2005. szeptember 30.

Napos-nyugis délelőtt

Nagy az öröm: az előbb vidám Dicsértessék-kel rámköszönt maga CsePeti! Váltottunk is pár mondatot, aztán fölhívta egy plébános jóbarátja, aki éppen mindent elért a püspöknél, amit eddig álmodni is alig mert, így hát Peti el is karikázott hozzá. De jön az El Camino-ra délután.

Aztán: az előbb egy reklámról szembevigyorgott velem — Dimény Áron. Sokk volt.

Aztán: vidám cikk a házfoglalásról meg — feltehetőleg, bár a képeken nem ismertem föl — az AK57-ről. Ja, és Pumukli is látszik az egyiken hátulról. :-)

Nincsenek megjegyzések: