Azaz már ontották is. Kb. mint a véradás, csak kevesebb lével, a billegő zacskó helyett hat-nyolc kémcsőbe. Innen kezdve nincs más dolgom, mint várni, és lehetőség szerint magammal hordani a telefonom. (Bár mondjuk a Biharban a térerővel is lehetnek gondok.)
Más nem nagyon van. Tegnap írtam végre Orsinak, válaszolt is azon nyomban, s most mintha megint (éppen) teljesen össze lennénk hangolódva, nagyon jólesett olvasni. Nem tudom, mitől függ ez, a múltkor pl. (január végén, hmm) határozottan az volt az érzésem, hogy rútul elbeszélünk egymás mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése