Az előbb sikerült leejtenem a diákom a harmadik emeletről.
Az elsőn landolt, vicces módon, nem a földszinten.
Itt meg valaki föltette a legközelebbi gépasztalra. Így hát most újra hozzáférek a ruhatárszekrényemhez, meg nem utolsósorban ahhoz a 300 petákhoz, amit reggel tettem rá (fénymásoló+kávéautomata). Ez is érdekes: hogy alapvetően örülök, hogy nem kell behordanom a tárcám, mert akkor arra is külön kell figyelni. A diák így is, úgy is kell (a vonalkóddal léptetnek be meg kölcsönzök), viszont attól kezdve, hogy a chipre pénzt tölt az ember, parázhat azon is, hogy ezt hagyja el. Mert semmi jelszó, nyilván, csak bedugod, és megy. (Tegyük hozzá, nagyságrendeket bonyolítana a gépeken, ha mondjuk még a fénymásoló is PIN-kódot kérne... jaj, belegondolni is rémes.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése