Úgy tűnik, lassan rajtam is elkezdik számonkérni, hol tartok a dolgaimmal. Közben persze kapok is újakat zsákszám... Meg a meglevőkről is ki-kiderül, hogy valahogy nagyon másképp értettük mind... Ha valaha dolgozni kezdek, munkaköri leírással fogom kezde(t)ni.
De legalább nincs meleg, éljen-éljen.
2005. augusztus 8.
2005. augusztus 7.
...és tényleg nem
Grrr... Pedig a vesszőkből ítélve ez még közelebb is áll ehhez a fonthoz, mint a fenti: , „ vs. ' ". Az lenne a megoldás, hogy ezeket is elsajátítom...?!
„„„„„„„„ avagy Alt+0132
Igen! Megvan az utolsó blogos szívfájdalmamra is a gyógyszer. Sikerült elővarázsolnom a Wordből az alsó idézőjel ASCII kódját. Előtte rákerestem párfelé, de nem váltak be, ahogy eddig a Wordéi sem. Most azonban — valószínűleg a megelőző kutatás eredményeképpen — hirtelen fölismertem, mi volt a hiba, és szépen átállítottam az eddigi „Unicode (hexadecimális)"-t „ASCII (decimális)"-ra.
Még meg kell szokni a számsort, de ha a kötőjeleket meg tudtam, akkor ezt is.
Viszont ha a betűtípus nem fog stimmelni, kardomba dőlök.
Még meg kell szokni a számsort, de ha a kötőjeleket meg tudtam, akkor ezt is.
Viszont ha a betűtípus nem fog stimmelni, kardomba dőlök.
Realtivitás
Ez a biblikuslexikon-lektorálás annyira szörnyű, hogy még a tegnapi salátásvájlingokat is hajlandó voltam elmosogatni, csak hogy alapos okom legyen szünetet tartani.
Piszoár a' la Rolling Stones
Ezt a képet a napokban találtam, s nem feledhetem azóta sem. Múlt vasárnap a szentendrei kocsmázás során pont szóba került a piszoár-téma, kár, hogy akkor még nem ismertem. Rémségek kicsiny fürdőszobája erős ízlésűeknek.
2005. augusztus 6.
Portable Document Format
Kezdek hihhetetlenül büszke lenni a számítógépészeti ismereteimre... (Jó-jó, nem most kezdek azért, tudom...) Az előbb minden további nélkül megkerestem és üzembe helyeztem egy PDF-írót, hogy Márti homelesses tanulmányát adandó alkalommal lefűzhessük a blogba. Igaz, a nyár eleje felé Gabssy egyszer elmesélte, hogyan kell PDF-et írni, de az csak addig tartott, hogy a Nyomtatás panelen kiválasztom a PDF Writer "nyomtatót". Itthon pedig nem volt efféle opció. (Hogy miért kellett a program mellé egy konvertáló is külön, azt nem tudom, de végül is egészen mindegy. Működik.)
A másik: egy honlap, ahová a SZTAKI szótárról jutottam el, és nagyon tetszik: a rövidítés.hu. Mindenféle betűszavaknak tudja a feloldását. És igen ügyesen motiválják a tartalomfejlesztőket (újabban nagyon tetszik ez a szó :-)): az adott hónapban a legtöbbet, de min. 250-et beküldő egy 10 000 Ft értékű "EDC-kártyát" kap ajándékba. (Hogy ez mi is, azt pedig nyilván ki lehet keresni az adatbázisból.)
Ebben a műfajban amúgy állati jó az Osiris-féle Rövidítésszótár is, amivel még a könyvhéten találkoztam össze, és amíg belelapoztam, megtudtam pl., hogy az A4 és az A/4 papírformátum nem azonos. A második (?) ti. nyomdai mérce, és korántsem akkora, mint a fénymásolópapír.
De hát amíg az ember nem könyvszerkesztő, addig vajmi kevés hasznát látja egy efféle alkotásnak, úgyhogy ott is hagytam.
Rakosgattam fönt egy sort, semmi látszatja, de már egy csomó marhaságot (meg)találtam. Meghívó a Háry Jánosra (daljáték a zeneiskola előadásában, 1992...), édesanyám diplomaosztó-meghívója (rajta van Ildi mamája is, végre bebizonyosodott, hogy egy évfolyamra jártak Szegeden, ha közös szakjuk nem is volt), egy pudingpor szintén '92-ből (ajándéknak szánhattam, mert ráírtam, hogy "Jó étvágyat!"), füzetek, színes papírok garmadával... Apropó, egy kérdés elsősorban a hazai Olvasókhoz: Ti emlékeztek rá, hogy valaha is használtátok volna általánosban a
A másik: egy honlap, ahová a SZTAKI szótárról jutottam el, és nagyon tetszik: a rövidítés.hu. Mindenféle betűszavaknak tudja a feloldását. És igen ügyesen motiválják a tartalomfejlesztőket (újabban nagyon tetszik ez a szó :-)): az adott hónapban a legtöbbet, de min. 250-et beküldő egy 10 000 Ft értékű "EDC-kártyát" kap ajándékba. (Hogy ez mi is, azt pedig nyilván ki lehet keresni az adatbázisból.)
Ebben a műfajban amúgy állati jó az Osiris-féle Rövidítésszótár is, amivel még a könyvhéten találkoztam össze, és amíg belelapoztam, megtudtam pl., hogy az A4 és az A/4 papírformátum nem azonos. A második (?) ti. nyomdai mérce, és korántsem akkora, mint a fénymásolópapír.
De hát amíg az ember nem könyvszerkesztő, addig vajmi kevés hasznát látja egy efféle alkotásnak, úgyhogy ott is hagytam.
Rakosgattam fönt egy sort, semmi látszatja, de már egy csomó marhaságot (meg)találtam. Meghívó a Háry Jánosra (daljáték a zeneiskola előadásában, 1992...), édesanyám diplomaosztó-meghívója (rajta van Ildi mamája is, végre bebizonyosodott, hogy egy évfolyamra jártak Szegeden, ha közös szakjuk nem is volt), egy pudingpor szintén '92-ből (ajándéknak szánhattam, mert ráírtam, hogy "Jó étvágyat!"), füzetek, színes papírok garmadával... Apropó, egy kérdés elsősorban a hazai Olvasókhoz: Ti emlékeztek rá, hogy valaha is használtátok volna általánosban a
Színes papírok
pontrácsok
vonalhálók
pontrácsok
vonalhálók
című zacskó második-harmadik részét? Nekem úgy rémlik, soha nem vettem kézbe egyetlen ívet sem, és abból ítélve, amennyit most találtam (még bontatlan csomag is akadt köztük), így is lehetett.
Szabó család
Az imént, míg egy régi számukat dünnyögtem, rakadtam a Szabó család nevezetű siklósi együttes honlapjára [link a cím alatt]. Nehezen tudnám meghatározni a stílust, de teljesen beleszerettem két éve. Aztán visszaadtam a kazettát Tamásnak, és azóta se volt hozzájuk szerencsém. Sajnos az oldalon semmi nem utal a jelenre, de legalább a három letölthető számukat hallgathatom naphosszat. :-)
Adatbank
Hát, a rendrakásig még nem jutottam el, viszont tartalomfejlesztettem :-) kicsit a trindexeseknek. Kezd a rögeszmémmé válni a már digitalizált tartalmak közötti kapcsolások kérdése... tiszta szerencse, hogy a dolgok webre witeléhez nem értek.
Napló
Csak elfelejtettem: Miklós visszahozta Kolozsvárról a Naplóm, úgyhogy szűk másfél hónap után folytat(hat)om a szép könyvben (is). Ezzel tehát ez a blog visszanyeri az eredeti, apokrif mivoltát, amennyiben a kanonikus az, a papírra, tollal vezetgetett. Ettől persze nem biztos, hogy a billentyűzetcsépelő kedvem különösebben alábbhagy...
... buli után a takarítás
Az utolsó távozók alig egy órája indultak, ketten csak, de a mosogatásban így is komoly segítség volt. Jól sült el a kísérlet, a magam érzéséből, meg a visszajelzésekből ítélve is. Pumukliék lemondták még kora este, de rajtuk kívül, azt hiszem, mindenki itt volt, akire számítottam. Abban a sorrendben, ahogyan megismertem őket: Eszter, Gabssy, Tamás, Miklós, Levente, Fke, Orsi, Zsolt, Míra és Andi. Miklós az egyetlen közülük, aki csak engem ismert, ráadásul ő jött utoljára, és ő távozott először, de így is egészen otthonosan mozgott. Orsival beszélgettek egy jót, ezt is ki tudtam volna sakkozni előre. :-) A többiek kb. Szeged/Debrecen/Mókusőrs körökben valamilyen fokon ismerősek voltak egymásnak is. Persze igazán izgalmas az lenne, ha egy körbe írnám föl a neveket, és behúzkodnám, hogy milyen relációkban álltak-állnak egymással ők is...
Megyek, befejezem a konyhatakarítást, aztán talán-talán-talán végre nekilátok a saját szobámnak is... Egyelőre úgy egy köbméternyi cucc van a padlóra hányva, ki kéne végre szelektálnom, mi az, amihez nem nyúltam x éve (s így várhatóan ezután sem fogok).
Megyek, befejezem a konyhatakarítást, aztán talán-talán-talán végre nekilátok a saját szobámnak is... Egyelőre úgy egy köbméternyi cucc van a padlóra hányva, ki kéne végre szelektálnom, mi az, amihez nem nyúltam x éve (s így várhatóan ezután sem fogok).
2005. augusztus 5.
Szürke péntek, de rövid munkaidő
(Remélhetőleg — a múlt héten is ez volt a tervem...)
Szóval úgy tűnik, valami pszeudo-marketingessé avanzsáltam, és ez egyrészt talán még motiválna is, másrészt viszont ehhez fantázia kéne, kreativitás, és az bennem semennyi. Igyexem a dolgok megvalósítás-végét megfogni, de miután a főnök ma előadta, hogy mi mindent is kéne még... Hát, félek, hogy túlnő az ügy.
Tegnap Zsófi aludt nálam, jó volt beszélgetni-vihogni kicsit. Neki se könnyű mostanság, de valahogy azt éreztem rajta, hogy mégiscsak jó pályán van. Ami rólam pl. nem mondható el.
Este otthoni buli lesz: most ugyan úgy fest, hogy elállt az eső, de így is térdig süllyednénk a sárban. Meg hideg is lett, 15–20 foknál biztos nincs több.
Kíváncsi vagyok, mert a várható max. létszám 12, ami a háznak nem sok, lekötni viszont annál inkább. Meglássuk.
De előbb még haza kell menni (a vizes szandálomban, momentán nem lévén egyetlen zárt cipőm sem — ill. csak a túrabakancs, de az sincs kivaxolva); meg kell sütni a remélhetőleg megkelt kenyeret, meg esetleg valami sütit is.
Szóval úgy tűnik, valami pszeudo-marketingessé avanzsáltam, és ez egyrészt talán még motiválna is, másrészt viszont ehhez fantázia kéne, kreativitás, és az bennem semennyi. Igyexem a dolgok megvalósítás-végét megfogni, de miután a főnök ma előadta, hogy mi mindent is kéne még... Hát, félek, hogy túlnő az ügy.
Tegnap Zsófi aludt nálam, jó volt beszélgetni-vihogni kicsit. Neki se könnyű mostanság, de valahogy azt éreztem rajta, hogy mégiscsak jó pályán van. Ami rólam pl. nem mondható el.
Este otthoni buli lesz: most ugyan úgy fest, hogy elállt az eső, de így is térdig süllyednénk a sárban. Meg hideg is lett, 15–20 foknál biztos nincs több.
Kíváncsi vagyok, mert a várható max. létszám 12, ami a háznak nem sok, lekötni viszont annál inkább. Meglássuk.
De előbb még haza kell menni (a vizes szandálomban, momentán nem lévén egyetlen zárt cipőm sem — ill. csak a túrabakancs, de az sincs kivaxolva); meg kell sütni a remélhetőleg megkelt kenyeret, meg esetleg valami sütit is.
2005. augusztus 3.
Ajjaj
Miután jó négy órát sikerült Péterrel csacsognom kb. a valdensektől a horoszkópokig terjedő témákban (gondolom, ő is annyit dolgozott közben, mint én...), most itt van Bence a skype-on. S ő pont arra kíváncsi, hogy hol tartok...
Lehet, hogy soha nem fogok otthoni dolgozással kísérletezni.
Lehet, hogy soha nem fogok otthoni dolgozással kísérletezni.
Újabb egér
A nap rövid sétával kezdődött (9-kor, hömm) a rakétához, ahol is eleresztettem a tegnap estére megfogott egérkét.
Hazafelé szembetalálkoztam egy LA jelzésű autóval, lehet, hogy hazajött az öreg Wahorn egy kicsit. (Vagy valamelyik fia. Ó, boldog ifjúságom...! (sóhaj))
Aztán reggeli a teraszon (végre sikerült kellően fölhígítanom a kissé túl-fehérborsozott salátaöntetem :-)), egy s más ténykedés, és most itt. Végre váltottam pár mondatot Péterrel, az előző időkben hol ő nem volt on-line hetekig, hol én (nem vagy csak este). Eddig igen jó, de azért dolgozni is kéne...
Keresnék egy képet a rakétáról ("Millenniumi Emlékmű" hivatalosan), sehol semmi. Még csak említés szintjén se, nemhogy fotón. Viszont ezt az utcarészletet a házunk előtt állva kapták el. :-)
Hazafelé szembetalálkoztam egy LA jelzésű autóval, lehet, hogy hazajött az öreg Wahorn egy kicsit. (Vagy valamelyik fia. Ó, boldog ifjúságom...! (sóhaj))
Aztán reggeli a teraszon (végre sikerült kellően fölhígítanom a kissé túl-fehérborsozott salátaöntetem :-)), egy s más ténykedés, és most itt. Végre váltottam pár mondatot Péterrel, az előző időkben hol ő nem volt on-line hetekig, hol én (nem vagy csak este). Eddig igen jó, de azért dolgozni is kéne...
Keresnék egy képet a rakétáról ("Millenniumi Emlékmű" hivatalosan), sehol semmi. Még csak említés szintjén se, nemhogy fotón. Viszont ezt az utcarészletet a házunk előtt állva kapták el. :-)
2005. augusztus 2.
Mindennapi bejegyzésünk
First of all: alakul a kirándulás. Eddig biztosnak mondható Leventeszter + Zsolti, valamint Miklós; és beeshet Norbi-Pumukli és Dani-Frodó is az utcaemberéből. Azaz egy művészi hajlamú házaspár, egy Rejtő-rajongó-szakértő könyvesboltos, egy konzervatív jobbközepes művészettörténész, valamint két szociálisan érzékeny anarchista (punk). Jó lesz, jó lesz. :-)
Aztán... Érdekes nap volt, kezdve azzal, hogy sikerült 5-kor fölkelnem, és egy bő órát vacakolnom a biblikusokkkal. Csepp a tengerben... Aztán a HÉV-nél valami számomra is meglepőt tettem: vettem egy Shape magazint. Jó a formája, eleve mert egyhuzamban ezzel a sok átszállogatással nem lehet olvasni; meg a táskámba is éppen belefér. Hogy radikális szemléletváltást hoz-e ("Minden nőt formába hoz", így az alcím), hmm... az végülis mindegy. :-)
A céget elég jól bírtam, asszem, illetve csak egy bealvás-határos szakaszom volt (talán fél óra, vagy egy).
És aztán este utcaemberéztem egy újabb sort. Korán odaértem, úgyhogy kiválasztottam a polcról egy Békés Pál-krimit [a KIA nem jegyzi...], de rövidesen megjelent Norbi majd Dani, hát hagytam. (Jó kis punk-históriákat nyomattak.)
A társaság nagyjából egyezett a múltkorival, ott volt viszont Anita, akivel levelezni kezdtem annak idején, és akin azt a fajta határozottságot éreztem, amely mindig nagy tisztelettel tölt el, mert soha nem leszek a birtokában; Tessza, akivel tegnap éjjel levelezgettem a srácról; és egy Fatime nevű lány is, aki az oktatási programot viszi.
És hazafelé megint elcsodálkoztam Bálinton, zsenge kora ellenére nagyon nagyban játszik. Persze — 1Tim 4,12.
Holnap itthon maradok.
Aztán... Érdekes nap volt, kezdve azzal, hogy sikerült 5-kor fölkelnem, és egy bő órát vacakolnom a biblikusokkkal. Csepp a tengerben... Aztán a HÉV-nél valami számomra is meglepőt tettem: vettem egy Shape magazint. Jó a formája, eleve mert egyhuzamban ezzel a sok átszállogatással nem lehet olvasni; meg a táskámba is éppen belefér. Hogy radikális szemléletváltást hoz-e ("Minden nőt formába hoz", így az alcím), hmm... az végülis mindegy. :-)
A céget elég jól bírtam, asszem, illetve csak egy bealvás-határos szakaszom volt (talán fél óra, vagy egy).
És aztán este utcaemberéztem egy újabb sort. Korán odaértem, úgyhogy kiválasztottam a polcról egy Békés Pál-krimit [a KIA nem jegyzi...], de rövidesen megjelent Norbi majd Dani, hát hagytam. (Jó kis punk-históriákat nyomattak.)
A társaság nagyjából egyezett a múltkorival, ott volt viszont Anita, akivel levelezni kezdtem annak idején, és akin azt a fajta határozottságot éreztem, amely mindig nagy tisztelettel tölt el, mert soha nem leszek a birtokában; Tessza, akivel tegnap éjjel levelezgettem a srácról; és egy Fatime nevű lány is, aki az oktatási programot viszi.
És hazafelé megint elcsodálkoztam Bálinton, zsenge kora ellenére nagyon nagyban játszik. Persze — 1Tim 4,12.
Holnap itthon maradok.
2005. augusztus 1.
Zajlik
Meghirdettem egy éjszakai túrát péntekre. Fölküldtem az utcaembere listára is, amit utóbb igen-igen megbántam, kisebb részben azért, mert keveseket ismerek, nagyobban mert az archívum tanúsága szerint nagyon fegyelmezett lista, szinte kizárólag szorosan témába vágó dolgok mennek.
Közben jött egy levél ott is, valakit elcsípett egy otthonról kirúgott ifjú (a lánynak ismerőse korábbról még), hogy most akkor merre tovább. (Állása persze épp a múlt hét óta nincs, pedig az feltétel szokott lenni a szállókon.) Fölhívtam a Segítőházat, és legalább annyit megtudtam, hogy ahány szálló, annyiféle szokás: vagy kérnek igazolást arról, hogy dolgozik, vagy nem. És a Menhely diszpécsere ezt is tudja, ahogy azt is, hogy éppen hol van hely.
Mire mindezzel végeztem, Miklós visszajelzett, hogy minden bizonnyal jön kirándulni pénteken. És ő is tök kedves volt.
Én viszont elalszom holnap a cégnél...
Ja, a bátyám megvan, írt két sor mailt Timinek.
Közben jött egy levél ott is, valakit elcsípett egy otthonról kirúgott ifjú (a lánynak ismerőse korábbról még), hogy most akkor merre tovább. (Állása persze épp a múlt hét óta nincs, pedig az feltétel szokott lenni a szállókon.) Fölhívtam a Segítőházat, és legalább annyit megtudtam, hogy ahány szálló, annyiféle szokás: vagy kérnek igazolást arról, hogy dolgozik, vagy nem. És a Menhely diszpécsere ezt is tudja, ahogy azt is, hogy éppen hol van hely.
Mire mindezzel végeztem, Miklós visszajelzett, hogy minden bizonnyal jön kirándulni pénteken. És ő is tök kedves volt.
Én viszont elalszom holnap a cégnél...
Ja, a bátyám megvan, írt két sor mailt Timinek.
Amikor jó élni
Akkor most megkísérlem valami koherensnek mondható formába ghozni egy gondolatsort, amely jóideje érlelődik bennem. (nagylevegő)
Szóval egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy csak úgy érdemes élni, ha az ember pozitív visszajelzéseket (is) küldözget a körülötte élőknek. Vagyis nem csak szapul, csepül, szid, átkoz, káromol, beszól stb. (btw a beszólogatás lélektanáról is van egy kisebb elméletem, de azt majd legközelebb); hanem igenis megdicsér, megerősít, rámosolyog, áld, örül és meg is mondja. Úgy bizony.
Mármost azon lehetne tűnődni, hogy a saját — kielégítetlen? — igényeimet kompenzálandó alakult-e ez így, de tény, hogy reflektálatlan formában évek óta űzöm ezt a játékot. Jó játék, csak ajánlhatom mindenkinek.
Az utóbbi időben azonban azt vettem észre, hogy egyre kevesebben vevők rá. Hogy nem érdekli őket, vagy nem tudnak vele mit kezdeni, azt nem tudom, de alig-alig volt a praxisomban, aki akár csak megköszönt volna egy-egy ilyen gesztust. Hogy viszonozza, horribile dictu, magától lépjen valami hasonlót, az szinte kizárt.
Persze az emberek különböző módokon tudják éreztetni a szeretetüket, és más utakon lehet őket elérni is. (Ez már nem az én okosságom, Gary Chapman itt.) Ez egyaránt jelentheti, hogy nem ér el az üzenet mindenkihez, akihez szeretném; meg azt is, hogy én nem vagyok fogékony, pedig ők alkalmasint visszajeleznek a maguk módján.
De valahogy mégis inkább az az érzésem, hogy nem tudnak vagy nem mernek.
Azért akadnak kivételek, s most mintha úgy látszana, egyre több. Peti pl. határozottan és meglepően jól vette a születésnapja körüli katasztrófa-köreimet, vagy még előtte Véss, mikor tiszta jókedvéből hozott nekem virágot, vagy a múltkor Péter azzal az sms-sel... De legfőképpen 1) Bálint az utcameberéből, aki válaszul az e-mailemre (hogy hová vették föl végül, mert múlt kedden éjjel tudta meg épp) nemcsak megköszönte az érdeklődést, de még azt is le találta írni, hogy "de jó, hogy itt vagy az utcaemberében :)". Úgy másfél óra ismeretség után. És 2) Nándi (a) tegnapelőtt. Amikor kifejtette, hogy "de hát mindenki azt kap, amit érdemel / ha úgy áll elém, hogy faszra vesz (urambocsá) / akkor visszakapja, na / de te nem úgy jöttél". Ez igen-igen megerősítő volt.
...Valójában persze, ööö, kénytelen vagyok belátni, hogy voltak ilyenek mindig, csak néha ehhez is túl magam alatt vagyok.
És még itt panaszkodom, nesze nekem. Hagyom is abba!
Szóval egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy csak úgy érdemes élni, ha az ember pozitív visszajelzéseket (is) küldözget a körülötte élőknek. Vagyis nem csak szapul, csepül, szid, átkoz, káromol, beszól stb. (btw a beszólogatás lélektanáról is van egy kisebb elméletem, de azt majd legközelebb); hanem igenis megdicsér, megerősít, rámosolyog, áld, örül és meg is mondja. Úgy bizony.
Mármost azon lehetne tűnődni, hogy a saját — kielégítetlen? — igényeimet kompenzálandó alakult-e ez így, de tény, hogy reflektálatlan formában évek óta űzöm ezt a játékot. Jó játék, csak ajánlhatom mindenkinek.
Az utóbbi időben azonban azt vettem észre, hogy egyre kevesebben vevők rá. Hogy nem érdekli őket, vagy nem tudnak vele mit kezdeni, azt nem tudom, de alig-alig volt a praxisomban, aki akár csak megköszönt volna egy-egy ilyen gesztust. Hogy viszonozza, horribile dictu, magától lépjen valami hasonlót, az szinte kizárt.
Persze az emberek különböző módokon tudják éreztetni a szeretetüket, és más utakon lehet őket elérni is. (Ez már nem az én okosságom, Gary Chapman itt.) Ez egyaránt jelentheti, hogy nem ér el az üzenet mindenkihez, akihez szeretném; meg azt is, hogy én nem vagyok fogékony, pedig ők alkalmasint visszajeleznek a maguk módján.
De valahogy mégis inkább az az érzésem, hogy nem tudnak vagy nem mernek.
Azért akadnak kivételek, s most mintha úgy látszana, egyre több. Peti pl. határozottan és meglepően jól vette a születésnapja körüli katasztrófa-köreimet, vagy még előtte Véss, mikor tiszta jókedvéből hozott nekem virágot, vagy a múltkor Péter azzal az sms-sel... De legfőképpen 1) Bálint az utcameberéből, aki válaszul az e-mailemre (hogy hová vették föl végül, mert múlt kedden éjjel tudta meg épp) nemcsak megköszönte az érdeklődést, de még azt is le találta írni, hogy "de jó, hogy itt vagy az utcaemberében :)". Úgy másfél óra ismeretség után. És 2) Nándi (a) tegnapelőtt. Amikor kifejtette, hogy "de hát mindenki azt kap, amit érdemel / ha úgy áll elém, hogy faszra vesz (urambocsá) / akkor visszakapja, na / de te nem úgy jöttél". Ez igen-igen megerősítő volt.
...Valójában persze, ööö, kénytelen vagyok belátni, hogy voltak ilyenek mindig, csak néha ehhez is túl magam alatt vagyok.
És még itt panaszkodom, nesze nekem. Hagyom is abba!
Zuhanyozás után :-)
Mindjárt szebb az élet. Újabb egeret nem láttam és nem is fogtunk (tegnap du. szembejött velem egy a fürdőben, de reggelre megfogta a svéd csapda, aztán Papa eleresztette valahol — dinka egy család vagyunk, tudom), amúgy meg enyém a ház a hét végéig. Istenem, ha nem kéne hat előtt kelnem, akkora bulikat csapnék...
Persze ilyenkor jön az is, hogy locsolni kell, figyelni, hogy ne maradjanak nyitva az ajtók-ablakok éjjelre-nappalra, alkalmasint megetetni Imikét (a "házi hajléktalanunk", ahogy egy osztálytársam aposztrofálta anno — de most nézem, emlegettem már)... de akkor is hihetetlenül vicces, mindig élvezem. Este salátát fogok gyártani, és ha elfogy a kenyérkém, sütök.
Persze ilyenkor jön az is, hogy locsolni kell, figyelni, hogy ne maradjanak nyitva az ajtók-ablakok éjjelre-nappalra, alkalmasint megetetni Imikét (a "házi hajléktalanunk", ahogy egy osztálytársam aposztrofálta anno — de most nézem, emlegettem már)... de akkor is hihetetlenül vicces, mindig élvezem. Este salátát fogok gyártani, és ha elfogy a kenyérkém, sütök.
Hétfői kínlódás
Volt egy tanárom, aki a "Jó reggelt!" köszönésre többnyire azt morogta vissza nagy álmos fejjel: "Lehet egy reggel jó?!" Hát, ilyenek a hétfők is... nekem legalábbis.
De most itt a bankosfiú, hogy áttelepítse a szoftvert erről a gépről a másikra. Szóval ennyi.
De most itt a bankosfiú, hogy áttelepítse a szoftvert erről a gépről a másikra. Szóval ennyi.
2005. július 31.
Gyermekkorom olvasmányai
Rendet vágtam a gyerekkönyvek között, lévén egy újabb könyvespolcunk fönt a két szoba között (valójában nem új, csak ebben a formájában). Nem volt egyszerű csoportosítani, de végül kb. ez lett belőle:
- lapozók (szöveg nélkül vagy csak pár sorral, kartonon), mondókák, képeskönyvek,
- klasszikus mesék (Andersen, Benedek Elek etc.),
- versek,
- meseregények,
- lányregények (pöttyös-csíkos),
- kaland-történelmi,
- ifjúsági egyéb (Christine Nöstlinger pl., az örök kedvenc osztrák),
- ismeretterjesztő,
- idegennyelvű (angol, német).
Egyik-másik komoly kísértésbe hozott, hogy nekiálljak ismét...
Aztán Bori barátnőmnél voltam Szentistvántelepen (szintén osztálytárs). Fura volt, mert pár emberről eléggé eltér a véleményünk, de azért kialakult a beszélgetés.
Megyek olvasni, de 10 körül Zsoldos Péterrel is le kéne számolnom, mert holnap megint tiszta kómás leszek A Munkában.
Ja, a SZTAKI-s figura rögvest válaszolt, köszönte a gratulációt, s kérdésemre megnyugtatott: "ilyen melegben a rendszergazda is aluszik s mig szendereg a robogas almaban emailez kicsit". Úgy tűnik, tényleg magától folyhat belőle ennyi marhaság... :-)
- lapozók (szöveg nélkül vagy csak pár sorral, kartonon), mondókák, képeskönyvek,
- klasszikus mesék (Andersen, Benedek Elek etc.),
- versek,
- meseregények,
- lányregények (pöttyös-csíkos),
- kaland-történelmi,
- ifjúsági egyéb (Christine Nöstlinger pl., az örök kedvenc osztrák),
- ismeretterjesztő,
- idegennyelvű (angol, német).
Egyik-másik komoly kísértésbe hozott, hogy nekiálljak ismét...
Aztán Bori barátnőmnél voltam Szentistvántelepen (szintén osztálytárs). Fura volt, mert pár emberről eléggé eltér a véleményünk, de azért kialakult a beszélgetés.
Megyek olvasni, de 10 körül Zsoldos Péterrel is le kéne számolnom, mert holnap megint tiszta kómás leszek A Munkában.
Ja, a SZTAKI-s figura rögvest válaszolt, köszönte a gratulációt, s kérdésemre megnyugtatott: "ilyen melegben a rendszergazda is aluszik s mig szendereg a robogas almaban emailez kicsit". Úgy tűnik, tényleg magától folyhat belőle ennyi marhaság... :-)
Betoldások
Peti tegnap hívta föl a figyelmem a következőkre: "Minden év júliusának utolsó péntekén ünnepli a világ megbocsátóbbik fele a Rendszergazdák Megbecsülésének Napját (System Administrator Appreciation Day)." Azt hiszem, menten elküldöm a SZTAKI szótár szerkesztőinek is, ők szokták az ilyesmit értékelni (különösen csokis sütivel, l. Photo Gallery ill. a szótár "marketing-oldalán" itt).
Volt még valami lemaradásom, de közben elfelejtettem.
Volt még valami lemaradásom, de közben elfelejtettem.
Üres a ház
Kaptok egy újabb Luca-fotót, annál is inkább, mert rövid idő, és nem látjuk többé (jódarabig). Egyúttal bemutatom a bátyámat is, aki mostanra valószínűleg már becsekkolt a Ferihegyen, és holnap egy ronda luxemburgi kockaépület 9. emeletén kezdi meg a munkát. (A kép vendégségben készült.)
Amúgy én már nemigen fértem volna be az autóba (Timi is hazatér Kécskére két hétre, úgyhogy bőven volt cucc), meg amúgy is célszerűbb volt reggel mennem el misére, tehát így tettem. Ismét meg kellett állapítanom, hogy az én vallásosságom kifejeződésének a népénekek éppen olyan jó eszközei lehetnek, mint a gitárosak meg a gregorián (miközben természetesen megvannak a szeretem-nemszeretem énekeim — na jó, gregoriánból inkább csak a szeretem-jobbanszeretem), szóval nem bírhatom megérteni azt az elkeseredett küzdelmet, amit a két nézet képviselői hajlamosak folytatni egymással. (A gregorián általánosan elismert és kedvelt, még szerencse.)
2005. július 30.
Hasonlóan nyugis este
Két találkozás: Ebéd után Nándi a messengeren, webkamerával, yeah. :-) Jót beszélgettünk. És kicsit ide vágna ismét az, amit az életről (...) akarok írni hónapok óta, de nem tudom, nekiveselkedem-e most...
A másik: Eszter, Levente és Zsolti az Angyalban, Szentendrén. Jó csapat így együtt is (Eszter osztálytársam volt, Levente a férje, Zsolti meg közös debreceni barátjuk. Mi több, ő mutatta be őket egymásnak annak idején), beszélgettünk irodalomról s más ily fontos emberi lomról.
Papa szerint én fogom szerkeszteni a Pomáz és '56 c. könyvet (kiadványt). Szerencsére csak jövő őszre akarják kiadni.
A hülye Skype-ot nem tudom meggyőzni, hogy attól, hogy a bátyám nevén vagyok belépve a számítógépre, a babosek azonosító még ugyanaz. Nem találja a telefonkönyvet.
A másik: Eszter, Levente és Zsolti az Angyalban, Szentendrén. Jó csapat így együtt is (Eszter osztálytársam volt, Levente a férje, Zsolti meg közös debreceni barátjuk. Mi több, ő mutatta be őket egymásnak annak idején), beszélgettünk irodalomról s más ily fontos emberi lomról.
Papa szerint én fogom szerkeszteni a Pomáz és '56 c. könyvet (kiadványt). Szerencsére csak jövő őszre akarják kiadni.
A hülye Skype-ot nem tudom meggyőzni, hogy attól, hogy a bátyám nevén vagyok belépve a számítógépre, a babosek azonosító még ugyanaz. Nem találja a telefonkönyvet.
Boldog, nyugis szombat
Azzal együtt, hogy 9-nél tovább nem lehetett megmaradni az emeleten, ki vagyok simulva. Délután kimegyek Eszterékkel és -hez Pócsmegyerre a Pázsitra fürdeni. Kár, hogy nem lesz lelkierőm biciklivel menni.
De igazából a tegnap délutánról akartam írni. Úgy adódott, hogy 2-f3 felé mindenki lelépett körülem, még a nyomdászok is, úgyhogy úgy döntöttem, nekem is péntek lesz. Csak még hátraszaladtam vizet inni — apropó, talán még nem is írtam a vízautomatánkról. Tud hideg-meleg és szénsavas vizet is gyártani, és végre talán eleget iszom. Nagyon vidám, ráadásul mint a Bibliában a kút, találkozási pontul is szolgál. :-) [Abba most nem megyek bele, hogy hogyan azonosulok a céggel minden ellentétes igyekezetem ellenére: automatánk-at írtam, pedig úgy akartam: automata.]
Szóval "indulás előtt még egy kis folyadék" felkiáltással hátramentem, aztán ott megláttam a stúdióban Bencét. Mondtam neki, hogy mindjárt átküldöm, amit megírtam, hadd lássa, de ezzel elkezdtünk beszélgetni. Gyorsan kilyukadtunk oda, hogy kéne valami ütemtervet csinálni — végül fél hat után jöttünk el. De végre egy csomó dolog tisztázódott bennem a prospektusok és a weblap kapcsán, nagyon hatékonyak voltunk. Végre szót kapott bennem a csapatjátékos, Bence pedig egyrészt kreatív is , másrészt viszont nagyon együttműködő. Most úgy gondolom, hogy jól egymás keze alá fogunk tudni dolhozni.
Este még Julival beszélgettem egy jót (háromszori nekifutással) telefonon, elhívtam utcaemberézni is. Jó lesz a jövő év a Nemestakács utcában.
Most viszont jön Gábor, megyek.
De igazából a tegnap délutánról akartam írni. Úgy adódott, hogy 2-f3 felé mindenki lelépett körülem, még a nyomdászok is, úgyhogy úgy döntöttem, nekem is péntek lesz. Csak még hátraszaladtam vizet inni — apropó, talán még nem is írtam a vízautomatánkról. Tud hideg-meleg és szénsavas vizet is gyártani, és végre talán eleget iszom. Nagyon vidám, ráadásul mint a Bibliában a kút, találkozási pontul is szolgál. :-) [Abba most nem megyek bele, hogy hogyan azonosulok a céggel minden ellentétes igyekezetem ellenére: automatánk-at írtam, pedig úgy akartam: automata.]
Szóval "indulás előtt még egy kis folyadék" felkiáltással hátramentem, aztán ott megláttam a stúdióban Bencét. Mondtam neki, hogy mindjárt átküldöm, amit megírtam, hadd lássa, de ezzel elkezdtünk beszélgetni. Gyorsan kilyukadtunk oda, hogy kéne valami ütemtervet csinálni — végül fél hat után jöttünk el. De végre egy csomó dolog tisztázódott bennem a prospektusok és a weblap kapcsán, nagyon hatékonyak voltunk. Végre szót kapott bennem a csapatjátékos, Bence pedig egyrészt kreatív is , másrészt viszont nagyon együttműködő. Most úgy gondolom, hogy jól egymás keze alá fogunk tudni dolhozni.
Este még Julival beszélgettem egy jót (háromszori nekifutással) telefonon, elhívtam utcaemberézni is. Jó lesz a jövő év a Nemestakács utcában.
Most viszont jön Gábor, megyek.
2005. július 29.
Tatros partján nem szabad lefeküdni...
mer' a Tatros, ha kiömlik, elviszi... Ki kéne menni önkénteskedni, de nem lehet. Úgy szeretnék egyszer egy hetet, ne adj' Isten, hónapot, mikor mindig aznap találhatom ki, mit csinálok.
És még egy rémes história édesapámtól. Egy alvállalkozójuk hozott hét új munkást valahonnan az Isten háta mögül, olyan szegény embereket, hogy Pestre följönni se tudtak volna, ő ment értük. A harmadik munkanap estéjén aztán kitört köztük a paláver: valaki a másiknak a (munka)dzsekijét vette föl, s ráadásul (hogy ugyanő-e, nem tudom) két szelet párizsit is megevett a máséból.
Másnap reggel lapítottak még, megkapták azt az ezer forintot, amit élelemre osztott a főnökük minden reggel, aztán hang nélkül hazacígöltek belőle. Munkabér meg ilyesmi nélkül, ahogy jöttek.
Hajmeresztő. Otthon hat-nyolc-x gyerek meg a síró asszony, mondta Zoli, aki hozta őket. Bennük meg semmi belátás, csak az önérzet.
Persze fejétől bűzlik a hal. Az FVM január óta ingyen adatja ki a folyóiratait ezzel a céggel, ahol vagyok. Tegnap (!) jutottak addig, hogy kifizessék. Miközben a kiadó nyilván a szerzőkön spórolt, akik már kezdtek be-besértődni. De hát mi másra jó egy kisvállalkozó, mint hogy az államnak hitelezzen?!
Amúgy most elvileg dolgozom, vagy mi, de anyag hiányában kicsit elakadtam. Meg lehet, hogy koffein hiányában is.
Ha befejezem a prospektust, tartalomfejlesztő leszek.
És még egy rémes história édesapámtól. Egy alvállalkozójuk hozott hét új munkást valahonnan az Isten háta mögül, olyan szegény embereket, hogy Pestre följönni se tudtak volna, ő ment értük. A harmadik munkanap estéjén aztán kitört köztük a paláver: valaki a másiknak a (munka)dzsekijét vette föl, s ráadásul (hogy ugyanő-e, nem tudom) két szelet párizsit is megevett a máséból.
Másnap reggel lapítottak még, megkapták azt az ezer forintot, amit élelemre osztott a főnökük minden reggel, aztán hang nélkül hazacígöltek belőle. Munkabér meg ilyesmi nélkül, ahogy jöttek.
Hajmeresztő. Otthon hat-nyolc-x gyerek meg a síró asszony, mondta Zoli, aki hozta őket. Bennük meg semmi belátás, csak az önérzet.
Persze fejétől bűzlik a hal. Az FVM január óta ingyen adatja ki a folyóiratait ezzel a céggel, ahol vagyok. Tegnap (!) jutottak addig, hogy kifizessék. Miközben a kiadó nyilván a szerzőkön spórolt, akik már kezdtek be-besértődni. De hát mi másra jó egy kisvállalkozó, mint hogy az államnak hitelezzen?!
Amúgy most elvileg dolgozom, vagy mi, de anyag hiányában kicsit elakadtam. Meg lehet, hogy koffein hiányában is.
Ha befejezem a prospektust, tartalomfejlesztő leszek.
2005. július 28.
Hőség
Gőzölög az aszfalt. És az iroda reggel hétkor is éppen olyan meleg volt, mint délben. Na jó, majdnem. Egyszerűen nem tud kihűlni.
Ma nagyon berágtam a technikai feltételek hiányára, úgyhogy holnap beviszem a Sárit, és beülök vele a nyomdagépek közé. Ott kb. öt-hat fokkal kevesebb van. Sári pedig (a maga kis PII-es agyával) lényegesen okosabb az ottani gépemnél (486 rulez), nem beszélve arról, hogy USB-képes. Mert most ha meg akarom nézni Bence két PDF file-ját, akkor bevihetek néhány kislemezen egy darabokba tömörített Acrobatot. Mert nemhogy internet nincs a gépen, de még belső hálózat sincs.
Amúgy ma volt valamiféle munkamegbeszélésünk Bencével, kezd körvonalazódni a feladat. Talán.
Más: hazafelé utaztomban írtam végre egy sms-t Juditnak, hogy mennyire szimpatikus a kedvese. (Horányban nem volt alkalmam mondani.) Idézem a válaszát: "Nagyon aranyos vagy. Néha kell az ilyen megerősítés. Most épp néha van. :)"
Erről persze eszembe jut, amit már olyan régen ki akarok itt fejteni az életről (bezony! :-)), de most is el fog maradni, mert végre le kéne csutakolnom a bicikli darabjait, hogy aztán míg lezuhanyozom, Gábor összerakhassa. Boriskához vagyok hivatalos ma este, s jó lenne azzal menni.
Ma nagyon berágtam a technikai feltételek hiányára, úgyhogy holnap beviszem a Sárit, és beülök vele a nyomdagépek közé. Ott kb. öt-hat fokkal kevesebb van. Sári pedig (a maga kis PII-es agyával) lényegesen okosabb az ottani gépemnél (486 rulez), nem beszélve arról, hogy USB-képes. Mert most ha meg akarom nézni Bence két PDF file-ját, akkor bevihetek néhány kislemezen egy darabokba tömörített Acrobatot. Mert nemhogy internet nincs a gépen, de még belső hálózat sincs.
Amúgy ma volt valamiféle munkamegbeszélésünk Bencével, kezd körvonalazódni a feladat. Talán.
Más: hazafelé utaztomban írtam végre egy sms-t Juditnak, hogy mennyire szimpatikus a kedvese. (Horányban nem volt alkalmam mondani.) Idézem a válaszát: "Nagyon aranyos vagy. Néha kell az ilyen megerősítés. Most épp néha van. :)"
Erről persze eszembe jut, amit már olyan régen ki akarok itt fejteni az életről (bezony! :-)), de most is el fog maradni, mert végre le kéne csutakolnom a bicikli darabjait, hogy aztán míg lezuhanyozom, Gábor összerakhassa. Boriskához vagyok hivatalos ma este, s jó lenne azzal menni.
2005. július 27.
Csak gyorsan
Dolgozni mérsékelten jó elfoglaltság. Vagy legalábbis mérsékelten kellemes. Úgy négy-hat órát elbírnék, de nyolc sok.
És közben itthon várna a Benyik-féle biblikus lexikon... Már ég a fejem M. Gábor előtt (amúgy virtuálban). De az valami iszonyú meló. (Sajnos mondani sem tudom olyan átéléssel az "iszonyú"-t, mint a Volt Szeretőm, nemhogy írni. :-( )
Megírtam végre a tegnapi homeless-vonatkozású dolgokat a hajónaplóba, de ilyenkor mindig az van, hogy mire eljutok a leírásig, a sava-borsa elmarad, mert már unom a klaviatúrát is.
Délben fölhívtak a rektori hivatalból, hogy be kéne küldenem a Letter of Confirmation-ömet az idei CEEPUSkodásomról. Sánta kutya.
Tegnap este Luca a hátára fordult a hasáról.
És Péter minden előzmény és komoly ok nélkül küldött egy sms-t.
Kalákát hallgatok, a Kányádit.
És közben itthon várna a Benyik-féle biblikus lexikon... Már ég a fejem M. Gábor előtt (amúgy virtuálban). De az valami iszonyú meló. (Sajnos mondani sem tudom olyan átéléssel az "iszonyú"-t, mint a Volt Szeretőm, nemhogy írni. :-( )
Megírtam végre a tegnapi homeless-vonatkozású dolgokat a hajónaplóba, de ilyenkor mindig az van, hogy mire eljutok a leírásig, a sava-borsa elmarad, mert már unom a klaviatúrát is.
Délben fölhívtak a rektori hivatalból, hogy be kéne küldenem a Letter of Confirmation-ömet az idei CEEPUSkodásomról. Sánta kutya.
Tegnap este Luca a hátára fordult a hasáról.
És Péter minden előzmény és komoly ok nélkül küldött egy sms-t.
Kalákát hallgatok, a Kányádit.
2005. július 26.
(idevalaminagyonfrappánskéne,denemmegymostbocs)
Szóval látom már, hogy a Nagy Dolgozásról nem fogok tudni írni, ezt azonban most nézze meg mindenki: AK57. Zseniális hely! Igazi lelkes klub nagyon alternatív, izmosan balos beütéssel. Elsőre, bevallom, eltűnődtem, le merjek-e menni... A falakon egymást érik-lepik a plakátok, graffitik, szórólapok, kultúrhírek, üzenőfachok... van teázó, és mindenütt "Mosogass el magad után, mert ez az egész a MIÉNK!" típusú üzeneteket hordozó feliratok.
Itt hallgattam bele egy utcaembere-megbeszélésbe, s az is pöpec volt. Nagyon más arcok, mint akikhez szokva vagyok — és így új nézőpontok. Kihívás volt beilleszkedni, és úgy fest, nem volt hiába a fáradság. Szeretem, mikor azzal szembesülök, hogy mások más alapokról is ugyanoda lyukadnak ki, ahová én a gyakran egyedül üdvözítőnek képzelt sémáimmal.
Amúgy meg a vége az lett, hogy valahogy mindenki ismerősnek tűnt valahonnan... ami a rokonszenv legjobb jele.
Vagy valami ilyesmi. :-) Nagyon nem vagyok koherens, aludni kéne, de nem lehet...
Itt hallgattam bele egy utcaembere-megbeszélésbe, s az is pöpec volt. Nagyon más arcok, mint akikhez szokva vagyok — és így új nézőpontok. Kihívás volt beilleszkedni, és úgy fest, nem volt hiába a fáradság. Szeretem, mikor azzal szembesülök, hogy mások más alapokról is ugyanoda lyukadnak ki, ahová én a gyakran egyedül üdvözítőnek képzelt sémáimmal.
Amúgy meg a vége az lett, hogy valahogy mindenki ismerősnek tűnt valahonnan... ami a rokonszenv legjobb jele.
Vagy valami ilyesmi. :-) Nagyon nem vagyok koherens, aludni kéne, de nem lehet...
2005. július 25.
Ezt olvasom
Zsoldos Péter: Távoli tűz. Nagyon profi, nem csak sci-fi-kedvelőknek! Nyári lazításképpen, vagy ilyesmi.
2. nekifutás
Szóval az evezés jó volt, az idő és a hangulat változó. Egyre kevesebb türelmem van bizonyos emberekhez... ez nehéz ügy, mert mi lesz velem 5-10-x év múlva? Meg hát ismerek néhány e tekintetben meglehetősen fenyegető példa-embert.
De szép volt a Tisza, pénteken még a pirkadatot is rajta néztük végig. Sok madár volt, egy őzet is láttunk, tavirózsát és tündérliliomot... A csongrádi kempingben vagy fél órát csodáltunk egy nagy keresztespókot Paffyval meg Zsófival. A hálóját szőtte, hihetetlen profizmussal. Úszkáltam egyszer-kétszer, nagyokat aludtam és ettem.
Aztán szombat reggel haza, majd szombat–vasárnap Újra itt van... címmel láthattuk egy hat éve érettségizett osztály lelkesebb részének hétvégi horányi láblógatását. Odafelé biciklivel; ott sok tökmaggal, beszélgetéssel-sztorizgatással-szalonnasütéssel. Volt pingpong és tollas is, sőt, szombat délelőtt egy működőképes hajót is vízre tettek az aktuális jelenlevők.
Aztán persze kiderült, hogy (kb.) hat összeszokott ember — furcsa volt, nem azok voltak kinn, akik gimiben a legbelső köreimbe tartoztak, és mégis mintha... — nem bír el négyet, akikhez csak néhányukat köti néhány szál... De ekkor elmentem aludni, és húztam a lóbőrt vasárnap 10-ig, aztán egy jó kis mise után Judit és Balázsa haza is hozott.
Ehhez szét kellett szedni a biciklit, úgyhogy azóta is darabokban hever a folyosón.
Eddig a mese, és az Első Munkanapomat bizony már nem tudom most leírni. Ahogy tegnap, most is édesapám túrt ki a gép elől, mert ugyan pillanatnyilag van itthon 3 (!!) laptopunk + a nagy gép, netezni és szkennelni is csak ezen lehet. Life's like that.
Megyek is Anti Francival csacsogni, illetve reménység szerint csak hallgatni. :-7
De szép volt a Tisza, pénteken még a pirkadatot is rajta néztük végig. Sok madár volt, egy őzet is láttunk, tavirózsát és tündérliliomot... A csongrádi kempingben vagy fél órát csodáltunk egy nagy keresztespókot Paffyval meg Zsófival. A hálóját szőtte, hihetetlen profizmussal. Úszkáltam egyszer-kétszer, nagyokat aludtam és ettem.
Aztán szombat reggel haza, majd szombat–vasárnap Újra itt van... címmel láthattuk egy hat éve érettségizett osztály lelkesebb részének hétvégi horányi láblógatását. Odafelé biciklivel; ott sok tökmaggal, beszélgetéssel-sztorizgatással-szalonnasütéssel. Volt pingpong és tollas is, sőt, szombat délelőtt egy működőképes hajót is vízre tettek az aktuális jelenlevők.
Aztán persze kiderült, hogy (kb.) hat összeszokott ember — furcsa volt, nem azok voltak kinn, akik gimiben a legbelső köreimbe tartoztak, és mégis mintha... — nem bír el négyet, akikhez csak néhányukat köti néhány szál... De ekkor elmentem aludni, és húztam a lóbőrt vasárnap 10-ig, aztán egy jó kis mise után Judit és Balázsa haza is hozott.
Ehhez szét kellett szedni a biciklit, úgyhogy azóta is darabokban hever a folyosón.
Eddig a mese, és az Első Munkanapomat bizony már nem tudom most leírni. Ahogy tegnap, most is édesapám túrt ki a gép elől, mert ugyan pillanatnyilag van itthon 3 (!!) laptopunk + a nagy gép, netezni és szkennelni is csak ezen lehet. Life's like that.
Megyek is Anti Francival csacsogni, illetve reménység szerint csak hallgatni. :-7
2005. július 24.
1. nekifutás
Arra gondoltam — persze lopott az ötlet —, hogy az elmúlt 3 hét eseményeit tévéműsor formájában fogom közreadni. Természetesen csak úgy átabotában...
Július 4. du.: A lúzerségem története (burleszk a CFR támogatásával)
A történet a kolozsvári gara máre cseferén játszódott, 15 percben. Megvettem a jegyem la Valea Draganului, majd a két megszerezhető magyar nyelvű napilappal kiültem a peronra.
És legközelebb arra eszméltem, hogy mellettem kigördül a csucsai személy...
(Végül stoppoltam, újabb ötvenezerért, a menetrendszerinti Karácsonykő–Várad busz vitt el. Jó háromnegyed órát sikerült lefaragnom a hátrányból — még mindig tíz perccel a többiek Várad felőli vonata előtt értem be.)
Július 4–12.: Románia hegyei 3. — Bihar: Vlegyásza és Pádis (természetfilm reality show- és katasztrófa-elemekkel)
Lelkes kirándulás kevés lelkesedéssel részemről. Nem tudom, mi volt a baj, de valahogy azt éreztem, hogy a befektetett energia nem térül meg szépségben-jóságban-élvezetben. Meg az örök észosztó-szerep, amit néha tényleg utálok... De különben sokat formált a bandán, talán rajtam is. S tényleg voltak szép helyek meg szép percek. Felemás, de összességében megérte.
Július 12–13.: Bihar–Nagyvárad–Bors–Tiszakécske–Szeged–Szarvas ámokfutás (road-movie nyelvleckékkel, rövid családi betéttel és mosógépreklámokkal megszakítva)
A hegyről le egy holland családdal (lakóautó), majd
Bogatelep–Belényes egy cápával (Dacia),
Belényes–Várad széle egy őrülttel, aki minden dombon előzött, és úgy százzal vágtatott ott, ahol egymást érik a falvak (maxitaxi),
Várad széle – vasútállomás taxival (a sofőr németül (!) beszélt),
vasútállomás–határ egy másikkal (15 perccel késtem le az utolsó magyarországi vonatot, s nem volt kedvem ezért 12 órát ülni ott).
A határon át gyalog (kétszer kiabáltak utánam), aztán
az innenső oldaltól a kécskei elágazásig egy kedves beszterce-naszódi fickóval (nagy autó, hátul is karfás ülések voltak :-)), aki nem volt valami beszédes, így se én nem tudtam, merre tart, se ő, hogy én. De adott egy üveg kólát, és mindig fölhangosította a Slágert, ha látta, hogy teteszik a zene. :-) Közben vadul wapoztam a menetrendeket, de végül arra jutottam (Timi zseniális ötlete alapján), hogy legjobb lesz, ha megalszom Kécskén.
Ehhez még egy teherautó kellett 30 km erejéig.
Másnap ötkor Tk.–Lakitelek–Kfegyháza átszállásokkal Szegedre, három adag mosás, egy begyúrt kenyér, ami már a hátizsákomban kelt meg, és irány Szarvas.
Július 12–17.: Szarvas 2005 – munkatábor majd családi pihi by Talentum Alapítvány (nonprofit-menedzsment önképzés életmódmagazin-betétekkel, kabaréjelenetekkel és gyermeknevelési tanácsadással megfűszerezve)
Úgy kezdődött, hogy átrágunk néhány stratégiai kérdést (úgy tizenöt-húszat...), aztán jön Pontyos Tamás civil-guru, és jól kiképez minket. Aztán szervezetfejlesztés lett belőle. Pontyos tényleg profi. Jó volt hallgatni, meg együtt gondolkodni vele. Előttem hatalmas perspektívákat nyitott meg, s valahogy az volt az érzésem, hogy nem csak a tapasztalat, hanem az intuíció is szól belőle.
A családi kétnap... jellegéből adódóan nem volt egyszerű nekem, de a kölkök aranyosak voltak. Meg jó volt látni Alízt, Verocskát, Zetort... Abban pedig, ahogyan Jusztinék terelgetik "az almot", ma is érzek valami példaértékűt.
Július 18–22.: SWAT: vízi lelkigyakorlat (sportközvetítés test és lélek edzéseiről az elemek ellenében)
Még elég friss az élmény, de — jó vót.
Folyt. köv.
Július 4. du.: A lúzerségem története (burleszk a CFR támogatásával)
A történet a kolozsvári gara máre cseferén játszódott, 15 percben. Megvettem a jegyem la Valea Draganului, majd a két megszerezhető magyar nyelvű napilappal kiültem a peronra.
És legközelebb arra eszméltem, hogy mellettem kigördül a csucsai személy...
(Végül stoppoltam, újabb ötvenezerért, a menetrendszerinti Karácsonykő–Várad busz vitt el. Jó háromnegyed órát sikerült lefaragnom a hátrányból — még mindig tíz perccel a többiek Várad felőli vonata előtt értem be.)
Július 4–12.: Románia hegyei 3. — Bihar: Vlegyásza és Pádis (természetfilm reality show- és katasztrófa-elemekkel)
Lelkes kirándulás kevés lelkesedéssel részemről. Nem tudom, mi volt a baj, de valahogy azt éreztem, hogy a befektetett energia nem térül meg szépségben-jóságban-élvezetben. Meg az örök észosztó-szerep, amit néha tényleg utálok... De különben sokat formált a bandán, talán rajtam is. S tényleg voltak szép helyek meg szép percek. Felemás, de összességében megérte.
Július 12–13.: Bihar–Nagyvárad–Bors–Tiszakécske–Szeged–Szarvas ámokfutás (road-movie nyelvleckékkel, rövid családi betéttel és mosógépreklámokkal megszakítva)
A hegyről le egy holland családdal (lakóautó), majd
Bogatelep–Belényes egy cápával (Dacia),
Belényes–Várad széle egy őrülttel, aki minden dombon előzött, és úgy százzal vágtatott ott, ahol egymást érik a falvak (maxitaxi),
Várad széle – vasútállomás taxival (a sofőr németül (!) beszélt),
vasútállomás–határ egy másikkal (15 perccel késtem le az utolsó magyarországi vonatot, s nem volt kedvem ezért 12 órát ülni ott).
A határon át gyalog (kétszer kiabáltak utánam), aztán
az innenső oldaltól a kécskei elágazásig egy kedves beszterce-naszódi fickóval (nagy autó, hátul is karfás ülések voltak :-)), aki nem volt valami beszédes, így se én nem tudtam, merre tart, se ő, hogy én. De adott egy üveg kólát, és mindig fölhangosította a Slágert, ha látta, hogy teteszik a zene. :-) Közben vadul wapoztam a menetrendeket, de végül arra jutottam (Timi zseniális ötlete alapján), hogy legjobb lesz, ha megalszom Kécskén.
Ehhez még egy teherautó kellett 30 km erejéig.
Másnap ötkor Tk.–Lakitelek–Kfegyháza átszállásokkal Szegedre, három adag mosás, egy begyúrt kenyér, ami már a hátizsákomban kelt meg, és irány Szarvas.
Július 12–17.: Szarvas 2005 – munkatábor majd családi pihi by Talentum Alapítvány (nonprofit-menedzsment önképzés életmódmagazin-betétekkel, kabaréjelenetekkel és gyermeknevelési tanácsadással megfűszerezve)
Úgy kezdődött, hogy átrágunk néhány stratégiai kérdést (úgy tizenöt-húszat...), aztán jön Pontyos Tamás civil-guru, és jól kiképez minket. Aztán szervezetfejlesztés lett belőle. Pontyos tényleg profi. Jó volt hallgatni, meg együtt gondolkodni vele. Előttem hatalmas perspektívákat nyitott meg, s valahogy az volt az érzésem, hogy nem csak a tapasztalat, hanem az intuíció is szól belőle.
A családi kétnap... jellegéből adódóan nem volt egyszerű nekem, de a kölkök aranyosak voltak. Meg jó volt látni Alízt, Verocskát, Zetort... Abban pedig, ahogyan Jusztinék terelgetik "az almot", ma is érzek valami példaértékűt.
Július 18–22.: SWAT: vízi lelkigyakorlat (sportközvetítés test és lélek edzéseiről az elemek ellenében)
Még elég friss az élmény, de — jó vót.
Folyt. köv.
2005. július 23.
Csak bejelentkezés
Megjöttem. Pomázra. Itt van Gábor, Timi és persze Luca is. Úgy negyed órával utánam megjelent Kati keresztanyám, Kocka unokatesóm, valamint felesége, Réka, és fiuk, Kolos is. Zajlik az élet.
A ház alakul, van új könyvespolcom, csak ne valami rémes sárgásbarna színe lenne, mikor minden egyéb sötétbarna körülötte (ablak- és ajtókeretek). Ugyanez áll a középső szoba ajtajára is (az is világosbarna lett a sötét keretében).
Holnap jön Anti Franci, a mamám angol barátnője. Ő fog a szüleim helyén aludni, ők a régi szobájukban, én pedig — nem, nem a sajátomban, ott Luca. Én megyek a nagyszobába. Éljen-éljen.
Kitisztult az idő, rövidesen eltekerek Horányba osztálytalálkozni egyet. Végigfutottam a leveleimen, és most határozottan gépcsömöröm van.
A ház alakul, van új könyvespolcom, csak ne valami rémes sárgásbarna színe lenne, mikor minden egyéb sötétbarna körülötte (ablak- és ajtókeretek). Ugyanez áll a középső szoba ajtajára is (az is világosbarna lett a sötét keretében).
Holnap jön Anti Franci, a mamám angol barátnője. Ő fog a szüleim helyén aludni, ők a régi szobájukban, én pedig — nem, nem a sajátomban, ott Luca. Én megyek a nagyszobába. Éljen-éljen.
Kitisztult az idő, rövidesen eltekerek Horányba osztálytalálkozni egyet. Végigfutottam a leveleimen, és most határozottan gépcsömöröm van.
2005. július 4.
Hirek
Kozben irt Gabssy, hogy 1 ora alatt egyetlen parost sem vettek fol a hatarnal, szoval izgalmasnak igerkezik az ut...
Azert en megyek a fel otossel, ugyhogy az esetleges Olvasotol elkoszonok ugy harom hetre kb. Ha teheti, addig is kapcsolja ki a gepet, es menjen ki a szabadba...
Azert en megyek a fel otossel, ugyhogy az esetleges Olvasotol elkoszonok ugy harom hetre kb. Ha teheti, addig is kapcsolja ki a gepet, es menjen ki a szabadba...
Maszkalos-penzes hetfo
Kuzdelmes nap ez, reggel a folkeles, aztan a bankautomata. 400 uj lej volt a legnagyobb kerheto, illetve a "mas osszeg" alatt vmi olyan menusor kovetkezett, amelybe nem tudtam szamot potyogni. Pedig angolul is probalkoztam. Igy hat 4 milliot vettem fol, azzal, hogy majd elverek meg egy adagot a Megaban. Vettem is a letezo valamennyi Poianabol meg Primolabol egyet-egyet, hadd oruljon a banda — majd ezek utan nem ette meg a kartyamat a POS-terminal. Eljen-eljen. Most aztan fo a fejem, mert mar nagyon nem tudom, mibol mennyit koltottem, bar a netes bankolas sokat lenditett a dolgon. Lehet, hogy csak-csak meg kene rendelnem az ertesito SMS-t es? Az a baj, hogy az egyenleget csak felarert kozli.
Radasul itt ez a kavaras az uj/eros/nehez(!) lejjel, amit ugy allitanak elo, hogy 4 (!) 0-t vagnak le a regibol, nem harmat, veletlenul sem, azzal meg esetleg lehetne szamolni, elvegre az ember kognitiv strukturai nagyjabol a harom-heliertekre vannak beallva. Igy azonban vissza lehet(ett) allitani a bani-t is (ez is idiotasag, "penz"-nek nevezni a valtopenzt), es ez nyilvan JO, kulonben miert tettek volna.
Kozben fel-fel kezzel Sch. Danival es Timikevel csetelek, s ez nem javit az irasi hatekonysagomon. :-)
Radasul itt ez a kavaras az uj/eros/nehez(!) lejjel, amit ugy allitanak elo, hogy 4 (!) 0-t vagnak le a regibol, nem harmat, veletlenul sem, azzal meg esetleg lehetne szamolni, elvegre az ember kognitiv strukturai nagyjabol a harom-heliertekre vannak beallva. Igy azonban vissza lehet(ett) allitani a bani-t is (ez is idiotasag, "penz"-nek nevezni a valtopenzt), es ez nyilvan JO, kulonben miert tettek volna.
Kozben fel-fel kezzel Sch. Danival es Timikevel csetelek, s ez nem javit az irasi hatekonysagomon. :-)
Uhh
Te jo eg, ha itt negyed 3 (kairoi ido szerint, ahogy a V. Sz. mondta volt oly soxor — je', most jut csak eszembe: azt hiszem, o volt az egyetlen olyan a praxisomban, akit kihoztam ide, es semmit sem sikerult megereztetnem vele abbol, ami Kolozsvar nekem — s semmi ketsegem, hogy ez nagyobb reszben mulott rajta, mint rajtam), szoval a 2.15 a.m. EET ugyebar otthon 1.15 CET, vagyis a biharbanda korabban indulo fele mintegy 4 es fel ora mulva folkaszalodik a berettyoujfalusi buszra...
...en pedig bekeben szunditok Peter agyaban (termeszetesen egyedul :-)), aztan holnap folveszem a turara szant mintegy 7 millio lejt (kis szerencsevel immar 700 formajaban :-)), veszek gesztenyekremet, meglatogatom Ro:sert, osszepakolok immar olyan turasra, talan kinezek Szepekhez... Es fel 5-kor indulok, delutan.
Ja, a szemuvegemet meg du. megtalalta Anna az egyik szek alatt. Epp csak elkezdtuk a rendrakast. :-)
...en pedig bekeben szunditok Peter agyaban (termeszetesen egyedul :-)), aztan holnap folveszem a turara szant mintegy 7 millio lejt (kis szerencsevel immar 700 formajaban :-)), veszek gesztenyekremet, meglatogatom Ro:sert, osszepakolok immar olyan turasra, talan kinezek Szepekhez... Es fel 5-kor indulok, delutan.
Ja, a szemuvegemet meg du. megtalalta Anna az egyik szek alatt. Epp csak elkezdtuk a rendrakast. :-)
Viragos a kedvem (meg a ter is, ugyebar)
Jo vot! :-) Blogos oldalrol Reku, a Hamlet gazdaja, es Nandika — a legenda maga, akivel, mikor bekerult a Filmtetthez a telen, mar masodszor talaltam szembe magam a virtualis terben. (Sajna nem tudtunk visszaemlekezni, mi volt az elso alkalom, valami disputas dolognak kellett lennie, talan nala megvan a mail-archivumban. Ugy remlik, annak mar vagy harom eve is...) Befutott meg Tucsok, aki Ibolyanak volt evfolyamtarsa annak idejen a filozofian (folismertem, bar elososorban nevrol), s vele Mocsok, Papsi kutyaja.
[Adasunkat megszakitva: az Egyszeru dal megy a netezoben! De ezelott is akartam mar irni rola: nagyon jok a gepek, eleg halk a zene, es itt hatul, ahova mindig ultetnek, a boltivesre festett falu szoba kozepen all egy kivilagitott akvarium. Nagyon vidam hely, csak ajanlani tudom. Az Apaczaival szemben, a Kiraly utcan, par hazra a Filmtett-tol.]
A Bulgakovbol kesobb atballagtunk a Krajczarba, ahol volt szerencsem megismerkedhetni az erdelyi magyar profi radiozas szine-viragaval. :-) Megtanultam toluk pl. a tequila autentikus fogyasztasi modszeret.
Szignifikansan tobbet iszom Kolozsvart, mint barhol es barmikor mashol. :-) Ma mondjuk alcoholic-bol osszesen egy gin-tonicot meg a tequilat, es pillanatig sem szallt a fejembe.
Az este merlege igen jo, koszonhetoen elsosorban Nandikanak, akivel a legtobbet beszeltem, s akirol a honlapja es a mitologia alapjan (vo. pl. humorfeszt, hmm — a sajto tukreben l. az eloado blogjan: 1. es 2. resz) talan mas kepet alkottam, de a valosag szerencses elterest mutat. S mindig jo hecc olyan tagas tema-horizontu beszelgeteseket folytatni, amelyekben szo kerul a palinkafozestol az egyetemen es holmi sanyaru sorsu felmenokon keresztul a blogok gprs-elerhetosegeig mindenfelerol.
It really seemed to be the beginning of a beautiful friendship. :-)
[Adasunkat megszakitva: az Egyszeru dal megy a netezoben! De ezelott is akartam mar irni rola: nagyon jok a gepek, eleg halk a zene, es itt hatul, ahova mindig ultetnek, a boltivesre festett falu szoba kozepen all egy kivilagitott akvarium. Nagyon vidam hely, csak ajanlani tudom. Az Apaczaival szemben, a Kiraly utcan, par hazra a Filmtett-tol.]
A Bulgakovbol kesobb atballagtunk a Krajczarba, ahol volt szerencsem megismerkedhetni az erdelyi magyar profi radiozas szine-viragaval. :-) Megtanultam toluk pl. a tequila autentikus fogyasztasi modszeret.
Szignifikansan tobbet iszom Kolozsvart, mint barhol es barmikor mashol. :-) Ma mondjuk alcoholic-bol osszesen egy gin-tonicot meg a tequilat, es pillanatig sem szallt a fejembe.
Az este merlege igen jo, koszonhetoen elsosorban Nandikanak, akivel a legtobbet beszeltem, s akirol a honlapja es a mitologia alapjan (vo. pl. humorfeszt, hmm — a sajto tukreben l. az eloado blogjan: 1. es 2. resz) talan mas kepet alkottam, de a valosag szerencses elterest mutat. S mindig jo hecc olyan tagas tema-horizontu beszelgeteseket folytatni, amelyekben szo kerul a palinkafozestol az egyetemen es holmi sanyaru sorsu felmenokon keresztul a blogok gprs-elerhetosegeig mindenfelerol.
It really seemed to be the beginning of a beautiful friendship. :-)
2005. július 3.
Nagybetus
Teljesen abszurd helyzet: reggel nem talaltam meg a szemuvegem. OK, hogy Peter szobaja olyan allapotban van, amilyenben, meg az is, hogy meg soha nem voltam kepes valami rendszert vinni abba, hogy hol teszem le este (vagy nem este) — de ez azert tulzas.
Anna persze mar elment terepmunkara, mire osszeszedtem magam 9-kor.
Kontaktlencset persze nem hoztam magammal.
Magdaval kulonben jot cukraszdaztunk-maszkaltunk-beszelgettunk, kozben ujabb es ujabb csodakra lettem figyelmes: nem eleg, hogy eltunt az egyik godor, es viragos a helye, sot, meg a szobor talapzata is; meg a padok is egyszinu pirosak! (Magda meselte a Setateren, hogy vmi ceg a polmeshivatalra hagyomanyozott egy jo adag eladhatatlan piros festeket...) Tettunk egy kiserletet a bankomatnal is, de regi lejt adott. :-(
Misere vegul a delire mentem, Leo mondta. Mindig eltunodom, megismer-e vajon... Vegulis egyszer reggeliztem volt a tarsasagaban. De annak mar vagy harom eve... sic transit gloria mundi (soohaj).
Anna persze mar elment terepmunkara, mire osszeszedtem magam 9-kor.
Kontaktlencset persze nem hoztam magammal.
Magdaval kulonben jot cukraszdaztunk-maszkaltunk-beszelgettunk, kozben ujabb es ujabb csodakra lettem figyelmes: nem eleg, hogy eltunt az egyik godor, es viragos a helye, sot, meg a szobor talapzata is; meg a padok is egyszinu pirosak! (Magda meselte a Setateren, hogy vmi ceg a polmeshivatalra hagyomanyozott egy jo adag eladhatatlan piros festeket...) Tettunk egy kiserletet a bankomatnal is, de regi lejt adott. :-(
Misere vegul a delire mentem, Leo mondta. Mindig eltunodom, megismer-e vajon... Vegulis egyszer reggeliztem volt a tarsasagaban. De annak mar vagy harom eve... sic transit gloria mundi (soohaj).
2005. július 2.
Szep kincses Kolozsvar, Matyas buszkesege
Hat kiertem.
Ha legalabb sejtenem, hol hagytam abba a meset a bulirol... A lenyeg, hogy jo volt nagyon, kellett ez a "tombi". S hogy egyetlen felelmem sem igazolodott be, ellenben fenyesen az ismert tezis, l. fent. Lent.
Jaj, es ejfelkor volt tuzijatek! :-) Meg kepes lettem volna megfeledkezni rola. (Kozben azon gondolkoztam, mi lett volna belole komolyabb esoben.)
Utana annal keservesebb volt az a harom ora a Nyugati korul, leginkabb az elozo bejegyzes cimeben emlitett problema miatt.
Kozben azert kicsit megint visszanyertem az emberisegbe vetett bizodalmam: jo negyedorara sikerult magara hagynom a sarga dzsekim (a szines, szelesvasznu alomkabatot :-)) a Westendben, es utana ott talaltam meg, ahol felejtettem.
A vonaton aludtam Pladanyig, aytan az innenso oldalon egy sort megint. Volt egy idiota no a fulkeben, de most mar megbekeltem, nem hirdetek dzsihadot. Szembe velem pedig egy oreg mvhelyi irodalmar ult, s alighanem valami konyvtari katalogust korrekturazott rendithetetlen elszantsaggal. Kivancsi lennek, ki lehet, szoljon, aki folismeri: osz, kicsit borzas haj es bajusz, szemuveg... o:o:o:, vagy ez meg nem lenne eleg az egyertelmu azonositasra...? (Apropo, BIJ-jel volna meg jo talalkozni.)
Peter Annaval es egy nagy Forddal jott ki elem az allomasra, meg osszeszedtunk meg egy parost (V. Andrea nevet a Filmtettbol ismertem :-)). A Tordai uton aztan megittunk egy kavet es sok bodzaszoropt (megtanultam, hogyan lehet ihatova varazsolni a megerjedtet is), s meg hazicsokit is kaptam. Peter kozben lazasan csomagolt, orakon belul indul a Szekelyfoldre moygasserulteket taboroztatni a Maltaval. (Ahol tegnap volt az elso munkanapja. Ki is vette szabadnapnak a tizeves erettsegi talalkozojukra valo tekintettel...)
Mar csak az hianyzik, hogy egy/ket napilappal beuljek a Bulgakovba, ez szokott lenni a reszocializalodas elso lepese. De mara mar keso...
Holnap Magdaek a ferenceseknel, este pedig blogos buli a cohorsos csapattal. Kivancsi vagzok, mi tagadas, hogy mit fogunk tudni kezdeni egymassal... De jok szoktak ezek lenni, meglassuk-meglassuk.
Ha legalabb sejtenem, hol hagytam abba a meset a bulirol... A lenyeg, hogy jo volt nagyon, kellett ez a "tombi". S hogy egyetlen felelmem sem igazolodott be, ellenben fenyesen az ismert tezis, l. fent. Lent.
Jaj, es ejfelkor volt tuzijatek! :-) Meg kepes lettem volna megfeledkezni rola. (Kozben azon gondolkoztam, mi lett volna belole komolyabb esoben.)
Utana annal keservesebb volt az a harom ora a Nyugati korul, leginkabb az elozo bejegyzes cimeben emlitett problema miatt.
Kozben azert kicsit megint visszanyertem az emberisegbe vetett bizodalmam: jo negyedorara sikerult magara hagynom a sarga dzsekim (a szines, szelesvasznu alomkabatot :-)) a Westendben, es utana ott talaltam meg, ahol felejtettem.
A vonaton aludtam Pladanyig, aytan az innenso oldalon egy sort megint. Volt egy idiota no a fulkeben, de most mar megbekeltem, nem hirdetek dzsihadot. Szembe velem pedig egy oreg mvhelyi irodalmar ult, s alighanem valami konyvtari katalogust korrekturazott rendithetetlen elszantsaggal. Kivancsi lennek, ki lehet, szoljon, aki folismeri: osz, kicsit borzas haj es bajusz, szemuveg... o:o:o:, vagy ez meg nem lenne eleg az egyertelmu azonositasra...? (Apropo, BIJ-jel volna meg jo talalkozni.)
Peter Annaval es egy nagy Forddal jott ki elem az allomasra, meg osszeszedtunk meg egy parost (V. Andrea nevet a Filmtettbol ismertem :-)). A Tordai uton aztan megittunk egy kavet es sok bodzaszoropt (megtanultam, hogyan lehet ihatova varazsolni a megerjedtet is), s meg hazicsokit is kaptam. Peter kozben lazasan csomagolt, orakon belul indul a Szekelyfoldre moygasserulteket taboroztatni a Maltaval. (Ahol tegnap volt az elso munkanapja. Ki is vette szabadnapnak a tizeves erettsegi talalkozojukra valo tekintettel...)
Mar csak az hianyzik, hogy egy/ket napilappal beuljek a Bulgakovba, ez szokott lenni a reszocializalodas elso lepese. De mara mar keso...
Holnap Magdaek a ferenceseknel, este pedig blogos buli a cohorsos csapattal. Kivancsi vagzok, mi tagadas, hogy mit fogunk tudni kezdeni egymassal... De jok szoktak ezek lenni, meglassuk-meglassuk.
Okozhat-e zalkohol hasmenst?
Általában javítom, mit elírok, de ez most marad így, mert annyira szép. :-) MegmertMcDonald1s (Nyugati - ténleg nagyn szép a belső tér, eztmindig mg kell állapítanom), tehát fizetős.
Szóval a buli. Este jó késő értem ki, hogy mi minden hibát halmoztam egymásra ddig, azt mot nem részletezem. Aztán a vonaton összetalálkoztam Gyurival meg Danival, s az előbi oyan őszintén és spontánmosolgot rám, hogy úgy voltam vele, nag baj már nem lesz.
S nem is lett.
Elsőkörben Véssel találkoztam ösze, így köszöntött:
-- De jó, te itt? Fölhívott a Gabssy, hgy nem jönnek, gondoltam, te vagy a másik.
Még midig ugyanott tart, ahol két éve. Elképesztő.
Aztán leültem GyePeti és Orsi mellé, Peti ozott nekm enni (sült hús + salát), közben az arnyő alá befolyt a víz, úghog a kvetkező órákat combig vizesen t9öltötem, derekmon Timi pulóverével.
Közben nagon nem tudtam, mit keresk itt, (ha backspcet ütök, két btűt töröl, ki érti ezt?), de tudtam, hogy ha elfogy a sztén Gyp által kitöltött három deci borom, másképp fgom látni ezt is...
Még mielőtt elfoghatott volna, megknát pálinkávl is egywhiskeysüvegből.
Közben kb. kilakult, h az általam ismert kör beülta zobába, lett muzsi is, idővel még táncoltam is. Az egészben GyePetinek volt nagy érdeme, ismét, olyan jót birkóztunk az ebédlőben, hogy teljesen feloldott. (Meg is kaptuk Vésstől, hogy menjünk inkább a szobába, ne ott erőszakoljon meg.)
Solymival is jó volt táncolni, meg körben is.
Folyt köv 1x majd, lejár az időm
Szóval a buli. Este jó késő értem ki, hogy mi minden hibát halmoztam egymásra ddig, azt mot nem részletezem. Aztán a vonaton összetalálkoztam Gyurival meg Danival, s az előbi oyan őszintén és spontánmosolgot rám, hogy úgy voltam vele, nag baj már nem lesz.
S nem is lett.
Elsőkörben Véssel találkoztam ösze, így köszöntött:
-- De jó, te itt? Fölhívott a Gabssy, hgy nem jönnek, gondoltam, te vagy a másik.
Még midig ugyanott tart, ahol két éve. Elképesztő.
Aztán leültem GyePeti és Orsi mellé, Peti ozott nekm enni (sült hús + salát), közben az arnyő alá befolyt a víz, úghog a kvetkező órákat combig vizesen t9öltötem, derekmon Timi pulóverével.
Közben nagon nem tudtam, mit keresk itt, (ha backspcet ütök, két btűt töröl, ki érti ezt?), de tudtam, hogy ha elfogy a sztén Gyp által kitöltött három deci borom, másképp fgom látni ezt is...
Még mielőtt elfoghatott volna, megknát pálinkávl is egywhiskeysüvegből.
Közben kb. kilakult, h az általam ismert kör beülta zobába, lett muzsi is, idővel még táncoltam is. Az egészben GyePetinek volt nagy érdeme, ismét, olyan jót birkóztunk az ebédlőben, hogy teljesen feloldott. (Meg is kaptuk Vésstől, hogy menjünk inkább a szobába, ne ott erőszakoljon meg.)
Solymival is jó volt táncolni, meg körben is.
Folyt köv 1x majd, lejár az időm
2005. július 1.
Most még levertebb vagyok
Fke fárasztott egy sort egy idióta indexes cikkel. (Bár azt hiszem, a recontra elég jól sikerült: OJD Aligkrapekje az IV-ben.)
Közben a nagy netezés-pedikűr közepett nem ér(t)em el a 19.50-est, ami azt jelenti, hogy valami negyed 11-re fogok kiérni Bicskére. :-(
Valószínűleg arról van szó, hogy tudat alatt a találkozást halasztom... :-7
Közben a nagy netezés-pedikűr közepett nem ér(t)em el a 19.50-est, ami azt jelenti, hogy valami negyed 11-re fogok kiérni Bicskére. :-(
Valószínűleg arról van szó, hogy tudat alatt a találkozást halasztom... :-7
Most egy picit csalódott vagyok
Az előbb beszéltem Gabssyval, ők akkor most mégsem. Nem mintha bármi kétségem lenne afelől, hogy pszichés a nyavalyája, szerintem neki sincs, de... Andi tegnap este határozottan lelkesnek tűnt, de... Az egyetlen esetleg elfogadható érv az, hogy nem akar méginkább belemerülni a Bihar előtt, de... Azért ez gáz, hogy örökké beteg.
Én meg kis szerencsével Fkével kettecskén vagy Fkével és Orsival hármacskán mehetek (melyik is lenne neccesebb?), és hogy ott mit csinálok magam, az legalábbis kétséges.
Mégis: bízzunk az alapelvben, amely szerint minél kevesebb kedvem van hozzá, annál jobb lesz. Bár itt most a kevés kedv alapvetően nem is igaz, inkább valami szorongás-féle.
Én meg kis szerencsével Fkével kettecskén vagy Fkével és Orsival hármacskán mehetek (melyik is lenne neccesebb?), és hogy ott mit csinálok magam, az legalábbis kétséges.
Mégis: bízzunk az alapelvben, amely szerint minél kevesebb kedvem van hozzá, annál jobb lesz. Bár itt most a kevés kedv alapvetően nem is igaz, inkább valami szorongás-féle.
Találkozás a virtuális térben
Messenger-végre kaptam Schmidt Danit az imént, s tök jót csacsogtunk. A Szatmári Róm. Kat. Püspökség könyvtárát/rait vezeti/építi. Vidám, nem láttam vagy két éve, s három is eltelt, mióta utoljára együtt kocsmáztunk valahol Kolozsváron (Queen's volt vagy Pub). :-)
Közben kinyomtam a Teljes és kipróbált cucclistát is, egy újabb teregetést követően immár tényleg nekiállok pakolni.
Közben kinyomtam a Teljes és kipróbált cucclistát is, egy újabb teregetést követően immár tényleg nekiállok pakolni.
Házibuli, avagy bejegyzés két teregetés közt
Tkp. különös, hogy a házibuli mint jelenség az én életemből egy az egyben kimaradt. Éjszakákat beszélgettünk-játszottunk- ökörködtünk végig kisebb-nagyobb körökkel gimiben és azóta is, de a zenés-táncos változat valahogy nem.
Kerti parti műfajban egy emlékem van, a két évvel ezelőtti mártélyi vizsgaidőszak-zárás. Nem is lett volna rossz talán, ha a másnapi események nem írják fölül utólag.
Aztán persze maga a tánc is érdekes kérdés... Néha eltűnődöm, vajon a nemtudás vagy a nemszeretés volt-e előbb. Miközben hiszem és vallom, hogy sokat veszítek ezzel, látva pl. Tivadar barát- és fogadott sógornémat, aki jelentős részben a tánc által lett az, aki; vagy akár annak a néhány esetnek a tükrében, amikor sikerült igazán elengednem magam.
És mindezekhez ma este még hozzájön a társaság, Mókusőrs, algernonok, Véss rokonai, barátai és üzletfelei... Orsi, Fke, Gabssy, Andi, Gyuri, FunnyDanny, Vera, Elemér... Félig vagy annyira sem ismert emberek sora.
Megyek könyveket pakolni. A kéménnyel párhuzamosan egy fűtőtest-projekt is fut az öregházban.
Kerti parti műfajban egy emlékem van, a két évvel ezelőtti mártélyi vizsgaidőszak-zárás. Nem is lett volna rossz talán, ha a másnapi események nem írják fölül utólag.
Aztán persze maga a tánc is érdekes kérdés... Néha eltűnődöm, vajon a nemtudás vagy a nemszeretés volt-e előbb. Miközben hiszem és vallom, hogy sokat veszítek ezzel, látva pl. Tivadar barát- és fogadott sógornémat, aki jelentős részben a tánc által lett az, aki; vagy akár annak a néhány esetnek a tükrében, amikor sikerült igazán elengednem magam.
És mindezekhez ma este még hozzájön a társaság, Mókusőrs, algernonok, Véss rokonai, barátai és üzletfelei... Orsi, Fke, Gabssy, Andi, Gyuri, FunnyDanny, Vera, Elemér... Félig vagy annyira sem ismert emberek sora.
Megyek könyveket pakolni. A kéménnyel párhuzamosan egy fűtőtest-projekt is fut az öregházban.
Munkára fel
Nehéz elképzelni, de nagyon úgy tűnik, hogy tisztességgel kialhattam magam Szalafőn, mert a tegnapi éjféli fekvés dacára ma hétkor teljesen kipihenten ébredtem föl. Viszont a mai napra úgy háromszor annyi mindent tervezek, mint amennyi beleférhet — végtére ma este Bicske, de holnap már Kolozsvár, hétfőn Valea Draganului és Bihar, majd Szeged, Szarvas, Szeged, Tiszaug és Szeged —, így hát éppen ideje lenne hozzáfognom.
Isten éltesse a bátyámat 27. születésnapján! :-)
Isten éltesse a bátyámat 27. születésnapján! :-)
2005. június 30.
Idézet, link
Bár a levél, mint megtanultam, a szerző és a címzett közös tulajdona, muszáj vagyok :-) idevágni az író tudta és beleegyezése nélkül egy mail-részletet Papp p-től:
"Ha még lennének magánéleti hiányosságaid, az egyik antikváriumban 1 euróért találtam egy Beck-házaspár írta kötette. A szerelem mindenpi káoszának rendje. A Beckéket mi a Péter barátommal csak Bulvárbeccke-ként szoktuk emlegetni, mivel a teljesítményükhöz képest, túl népszerüek Németországban, de föleg Angliában, ahol a Giddensszel nyomulnak. Várhatóan nem egy Luhmann: Szerelem - szenvedély tipusú könyv lesz.
Az elméleti felkészültség pedig segít megoldani, vagy meghaladni a gyakorlat problémáit.
Bár ez is csak egy elméleti maxima."
És még két link, a napokban hívták föl rájuk a figyelmem: egy új (és talán kicsit újhullámos) moziportál (főleg fórum); valamint nagyon más műfajban: Az Utca Embere tiltakozó megmozdulása a koldustörvények ellen.
"Ha még lennének magánéleti hiányosságaid, az egyik antikváriumban 1 euróért találtam egy Beck-házaspár írta kötette. A szerelem mindenpi káoszának rendje. A Beckéket mi a Péter barátommal csak Bulvárbeccke-ként szoktuk emlegetni, mivel a teljesítményükhöz képest, túl népszerüek Németországban, de föleg Angliában, ahol a Giddensszel nyomulnak. Várhatóan nem egy Luhmann: Szerelem - szenvedély tipusú könyv lesz.
Az elméleti felkészültség pedig segít megoldani, vagy meghaladni a gyakorlat problémáit.
Bár ez is csak egy elméleti maxima."
És még két link, a napokban hívták föl rájuk a figyelmem: egy új (és talán kicsit újhullámos) moziportál (főleg fórum); valamint nagyon más műfajban: Az Utca Embere tiltakozó megmozdulása a koldustörvények ellen.
Őrség-mérleg
Program-szinten: percek alatt ráérős "őrségi" üzemmódra váltottunk, ti. amit ma megtehetsz, azt megteheted holnap is; és ez jó volt. Nagyokat aludtunk, ettünk mindenféle jókat (kecskesajtokat pl.), úszkáltunk Máriaújfalun, sétálgattunk a szerek között, napjában legalább egyszer megáztunk... Borozgattunk is, meg sütögettünk kolbászt-szalonnát.
Személyi fronton valamivel bonyolultabb az ügy.
Reni meglehetősen jól viselte, hogy egy teljesen új nyelvjáték-közösségbe csöppent, és ha viszonylag lassan oldódott is föl igazán, láthatólag jól érezte magát.
Fke ebben a tekintetben Péterre hasonlít, ő mondta tavaly tavasszal, mikor megemlítettük, mennyire jól beilleszkedett Szegeden a köreinkbe, hogy ugyan, elég keresztény társaságban megfordult ő már. Fke hasonlóképp, anélkül, hogy bármiben is változott volna, ügyesen alkalmazkodott.
Aztán tegnap vacsoránál valahogy olyan nagyon beszólogatósra vettük a figurát (mentségünkre: keresztbe-hosszába). Valójában csak két ponton éreztem úgy, hogy sok, de... így sem vált feltétlenül előnyére az estémnek.
Ma meg hazafelé... Egy bő ötvenest utaztunk pluszban, miután Fke ráébredt, hogy az oldaltáskáját Ruperttel (ő a palmtop), valamint a telefonjával és egyéb tartozékokkal a szombathelyi (nagyon jó!) étteremben felejtette. És ez valahogy bután jött ki — egyetlen okból: hogy sem egy sorry, sem egy thanx nem hagyta el a száját egész idő alatt. Igaz, persze, hogy teljesen szükségszerűen mentünk vissza, nemigen tehettünk volna egyebet; és az is igaz, hogy ha tehetünk mást, akkor is természetes, hogy visszamegyünk. De valahogy mégis...
A dolog paradoxona az, hogy miközben rendre (nem először, s nem is utoljára) egészen ellenszenves vonásokat fedezek föl benne — egyre jobban vonz.
Még jó, hogy holnap este Bicskén sokkal nagyobb kör lesz, utána pedig nem jövök sokáig.
Személyi fronton valamivel bonyolultabb az ügy.
Reni meglehetősen jól viselte, hogy egy teljesen új nyelvjáték-közösségbe csöppent, és ha viszonylag lassan oldódott is föl igazán, láthatólag jól érezte magát.
Fke ebben a tekintetben Péterre hasonlít, ő mondta tavaly tavasszal, mikor megemlítettük, mennyire jól beilleszkedett Szegeden a köreinkbe, hogy ugyan, elég keresztény társaságban megfordult ő már. Fke hasonlóképp, anélkül, hogy bármiben is változott volna, ügyesen alkalmazkodott.
Aztán tegnap vacsoránál valahogy olyan nagyon beszólogatósra vettük a figurát (mentségünkre: keresztbe-hosszába). Valójában csak két ponton éreztem úgy, hogy sok, de... így sem vált feltétlenül előnyére az estémnek.
Ma meg hazafelé... Egy bő ötvenest utaztunk pluszban, miután Fke ráébredt, hogy az oldaltáskáját Ruperttel (ő a palmtop), valamint a telefonjával és egyéb tartozékokkal a szombathelyi (nagyon jó!) étteremben felejtette. És ez valahogy bután jött ki — egyetlen okból: hogy sem egy sorry, sem egy thanx nem hagyta el a száját egész idő alatt. Igaz, persze, hogy teljesen szükségszerűen mentünk vissza, nemigen tehettünk volna egyebet; és az is igaz, hogy ha tehetünk mást, akkor is természetes, hogy visszamegyünk. De valahogy mégis...
A dolog paradoxona az, hogy miközben rendre (nem először, s nem is utoljára) egészen ellenszenves vonásokat fedezek föl benne — egyre jobban vonz.
Még jó, hogy holnap este Bicskén sokkal nagyobb kör lesz, utána pedig nem jövök sokáig.
2005. június 27.
Tűnődés a romokon
Az előbb papával kiszabadítottuk a szekrényem arra az időre, míg kiráncigáltam belőle néhány szükséges ruhadarabot, de közben rá kellett jönnöm, hogy se egy olyan szoknyám, amellyel egy temetést megkockáztatnék (úgy, hogy 3 órát vonatozom előtte), se egy pulóverem itthon. Hogy miért kell a hazaköltözéssel valamit minden évben elszámítanom?
Megyek, le fogom késni a buszt.
Megyek, le fogom késni a buszt.
2005. június 26.
Ez a tróger Demszky
12 éve nem csinál semmi( jó)t, de most, a választás előtt, egyszerre áll neki kipofozni 80 km budapesti utat. Amitől ugye beáll a káosz, mert a forgalom nem csökken, sőt, a BKV is nagy lendülettel dolgozik a HÉV és a metró fölújításán. A Szentendrei út 1-1 sávja le van zárva, a maradék kettőből 1 a HÉV-pótló buszoké — lenne, de ez a nép nem arról híres, hogy ezt a reggeli csúcsban majd olyan marhára tiszteletben fogja tartani. Ráadásul a Bécsi út is csökkentett módban van, vagyis a csobánkai etc. júzerek is a Szentendrein fognak próbálkozni...
Az az egy reménységem, hogy Funar az útépítési lázzal együtt is elbukott végre tavaly... hátha.
Meg itt van még egy bloglink ehhez lazításnak, a gombot ajánlom, Budapest-szimuláció egy átlagos nyári napon...
Az az egy reménységem, hogy Funar az útépítési lázzal együtt is elbukott végre tavaly... hátha.
Meg itt van még egy bloglink ehhez lazításnak, a gombot ajánlom, Budapest-szimuláció egy átlagos nyári napon...
1xűbb +oldás
Emlékszem, egyszer a harmadikos tanítónénim megjegyezte: olyan fajta vagyok, aki a bal fülét is a jobb kezével akarja megvakarni. Hát igen. Fölfedeztem egy "Add Image" feliratú gombot a szerkesztőablakban... Picasa ezzel remélhetőleg mindörökre elfelejtve.
Home sweet home
Itthon, Pomázon (l. még "Induljunk tehát: otthonról haza"). Tényleg benézne a nap az arcomba, ha onnan sütne, meg ha nem lenne már elhúzva az ágy: ki van bontva a tetőablak a szobámban. Viszont ezzel megkezdem a szüleim volt szobájának az annektálását, annak pl. csak két ajtaja van (a lépcső és a fürdő felé. Az enyémben ezekhez jött még az is, amelyiken a bátyámhoz lehetett átjárni). Most ők le a földszintre, minthogy az öreg ház (= az első három szoba, ahol hajdanán a nagymamám és a testvére élt) lassan elkészül (= lélegző padló, normális fűtés, meszelés, ilyesmi).
Amúgy meg Őrség-szervezkedés, Nóri helyett Reni jön, de még így is van egy hely az autóban. Pedig kéne még valaki, annál is inkább, mivel fogalmam sincs, Fke és Reni hogyan fog kijönni. Azaz hát baj nem lesz belőle, de alapvetően eléggé más stílus, azt hiszem.
Meg ami még fontos: jó hosszú idő után tegnap-ma végre találkoztam a nagybátyámmal, a feleségével meg az unokaöcsémmel, jöttek Pécsről Szegedre nyaralni. Marci egész elképesztően túl van féltve (különösen Zsuzsa által — gondolom, ez olyan anyás dolog is a "kis kései"-effektus mellett), de továbbra is nagyon jópofa.
Tegnap éjjel Gáborral még múzeumoztunk egyet, illetve ennek apropóján beszélgettünk jókat pl. az A capellában. Mintha repedezne a fal, amelytől a lelkemről eddig soha nem tudtam beszélni neki, vagy főleg: vele. Ez Timi érdeme, vitathatatlanul.
Amúgy meg Őrség-szervezkedés, Nóri helyett Reni jön, de még így is van egy hely az autóban. Pedig kéne még valaki, annál is inkább, mivel fogalmam sincs, Fke és Reni hogyan fog kijönni. Azaz hát baj nem lesz belőle, de alapvetően eléggé más stílus, azt hiszem.
Meg ami még fontos: jó hosszú idő után tegnap-ma végre találkoztam a nagybátyámmal, a feleségével meg az unokaöcsémmel, jöttek Pécsről Szegedre nyaralni. Marci egész elképesztően túl van féltve (különösen Zsuzsa által — gondolom, ez olyan anyás dolog is a "kis kései"-effektus mellett), de továbbra is nagyon jópofa.
Tegnap éjjel Gáborral még múzeumoztunk egyet, illetve ennek apropóján beszélgettünk jókat pl. az A capellában. Mintha repedezne a fal, amelytől a lelkemről eddig soha nem tudtam beszélni neki, vagy főleg: vele. Ez Timi érdeme, vitathatatlanul.
2005. június 25.
Vége
Bőven csak egyelőre, de legalább.
Tegnap piknik Algyőn, nehezen indult(unk Paffyval + az összes cuccal), de jó lett, nagyon. Átúsztam a Tiszát, erre most büszke vagyok. :-)
Este Te Deum az altemplomban, mindenféle köszönetnyilvánításokkal: én adtam át Tamásnak a Lelkészségért díjat, Liszkai Tamásnak a könyvet (a szpícset itt bizony Paffyra hagytuk teljes egyetértésben Gabssyval), Paffynak a karmesterpálcát, és Attilának a "vasat" is. és korántsem volt annyira gázos a laudációk sora, mint vártam.
A mise után hatalmas búcsúzkodást csaptunk keresztül-kasul, jólesett. De a legjobban mégiscsak Tamás. :-) (Mentségemre: megkérdeztem.
— Tamás, nagyon kompromittálna, ha megölelnélek?
— Hát — elsandított Míra felé, aki egy oszlop mögött beszélt valakivel, — tőlem...)
Tkp. jó érzés, ahogy él bennem ma is, s itt-ott "fölbukkan". S ez már alighanem így is marad. :-)
Este Gáboréknál felejtettem magam, kellett, különben alighanem beborulok.
Ma elszámoltuk a tavalyi homeless-pályázatot, közben megtanultam milliom-egy apró ökörséget az Excelről, "látens haszon", ahogy Gábor mondta egyszer. Ja, meg a nettó-bruttó ügyekről is, bár semmi többet a középiskolás mateknál, de ha azóta azt is elfelejtettem...
Eddig egy fél rétest ettem ma, és kezdem nagyon rosszul érezni magam.
Otthon épp nincs tető a két szoba között, az enyémet pedig centi vastag por lepi. Kéményépítés... Öröm lesz hazamenni holnap.
Tegnap piknik Algyőn, nehezen indult(unk Paffyval + az összes cuccal), de jó lett, nagyon. Átúsztam a Tiszát, erre most büszke vagyok. :-)
Este Te Deum az altemplomban, mindenféle köszönetnyilvánításokkal: én adtam át Tamásnak a Lelkészségért díjat, Liszkai Tamásnak a könyvet (a szpícset itt bizony Paffyra hagytuk teljes egyetértésben Gabssyval), Paffynak a karmesterpálcát, és Attilának a "vasat" is. és korántsem volt annyira gázos a laudációk sora, mint vártam.
A mise után hatalmas búcsúzkodást csaptunk keresztül-kasul, jólesett. De a legjobban mégiscsak Tamás. :-) (Mentségemre: megkérdeztem.
— Tamás, nagyon kompromittálna, ha megölelnélek?
— Hát — elsandított Míra felé, aki egy oszlop mögött beszélt valakivel, — tőlem...)
Tkp. jó érzés, ahogy él bennem ma is, s itt-ott "fölbukkan". S ez már alighanem így is marad. :-)
Este Gáboréknál felejtettem magam, kellett, különben alighanem beborulok.
Ma elszámoltuk a tavalyi homeless-pályázatot, közben megtanultam milliom-egy apró ökörséget az Excelről, "látens haszon", ahogy Gábor mondta egyszer. Ja, meg a nettó-bruttó ügyekről is, bár semmi többet a középiskolás mateknál, de ha azóta azt is elfelejtettem...
Eddig egy fél rétest ettem ma, és kezdem nagyon rosszul érezni magam.
Otthon épp nincs tető a két szoba között, az enyémet pedig centi vastag por lepi. Kéményépítés... Öröm lesz hazamenni holnap.
2005. június 23.
Újabb hasznos link
A csontvelő-átültetés pszichoszociális vonatkozásairól. Most nem olvasom végig, de hátha valaki ég a vágytól. :-)
A Yahoo megy, és így megkaptam Véss bulijára is a meghívót, mi több, ide is teszem:
"Barátaim, üzletfeleim, rokonaim és tisztelt egybegyűltek!
Július elsején (pénteken) egy poros aglomerációs városban (Bicske) egy még porosabb utcában (Thököly utca) a mágikus 21-es házszám alatt (melyet szüleim laknak) egy felettébb érdektelen eseményre kerül sor:
XXX (triplaiksz) party leszen
Bár sajnos Win Diesel nem tisztel meg minket más elfoglaltságai miatt, de igen szépszámú érdeklődőre számít a rendezőség (én), akik az időt evéssel, ivással, tánccal, beszélgetéssel és részeg hőbörgéssel (ilyen igazából biztos nem lesz, hisz minden meghívott jóravaló, nemes és
jólnevelt honfi) töltik (buli, party, garden party :-).
Az esemény 8 órától veszi kezdetét, de érkezni másnap délig bármikor lehet. A vége opcionális, lehetőség van korlátozott számban (20-25 fő) ottalvásra is, de mire a tánckedv elülhet (hajnal) már a nagyszerű Magyar Államvasutak is közlekedik. [...]
Minden meghívott hozzon további barátokat, barátnőket, kutyákat, macskákat...
Mivel a szervezőbizottság jelenleg Kanadában tanulmányozza a buli szervezés észak-amerikai módszertanát, így nem garantált a sikeres terjesztés, ezért kéretik a levelet megfelelő helyekre eljuttatni, pl.: [...]
Amit hozzál: magadat (és mindenki hozzon még egy embert)! Mást (különösen ajándékot) ne hozzatok! (Ez most komoly!) Esetleg hálózsákot, ha ott is alszol...
Hajrá:
Vés (sey Péter)"
Vidám lesz, mert a terv szerint másnap egyenesen megyek tovább Kolozsvárra (Moszkva–Petuski, hmm...?), majd onnan a Biharba... :-)
A Yahoo megy, és így megkaptam Véss bulijára is a meghívót, mi több, ide is teszem:
"Barátaim, üzletfeleim, rokonaim és tisztelt egybegyűltek!
Július elsején (pénteken) egy poros aglomerációs városban (Bicske) egy még porosabb utcában (Thököly utca) a mágikus 21-es házszám alatt (melyet szüleim laknak) egy felettébb érdektelen eseményre kerül sor:
XXX (triplaiksz) party leszen
Bár sajnos Win Diesel nem tisztel meg minket más elfoglaltságai miatt, de igen szépszámú érdeklődőre számít a rendezőség (én), akik az időt evéssel, ivással, tánccal, beszélgetéssel és részeg hőbörgéssel (ilyen igazából biztos nem lesz, hisz minden meghívott jóravaló, nemes és
jólnevelt honfi) töltik (buli, party, garden party :-).
Az esemény 8 órától veszi kezdetét, de érkezni másnap délig bármikor lehet. A vége opcionális, lehetőség van korlátozott számban (20-25 fő) ottalvásra is, de mire a tánckedv elülhet (hajnal) már a nagyszerű Magyar Államvasutak is közlekedik. [...]
Minden meghívott hozzon további barátokat, barátnőket, kutyákat, macskákat...
Mivel a szervezőbizottság jelenleg Kanadában tanulmányozza a buli szervezés észak-amerikai módszertanát, így nem garantált a sikeres terjesztés, ezért kéretik a levelet megfelelő helyekre eljuttatni, pl.: [...]
Amit hozzál: magadat (és mindenki hozzon még egy embert)! Mást (különösen ajándékot) ne hozzatok! (Ez most komoly!) Esetleg hálózsákot, ha ott is alszol...
Hajrá:
Vés (sey Péter)"
Vidám lesz, mert a terv szerint másnap egyenesen megyek tovább Kolozsvárra (Moszkva–Petuski, hmm...?), majd onnan a Biharba... :-)
Ilyet még nem pipáltam
Nem indul a Yahoo. A kiszolgáló nem érhető el, meg effélék.
Tegnap kipróbáltam az éjszakai fürdőzés az Annában c. mutatványt. Alapvetően jó poén, csak nagyon sok nép jött össze, és nekem nagyon szűkösek a terek az Anna-fürdőben. Végigpróbálgattam Borcsival, Nórival, Annával és Lacival az összes szaunát, és a végén még a 15 fokos merülővízbe is belemerültem (-ugrottam, mert a lépcsőn keresztül nagyon nem ment).
Ja, az elején, míg nem találtam a többiket, összetalálkoztam egy hasonló helyzetben bolyongó lánykával, akiről a következő tizenöt percben nagyjából mindent megtudtam — a nevén kívül. :-) A volt barátja hívta meg, őt kereste nagy erőkkel... Amúgy helyes lányka volt, kicsit talán naiv, de kedves. És nagyon szőke. :-)
Elfele menetben már öltözködtem, mikor rájöttem, hogy amekkora ökör vagyok, elfelejtettem lezuhanyozni. De maradt rajtam bőr ma reggelre, úgyhogy nagy vész nincs.
Az estét egy szép nagy beégéssel zártam, egy olyan fronton, amelyen nem feltétlenül akartam volna.
Régen voltam már annyira fáradt, mint fél 1 felé... Szó szerint az elalvás környékezett vacsora közben. Aztán hagytam a Bartókot szólni, ahogy napok óta (rátettem a kezem Ágica magnójára, hmm...), jólesik rá elaludni meg fölkelni is.
Tegnap kipróbáltam az éjszakai fürdőzés az Annában c. mutatványt. Alapvetően jó poén, csak nagyon sok nép jött össze, és nekem nagyon szűkösek a terek az Anna-fürdőben. Végigpróbálgattam Borcsival, Nórival, Annával és Lacival az összes szaunát, és a végén még a 15 fokos merülővízbe is belemerültem (-ugrottam, mert a lépcsőn keresztül nagyon nem ment).
Ja, az elején, míg nem találtam a többiket, összetalálkoztam egy hasonló helyzetben bolyongó lánykával, akiről a következő tizenöt percben nagyjából mindent megtudtam — a nevén kívül. :-) A volt barátja hívta meg, őt kereste nagy erőkkel... Amúgy helyes lányka volt, kicsit talán naiv, de kedves. És nagyon szőke. :-)
Elfele menetben már öltözködtem, mikor rájöttem, hogy amekkora ökör vagyok, elfelejtettem lezuhanyozni. De maradt rajtam bőr ma reggelre, úgyhogy nagy vész nincs.
Az estét egy szép nagy beégéssel zártam, egy olyan fronton, amelyen nem feltétlenül akartam volna.
Régen voltam már annyira fáradt, mint fél 1 felé... Szó szerint az elalvás környékezett vacsora közben. Aztán hagytam a Bartókot szólni, ahogy napok óta (rátettem a kezem Ágica magnójára, hmm...), jólesik rá elaludni meg fölkelni is.
2005. június 22.
Sok lé
El is felejtettem: Gabssyt tegnapelőtt kifizette az Újlak utca helyben és kp.-ben, úgyhogy tegnap én is megkaptam, ami járt. :-) Ráadásul az igazgatónővel ugyan nem találkozott, de a gazdaságis néni halálosan boldog volt, hogy milyen szép lett az évkönyv, "úgyhogy jövőre is". Megjegyzem, a nyomda is nagyon elismerően nyilatkozott az anyagról.
Van jövőnk, nem vitás. :-)
Van jövőnk, nem vitás. :-)
HTML
Alig hiszem el: sikerült beállítgatnom a jobb oldali linkeket. Tudom, hogy a html valami elképesztően triviális programnyelv, de nekem ez most sikerélmény. Sose csináltam még ilyet! (Na jó, a dőlt betűt már tavaly megtanultam egyszer, de ez azért annál bonyolultabb volt.)
Újabb évzárás
Ezúttal az LT-vel, miután patkoltuk kicsit a jövendő közösségvezetőket. (Egészen jól sikerült.) Nem rágódtunk túl sokat a dolgokon, szerencsére, maradt a délelőtti könnyedség. S a végén, talán, még egy félállás is lesz belőle (a Renovabis és közvetve a Comenius program támogatásával).
Februárig.
Februárig.
Borozós este
Tegnap lezártuk a homeless-évadot. Utána leültünk a PC-ben, és megünnepeltük Era születésnapját, valamint — nem túl érzékeny — búcsút vettünk Attilától és Ilditől.
Jaj. Ha van valami, amit tudok "a hajléktalanokról" — legfőképpen azt, hogy ez a kategória ilyenformán nem létezik —, tőlük tudom. A lábnyomukban járok.
Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel ...
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?
Jaj. Ha van valami, amit tudok "a hajléktalanokról" — legfőképpen azt, hogy ez a kategória ilyenformán nem létezik —, tőlük tudom. A lábnyomukban járok.
Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel ...
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?
2005. június 21.
Positiv post
Megint érdemes volt élni: találkoztam Nikóval a ruhatárnál. Megittunk egy jó kis automatás "kávéfantáziát", s jót beszélgettünk a munkakeresésről, az exéről és az élet egyéb nyűgeiről. Azaz... Inkább hallgattam, de jólesett nagyon. Olyan ritkán teszek így, sajnos.
Szóval szép az élet.
Szóval szép az élet.
Ma ontják véremet
Azaz már ontották is. Kb. mint a véradás, csak kevesebb lével, a billegő zacskó helyett hat-nyolc kémcsőbe. Innen kezdve nincs más dolgom, mint várni, és lehetőség szerint magammal hordani a telefonom. (Bár mondjuk a Biharban a térerővel is lehetnek gondok.)
Más nem nagyon van. Tegnap írtam végre Orsinak, válaszolt is azon nyomban, s most mintha megint (éppen) teljesen össze lennénk hangolódva, nagyon jólesett olvasni. Nem tudom, mitől függ ez, a múltkor pl. (január végén, hmm) határozottan az volt az érzésem, hogy rútul elbeszélünk egymás mellett.
Más nem nagyon van. Tegnap írtam végre Orsinak, válaszolt is azon nyomban, s most mintha megint (éppen) teljesen össze lennénk hangolódva, nagyon jólesett olvasni. Nem tudom, mitől függ ez, a múltkor pl. (január végén, hmm) határozottan az volt az érzésem, hogy rútul elbeszélünk egymás mellett.
2005. június 20.
Olyan ez, mintha tudnám valakiről, hogy haldoklik,
pedig csak elmennek, de nagyon messze, egészen Bretagne-ba. :-( Jaj. Az egyik szemem sír, a másik meg üveg. Mi lesz velem jövőre Attila és Ildi nélkül?
(Meg Timi és Gábor nélkül is, de ahhoz legalább szoktatom magam egy éve.)
(Meg Timi és Gábor nélkül is, de ahhoz legalább szoktatom magam egy éve.)
Ártatlan kérdés
De hát jelenthet az bármit is, hogy Babót, 2020 napos virtuális tevémet utoljára épp arra tanítottam meg, hogy várja, hogy megsimogassam...?
Hétvége, kereszetlő, kalandjaim az egészségügyben 3.
Szóval... Szombaton irány Pest, majd onnan Gáborral meg a Forddal tovább Szalafőre. Estére összejött a rokonság (értsd Timi szülei meg a sajátjaink), tegnap délelőtt mise Bajánsenyén;
aztán papával meg Gáborra fölnéztünk Csörgőre is, mert délelőtt összetalálkoztunk Gyurival (aki a Nemzeti művésze, lásd június 1.) Én vagy tíz éve nem találkoztam vele, s nagyon jó volt hallgatni kicsit. Meg még egy Camparit is kevert nekem jéggel, narancslével, lime-karikával... És nem volt valami boldog a Nemzetitől, sőt, azt mondta, ha ez a vezetési-rendezési stíl marad, akkor ő nem. De talán most jön néhány szívének kedvesebb rendező is.
Kettőtől keresztelő Veleméren. Lucka nem hazudtolta meg magát: torkaszakadtából üvöltötte végig a szertartást. Lévén pedig a templom meglehetősen kicsi, ez azt vonta maga után, hogy a szertartás szövegét kb. mi hárman (a szülők meg én mint keresztanya) hallottuk... De Ottó kitett magáért, nagyon kedves volt, és a mindenszentek litániáját is kb. az első négy tételre rövidítette az alkalomra... :-)
Aztán Szalafőn még ettünk egy magyot, majd mi Anyánkkal és Eszes Robival haza (itt: Pestre) a hatos IC-vel. Közben kisütöttem, hogy nem kéne kibumliznom Pomázra azért, hogy hajnalban mehessek vissza a Nyugatiba, s szerencsémre Fke is igazán rugalmas volt, így hát nála aludtam a jól ismert kanapén (lásd május 19.). Valami miatt rém nehezen aludtam el, meg is ébredtem párszor, de sikerült hat előtt összeszednem magam, a hajnali (?) körút (körúti hajnal?) pedig egészen biztató volt. Na jó, nem is. Forgalom volt jócskán, de gyalogszerrel csak csavargók (vagy álruhás királyok...) jártak.
Le a fél hetessel, aztán egy gyors zuhanyt követően bevittem az egész eü-s dokumantációmat a vérszopókhoz, akik aztán megjárattak a földzsint és a két emelt között, de a vége csak-csak az lett, hogy holnap fél 9-kor jelenjek meg (szigorúan éhgyomorra) vérvételen. Hogy ez lesz-e az utolsó, azaz a HLA-tipizáció, azt nem sikerült megtudnom.
Ja, az egész hétvégén újra meg újra igényelt összpontosítást, hogy ne törjek össze teljesen; de tartottam magam.
Ágica ma elrepült Torontóba.
aztán papával meg Gáborra fölnéztünk Csörgőre is, mert délelőtt összetalálkoztunk Gyurival (aki a Nemzeti művésze, lásd június 1.) Én vagy tíz éve nem találkoztam vele, s nagyon jó volt hallgatni kicsit. Meg még egy Camparit is kevert nekem jéggel, narancslével, lime-karikával... És nem volt valami boldog a Nemzetitől, sőt, azt mondta, ha ez a vezetési-rendezési stíl marad, akkor ő nem. De talán most jön néhány szívének kedvesebb rendező is.
Kettőtől keresztelő Veleméren. Lucka nem hazudtolta meg magát: torkaszakadtából üvöltötte végig a szertartást. Lévén pedig a templom meglehetősen kicsi, ez azt vonta maga után, hogy a szertartás szövegét kb. mi hárman (a szülők meg én mint keresztanya) hallottuk... De Ottó kitett magáért, nagyon kedves volt, és a mindenszentek litániáját is kb. az első négy tételre rövidítette az alkalomra... :-)
Aztán Szalafőn még ettünk egy magyot, majd mi Anyánkkal és Eszes Robival haza (itt: Pestre) a hatos IC-vel. Közben kisütöttem, hogy nem kéne kibumliznom Pomázra azért, hogy hajnalban mehessek vissza a Nyugatiba, s szerencsémre Fke is igazán rugalmas volt, így hát nála aludtam a jól ismert kanapén (lásd május 19.). Valami miatt rém nehezen aludtam el, meg is ébredtem párszor, de sikerült hat előtt összeszednem magam, a hajnali (?) körút (körúti hajnal?) pedig egészen biztató volt. Na jó, nem is. Forgalom volt jócskán, de gyalogszerrel csak csavargók (vagy álruhás királyok...) jártak.
Le a fél hetessel, aztán egy gyors zuhanyt követően bevittem az egész eü-s dokumantációmat a vérszopókhoz, akik aztán megjárattak a földzsint és a két emelt között, de a vége csak-csak az lett, hogy holnap fél 9-kor jelenjek meg (szigorúan éhgyomorra) vérvételen. Hogy ez lesz-e az utolsó, azaz a HLA-tipizáció, azt nem sikerült megtudnom.
Ja, az egész hétvégén újra meg újra igényelt összpontosítást, hogy ne törjek össze teljesen; de tartottam magam.
Ágica ma elrepült Torontóba.
2005. június 17.
Kalandjaim az egészségügyben 2.
Szóval az EKG után ma vérvétel — miért is, mikor a HLA-hoz megint megcsinálják...? — és mellkasröntgen. Az hasznos, mert tüdőszűrésen nem voltam 2003 szeptembere óta, márpedig hajléktalanok között forgolódva (még ha csak átvitt értelemben is :-)) nem ismeretlen dolog a TBC. Közben elszúrták (szó szerint) a vénámat a kézfejemen, az üdvös megoldás a csuklóm lett, így hát két szép tapasz virít a balomon.
Mindehhez még annyi, hogy lassan megismerem a traumaklinikát. Pedig hát alig egy hónapja jártam ott először.
Ja, a tegnap este nagyon bután sült el, kicsit most is ég a fejem miatta. Hagytam üzenetet Peti kártyáján, de hazafelé már leesett, hogy kevéssé gáláns gesztus a saját depressziómat borítanom a születésnapos nyakába... Reggel, mikor hét felé bekocogtam Gabssyhoz a — születésnapi — fokhagymás szilva (!) befőttel, megnéztem, de Peti sajna járt lenn az éjjel, és leszedte. Úgyhogy írtam egy bocsbocs-típusú újabbat, amitől szegényem már végképp nem fogja tudni, mi is van...
Apropó, depresszió: az este komolyan elgondolkoztam, nem lehet-e, hogy amúgy formálisan is benne vagyok. Aztán megírtam pár elkeseredett sms-t (miért is jó az nekem, ha más is aggódik?), majd eszembe jutott, hogy van nekem egy okos lelkigondozó lakótársam és ex-szobatesóm (Ágica ma kap diplomát, éljen!), aki ráadásul épp otthon sincs, úgyhogy beleolvasgattam a könyveibe.
Mindjárt rájöttem, hogy nincs velem semmi baj... Pl. napi átlagban aligha töltök egy-két óránál többet magam alatt, valamint nem depresszív a testtartásom sem. Csak végtelenül fáradt és cselekvésképtelen vagyok, és meggyőződésem, hogy engem nem lehet szeretni.
Ez az. Kb., na. (S közben az is eszembe jutott volt, hogy lehet, hogy eleve baromság, mert aki depressziós, az garantáltan nem gondolja ezt magáról — vagy mégis?)
Jó hír még, hogy Juli is "b(l)ogozásba" fogott, de csak akkor linkelem be, ha jóváhagyja. Hmm? :-)
Mindehhez még annyi, hogy lassan megismerem a traumaklinikát. Pedig hát alig egy hónapja jártam ott először.
Ja, a tegnap este nagyon bután sült el, kicsit most is ég a fejem miatta. Hagytam üzenetet Peti kártyáján, de hazafelé már leesett, hogy kevéssé gáláns gesztus a saját depressziómat borítanom a születésnapos nyakába... Reggel, mikor hét felé bekocogtam Gabssyhoz a — születésnapi — fokhagymás szilva (!) befőttel, megnéztem, de Peti sajna járt lenn az éjjel, és leszedte. Úgyhogy írtam egy bocsbocs-típusú újabbat, amitől szegényem már végképp nem fogja tudni, mi is van...
Apropó, depresszió: az este komolyan elgondolkoztam, nem lehet-e, hogy amúgy formálisan is benne vagyok. Aztán megírtam pár elkeseredett sms-t (miért is jó az nekem, ha más is aggódik?), majd eszembe jutott, hogy van nekem egy okos lelkigondozó lakótársam és ex-szobatesóm (Ágica ma kap diplomát, éljen!), aki ráadásul épp otthon sincs, úgyhogy beleolvasgattam a könyveibe.
Mindjárt rájöttem, hogy nincs velem semmi baj... Pl. napi átlagban aligha töltök egy-két óránál többet magam alatt, valamint nem depresszív a testtartásom sem. Csak végtelenül fáradt és cselekvésképtelen vagyok, és meggyőződésem, hogy engem nem lehet szeretni.
Ez az. Kb., na. (S közben az is eszembe jutott volt, hogy lehet, hogy eleve baromság, mert aki depressziós, az garantáltan nem gondolja ezt magáról — vagy mégis?)
Jó hír még, hogy Juli is "b(l)ogozásba" fogott, de csak akkor linkelem be, ha jóváhagyja. Hmm? :-)
2005. június 16.
42
Szóval most már én ismerem az összes titkokat és mind a tudományokat... :-) Minden elvemmel szemben a filmmel kezdtem.
Most 406, a hangulat jó, a rendszergazda-zsargont nyomják fölöttem... Ha kivárom az éjfelet (már csak 50 perc), akár Petit is megköszönthetem a 28. születésnapján. De akkor addig folyamatosan kéne nyomnom, mert még föltűnik...
Amúgy meg igen rosszul érzem magam. A kérdés az, meddig érzés az irigység, mert addig ugye nem tehetek róla/ellene... Egyre-másra jönnek jobbnál jobb barátnőim-barátaim, hogy milyen frankón sínen vannak hivatásban, párkapcsolatokban, ilyesmi... én meg lelkesen gratulálok, és mikor leteszem a telefont, zsigeri utálat önt el irántuk — de főleg magam iránt.
A héten a legfőbb tevékenységem az volt, hogy egymást cáfoló e-maileket küldözgettem különböző listákra. Már nagyon utálom.
Most 406, a hangulat jó, a rendszergazda-zsargont nyomják fölöttem... Ha kivárom az éjfelet (már csak 50 perc), akár Petit is megköszönthetem a 28. születésnapján. De akkor addig folyamatosan kéne nyomnom, mert még föltűnik...
Amúgy meg igen rosszul érzem magam. A kérdés az, meddig érzés az irigység, mert addig ugye nem tehetek róla/ellene... Egyre-másra jönnek jobbnál jobb barátnőim-barátaim, hogy milyen frankón sínen vannak hivatásban, párkapcsolatokban, ilyesmi... én meg lelkesen gratulálok, és mikor leteszem a telefont, zsigeri utálat önt el irántuk — de főleg magam iránt.
A héten a legfőbb tevékenységem az volt, hogy egymást cáfoló e-maileket küldözgettem különböző listákra. Már nagyon utálom.
Hegymászós kétségek
Bloomsday
Isten áldja meg Volt Szeretőmet 28. születésnapja alkalmából! :-)
Ez megint nem az a nap, amikor elolvasom az Ulyssest, de egyszer még megteszem. És utána megnézem a Bloomsday-t — ha nem is feltétlenül Dublinban, de legalább Szombathelyen. Írtam is Attilának sms-t, hogy legalább egy ír sört gurítson le a kitűnő kompatratista & Jocyce tiszteletére. :-) [Elképesztő: van joyce.lap.hu is!]
Hanem most neki kell esnem az Infofernek meg az Elvirának, és összeraknm, mennyiből és hogyan lehet a legegyszerűbben eljutni Valea Draganului-ig.
Ez megint nem az a nap, amikor elolvasom az Ulyssest, de egyszer még megteszem. És utána megnézem a Bloomsday-t — ha nem is feltétlenül Dublinban, de legalább Szombathelyen. Írtam is Attilának sms-t, hogy legalább egy ír sört gurítson le a kitűnő kompatratista & Jocyce tiszteletére. :-) [Elképesztő: van joyce.lap.hu is!]
Hanem most neki kell esnem az Infofernek meg az Elvirának, és összeraknm, mennyiből és hogyan lehet a legegyszerűbben eljutni Valea Draganului-ig.
2005. június 15.
Megint nem hazudtoltam meg magam
Az előbb sikerült leejtenem a diákom a harmadik emeletről.
Az elsőn landolt, vicces módon, nem a földszinten.
Itt meg valaki föltette a legközelebbi gépasztalra. Így hát most újra hozzáférek a ruhatárszekrényemhez, meg nem utolsósorban ahhoz a 300 petákhoz, amit reggel tettem rá (fénymásoló+kávéautomata). Ez is érdekes: hogy alapvetően örülök, hogy nem kell behordanom a tárcám, mert akkor arra is külön kell figyelni. A diák így is, úgy is kell (a vonalkóddal léptetnek be meg kölcsönzök), viszont attól kezdve, hogy a chipre pénzt tölt az ember, parázhat azon is, hogy ezt hagyja el. Mert semmi jelszó, nyilván, csak bedugod, és megy. (Tegyük hozzá, nagyságrendeket bonyolítana a gépeken, ha mondjuk még a fénymásoló is PIN-kódot kérne... jaj, belegondolni is rémes.)
Az elsőn landolt, vicces módon, nem a földszinten.
Itt meg valaki föltette a legközelebbi gépasztalra. Így hát most újra hozzáférek a ruhatárszekrényemhez, meg nem utolsósorban ahhoz a 300 petákhoz, amit reggel tettem rá (fénymásoló+kávéautomata). Ez is érdekes: hogy alapvetően örülök, hogy nem kell behordanom a tárcám, mert akkor arra is külön kell figyelni. A diák így is, úgy is kell (a vonalkóddal léptetnek be meg kölcsönzök), viszont attól kezdve, hogy a chipre pénzt tölt az ember, parázhat azon is, hogy ezt hagyja el. Mert semmi jelszó, nyilván, csak bedugod, és megy. (Tegyük hozzá, nagyságrendeket bonyolítana a gépeken, ha mondjuk még a fénymásoló is PIN-kódot kérne... jaj, belegondolni is rémes.)
Morális kérdések
Délután teázós LT: alighanem Paffy & a Nők avagy Paffy és az Önkéntesek felállásban. És míg mi itt húzzuk az igát (na jó, túlzásba azért nem visszük), az egyik — fizetett — munkatársunk a volt barátnőjénél üdül az ország másik végén. A jelenleginek meg fogalma sincs semmiről (?).
Sajátos ügyintézés a mi ultrakonzervatív (na jó, ez sem igaz) katolikus köreinkben.
Sajátos ügyintézés a mi ultrakonzervatív (na jó, ez sem igaz) katolikus köreinkben.
3G
Fogadtunk Péterrel, hogy lebonyolítjuk-e az első 3G-s video-telefonbeszélgetésünket 2010. június 15-ig. :-) A tét egy egyhétvégés kárpátaljai utazás (jún. 18–20.).
(11:24:33) dezsopeter: Egy dolog uberelheti ezt, ha eppen osztalytalalkozom lesz. Vagy te eppen szulsz
S apropó, erről eszébe jutott, hogy Enikő várhatóan ma fog szülni. Éljen-éljen!
És hogy meglegyen a mindennapi linkünk: valami zseniális cseh filmet ajánlott Péter. Persze a TIFF-ről.
Mindemellett "nándorfehérvári nyaralásra" hívott Márton, és jaj, minden stimmel, csak az az apróság nem, hogy arra az időre pénzszerzést terveztem, nem -költést. :-(
(11:24:33) dezsopeter: Egy dolog uberelheti ezt, ha eppen osztalytalalkozom lesz. Vagy te eppen szulsz
S apropó, erről eszébe jutott, hogy Enikő várhatóan ma fog szülni. Éljen-éljen!
És hogy meglegyen a mindennapi linkünk: valami zseniális cseh filmet ajánlott Péter. Persze a TIFF-ről.
Mindemellett "nándorfehérvári nyaralásra" hívott Márton, és jaj, minden stimmel, csak az az apróság nem, hogy arra az időre pénzszerzést terveztem, nem -költést. :-(
Tegnap hazafelé még benéztem a kollégiumba
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel...
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel...
2005. június 14.
Jaj
Olyan érzékeny vagyok, mint kiskamasz koromban. Igaz, már régen. Most is valahol a sírás és a hányinger között járok félúton. Van neki "konkrét" oka is, több is, de nem hiszem, hogy ennyi lenne az egész. Nem értem magam, de utálom.
Találkoztunk Milánnal, Bagirával és Réka babával. Aranyos. Legalább ennyi. :-)
(Ja, 25 éves korom után az EVS nem áll velem szóba. Szóval ez minden bizonnyal bukta.)
Találkoztunk Milánnal, Bagirával és Réka babával. Aranyos. Legalább ennyi. :-)
(Ja, 25 éves korom után az EVS nem áll velem szóba. Szóval ez minden bizonnyal bukta.)
(homlokracsapás)
Hogy ez eddig nem jutott eszembe!!! Elmegyek önkénteskedni Kolozsvárra! :-) Van valami öt hely különböző témákban (a keresőbe Clujt kell írni, Cluj-Napocskára csak kettőt lát).
Bár ott valószínűleg nem nagyon tanulok meg angolul. :-(
Majd a második körben.
Bár ott valószínűleg nem nagyon tanulok meg angolul. :-(
Majd a második körben.
Na, megírtam,
ötös nem lesz, de meglesz. A jegy meg úgyis több részből áll össze.
Közben eszembe jutott, mit nem mondtam Julinak, miközben Gabssynak megígértem (de közben Julinál hagytam a telefont, hogy ingyen beszélhessen vele) — nosza, a könyvtár recepciójáról hívtam Gabssyt a szobájában. Amúgy teljesen ingyen, de azért a srác lenyomta az "első és utolsó alkalom, és remélem, gyors leszel" szöveget. Ugyan miért nincs legalább a fontosabb egyetemi épületekben egy-egy nyilvános univ-telefon?! Elhiszem, hogy mindenki mobilozik, de azért én tudnám használni az ingyenes belső hálózatot. (Be szép is volt, mikor elaludtam a klasszmagyar szigorlatot, amin aznap én voltam / lettem volna az egyetlen delikvens... S csak leszaladtam, és hívtam őket...)
Amúgy tök jó, hogy kezd valamiféle campus-érzetem lenni itt a könyvtár körül. Meg multikulti is a javából, legalábbis időről időre túlnyomórészt német/angol/...? nyelveket hallok magam körül. :-)
A jövő útja: EVS. (Csak tudnám, mi az a deliquency... De ha még a SZTAKI se tudja. :-( )
Közben eszembe jutott, mit nem mondtam Julinak, miközben Gabssynak megígértem (de közben Julinál hagytam a telefont, hogy ingyen beszélhessen vele) — nosza, a könyvtár recepciójáról hívtam Gabssyt a szobájában. Amúgy teljesen ingyen, de azért a srác lenyomta az "első és utolsó alkalom, és remélem, gyors leszel" szöveget. Ugyan miért nincs legalább a fontosabb egyetemi épületekben egy-egy nyilvános univ-telefon?! Elhiszem, hogy mindenki mobilozik, de azért én tudnám használni az ingyenes belső hálózatot. (Be szép is volt, mikor elaludtam a klasszmagyar szigorlatot, amin aznap én voltam / lettem volna az egyetlen delikvens... S csak leszaladtam, és hívtam őket...)
Amúgy tök jó, hogy kezd valamiféle campus-érzetem lenni itt a könyvtár körül. Meg multikulti is a javából, legalábbis időről időre túlnyomórészt német/angol/...? nyelveket hallok magam körül. :-)
A jövő útja: EVS. (Csak tudnám, mi az a deliquency... De ha még a SZTAKI se tudja. :-( )
A netezők korán kelnek
Ma vagy tizenöten vártuk, hogy kinyisson a könyvtár. Persze biztos nem mind netezni vágyott (én sem elsősorban), de azért vagyunk itt is jócskán.
Szóval tegnap este, amikor 10 felé az ágyban kinyitottam a culture methodology jegyzetet written by George Andrew Szőnyi, rá kellett jönnöm, hogy nem csak az a 20 oldal van, hanem még féltucat cikk is. Lesz mit csinálnom ma délelőtt.
Szóval tegnap este, amikor 10 felé az ágyban kinyitottam a culture methodology jegyzetet written by George Andrew Szőnyi, rá kellett jönnöm, hogy nem csak az a 20 oldal van, hanem még féltucat cikk is. Lesz mit csinálnom ma délelőtt.
2005. június 13.
Gaim
Az oldalból mit sem értek, de a lényeg: valaki kitalálta a multi-protokol instant meszidzselő klienst, ami megy a könyvtárban is. Éljen-éljen. :-)
Bori könyve gótbetűs. De azért megharcoltam a tartalomjegyzékkel.
Bori könyve gótbetűs. De azért megharcoltam a tartalomjegyzékkel.
Még mindig itt esz a penész,
de most legalább egy könyvre várok (egy osztálytársamnak, mért is ne, mert az országban egyedül itt van meg :-)). Közben a donorinformációs oldalt olvasgattam, muszáj be is linkelnem gyorsan.
Végülis mindig egy olyan saját honlapra vágytam, ahol mindössze mindenféle csatolásokat szedek össze. Mert meggyőződésem, hogy félannyit se hozunk ki a webből, mint lehetne — bár ha éppen nincs a közelben, akkor már így is éppen eléggé össze tud dőlni a rendszer... (Pl. kénytelenek vagyunk egy bibliai utalás visszakeresése végett átszaladni a szomszédos netkávézóba — mert ugyan miért is lenne a Lelkesen egy elérhető Szentírás... (2003 ősze))
Végülis mindig egy olyan saját honlapra vágytam, ahol mindössze mindenféle csatolásokat szedek össze. Mert meggyőződésem, hogy félannyit se hozunk ki a webből, mint lehetne — bár ha éppen nincs a közelben, akkor már így is éppen eléggé össze tud dőlni a rendszer... (Pl. kénytelenek vagyunk egy bibliai utalás visszakeresése végett átszaladni a szomszédos netkávézóba — mert ugyan miért is lenne a Lelkesen egy elérhető Szentírás... (2003 ősze))
Ja, és alakul az Őrség, bár eddig még csak hárman vagyunk biztosan (G., Fke, én), de már kitaláltuk, hogy elvisszük még Sziszt meg Nórit, és esetleg még a Gyenei-klán részei is előkerülhetnek (Peti, Bazsi, Bazsi barátnője). Meglássuk-meglássuk.
Megkaptam P-től azt az angol tanulmányt, amiről, ha jól emlékszem az instrukcióira, német összefoglalást kéne csinálnom. Miért ilyen fene gyors a Deutsche Post?!
Megkaptam P-től azt az angol tanulmányt, amiről, ha jól emlékszem az instrukcióira, német összefoglalást kéne csinálnom. Miért ilyen fene gyors a Deutsche Post?!
Zajlik az élet
Szombat reggel beszéltem édesapámmal telefonon: meghalt a keresztapám. Lefordult a székről csütörtök délután az osztályozó értekezlet után, és meghalt. 55 éves volt. R. I. P.
Aztán délután esküvő: BÁgi és Péter magázódott a szertartás alatt. Ezután akkor vajon mindörökké(tig)...? Az egész esemény fő tanulsága egyébként az, hogy az ünnep bensőséges volta nem áll feltétlen fordított arányban a templom méretével (ahogy hajlamos voltam/vagyok gondolni).
Utána koccintás (mi éppen nem áztunk meg, de a következő esküvő népe...), majd Gáborékkal a Nagyítóban folytattuk, ahol valamiféle stratégiai tervezés folyt reggeltől, ill. este Gábor búcsúbulija ("kiavató szertartás"). Közben beszéltem valamennyit Fkével, utólag raktam össze, hogy most láttam először nem-mókusőrs társaságban, wicces. Meg egy Mesi nevű lánykával is sikerült kicsit közelebbi ismeretséget kötnöm, akit szintén Gabssy révén ismerek, de az egyetemről.
A fondüzés persze jól elhúzódott, Zöldfásra végül éppen a menyasszonyrablásra értünk ki. A lakodalom amolyan semmi-extra-de-jó-hangulat volt, negyed 4 felé tértem nyugovóra, aztán másnap még reggeli, apkolás, ebéd... Kicsit csacsogtam Zetorral, hihetetlenül szeretereméltó fickó (még mindig :-)), jókat derültünk Péter cimbijein, ahogy pl. Csáki Béla megjelent dél (?) felé egy ing nélkül fölvett mellényben, öltönyös nadrágban, zokni nélkül, cipőben és nyakkendőben...
Lucát végigdajkálta az egész násznép, valószínűleg több fotón lesz rajta, mint az ifjú pár, és persze álombaba volt, nézdegélt és aludt. Aludt akkor is, mikor Timi letette, úgyhogy utána ő lement, és jól kibulizta magát. :-)
Majd attól kezdve, hogy hazaértek (Attiláék vitték el őket Jürgennel), éjszakáig ordított. :-(
Nálam este megfordult Szisz, elhozta a Filmtettjeim, a gázspray-m, amiről már rég elfelejtettem, hogy neki adtam kölcsön, és rámhagyott három ebédjegyet is. Le is pusztítottuk őket ma Andival meg Gabssyval. Én meg nekiadtam a Timitől megörökölt nadrágot, neki jobb lesz.
Ágica húga, Anna aludt nálam az éjjel, igazi kamasz kislány. :-)
Ma... nagyjából mászkálás eddig, a szokásos x pontos listával indultam el, viszonylag jól állok vele, de holnap culture methodology vizsga, és ott vannak még a dolgozatok is...
S közben úgy tűnik, elindult az első magyar v(ideob)log, pont a múlt héten hiányolta Péter a Cohorson.
Aztán délután esküvő: BÁgi és Péter magázódott a szertartás alatt. Ezután akkor vajon mindörökké(tig)...? Az egész esemény fő tanulsága egyébként az, hogy az ünnep bensőséges volta nem áll feltétlen fordított arányban a templom méretével (ahogy hajlamos voltam/vagyok gondolni).
Utána koccintás (mi éppen nem áztunk meg, de a következő esküvő népe...), majd Gáborékkal a Nagyítóban folytattuk, ahol valamiféle stratégiai tervezés folyt reggeltől, ill. este Gábor búcsúbulija ("kiavató szertartás"). Közben beszéltem valamennyit Fkével, utólag raktam össze, hogy most láttam először nem-mókusőrs társaságban, wicces. Meg egy Mesi nevű lánykával is sikerült kicsit közelebbi ismeretséget kötnöm, akit szintén Gabssy révén ismerek, de az egyetemről.
A fondüzés persze jól elhúzódott, Zöldfásra végül éppen a menyasszonyrablásra értünk ki. A lakodalom amolyan semmi-extra-de-jó-hangulat volt, negyed 4 felé tértem nyugovóra, aztán másnap még reggeli, apkolás, ebéd... Kicsit csacsogtam Zetorral, hihetetlenül szeretereméltó fickó (még mindig :-)), jókat derültünk Péter cimbijein, ahogy pl. Csáki Béla megjelent dél (?) felé egy ing nélkül fölvett mellényben, öltönyös nadrágban, zokni nélkül, cipőben és nyakkendőben...
Lucát végigdajkálta az egész násznép, valószínűleg több fotón lesz rajta, mint az ifjú pár, és persze álombaba volt, nézdegélt és aludt. Aludt akkor is, mikor Timi letette, úgyhogy utána ő lement, és jól kibulizta magát. :-)
Majd attól kezdve, hogy hazaértek (Attiláék vitték el őket Jürgennel), éjszakáig ordított. :-(
Nálam este megfordult Szisz, elhozta a Filmtettjeim, a gázspray-m, amiről már rég elfelejtettem, hogy neki adtam kölcsön, és rámhagyott három ebédjegyet is. Le is pusztítottuk őket ma Andival meg Gabssyval. Én meg nekiadtam a Timitől megörökölt nadrágot, neki jobb lesz.
Ágica húga, Anna aludt nálam az éjjel, igazi kamasz kislány. :-)
Ma... nagyjából mászkálás eddig, a szokásos x pontos listával indultam el, viszonylag jól állok vele, de holnap culture methodology vizsga, és ott vannak még a dolgozatok is...
S közben úgy tűnik, elindult az első magyar v(ideob)log, pont a múlt héten hiányolta Péter a Cohorson.
2005. június 10.
Kevéssé hatékony péntek
Mindenek előtt két játék a transzilván közblogról, a kihagyhatatlan kategóriából: a pityókahámozó és az idegjáték. Meg egy arcpirulás ugyanonnan: képes voltam betenni a gondolatolvasót másodszor, fél oldallal Péter után. Tiszta eszement vagyok.
Amúgy... Reggel mise és vidám reggeli utána, a kolikönyvtárban olvasgattam kicsit egy háromhetes HVG-t (az újszülöttnek...), aztán a PC-ben összetalálkoztam Páterrel, Gorállal és Antival, majd befutott — tőlük függetlenül — Szabó Zsuzsi is, és végül Puma Julcsival. Jó volt.
Délre elmentem fodrászhoz, és bár vagy három órámba telt az összes várakozással együtt, meg vagyok elégedve összességében, és nagyon jól érzem magam tőle.
Apropó, az üzlet mint mikrotársadalom (?) is megérne egy pár sort... A hang, amit egymás közt ill. a vevőkkel használtak a fodrászok-kozmetikusok... A népek 14-től 70-ig... S tegyük hozzá, szándékosan kerestem egy nem-trendi helyet, aminek további következményei voltak...
Otthon jó tíz percet beszélgettem Ágicával és Danival: nem vettek észre semmit. :-)
Andi viszont itt a lépcsőfordulóban rögtön kiszúrta. Utána pedig hosszasan mesélt a tegnapi kvázi-önkéntes-gyakorlatáról a baleseti sebészeten. Jó nagyot harapott az életből: három balesetest vittek be egy menettel.
Amúgy... Reggel mise és vidám reggeli utána, a kolikönyvtárban olvasgattam kicsit egy háromhetes HVG-t (az újszülöttnek...), aztán a PC-ben összetalálkoztam Páterrel, Gorállal és Antival, majd befutott — tőlük függetlenül — Szabó Zsuzsi is, és végül Puma Julcsival. Jó volt.
Délre elmentem fodrászhoz, és bár vagy három órámba telt az összes várakozással együtt, meg vagyok elégedve összességében, és nagyon jól érzem magam tőle.
Apropó, az üzlet mint mikrotársadalom (?) is megérne egy pár sort... A hang, amit egymás közt ill. a vevőkkel használtak a fodrászok-kozmetikusok... A népek 14-től 70-ig... S tegyük hozzá, szándékosan kerestem egy nem-trendi helyet, aminek további következményei voltak...
Otthon jó tíz percet beszélgettem Ágicával és Danival: nem vettek észre semmit. :-)
Andi viszont itt a lépcsőfordulóban rögtön kiszúrta. Utána pedig hosszasan mesélt a tegnapi kvázi-önkéntes-gyakorlatáról a baleseti sebészeten. Jó nagyot harapott az életből: három balesetest vittek be egy menettel.
2005. június 9.
Motiválatlanság³
Most derült ki, hogy a holnapra tervezett kultúramódszertan-vizsgám kedden lesz. Eszerint nekiállhatnék a két tizenötoldalas Fried-szigorlatinak, de... hol van még az a hétfői határidő...
Más: Végre megtaláltam a helyem az információs társadalomban. Power-júzer leszek. :-)
S még egy olvasnivaló, a nagy pótcselekvésben föléledt bennem a közéleti érdeklődés: Sólyom László parlamenti beszéde az eskü után. Tetszik.
Más: Végre megtaláltam a helyem az információs társadalomban. Power-júzer leszek. :-)
S még egy olvasnivaló, a nagy pótcselekvésben föléledt bennem a közéleti érdeklődés: Sólyom László parlamenti beszéde az eskü után. Tetszik.
Aszfalt Guru
szerint, idézem: "Az újhold óriási erőt és segítséget nyújt ahhoz, hogy magáévá tehesse mindazt, amiről eddig csak álmodozott. Ön lesz az első tulajdonosa ezen a vidéken egy teljes venezuelai szépségfarmnak."
Asszem, most még annak is örülnék.
Asszem, most még annak is örülnék.
Szürke minden,
és hellyel-közzel változatlanul esik. Alig bírtam rávenni magam negyed 10 felé, hogy kimásszak az ágyból.
Aztán cukrászdázás Borcsival :-), majd LT, pár good news-zal: kaptunk a várostól százötvenezret a kórus elektromos felszerelésére, sőt azóta kiderült, hogy a DA RIT is megítélt közösségvezető-képzésre 160, "színes, szinkronizált, szélesvásznú" prospektusra pedig még százezer pénzt. Éljen-éljen, az utóbbi három évben a homelessen kívül semmi más kiírás nem volt, nagyon kellettek már.
Ja, a számítógépünk (Biglelkes yeah :-)) földobta a talpát, úgy tűnik, végképp, legalábbis az újratelepítést se vette tudomásul. De még garanciális, mint kiderült, úgyhogy talán van remény.
(A)Nikó barátném kettőtől védi a komparás, négytől pedig a magyaros szakdolgozatát... Drukk!
Aztán cukrászdázás Borcsival :-), majd LT, pár good news-zal: kaptunk a várostól százötvenezret a kórus elektromos felszerelésére, sőt azóta kiderült, hogy a DA RIT is megítélt közösségvezető-képzésre 160, "színes, szinkronizált, szélesvásznú" prospektusra pedig még százezer pénzt. Éljen-éljen, az utóbbi három évben a homelessen kívül semmi más kiírás nem volt, nagyon kellettek már.
Ja, a számítógépünk (Biglelkes yeah :-)) földobta a talpát, úgy tűnik, végképp, legalábbis az újratelepítést se vette tudomásul. De még garanciális, mint kiderült, úgyhogy talán van remény.
(A)Nikó barátném kettőtől védi a komparás, négytől pedig a magyaros szakdolgozatát... Drukk!
2005. június 8.
Az imént, ebédelésből jövet az előtérben összetalálkoztam egy kissé túlsúlyos ismerősömmel. Egy zacskó chipsszel indult olvasni. Ilyenkor mindig elönt a boldogító tudat, hogy milyen hihhhetetlenül tudatosan táplálkozom... Ezzel el is kocogtam a kávéautomatához. :-7 (De különben most tényleg egész jól állok, tegnap ugyan nem ebédeltem, asszem, de hétfőn igen. :-))
A másik ilyen relatív dolog: a számítógép. Volt idő, mikor a kollégiumban azt mondták, elmehetenék rendszergazdának: képes vagyok pl. önállóan telepíteni bizonyos szoftvereket, tudom, mire jó a hub meg a switch ((a különbséget nem bizonyosan, bár vmi rémlik))... Erre most olyanokkal szembesülök, hogy a Freeblogon képtelen vagyok beállítani, hogy a címek valóban megjelenjenek, itt pedig a jobb oldali linkeket nem tudom használni. :-( Egyszer majd beleásom magam...
Apropó, el kéne kezdenem írni azon dolgok listáját, amelyek elvégzése nélkül nem szabad meghalnom. A múltkor valamelyik unalmasabb órámon elkezdtem összeszedni pár dolgot (inkább csak irányelvek szintjén), és döbbenetes sebességgel kezdtek megvalósulni...
1. pont: Könyvek a nyárra.
Bulgakov: A Mester és Margarita
M. Scott Peck: A járatlan út (ezt a bátyám ajánlotta egy elméletemre az emberek eszme-változásairól)
Kafka: A kastély; A per (ezek nélkül mégsem lehet élni...)
Borges-novellák (l. eggyel följebb)
A másik ilyen relatív dolog: a számítógép. Volt idő, mikor a kollégiumban azt mondták, elmehetenék rendszergazdának: képes vagyok pl. önállóan telepíteni bizonyos szoftvereket, tudom, mire jó a hub meg a switch ((a különbséget nem bizonyosan, bár vmi rémlik))... Erre most olyanokkal szembesülök, hogy a Freeblogon képtelen vagyok beállítani, hogy a címek valóban megjelenjenek, itt pedig a jobb oldali linkeket nem tudom használni. :-( Egyszer majd beleásom magam...
Apropó, el kéne kezdenem írni azon dolgok listáját, amelyek elvégzése nélkül nem szabad meghalnom. A múltkor valamelyik unalmasabb órámon elkezdtem összeszedni pár dolgot (inkább csak irányelvek szintjén), és döbbenetes sebességgel kezdtek megvalósulni...
1. pont: Könyvek a nyárra.
Bulgakov: A Mester és Margarita
M. Scott Peck: A járatlan út (ezt a bátyám ajánlotta egy elméletemre az emberek eszme-változásairól)
Kafka: A kastély; A per (ezek nélkül mégsem lehet élni...)
Borges-novellák (l. eggyel följebb)
First of all: van új köztársasági elnökünk. Az esküt már le is tette, bár csak augusztus 5-én lép hivatalba. Nekem szimpatikus.
Aztán... A tegnap este kellemesen eseménytelenül telt, ma reggel jól elaludtam, aztán meg jól megreggeliztem. Szóval eddig jó. :-)
S még valamit akartam: idevágni az Ajtórésnyi zsoltárt Fabinyi Tamástól. (De nem találom weben, sajna.) Visky András egy elmélkedése, egy fuvolaművész és legutóbb Gryllus Dániel egy-egy csepp embersége után most ez az olvasnivaló a fürdőszobatükör mellett.
Bejelentkeztem a Blogringre, de nem leszek hosszú életű, mert ahhoz ott is nyomkodnom kéne a gombot, mikor frissítek. Márpedig ahhoz aligha lesz cérnám.
Aztán... A tegnap este kellemesen eseménytelenül telt, ma reggel jól elaludtam, aztán meg jól megreggeliztem. Szóval eddig jó. :-)
S még valamit akartam: idevágni az Ajtórésnyi zsoltárt Fabinyi Tamástól. (De nem találom weben, sajna.) Visky András egy elmélkedése, egy fuvolaművész és legutóbb Gryllus Dániel egy-egy csepp embersége után most ez az olvasnivaló a fürdőszobatükör mellett.
Bejelentkeztem a Blogringre, de nem leszek hosszú életű, mert ahhoz ott is nyomkodnom kéne a gombot, mikor frissítek. Márpedig ahhoz aligha lesz cérnám.
2005. június 7.
Ejsze :-) összeraktam a komparatív filmelemzést, angolul, a végén még büszke leszek magamra. Na, nem biztos.
Most el kéne rángatnom valakit megvenni a 15 kiló kenyeret, de nagyon nincs hozzá kedvem...
Na tessék, míg megnéztem pár másik oldalt, telefonált Juli, hogy jön kenni meg venni. Isten áldása az a lány, mese nincs.
S még egy tegnapi — bár nem előszöri — tapasztalat: Lucka egészen gyerekképű kezd lenni :-) , és gömbi továbbra is. Ott volt Koczka unokabátyám, Réka és Kolos is, mondhatni családi hepaj.
Most el kéne rángatnom valakit megvenni a 15 kiló kenyeret, de nagyon nincs hozzá kedvem...
Na tessék, míg megnéztem pár másik oldalt, telefonált Juli, hogy jön kenni meg venni. Isten áldása az a lány, mese nincs.
S még egy tegnapi — bár nem előszöri — tapasztalat: Lucka egészen gyerekképű kezd lenni :-) , és gömbi továbbra is. Ott volt Koczka unokabátyám, Réka és Kolos is, mondhatni családi hepaj.
2005. június 6.
Még 1: Tegnap küldtem a Mókusőrsnek körbe egy kissé mogorva hangú mailt, hogy lemehetnénk az Őrségbe június 24–26-án, de akkor sürgősen mondjunk valamit, mert igen utálom már ezt a "Véss-nem-ír-semmit-és-ezért(?)-senki-más-se" típusú helybenjárást. Azt is hozzátettem, hogy csütörtök délig várok hozzászólásokat... Eddig Fke, neki tetszik. Hát, kíváncsi vagyok...
No, most aztán ehet a fene. Jött egy comment ma délután az e-mail címemre ilyesformán: ...hmmm . By Anonymous, ami ugye választható név a kommentár menü alatt. Küzdöttem egy darabig az IP-címekkel, de csak a Yahoo-t meg a Bloggert sikerült beazonosítanom...
Amúgy: délelőtt Mephisto, délután Csodálatos Júlia — azt hiszem, szisztematikus Szabó István-nézésbe fogok a nyáron, mert nagyon bejöttek, ahogy tavaly (Kolozsvárt :-)) a Szembesítés is, meg annak idején A napfény íze (azon minimális számú film egyike, amelyet kétszer láttam moziban).
Közben ebéd Dittével az Irinyiben, aztán mászkálás majd Géza Tanyája Szisszel. A Csodálatos Júliát is együtt néztük Gáborék laptopján, visszafelé ismét Géza, és most könyvtár. Itt is a büfében kezdtük, naná... A fél lelkem az a nőszemély, nem tudom, mi lesz velem, ha pénteken tényleg hazaköltözik Keszthelyre.
Amúgy: délelőtt Mephisto, délután Csodálatos Júlia — azt hiszem, szisztematikus Szabó István-nézésbe fogok a nyáron, mert nagyon bejöttek, ahogy tavaly (Kolozsvárt :-)) a Szembesítés is, meg annak idején A napfény íze (azon minimális számú film egyike, amelyet kétszer láttam moziban).
Közben ebéd Dittével az Irinyiben, aztán mászkálás majd Géza Tanyája Szisszel. A Csodálatos Júliát is együtt néztük Gáborék laptopján, visszafelé ismét Géza, és most könyvtár. Itt is a büfében kezdtük, naná... A fél lelkem az a nőszemély, nem tudom, mi lesz velem, ha pénteken tényleg hazaköltözik Keszthelyre.
2005. június 5.
...kalligráfia? Vagy az csak a művészet maga? Litográfia, monográfia... Fonográf.
Lehetne szókép. :-)
A bánatba ezzel a nagy fene tudományos érdeklődésemmel. Ezúttal a műszakival, hogy inkább elbíbelődöm a Picasával — nekem nagyságrendekkel bonyolultabbnak tűnik, mint just attach a file-t —, mint hogy aludnék, ahogy normális ember teszi éjjel negyed 2-kor.
Igaz, Tamás benn van a Skype-on és Márton a Messengeren. :-)
Lehetne szókép. :-)
A bánatba ezzel a nagy fene tudományos érdeklődésemmel. Ezúttal a műszakival, hogy inkább elbíbelődöm a Picasával — nekem nagyságrendekkel bonyolultabbnak tűnik, mint just attach a file-t —, mint hogy aludnék, ahogy normális ember teszi éjjel negyed 2-kor.
Igaz, Tamás benn van a Skype-on és Márton a Messengeren. :-)
Még egy s más. Először is Ibolya barátném írása az áprilisi Korunkban. Nem kommentálom, hacsak nem azzal, hogy nagyon szeretnék pár napot megint elkocsmázgatni-beszélgetni vele.
Aztán: a bátyám írta, hogy átrendezték a múltkor említett honlap vicces térképét. A május 25-i bejegyzésem linkje ezzel elavultnak tekinthető.
Aztán: a bátyám írta, hogy átrendezték a múltkor említett honlap vicces térképét. A május 25-i bejegyzésem linkje ezzel elavultnak tekinthető.
Nem is tudom, hol kezdjem...
Csütörtök: kul-túra. A szerdai net-csömör után
először bábszínház Szisszel és Andival, majd turkáló, majd Mountex, majd Nagy Rohanás visszafelé: keressük a pénztárcám.
Meglett, a bábszínházban esett le az ülés alá.
Egy önmegynyugtató vásárlás (a napokban az empatikus marketinggel ismerkedtem): tejeskanna. :-) (Éjjel derült ki: nem fér a hűtőben a polcunkra. :-( )
Krakkói tavasz (fotókiállítás).
Este meghallgattam a szegedi rabbit. Zseniális figura.
Péntek: 3.20-as busz, Szeged => Bp.,
Szisz az utolsó percben, s aztán egész délelőtt,
beszélgetés,
nyomozás az ELTE BTK-n,
beszélgetés,
kávézókeresés (9-ig láthatólag semmi nem nyit a belvárosban),
beszélgetés,
remek tejeskávé és végtelenül unott pofájú nők a jogi kar büféjében,
beszélgetés,
rövid helyismereti előadás Szisznek ("jobbra a Blaha, aztán a Keleti; balra a Ferencziek tere; egyenesen a Deák tér"),
beszélgetés,
Károlyi-kert, PIM,
beszélgetés...
Szisz megtalálta Jánost,
a Batthyányn Gabssy,
levilágító stúdió,
kaja (részemről: kufta) Jimmynél, akit inkább Ahmednek kellene hívni,
a Batthyányn Zsolnai Évi, kölcsönösen hasznos információ-csere;
Szent István tér, Ünnepi Könyvhét,
hőség,
Transzcendens Mesterünk, Fried Isten tanár úr ("Ő az Antihorger Antal, / belőle nőtt ki az Előretolt Helyőrség, / (...) a szegedi egyetem fura ura..."),
hőség,
nászajándék BÁgiéknak,
hőség,
Balázs Imre (mire utánaerednék, nyoma vész),
hőség,
grapefruit ízű lónyál,
hőség,
Fke, mesél kicsit, de nem nagyon találjuk a közös hullámhosszt (hárman?),
haza.
Itthon metafizikus rettegés, mert édesanyám nincs sehol,
de előkerül, s én szégyellem magam millió okból.
Ma aztán alvás majdnem délig, azán Korunk–Komp-Press könyvbemutató [optimalizálhatnák Firefoxra is az oldalukat lassan...], majd' 15 percet késem, de semmi baj, még nem kezdődött el. A négy könyvet nem linkelem be külön-külön, a mesélések jók, csak az egy "végvár-diskurzust" nyomó bácsi tetszik kicsit vissza. Demény Péterrel is őt emlegetjük, meg hogy lesz-e könyvhét két év múlva, és milyen is a Magvető kiadói politikája. Idősebb hölgy fordul később felőle énfelém, ismerjük egymást?, s nem értem, miért csillan föl úgy a szeme, mikor azt mondom, BJ Szegedről. [Ezen mondjuk lenne mit tűnődni, hogy mikor mondok Szegedet, s mikor Pomázt...] A következő pillanatban leesik a tantusz: Széles Klára, mutatkozik be. Imre örül nekem, én is neki, ötfelé figyel, mert ő árulja a könyveket is, amellett, hogy szerkeszt, ismertet és moderál; de arra van ideje, hogy megpendítsen egy kávézást odalenn Deményékkel, illetve este a JAK-hajót. Utóbbi erősebben foglalkoztat, de nem találok a telefon névsorában senkit, akit jó szívvel el tudnék csalni, hát végül leteszek róla, pedig ha sejtem, hogy ilyen jellegű, aligha habozok.
A PIM-ből séta a Szent István térre, megnézem a tegnapról hátramaradt 1/3 kínálatát, a babahoroszkópos könyvből kilesem, hogy a kos babát nehéz elaltatni, és ezzel a nóvummal muszáj fölhívnom Timit. :-) Még csacsogunk (Luca, csodák csodája, édesen szunyókál), mikor föltűnik Imre, váltunk még néhány szót, aztán ketten kétfelé egy vidám "akkor majd Kolozsváron!"-nal.
A Gödörben a képregény világnapját ülik (állják), widám, jókat nézelődöm, kár, hogy csak részletek vannak kinn (képek az egészről itt). Sok a férfi, ez szembeötlő.
Mire hazaérek, Papa is megjött Nagybányáról, hozott valami kexet (cu miere), erről eszembe jut a trindexes eugenia-teszt, ki is nyomtatom, csak tudnám, miért ilyen hihetetlenül rossz elrendezésű a "nyomtatóbarát" változat.
Szundi.
Csütörtök: kul-túra. A szerdai net-csömör után
először bábszínház Szisszel és Andival, majd turkáló, majd Mountex, majd Nagy Rohanás visszafelé: keressük a pénztárcám.
Meglett, a bábszínházban esett le az ülés alá.
Egy önmegynyugtató vásárlás (a napokban az empatikus marketinggel ismerkedtem): tejeskanna. :-) (Éjjel derült ki: nem fér a hűtőben a polcunkra. :-( )
Krakkói tavasz (fotókiállítás).
Este meghallgattam a szegedi rabbit. Zseniális figura.
Péntek: 3.20-as busz, Szeged => Bp.,
Szisz az utolsó percben, s aztán egész délelőtt,
beszélgetés,
nyomozás az ELTE BTK-n,
beszélgetés,
kávézókeresés (9-ig láthatólag semmi nem nyit a belvárosban),
beszélgetés,
remek tejeskávé és végtelenül unott pofájú nők a jogi kar büféjében,
beszélgetés,
rövid helyismereti előadás Szisznek ("jobbra a Blaha, aztán a Keleti; balra a Ferencziek tere; egyenesen a Deák tér"),
beszélgetés,
Károlyi-kert, PIM,
beszélgetés...
Szisz megtalálta Jánost,
a Batthyányn Gabssy,
levilágító stúdió,
kaja (részemről: kufta) Jimmynél, akit inkább Ahmednek kellene hívni,
a Batthyányn Zsolnai Évi, kölcsönösen hasznos információ-csere;
Szent István tér, Ünnepi Könyvhét,
hőség,
Transzcendens Mesterünk, Fried Isten tanár úr ("Ő az Antihorger Antal, / belőle nőtt ki az Előretolt Helyőrség, / (...) a szegedi egyetem fura ura..."),
hőség,
nászajándék BÁgiéknak,
hőség,
Balázs Imre (mire utánaerednék, nyoma vész),
hőség,
grapefruit ízű lónyál,
hőség,
Fke, mesél kicsit, de nem nagyon találjuk a közös hullámhosszt (hárman?),
haza.
Itthon metafizikus rettegés, mert édesanyám nincs sehol,
de előkerül, s én szégyellem magam millió okból.
Ma aztán alvás majdnem délig, azán Korunk–Komp-Press könyvbemutató [optimalizálhatnák Firefoxra is az oldalukat lassan...], majd' 15 percet késem, de semmi baj, még nem kezdődött el. A négy könyvet nem linkelem be külön-külön, a mesélések jók, csak az egy "végvár-diskurzust" nyomó bácsi tetszik kicsit vissza. Demény Péterrel is őt emlegetjük, meg hogy lesz-e könyvhét két év múlva, és milyen is a Magvető kiadói politikája. Idősebb hölgy fordul később felőle énfelém, ismerjük egymást?, s nem értem, miért csillan föl úgy a szeme, mikor azt mondom, BJ Szegedről. [Ezen mondjuk lenne mit tűnődni, hogy mikor mondok Szegedet, s mikor Pomázt...] A következő pillanatban leesik a tantusz: Széles Klára, mutatkozik be. Imre örül nekem, én is neki, ötfelé figyel, mert ő árulja a könyveket is, amellett, hogy szerkeszt, ismertet és moderál; de arra van ideje, hogy megpendítsen egy kávézást odalenn Deményékkel, illetve este a JAK-hajót. Utóbbi erősebben foglalkoztat, de nem találok a telefon névsorában senkit, akit jó szívvel el tudnék csalni, hát végül leteszek róla, pedig ha sejtem, hogy ilyen jellegű, aligha habozok.
A PIM-ből séta a Szent István térre, megnézem a tegnapról hátramaradt 1/3 kínálatát, a babahoroszkópos könyvből kilesem, hogy a kos babát nehéz elaltatni, és ezzel a nóvummal muszáj fölhívnom Timit. :-) Még csacsogunk (Luca, csodák csodája, édesen szunyókál), mikor föltűnik Imre, váltunk még néhány szót, aztán ketten kétfelé egy vidám "akkor majd Kolozsváron!"-nal.
A Gödörben a képregény világnapját ülik (állják), widám, jókat nézelődöm, kár, hogy csak részletek vannak kinn (képek az egészről itt). Sok a férfi, ez szembeötlő.
Mire hazaérek, Papa is megjött Nagybányáról, hozott valami kexet (cu miere), erről eszembe jut a trindexes eugenia-teszt, ki is nyomtatom, csak tudnám, miért ilyen hihetetlenül rossz elrendezésű a "nyomtatóbarát" változat.
Szundi.
2005. június 3.
2005. június 1.
Oh yeah! Mail from Tóth János:
"Kedves Julis !
Sajnos már másttól is hallottam, hogy sajnos maradtak benne hibák, ugyhogy nagyon megkoszonnem, ha "végigkorrektúrázom a jegyzetet" . Tollal javitson bele, majd adok egy masikpeldanyt maganak helyette.
Mellesleg szeretném meghívni e könyv bemutatójára, amely könyvhéten lesz Szegeden, a Vármuzeumban, június 3. (pentek) 17. ora.
...
Üdvözlettel:
János"
Szeretem, amikor azzal foglalkozhatok, amihez értek, és még honorálják is. :-)
(És, tegyük hozzá, ha a kéziratot olyan formában kapta meg a JATEPress, mint amilyen ez a mail, akkor azért dolgozhattak vele így is... :-) De tény, hogy az a 20 oldal, amit elolvastam, elég hajmeresztő tipográfiailag.)
"Kedves Julis !
Sajnos már másttól is hallottam, hogy sajnos maradtak benne hibák, ugyhogy nagyon megkoszonnem, ha "végigkorrektúrázom a jegyzetet" . Tollal javitson bele, majd adok egy masikpeldanyt maganak helyette.
Mellesleg szeretném meghívni e könyv bemutatójára, amely könyvhéten lesz Szegeden, a Vármuzeumban, június 3. (pentek) 17. ora.
...
Üdvözlettel:
János"
Szeretem, amikor azzal foglalkozhatok, amihez értek, és még honorálják is. :-)
(És, tegyük hozzá, ha a kéziratot olyan formában kapta meg a JATEPress, mint amilyen ez a mail, akkor azért dolgozhattak vele így is... :-) De tény, hogy az a 20 oldal, amit elolvastam, elég hajmeresztő tipográfiailag.)
Jó ideje a legjobb szörf-menet: blogok között kalandoztam, valaki belinkelte, hogy Caragiale Farsangját nézte, ó, mondom, csak nem ő is kolozsvári, vagy valami vendégjáték, de nem: Nemzeti Színház. És hát uramfia, Gazsó Gyuri 2003 óta az ottani társulat tagja! Hihetetlen, és tök jó. Nem láttam nyolc-tíz éve, az útját még a Zalaegyerszeg–Szolnok–Nyíregyháza–Bárka vonalon követtem, ill. hallottunk a Jászai Mari-díjáról is.
Egy okkal több, hogy most már tényleg megnézzem egyszer magamnak a Nemzetit.
Egy okkal több, hogy most már tényleg megnézzem egyszer magamnak a Nemzetit.
Fölajánlottam Tóth János környezetetika-oktatónknak, hogy alternatív megoldásként (egy fél dolgozat mellé) végigkorrektúrázom a most megjelent jegyzetét, mert "lenne még mit formázgatni rajta (a nyomda ördöge nem alszik)..." Erőst kíváncsi vagyok, mit szól hozzá... (És ha netán rábólint, akkor is kétes, hogy mennyire volt jó ötlet, mert a könyv van vagy kétszáz oldal. Bár minden csak határidő kérdése — és legalább érdekes.)
Itt van, amiről (a) tegnap beszéltem. Éppoly szűxavú, mint a privát értesítés. :-)
Amúgy... Tegnap jót hajléktalanoztunk, apropó, a blogot áttettem ide, hátha a magyar kezelői felület jót tesz a népek lelkesedésének. Utána még bementem Gabssyhoz a kollégiumba, harcoltunk még egy kört az Újlak Utcai Ált. Isk. évkönyvével, minden eddiginél lehetetlenebb szerkesztési instrukciókkal kapta meg az anyagot. De ne szóljak semmit, 2500–3000 Ft-os órabérrel kevesen dolgozhatnak.
Ma viszont dolgozni kellene... Este Stalker, Peti vetíti a koliban.
Amúgy... Tegnap jót hajléktalanoztunk, apropó, a blogot áttettem ide, hátha a magyar kezelői felület jót tesz a népek lelkesedésének. Utána még bementem Gabssyhoz a kollégiumba, harcoltunk még egy kört az Újlak Utcai Ált. Isk. évkönyvével, minden eddiginél lehetetlenebb szerkesztési instrukciókkal kapta meg az anyagot. De ne szóljak semmit, 2500–3000 Ft-os órabérrel kevesen dolgozhatnak.
Ma viszont dolgozni kellene... Este Stalker, Peti vetíti a koliban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)