Megint érdemes volt élni: találkoztam Nikóval a ruhatárnál. Megittunk egy jó kis automatás "kávéfantáziát", s jót beszélgettünk a munkakeresésről, az exéről és az élet egyéb nyűgeiről. Azaz... Inkább hallgattam, de jólesett nagyon. Olyan ritkán teszek így, sajnos.
Szóval szép az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése