén se, nemhogy fotón. Viszont ezt az utcarészletet a házunk előtt állva kapták el. :-)

Mindennapi bejegyzésünk

First of all: alakul a kirándulás. Eddig biztosnak mondható Leventeszter + Zsolti, valamint Miklós; és beeshet Norbi-Pumukli és Dani-Frodó is az utcaemberéből. Azaz egy művészi hajlamú házaspár, egy Rejtő-rajongó-szakértő könyvesboltos, egy konzervatív jobbközepes művészettörténész, valamint két szociálisan érzékeny anarchista (punk). Jó lesz, jó lesz. :-)

Aztán... Érdekes nap volt, kezdve azzal, hogy sikerült 5-kor fölkelnem, és egy bő órát vacakolnom a biblikusokkkal. Csepp a tengerben... Aztán a HÉV-nél valami számomra is meglepőt tettem: vettem egy Shape magazint. Jó a formája, eleve mert egyhuzamban ezzel a sok átszállogatással nem lehet olvasni; meg a táskámba is éppen belefér. Hogy radikális szemléletváltást hoz-e ("Minden nőt formába hoz", így az alcím), hmm... az végülis mindegy. :-)

A céget elég jól bírtam, asszem, illetve csak egy bealvás-határos szakaszom volt (talán fél óra, vagy egy).

És aztán este utcaemberéztem egy újabb sort. Korán odaértem, úgyhogy kiválasztottam a polcról egy Békés Pál-krimit [a KIA nem jegyzi...], de rövidesen megjelent Norbi majd Dani, hát hagytam. (Jó kis punk-históriákat nyomattak.)
A társaság nagyjából egyezett a múltkorival, ott volt viszont Anita, akivel levelezni kezdtem annak idején, és akin azt a fajta határozottságot éreztem, amely mindig nagy tisztelettel tölt el, mert soha nem leszek a birtokában; Tessza, akivel tegnap éjjel levelezgettem a srácról; és egy Fatime nevű lány is, aki az oktatási programot viszi.
És hazafelé megint elcsodálkoztam Bálinton, zsenge kora ellenére nagyon nagyban játszik. Persze — 1Tim 4,12.

Holnap itthon maradok.

Zajlik

Meghirdettem egy éjszakai túrát péntekre. Fölküldtem az utcaembere listára is, amit utóbb igen-igen megbántam, kisebb részben azért, mert keveseket ismerek, nagyobban mert az archívum tanúsága szerint nagyon fegyelmezett lista, szinte kizárólag szorosan témába vágó dolgok mennek.

Közben jött egy levél ott is, valakit elcsípett egy otthonról kirúgott ifjú (a lánynak ismerőse korábbról még), hogy most akkor merre tovább. (Állása persze épp a múlt hét óta nincs, pedig az feltétel szokott lenni a szállókon.) Fölhívtam a Segítőházat, és legalább annyit megtudtam, hogy ahány szálló, annyiféle szokás: vagy kérnek igazolást arról, hogy dolgozik, vagy nem. És a Menhely diszpécsere ezt is tudja, ahogy azt is, hogy éppen hol van hely.

Mire mindezzel végeztem, Miklós visszajelzett, hogy minden bizonnyal jön kirándulni pénteken. És ő is tök kedves volt.

Én viszont elalszom holnap a cégnél...

Ja, a bátyám megvan, írt két sor mailt Timinek.

Amikor jó élni

Akkor most megkísérlem valami koherensnek mondható formába ghozni egy gondolatsort, amely jóideje érlelődik bennem. (nagylevegő)

Szóval egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy csak úgy érdemes élni, ha az ember pozitív visszajelzéseket (is) küldözget a körülötte élőknek. Vagyis nem csak szapul, csepül, szid, átkoz, káromol, beszól stb. (btw a beszólogatás lélektanáról is van egy kisebb elméletem, de azt majd legközelebb); hanem igenis megdicsér, megerősít, rámosolyog, áld, örül és meg is mondja. Úgy bizony.

Mármost azon lehetne tűnődni, hogy a saját — kielégítetlen? — igényeimet kompenzálandó alakult-e ez így, de tény, hogy reflektálatlan formában évek óta űzöm ezt a játékot. Jó játék, csak ajánlhatom mindenkinek.

Az utóbbi időben azonban azt vettem észre, hogy egyre kevesebben vevők rá. Hogy nem érdekli őket, vagy nem tudnak vele mit kezdeni, azt nem tudom, de alig-alig volt a praxisomban, aki akár csak megköszönt volna egy-egy ilyen gesztust. Hogy viszonozza, horribile dictu, magától lépjen valami hasonlót, az szinte kizárt.

Persze az emberek különböző módokon tudják éreztetni a szeretetüket, és más utakon lehet őket elérni is. (Ez már nem az én okosságom, Gary Chapman itt.) Ez egyaránt jelentheti, hogy nem ér el az üzenet mindenkihez, akihez szeretném; meg azt is, hogy én nem vagyok fogékony, pedig ők alkalmasint visszajeleznek a maguk módján.
De valahogy mégis inkább az az érzésem, hogy nem tudnak vagy nem mernek.

Azért akadnak kivételek, s most mintha úgy látszana, egyre több. Peti pl. határozottan és meglepően jól vette a születésnapja körüli katasztrófa-köreimet, vagy még előtte Véss, mikor tiszta jókedvéből hozott nekem virágot, vagy a múltkor Péter azzal az sms-sel... De legfőképpen 1) Bálint az utcameberéből, aki válaszul az e-mailemre (hogy hová vették föl végül, mert múlt kedden éjjel tudta meg épp) nemcsak megköszönte az érdeklődést, de még azt is le találta írni, hogy "de jó, hogy itt vagy az utcaemberében :)". Úgy másfél óra ismeretség után. És 2) Nándi (a) tegnapelőtt. Amikor kifejtette, hogy "de hát mindenki azt kap, amit érdemel / ha úgy áll elém, hogy faszra vesz (urambocsá) / akkor visszakapja, na / de te nem úgy jöttél". Ez igen-igen megerősítő volt.

...Valójában persze, ööö, kénytelen vagyok belátni, hogy voltak ilyenek mindig, csak néha ehhez is túl magam alatt vagyok.
És még itt panaszkodom, nesze nekem. Hagyom is abba!

Zuhanyozás után :-)

Mindjárt szebb az élet. Újabb egeret nem láttam és nem is fogtunk (tegnap du. szembejött velem egy a fürdőben, de reggelre megfogta a svéd csapda, aztán Papa eleresztette valahol — dinka egy család vagyunk, tudom), amúgy meg enyém a ház a hét végéig. Istenem, ha nem kéne hat előtt kelnem, akkora bulikat csapnék...

Persze ilyenkor jön az is, hogy locsolni kell, figyelni, hogy ne maradjanak nyitva az ajtók-ablakok éjjelre-nappalra, alkalmasint megetetni Imikét (a "házi hajléktalanunk", ahogy egy osztálytársam aposztrofálta anno — de most nézem, emlegettem már)... de akkor is hihetetlenül vicces, mindig élvezem. Este salátát fogok gyártani, és ha elfogy a kenyérkém, sütök.

Hétfői kínlódás

Volt egy tanárom, aki a "Jó reggelt!" köszönésre többnyire azt morogta vissza nagy álmos fejjel: "Lehet egy reggel jó?!" Hát, ilyenek a hétfők is... nekem legalábbis.
De most itt a bankosfiú, hogy áttelepítse a szoftvert erről a gépről a másikra. Szóval ennyi.

Gyermekkorom olvasmányai

Rendet vágtam a gyerekkönyvek között, lévén egy újabb könyvespolcunk fönt a két szoba között (valójában nem új, csak ebben a formájában). Nem volt egyszerű csoportosítani, de végül kb. ez lett belőle:
- lapozók (szöveg nélkül vagy csak pár sorral, kartonon), mondókák, képeskönyvek,
- klasszikus mesék (Andersen, Benedek Elek etc.),
- versek,
- meseregények,
- lányregények (pöttyös-csíkos),
- kaland-történelmi,
- ifjúsági egyéb (Christine Nöstlinger pl., az örök kedvenc osztrák),
- ismeretterjesztő,
- idegennyelvű (angol, német).
Egyik-másik komoly kísértésbe hozott, hogy nekiálljak ismét...

Aztán Bori barátnőmnél voltam Szentistvántelepen (szintén osztálytárs). Fura volt, mert pár emberről eléggé eltér a véleményünk, de azért kialakult a beszélgetés.

Megyek olvasni, de 10 körül Zsoldos Péterrel is le kéne számolnom, mert holnap megint tiszta kómás leszek A Munkában.

Ja, a SZTAKI-s figura rögvest válaszolt, köszönte a gratulációt, s kérdésemre megnyugtatott: "ilyen melegben a rendszergazda is aluszik s mig szendereg a robogas almaban emailez kicsit". Úgy tűnik, tényleg magától folyhat belőle ennyi marhaság... :-)

Betoldások

Peti tegnap hívta föl a figyelmem a következőkre: "Minden év júliusának utolsó péntekén ünnepli a világ megbocsátóbbik fele a Rendszergazdák Megbecsülésének Napját (System Administrator Appreciation Day)." Azt hiszem, menten elküldöm a SZTAKI szótár szerkesztőinek is, ők szokták az ilyesmit értékelni (különösen csokis sütivel, l. Photo Gallery ill. a szótár "marketing-oldalán" itt).

Volt még valami lemaradásom, de közben elfelejtettem.

Üres a ház

Kaptok egy újabb Luca-fotót, annál is inkább, mert rövid idő, és nem látjuk többé (jódarabig). Egyúttal bemutatom a bátyámat is, aki mostanra valószínűleg már becsekkolt a Ferihegyen, és holnap egy ronda luxemburgi kockaépület 9. emeletén kezdi meg a munkát. (A kép vendégségben készült.)

Amúgy én már nemigen fértem volna be az autóba (Timi is hazatér Kécskére két hétre, úgyhogy bőven volt cucc), meg amúgy is célszerűbb volt reggel mennem el misére, tehát így tettem. Ismét meg kellett állapítanom, hogy az én vallásosságom kifejeződésének a népénekek éppen olyan jó eszközei lehetnek, mint a gitárosak meg a gregorián (miközben természetesen megvannak a szeretem-nemszeretem énekeim — na jó, gregoriánból inkább csak a szeretem-jobbanszeretem), szóval nem bírhatom megérteni azt az elkeseredett küzdelmet, amit a két nézet képviselői hajlamosak folytatni egymással. (A gregorián általánosan elismert és kedvelt, még szerencse.)

Hasonlóan nyugis este

Két találkozás: Ebéd után Nándi a messengeren, webkamerával, yeah. :-) Jót beszélgettünk. És kicsit ide vágna ismét az, amit az életről (...) akarok írni hónapok óta, de nem tudom, nekiveselkedem-e most...

A másik: Eszter, Levente és Zsolti az Angyalban, Szentendrén. Jó csapat így együtt is (Eszter osztálytársam volt, Levente a férje, Zsolti meg közös debreceni barátjuk. Mi több, ő mutatta be őket egymásnak annak idején), beszélgettünk irodalomról s más ily fontos emberi lomról.

Papa szerint én fogom szerkeszteni a Pomáz és '56 c. könyvet (kiadványt). Szerencsére csak jövő őszre akarják kiadni.

A hülye Skype-ot nem tudom meggyőzni, hogy attól, hogy a bátyám nevén vagyok belépve a számítógépre, a babosek azonosító még ugyanaz. Nem találja a telefonkönyvet.

Boldog, nyugis szombat

Azzal együtt, hogy 9-nél tovább nem lehetett megmaradni az emeleten, ki vagyok simulva. Délután kimegyek Eszterékkel és -hez Pócsmegyerre a Pázsitra fürdeni. Kár, hogy nem lesz lelkierőm biciklivel menni.

De igazából a tegnap délutánról akartam írni. Úgy adódott, hogy 2-f3 felé mindenki lelépett körülem, még a nyomdászok is, úgyhogy úgy döntöttem, nekem is péntek lesz. Csak még hátraszaladtam vizet inni — apropó, talán még nem is írtam a vízautomatánkról. Tud hideg-meleg és szénsavas vizet is gyártani, és végre talán eleget iszom. Nagyon vidám, ráadásul mint a Bibliában a kút, találkozási pontul is szolgál. :-) [Abba most nem megyek bele, hogy hogyan azonosulok a céggel minden ellentétes igyekezetem ellenére: automatánk-at írtam, pedig úgy akartam: automata.]
Szóval "indulás előtt még egy kis folyadék" felkiáltással hátramentem, aztán ott megláttam a stúdióban Bencét. Mondtam neki, hogy mindjárt átküldöm, amit megírtam, hadd lássa, de ezzel elkezdtünk beszélgetni. Gyorsan kilyukadtunk oda, hogy kéne valami ütemtervet csinálni — végül fél hat után jöttünk el. De végre egy csomó dolog tisztázódott bennem a prospektusok és a weblap kapcsán, nagyon hatékonyak voltunk. Végre szót kapott bennem a csapatjátékos, Bence pedig egyrészt kreatív is , másrészt viszont nagyon együttműködő. Most úgy gondolom, hogy jól egymás keze alá fogunk tudni dolhozni.

Este még Julival beszélgettem egy jót (háromszori nekifutással) telefonon, elhívtam utcaemberézni is. Jó lesz a jövő év a Nemestakács utcában.

Most viszont jön Gábor, megyek.