Leértem. Nem ez volt a főművem, ami a tréningezést illeti.
És most kicsit elbóklásztam a blogok között, és valami homályos rossz érzés vett erőt rajtam — de nem, ezzel most nem vagyok hajlandó végigjátszani a hétfőit.
A vonaton a Spielhóznit olvastam. Jókat göcögtem rajta olykor, szerencsére szemben a szerecsen szundított. Mindenesetre megint megvan a (kulcs)mondat.
Meg kéne várnom Julit ébren, viszont le is kéne feküdnöm aludni. Az az elemi tapasztalatom volt ugyanis a hétvégén, hogy leépítettem az efféle restanciáimat, vagy egyszerűbben: kialudtam magam. És most belefér egy-két rövidebb éjszaka, de az ilyen idők oly múlandóak, hogy talán jobb volna inkább a fenntartáson dolgozni — eltüntetni sokkal könnyebb, az megy magától is.
Közben még egy kis Augustinus; tolle, lege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése