Az éjjel jó nagyot rúgtam a böjtbe, amit az sem igen ment, hogy egy kicsit el is lettem csábítva. Észnél lenni csak a körülmények megválasztásában lehet, és nem csak az eredeti szituációban.
Ma reggel mindenesetre elég nyomottan éreztem magam, nyilván a szűk öt óra alvás következményeképpen is.
Ráadásul (vagy éppen ezért) nagy erővel tört rám az egyetem- (szakdologozat-)para, és mindehhez még be is van borulva odakinn.
Viszont a kefi(í?)r-retek-tejeskávé jó reggli.
És a fish&chips jó vacsora.
Valamint a ref-kat kerekasztal elindított egy beszélgetést, amely nélkül szegényebb és bizonytalanabb lennék. És tökmindegy, hogy közben csontig átfáztunk.
Tulajdonképpen jó élni, csak néha arcra kell esnem (borulnom), hogy (talán-talán) okosabban folytassam.
Így megy ez.
1 megjegyzés:
János bácsi, dudáljon kend, hosszú nótát ne fújjon kend; gyengék vagyunk, elfáradtunk, talán bizony meg is halunk...
mindez a harmadik sora miatt és a bejegyzés vége kapcsán jutott eszembe :)
Megjegyzés küldése