Dátházs vagyog. Dagyod. De nem ez a lényeg, hanem hogy, kapaszkodjatok meg, ismerősök: a
Nők Lapja Iskolája
hallgatójává léptem elő erre és a következő hétvégére.
Ne fojtsátok el a feltörő vígságot, egészségtelen lenne. Meg aztán én is hasonlóképpen vettem, mikor tegnap reggel megtudtam. Persze édesanyámnak sikerült úgy kommunikálnia az ügyet, hogy abból az derüljön ki, hogy a) korántsem elégedett a nevelésével (alkalmasint beleértve ebbe a saját hiányosságait is), és b) meg van győződve róla, hogy egy szerencsétlen trampli vagyok; de sebaj, az ötlet jó, mondhatni zseniális, lássuk, mitől lesz az ember lányából Nő. (Szerintük. De ebbe most nem megyek bele.)
Így aztán most, vigyázz, le ne ess a székről, kisminkelve ülök a gép előtt, igaz, emellett édesapám fürdőköpenyében, mert ez volt a legközelebb, megfagyás ellen védekezz. Ráadásul, hogy az óra (mélyvíz az elején: hat óra sminkelmélet és -gyakorlat) még viccesebb legyen, az arcunknak csak a felét csinálta meg a néni, a másikat nekünk kellett. Az volt az egyetlen mázlim, ha ez így gonoszság is, hogy van a csoportunkban (alighanem korosztály szerinti a beosztás, így mi vagyunk 18-tól 39-ig) egy igen-igen bicebóca kislány, kb. 13-14-nek tűnik (látszatra és hallásra is), ami nem valami előnyös helyzet így az utolsó gimis éve elején; na, mindenesetre neki sikerült nálam is többet szerencsétlenkednie a feladat végrehajtásával.
Közben egy győri lánykáról kiderült, hogy egyetemi évei alatt a jezsuitákhoz járt misére Szegeden, meg a Szent Imrébe is sokat járt be első-másodéves korom táján; legfőképpen pedig ismeri Billie-t, úgyhogy így talán a nyomára jutok újra így öt-hat év szünet után.
És mindezen túl is jó az alaphelyzet, 9 egymás számára ismeretlen nő egy csapatban: sajnos semmi ofisöl bemutatkozás nem volt, mégis mindenkiről tudom már nagyjából, hogy ki és merre van hazája.
Utána még megtanultunk az intimtornáról mindent, amit tudni érdemes, ez állati érdekes volt, csak lenne két életem, vagy legalább ezt az egyet nyomnám kicsit tudatosabban. A sminkes néni is kedves volt, de ez a második egyenesen megnyerő, vagy ilyesmi.
Ja igen, arról sajna nem került szó, hogy miért is kellene nekem egyáltalán festenem magam, úgyhogy így most itt maradtam egy halom okos tanáccsal meg némi ajándék-szerrel magamra. Nem mondom, a játék szépségeiből egy s más átjött, de nem győződtem meg teljesen, azt hiszem, legalábbis erősen örültem, hogy hazafelé nem találkoztam senki közelebbi ismerőssel.
Meg ki is szárította a számat a szájfény (amelyről immár tudom, hogy korántsem színtelen, mint hittem egész eddig a napig :-)), vagy ha azt esetleg rá is fogom a dáthára, a szememet a szemfesték biztosan.
Ne fojtsátok el a feltörő vígságot, egészségtelen lenne. Meg aztán én is hasonlóképpen vettem, mikor tegnap reggel megtudtam. Persze édesanyámnak sikerült úgy kommunikálnia az ügyet, hogy abból az derüljön ki, hogy a) korántsem elégedett a nevelésével (alkalmasint beleértve ebbe a saját hiányosságait is), és b) meg van győződve róla, hogy egy szerencsétlen trampli vagyok; de sebaj, az ötlet jó, mondhatni zseniális, lássuk, mitől lesz az ember lányából Nő. (Szerintük. De ebbe most nem megyek bele.)
Így aztán most, vigyázz, le ne ess a székről, kisminkelve ülök a gép előtt, igaz, emellett édesapám fürdőköpenyében, mert ez volt a legközelebb, megfagyás ellen védekezz. Ráadásul, hogy az óra (mélyvíz az elején: hat óra sminkelmélet és -gyakorlat) még viccesebb legyen, az arcunknak csak a felét csinálta meg a néni, a másikat nekünk kellett. Az volt az egyetlen mázlim, ha ez így gonoszság is, hogy van a csoportunkban (alighanem korosztály szerinti a beosztás, így mi vagyunk 18-tól 39-ig) egy igen-igen bicebóca kislány, kb. 13-14-nek tűnik (látszatra és hallásra is), ami nem valami előnyös helyzet így az utolsó gimis éve elején; na, mindenesetre neki sikerült nálam is többet szerencsétlenkednie a feladat végrehajtásával.
Közben egy győri lánykáról kiderült, hogy egyetemi évei alatt a jezsuitákhoz járt misére Szegeden, meg a Szent Imrébe is sokat járt be első-másodéves korom táján; legfőképpen pedig ismeri Billie-t, úgyhogy így talán a nyomára jutok újra így öt-hat év szünet után.
És mindezen túl is jó az alaphelyzet, 9 egymás számára ismeretlen nő egy csapatban: sajnos semmi ofisöl bemutatkozás nem volt, mégis mindenkiről tudom már nagyjából, hogy ki és merre van hazája.
Utána még megtanultunk az intimtornáról mindent, amit tudni érdemes, ez állati érdekes volt, csak lenne két életem, vagy legalább ezt az egyet nyomnám kicsit tudatosabban. A sminkes néni is kedves volt, de ez a második egyenesen megnyerő, vagy ilyesmi.
Ja igen, arról sajna nem került szó, hogy miért is kellene nekem egyáltalán festenem magam, úgyhogy így most itt maradtam egy halom okos tanáccsal meg némi ajándék-szerrel magamra. Nem mondom, a játék szépségeiből egy s más átjött, de nem győződtem meg teljesen, azt hiszem, legalábbis erősen örültem, hogy hazafelé nem találkoztam senki közelebbi ismerőssel.
Meg ki is szárította a számat a szájfény (amelyről immár tudom, hogy korántsem színtelen, mint hittem egész eddig a napig :-)), vagy ha azt esetleg rá is fogom a dáthára, a szememet a szemfesték biztosan.
2 megjegyzés:
Nők Lapja Iskolája - bevallom, roppant jol szorakoztam a hir hallatan. Nagyon szeretnek reszletes beszamolot az egeszrol. Es van olyan is, hogy korsoval a fejeteken tanultok meg jarni? Es konyvvel a honotok alatt enni? Ez olyan mint egy filmben. Es az egesz osszeverodott iskolas-csapat... mindenkepp keszits csoportkepet a vegen :)
aztan az iskola vegeztevel ki fogsz jarni a pomázi diszkoba penzes pasikat felcsipendo... hahaha
(bocs, remelem felre nem erted, veled nevetek es nem rajtad)
SZia Júlia!
Mi innen Szegedről nagyon drukkolunk, és mielőbbi előrehaladást (a tanulmányok terén) kívánunk Neked!
Megjegyzés küldése