— Azon gondolkozom — mondom Melittának —, hogy péemes vagyok-e, vagy meg vagyok fázva. Meg hogy van-e értelme ezen gondolkozni.
— Hát nyilván van, mert ha rosszul vagy, az kihat mindenre.
— Az oké, de hogy nem mindegy-e, hogy mitől vagyok rosszul?
— De, az tényleg mindegy.
Amúgy a megfázás biztos, a másik nem egészen (ezt jobbára utólag tudom biztosan diagnosztizálni :-)). De a heveny rosszullét a hétfő reggelnek mint olyannak szólhatott, mert mostanra szinte nyoma sincs.
Megyek is, belevetem magam a mai ügyekbe (Plébánia, DM, vezetés, LT, könyvtár...). Csak el ne hagyjam közben a lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése