Bőven csak egyelőre, de legalább.
Tegnap piknik Algyőn, nehezen indult(unk Paffyval + az összes cuccal), de jó lett, nagyon. Átúsztam a Tiszát, erre most büszke vagyok. :-)
Este Te Deum az altemplomban, mindenféle köszönetnyilvánításokkal: én adtam át Tamásnak a Lelkészségért díjat, Liszkai Tamásnak a könyvet (a szpícset itt bizony Paffyra hagytuk teljes egyetértésben Gabssyval), Paffynak a karmesterpálcát, és Attilának a "vasat" is. és korántsem volt annyira gázos a laudációk sora, mint vártam.
A mise után hatalmas búcsúzkodást csaptunk keresztül-kasul, jólesett. De a legjobban mégiscsak Tamás. :-) (Mentségemre: megkérdeztem.
— Tamás, nagyon kompromittálna, ha megölelnélek?
— Hát — elsandított Míra felé, aki egy oszlop mögött beszélt valakivel, — tőlem...)
Tkp. jó érzés, ahogy él bennem ma is, s itt-ott "fölbukkan". S ez már alighanem így is marad. :-)
Este Gáboréknál felejtettem magam, kellett, különben alighanem beborulok.
Ma elszámoltuk a tavalyi homeless-pályázatot, közben megtanultam milliom-egy apró ökörséget az Excelről, "látens haszon", ahogy Gábor mondta egyszer. Ja, meg a nettó-bruttó ügyekről is, bár semmi többet a középiskolás mateknál, de ha azóta azt is elfelejtettem...
Eddig egy fél rétest ettem ma, és kezdem nagyon rosszul érezni magam.
Otthon épp nincs tető a két szoba között, az enyémet pedig centi vastag por lepi. Kéményépítés... Öröm lesz hazamenni holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése