mer' a Tatros, ha kiömlik, elviszi... Ki kéne menni önkénteskedni, de nem lehet. Úgy szeretnék egyszer egy hetet, ne adj' Isten, hónapot, mikor mindig aznap találhatom ki, mit csinálok.
És még egy rémes história édesapámtól. Egy alvállalkozójuk hozott hét új munkást valahonnan az Isten háta mögül, olyan szegény embereket, hogy Pestre följönni se tudtak volna, ő ment értük. A harmadik munkanap estéjén aztán kitört köztük a paláver: valaki a másiknak a (munka)dzsekijét vette föl, s ráadásul (hogy ugyanő-e, nem tudom) két szelet párizsit is megevett a máséból.
Másnap reggel lapítottak még, megkapták azt az ezer forintot, amit élelemre osztott a főnökük minden reggel, aztán hang nélkül hazacígöltek belőle. Munkabér meg ilyesmi nélkül, ahogy jöttek.
Hajmeresztő. Otthon hat-nyolc-x gyerek meg a síró asszony, mondta Zoli, aki hozta őket. Bennük meg semmi belátás, csak az önérzet.
Persze fejétől bűzlik a hal. Az FVM január óta ingyen adatja ki a folyóiratait ezzel a céggel, ahol vagyok. Tegnap (!) jutottak addig, hogy kifizessék. Miközben a kiadó nyilván a szerzőkön spórolt, akik már kezdtek be-besértődni. De hát mi másra jó egy kisvállalkozó, mint hogy az államnak hitelezzen?!
Amúgy most elvileg dolgozom, vagy mi, de anyag hiányában kicsit elakadtam. Meg lehet, hogy koffein hiányában is.
Ha befejezem a prospektust, tartalomfejlesztő leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése