1. nekifutás

Arra gondoltam — persze lopott az ötlet —, hogy az elmúlt 3 hét eseményeit tévéműsor formájában fogom közreadni. Természetesen csak úgy átabotában...

Július 4. du.: A lúzerségem története (burleszk a CFR támogatásával)
A történet a kolozsvári gara máre cseferén játszódott, 15 percben. Megvettem a jegyem la Valea Draganului, majd a két megszerezhető magyar nyelvű napilappal kiültem a peronra.
És legközelebb arra eszméltem, hogy mellettem kigördül a csucsai személy...
(Végül stoppoltam, újabb ötvenezerért, a menetrendszerinti Karácsonykő–Várad busz vitt el. Jó háromnegyed órát sikerült lefaragnom a hátrányból — még mindig tíz perccel a többiek Várad felőli vonata előtt értem be.)

Július 4–12.: Románia hegyei 3. — Bihar: Vlegyásza és Pádis (természetfilm reality show- és katasztrófa-elemekkel)
Lelkes kirándulás kevés lelkesedéssel részemről. Nem tudom, mi volt a baj, de valahogy azt éreztem, hogy a befektetett energia nem térül meg szépségben-jóságban-élvezetben. Meg az örök észosztó-szerep, amit néha tényleg utálok... De különben sokat formált a bandán, talán rajtam is. S tényleg voltak szép helyek meg szép percek. Felemás, de összességében megérte.

Július 12–13.: Bihar–Nagyvárad–Bors–Tiszakécske–Szeged–Szarvas ámokfutás (road-movie nyelvleckékkel, rövid családi betéttel és mosógépreklámokkal megszakítva)
A hegyről le egy holland családdal (lakóautó), majd
Bogatelep–Belényes egy cápával (Dacia),
Belényes–Várad széle egy őrülttel, aki minden dombon előzött, és úgy százzal vágtatott ott, ahol egymást érik a falvak (maxitaxi),
Várad széle – vasútállomás taxival (a sofőr németül (!) beszélt),
vasútállomás–határ egy másikkal (15 perccel késtem le az utolsó magyarországi vonatot, s nem volt kedvem ezért 12 órát ülni ott).
A határon át gyalog (kétszer kiabáltak utánam), aztán
az innenső oldaltól a kécskei elágazásig egy kedves beszterce-naszódi fickóval (nagy autó, hátul is karfás ülések voltak :-)), aki nem volt valami beszédes, így se én nem tudtam, merre tart, se ő, hogy én. De adott egy üveg kólát, és mindig fölhangosította a Slágert, ha látta, hogy teteszik a zene. :-) Közben vadul wapoztam a menetrendeket, de végül arra jutottam (Timi zseniális ötlete alapján), hogy legjobb lesz, ha megalszom Kécskén.
Ehhez még egy teherautó kellett 30 km erejéig.
Másnap ötkor Tk.–Lakitelek–Kfegyháza átszállásokkal Szegedre, három adag mosás, egy begyúrt kenyér, ami már a hátizsákomban kelt meg, és irány Szarvas.

Július 12–17.: Szarvas 2005 – munkatábor majd családi pihi by Talentum Alapítvány (nonprofit-menedzsment önképzés életmódmagazin-betétekkel, kabaréjelenetekkel és gyermeknevelési tanácsadással megfűszerezve)
Úgy kezdődött, hogy átrágunk néhány stratégiai kérdést (úgy tizenöt-húszat...), aztán jön Pontyos Tamás civil-guru, és jól kiképez minket. Aztán szervezetfejlesztés lett belőle. Pontyos tényleg profi. Jó volt hallgatni, meg együtt gondolkodni vele. Előttem hatalmas perspektívákat nyitott meg, s valahogy az volt az érzésem, hogy nem csak a tapasztalat, hanem az intuíció is szól belőle.
A családi kétnap... jellegéből adódóan nem volt egyszerű nekem, de a kölkök aranyosak voltak. Meg jó volt látni Alízt, Verocskát, Zetort... Abban pedig, ahogyan Jusztinék terelgetik "az almot", ma is érzek valami példaértékűt.

Július 18–22.: SWAT: vízi lelkigyakorlat (sportközvetítés test és lélek edzéseiről az elemek ellenében)
Még elég friss az élmény, de — jó vót.

Folyt. köv.