Zűrkorszakok és konszolidők

(Én Répánál találtam, ő meg Bächer Ivánnál)
Szóval igen, az ember életében ezek követik egymást. Csak néha sűrűbben, mint elképzeltem. Mert erre a nagyböjtre konszolidációt hirdettem magamnak, első- és legfontosabb sorban alvásilag — de ma megint szét tudtam esni röpke hat óra le

***
adásunkat megszakítva közöljük, hogy a szétesés utolsó cseppjét ((nem, nem érdekel a képzavar)) jelentő esemény, jelesül, hogy valami 15 áldozás utáni hálaadást kellett volna megírnom csütörtök estig, ezennel elhárult. A jó Isten tartsa meg a sok lelkes ember eme jó szokását (meg Zsuzsiét, hogy szétosztotta)!
***

tehát röpke hat óra leforgása alatt.
Pedig jól indult a nap, reggelivel a Lelkesen, Janival és Áronnal, Mariolával meg a csodagumóval. Áronnal utóbb véradás, vicces volt, szeretek vért adni, különösen társaságban. (Olvasd el az ő verzióját, nekem most nincs türelmem a gépeléshez. Bár ez nem látszik; de én tudom.) Aztán játék, mankala (körbevertük egymást), solitaire (az utolsó x darabot már csak ők tudták kirakni, nekem 2 maradt minimum — viszont nem tudtam rávenni őket arra, hogy egyet az elejéről nyomjanak végig), rögtönzött déli ima, ebéd (valami nyolcan, és az ilyen mindig jó hecc), egy rövid beszélés Nórinak (mért is nem -getés és -val?!), csocsó. Na, ennek örülök, hogy úgy tűnik, a játék valamiféle napi elfoglaltsággá válik, ez kell, mint a falat kenyér.
Aztán LT. Hatékonyak voltunk, de egy óra múlva én a leghatékonyabb munkában is kifáradok. Ez elég szörnyű.
És akkor Paffyval átmentünk 72 órás megbeszélésre, ami ha lehet, még az előzőnél is jobban kiakasztott. Olyan szinten ineffektív (?!) a csapat, hogy a hajam az égnek állt. Komolyan mondom, az LT-vel meg még öt emberrel ezt feleennyi hajtépéssel kétszer ilyenre meg tudtuk volna szervezni. A csúcs az volt, mikor az iroda a szponzorkeresést akarta delegálni. Hát ki, ha nem ők?! ((Ebből még lehetnek zűrök, de hátha nem...))
Utána elvileg vele (Paffyval) beszélgettem volna, de már késő volt... Eleve fogalmam sincs már, hogy mit és főleg honnan kezdve akartam mesélni neki, mikor csütörtökön fölhívtam... Másrészt egyikünk sem volt abban a lelkibeszélgetésre alkalmas állapotban.
Így hát kávéház, Zsuzsival kiegészülve. És a tejeskávé fölpörgetett, de olyan nemjólesőn. És közben Paffy megpengette a fent említett imákat...
Utána még fénymásoltam egy sort a Lelkesen, aztán BTK, Tamás megvétózta az esetleges etika-módszertani záródolgozatom, de jót beszélgettünk Mustóról meg mindenféléről.
Addigra már tudtam, hogy filmet nézni már nem megyek vissza (most, hogy a Porton megkerestem, jobban is tettem: Brazil), mindenesetre erről akartam még üzenni Áronnak, meg Janinak, hogy Balástya ugrik/csúszik (abba most bele se kezdek), szóval leültem a lépcsőházban levelet írni nekik, nem lévén otthon senki.
És aztán hazajöttem, és előbb valami rend-félét raktam a konyhában, aztán végigolvastam az ezer e-velem (és a jó részük érdemi is volt), párat megválaszoltam, belelestem néhány blogba, de most megint ott tartok, hogy pokolba a monitorral, üljek bele előbb a kádba, aztán rá a sámlicskámra, és utána majd tárgyalok a világgal meg az előttem álló három nap feladataival.

Jajj, Igor Lazin kölcsönadta a 1 Day Off-ot, úúúgy szeretem érte! :-) Már csak Petit kell rávennem, hogy hozza le kocsival, mert ha holnap adják postára a DVD-t, az neccesen ér ide csütörtök délutánra.