Itthon, Pomázon (l. még "Induljunk tehát: otthonról haza"). Tényleg benézne a nap az arcomba, ha onnan sütne, meg ha nem lenne már elhúzva az ágy: ki van bontva a tetőablak a szobámban. Viszont ezzel megkezdem a szüleim volt szobájának az annektálását, annak pl. csak két ajtaja van (a lépcső és a fürdő felé. Az enyémben ezekhez jött még az is, amelyiken a bátyámhoz lehetett átjárni). Most ők le a földszintre, minthogy az öreg ház (= az első három szoba, ahol hajdanán a nagymamám és a testvére élt) lassan elkészül (= lélegző padló, normális fűtés, meszelés, ilyesmi).
Amúgy meg Őrség-szervezkedés, Nóri helyett Reni jön, de még így is van egy hely az autóban. Pedig kéne még valaki, annál is inkább, mivel fogalmam sincs, Fke és Reni hogyan fog kijönni. Azaz hát baj nem lesz belőle, de alapvetően eléggé más stílus, azt hiszem.
Meg ami még fontos: jó hosszú idő után tegnap-ma végre találkoztam a nagybátyámmal, a feleségével meg az unokaöcsémmel, jöttek Pécsről Szegedre nyaralni. Marci egész elképesztően túl van féltve (különösen Zsuzsa által — gondolom, ez olyan anyás dolog is a "kis kései"-effektus mellett), de továbbra is nagyon jópofa.
Tegnap éjjel Gáborral még múzeumoztunk egyet, illetve ennek apropóján beszélgettünk jókat pl. az A capellában. Mintha repedezne a fal, amelytől a lelkemről eddig soha nem tudtam beszélni neki, vagy főleg: vele. Ez Timi érdeme, vitathatatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése