Tegnap tehát találkoztam Anitával, és ez sok mindent megmozgatott bennem értelmi és érzelmi vonalon egyaránt. Ezernyi ötletem támadt hajléktalan-ügyben pl., de nem csak — hihetetlenül inspiráló volt a társasága. Arra késztetett, hogy átgondoljak ezt-azt, ami máskor olyan természetes... megint a saját sémáim (el/le/szét)bontogatása.
Aztán Robinál ücsörögtem jó késő estig, nagyot csacsogtunk, mint mindig. Kíváncsi vagyok, milyen lesz neki Esztergomban.
Ma aztán a szokásos kapkodás-pörgés itt. Igaz, már reggel így kezdtem: a héven és a villamoson jobb híján a telefonomba írogattam, amit összeszedtem fejben a szolidaritás éjszakája kapcsán. Itt aztán sitty-sutty papírra vetettem, mert a telefonban már nem volt hely elmenteni — 3 oldal lett. És ezek még nagyon nagy vonalak csak...
Közben néha megmosolyogtam magam, hogy az egészet úgy akarom a csoport elé tárni, hogy „akarunk-e valamit csinálni november 17-én”... miközben én már rég tudom, sőt, ami jobb, már Juli is, hogy igen, akarunk. :-)
Jaj, és a nap öröme: ma végre korrektúrázhattam egy sort. Talán mégis van, amihez értek. (Btw: Anita is kiadvány- vagy újabban inkább honlapszerkesztésből él. Rugalmas munkaidő és bizonytalan pénz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése