Nem is tudom, hol kezdjem...

Csütörtök: kul-túra. A szerdai net-csömör után
először bábszínház Szisszel és Andival, majd turkáló, majd Mountex, majd Nagy Rohanás visszafelé: keressük a pénztárcám.
Meglett, a bábszínházban esett le az ülés alá.
Egy önmegynyugtató vásárlás (a napokban az empatikus marketinggel ismerkedtem): tejeskanna. :-) (Éjjel derült ki: nem fér a hűtőben a polcunkra. :-( )
Krakkói tavasz (fotókiállítás).
Este meghallgattam a szegedi rabbit. Zseniális figura.

Péntek: 3.20-as busz, Szeged => Bp.,
Szisz az utolsó percben, s aztán egész délelőtt,
beszélgetés,
nyomozás az ELTE BTK-n,
beszélgetés,
kávézókeresés (9-ig láthatólag semmi nem nyit a belvárosban),
beszélgetés,
remek tejeskávé és végtelenül unott pofájú nők a jogi kar büféjében,
beszélgetés,
rövid helyismereti előadás Szisznek ("jobbra a Blaha, aztán a Keleti; balra a Ferencziek tere; egyenesen a Deák tér"),
beszélgetés,
Károlyi-kert, PIM,
beszélgetés...
Szisz megtalálta Jánost,
a Batthyányn Gabssy,
levilágító stúdió,
kaja (részemről: kufta) Jimmynél, akit inkább Ahmednek kellene hívni,
a Batthyányn Zsolnai Évi, kölcsönösen hasznos információ-csere;
Szent István tér, Ünnepi Könyvhét,
hőség,
Transzcendens Mesterünk, Fried Isten tanár úr ("Ő az Antihorger Antal, / belőle nőtt ki az Előretolt Helyőrség, / (...) a szegedi egyetem fura ura..."),
hőség,
nászajándék BÁgiéknak,
hőség,
Balázs Imre (mire utánaerednék, nyoma vész),
hőség,
grapefruit ízű lónyál,
hőség,
Fke, mesél kicsit, de nem nagyon találjuk a közös hullámhosszt (hárman?),
haza.
Itthon metafizikus rettegés, mert édesanyám nincs sehol,
de előkerül, s én szégyellem magam millió okból.

Ma aztán alvás majdnem délig, azán Korunk–Komp-Press könyvbemutató [optimalizálhatnák Firefoxra is az oldalukat lassan...], majd' 15 percet késem, de semmi baj, még nem kezdődött el. A négy könyvet nem linkelem be külön-külön, a mesélések jók, csak az egy "végvár-diskurzust" nyomó bácsi tetszik kicsit vissza. Demény Péterrel is őt emlegetjük, meg hogy lesz-e könyvhét két év múlva, és milyen is a Magvető kiadói politikája. Idősebb hölgy fordul később felőle énfelém, ismerjük egymást?, s nem értem, miért csillan föl úgy a szeme, mikor azt mondom, BJ Szegedről. [Ezen mondjuk lenne mit tűnődni, hogy mikor mondok Szegedet, s mikor Pomázt...] A következő pillanatban leesik a tantusz: Széles Klára, mutatkozik be. Imre örül nekem, én is neki, ötfelé figyel, mert ő árulja a könyveket is, amellett, hogy szerkeszt, ismertet és moderál; de arra van ideje, hogy megpendítsen egy kávézást odalenn Deményékkel, illetve este a JAK-hajót. Utóbbi erősebben foglalkoztat, de nem találok a telefon névsorában senkit, akit jó szívvel el tudnék csalni, hát végül leteszek róla, pedig ha sejtem, hogy ilyen jellegű, aligha habozok.
A PIM-ből séta a Szent István térre, megnézem a tegnapról hátramaradt 1/3 kínálatát, a babahoroszkópos könyvből kilesem, hogy a kos babát nehéz elaltatni, és ezzel a nóvummal muszáj fölhívnom Timit. :-) Még csacsogunk (Luca, csodák csodája, édesen szunyókál), mikor föltűnik Imre, váltunk még néhány szót, aztán ketten kétfelé egy vidám "akkor majd Kolozsváron!"-nal.
A Gödörben a képregény világnapját ülik (állják), widám, jókat nézelődöm, kár, hogy csak részletek vannak kinn (képek az egészről itt). Sok a férfi, ez szembeötlő.
Mire hazaérek, Papa is megjött Nagybányáról, hozott valami kexet (cu miere), erről eszembe jut a trindexes eugenia-teszt, ki is nyomtatom, csak tudnám, miért ilyen hihetetlenül rossz elrendezésű a "nyomtatóbarát" változat.

Szundi.