Szóval... Szombaton irány Pest, majd onnan Gáborral meg a Forddal tovább Szalafőre. Estére összejött a rokonság (értsd Timi szülei meg a sajátjaink), tegnap délelőtt mise Bajánsenyén;
aztán papával meg Gáborra fölnéztünk Csörgőre is, mert délelőtt összetalálkoztunk Gyurival (aki a Nemzeti művésze, lásd június 1.) Én vagy tíz éve nem találkoztam vele, s nagyon jó volt hallgatni kicsit. Meg még egy Camparit is kevert nekem jéggel, narancslével, lime-karikával... És nem volt valami boldog a Nemzetitől, sőt, azt mondta, ha ez a vezetési-rendezési stíl marad, akkor ő nem. De talán most jön néhány szívének kedvesebb rendező is.
Kettőtől keresztelő Veleméren. Lucka nem hazudtolta meg magát: torkaszakadtából üvöltötte végig a szertartást. Lévén pedig a templom meglehetősen kicsi, ez azt vonta maga után, hogy a szertartás szövegét kb. mi hárman (a szülők meg én mint keresztanya) hallottuk... De Ottó kitett magáért, nagyon kedves volt, és a mindenszentek litániáját is kb. az első négy tételre rövidítette az alkalomra... :-)
Aztán Szalafőn még ettünk egy magyot, majd mi Anyánkkal és Eszes Robival haza (itt: Pestre) a hatos IC-vel. Közben kisütöttem, hogy nem kéne kibumliznom Pomázra azért, hogy hajnalban mehessek vissza a Nyugatiba, s szerencsémre Fke is igazán rugalmas volt, így hát nála aludtam a jól ismert kanapén (lásd május 19.). Valami miatt rém nehezen aludtam el, meg is ébredtem párszor, de sikerült hat előtt összeszednem magam, a hajnali (?) körút (körúti hajnal?) pedig egészen biztató volt. Na jó, nem is. Forgalom volt jócskán, de gyalogszerrel csak csavargók (vagy álruhás királyok...) jártak.
Le a fél hetessel, aztán egy gyors zuhanyt követően bevittem az egész eü-s dokumantációmat a vérszopókhoz, akik aztán megjárattak a földzsint és a két emelt között, de a vége csak-csak az lett, hogy holnap fél 9-kor jelenjek meg (szigorúan éhgyomorra) vérvételen. Hogy ez lesz-e az utolsó, azaz a HLA-tipizáció, azt nem sikerült megtudnom.
Ja, az egész hétvégén újra meg újra igényelt összpontosítást, hogy ne törjek össze teljesen; de tartottam magam.
Ágica ma elrepült Torontóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése