A Panni bolttal szemközt fölfedeztem egy fehér szelektív-konténert, amelybe italos papírdobozokat lehet dobni. Annyira megörültem neki, hogy megnéztem a polmeshiv mögöttit is, az jóval közelebb van hozzánk, hátha. De ott nincs. Még a piactér jöhet szóba, de ezek után nem sok reményt fűzök hozzá.
Aztán: a Huszár utcai buszmegállóba Csere Laci berakott egy padot. Olyan tisztességes, támlája-is-van-ülőkéje-is-van típusút, fából. És rátűzött egy cetlit, amit ha lenne fényképezőgépem, bizisten lekapnék, kb. ez áll rajta: „Szeretettel hoztam ezt a padot, hogy legyen hol pihennünk, beszélgetnünk. Csere Laci”
Néhányan már megköszönték: „Köszi Laci, puszi” — nem tudom, hányan sejtik közülük, hogy a falu hajdan legmegbecsültebb cukrásza az adakozó... (Mára nyugdíjba vonult.)
Az utolsó egy pesti élmény. Akkreditált, EU-konform szakképzésekről olvasgattam egy citylightot. Kéz- és lábápoló, körömépítő; irodavezető; protokoll-ügyintéző; természetgyógyász; szakács; társasház-gondnok stb. stb... és boncmester.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése