Délelőtt voltam biciklizni, ihaj-csuhaj. Kabát nélkül, olyan jó idő volt. Már csak a napszemüveg hiányzott — komolyan!
Aztán a folyosóra teregettem.
Végezetül csinire vettem a figurát, és Juli tükre előtt megállapítottam, hogy muszáj leszek Dzsí. Í. Szőnyi előtt még a Lelkesen is tiszteletemet tenni a ciliféleharisnyában, a promodosszoknyában és az etamosblúzban-nyakláncban (az összeállítás egyéb darabjait, minthogy mutatkoznak még kisebb hiányosságok, itt nem részletezem). :-)
És érdemes volt.
Az óra is tök jó volt, meglepetésemre teljesen „involválódtam” a Kádár-korszak kapcsán, és egész okosakat is szóltam hozzá, remélem, MrSzőnyi valahogy csak elnézi nekem az elmúlt két hét ellógását.
Utóbb összefutottam BÁgival, aki azt mondta, szerinte vagy a tavaszt érzem, vagy történt valami bennem. Lám, ő se hiába végzi a mentált. :-)
És Cilivel is összetalálkoztam, és holnap bringával megyünk Zöldfásra. :-) És én viszem az Urat, Paffy megkért. :-)
És aztán egy szűk órát ücsörögtem Petinél, ezúttal előre rögzítve, és megnéztük a péntek-vasárnapi fotókat, és jól elcsacsogtunk fölöttük. És úgy megörült a csokoládénak, mintha nem szoktam volna általában (ez erős túlzás, mert csak onnan), és ennek meg én örültem meg.
És aztán hazajöttem, és szénné égettem a sajtos melegszendvicset, de megettem így is, mert ez volt a kenyér vége. Úgyhogy még jön egy Bornai Tibor-szám is:
Alig telt el néhány év
s te meghíztál és megőszültél végleg.
Arcod mint egy csatatér,
ahol harcban állnak egymással az évek.
Lefogadom, hogy Nőnapon
a feleségednek virágot se vettél.
Barátnőd lett a Koleszt Irén
s a cigarettától okkersárga lettél.
Ugyan mért, mért tűröd el?
vajon mért, mért,
mért nem érdekel?
Hova lett belőled az a tűz,
ami a gimnáziumban akkora lánggal égett?
Megöregedtél, öregem,
de azért se foglak békén hagyni téged.
Ne mondd azt, hogy a pozíciód
bizonyos cselekvési szabadságot tesz lehetővé.
Egy szénné égett pirítós,
ha megvajazzák, se válik már ehetővé.
Ugyan mért, mért tűröd el?
Vajon mért, mért,
mért nem érdekel?
Tudom jól, hogy a bankkölcsön
meg az adó szinte szétmorzsolják az embert.
Néha úgy érzed, olyan ez,
mintha valaki folyton megsózná a tengert.
Mégis-mégis a te hibád,
hogy ott tartasz, hogy semmi közöd hozzád
s a valóságos álmaidból
nem maradt, csak álmos valóság.
Ugyan mért, mért tűröd el?
Vajon mért, mért,
mért nem érdekel?
Ugyan mért, mért tűröd el?
Vajon mért, mért,
mért nem érdekel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése