Egyrészt olyan idő volt, mint minden álmomban a születésnapomon. Ragyogó napsütés. Ha beborult, le is hűlt, de sebaj.
Másrészt meg... Bejáratták velem a belvárost, és mindenféle jóságok történtek közben. Chapman rendszerében fogalmazva: a szívességeken kívül valamennyi létező szeretetnyelven kaptam szeretetet, azt hiszem. Vagy egy kicsit még azon is (amennyire a helyzet adta, persze).
A szökőkútnál Nóri, egy szál rózsával. „Azt mondták nekem, gondolkozzak el, hogy miért szeretlek...”
A Dóm tér közepén Juli, papírvirággal. „És azt szeretem benned...”
A Klauzál téren Andi, fehér frézia, nyaklánc, gobleines kütyütartó és süti a teraszon.
A disznófejű fa alatt Zoli és Reni: „Na, madarat lehet-e már fogatni veled?” Sütit morzsoltam a galaboknak, és egyet el is értem. Közben egy kislányt filmezett a papája, asszem, bekerültem a háttérbe... Fehér szegfű és egy üveg Jelen pívó.
A Roosewelt téri játszótéren Áron. Nehezen hittem eddig, hogy valaha örülni fogok vörös rózsának... Meg piros szalag... és „azt hiszem, ez a kérdés nálam másképp értelmeződik...”
Aztán híd, „mert ott fúj a szél”, a túlsó lába, Cili, piros tulipán és Kényszerleszállás. „Nem lett, mégse lett belőlem angyalka, tollsöprű-szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes...” Most szerettem meg a verset. És nyaklánc, és levél, és útravaló alma.
Liget, Jani. „Ülj ide mellém, valamit mondok.” Aztán mégis fölállított, „Figyelmezz szavamra, csak egyszer fogod hallani. Egyszer volt egy ember, szakálla volt, kender...” És a végén burek, igazi horgosi (!), virággal és Apatinsko pívóval. Nem lehetett nem ugrani a nyakába.
Aztán összeszállingóztak a többiek is, és lett piknik a napon, Juli-féle narancsos-csokis tortával, takarókkal és fej-összedugással. Cili olvasott, aztán Juli... jaj, nagyon nem akaródzott elindulnom a szupervízióra.
Aztán persze az is nagyon jó volt, sokat merítettem belőle, a többiekből. Utána tempós séta Áronnal haza, átöltözni, közben a hétvégéről és kapcsán beszélgettünk. Miséről jól elkéstem, aztán majd' elfelejtettem hirdetni, aztán szülinapos extra-áldás Paffytól, majd (elvileg homeless-)takarítás a Lelkesen (külön köszönet Cilinek!), végezetül kávéház.
Azaz csak az eredeti terv szerint végezetül, mert a Vitéz utca táján jöttem rá, hogy a virágokat lenn felejtettem a klubban, hát vissza. „Azon gondolkozom, egy virágokat szagolgató lány magasan ver-e egy virágokat nem szagolgatót...” S aztán édesanyám és a virágok, meg mindenféle családi dilik.
Nagy vonalakban ennyi. További szép hétfőt és hetet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése