Szóval az evezés jó volt, az idő és a hangulat változó. Egyre kevesebb türelmem van bizonyos emberekhez... ez nehéz ügy, mert mi lesz velem 5-10-x év múlva? Meg hát ismerek néhány e tekintetben meglehetősen fenyegető példa-embert.
De szép volt a Tisza, pénteken még a pirkadatot is rajta néztük végig. Sok madár volt, egy őzet is láttunk, tavirózsát és tündérliliomot... A csongrádi kempingben vagy fél órát csodáltunk egy nagy keresztespókot Paffyval meg Zsófival. A hálóját szőtte, hihetetlen profizmussal. Úszkáltam egyszer-kétszer, nagyokat aludtam és ettem.
Aztán szombat reggel haza, majd szombat–vasárnap Újra itt van... címmel láthattuk egy hat éve érettségizett osztály lelkesebb részének hétvégi horányi láblógatását. Odafelé biciklivel; ott sok tökmaggal, beszélgetéssel-sztorizgatással-szalonnasütéssel. Volt pingpong és tollas is, sőt, szombat délelőtt egy működőképes hajót is vízre tettek az aktuális jelenlevők.
Aztán persze kiderült, hogy (kb.) hat összeszokott ember — furcsa volt, nem azok voltak kinn, akik gimiben a legbelső köreimbe tartoztak, és mégis mintha... — nem bír el négyet, akikhez csak néhányukat köti néhány szál... De ekkor elmentem aludni, és húztam a lóbőrt vasárnap 10-ig, aztán egy jó kis mise után Judit és Balázsa haza is hozott.
Ehhez szét kellett szedni a biciklit, úgyhogy azóta is darabokban hever a folyosón.
Eddig a mese, és az Első Munkanapomat bizony már nem tudom most leírni. Ahogy tegnap, most is édesapám túrt ki a gép elől, mert ugyan pillanatnyilag van itthon 3 (!!) laptopunk + a nagy gép, netezni és szkennelni is csak ezen lehet. Life's like that.
Megyek is Anti Francival csacsogni, illetve reménység szerint csak hallgatni. :-7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése