A tegnapnak ez lett végül a kulcsszava. Különben Mátyás téri napsütés, kék ég és zöld fű, kutyákok és kiskölkök, „tipikus skorpió”, elvek és gyakorlat, szürreál, tükör és csábítás — de hiszen mindez mindegy. Egy bizonyos szinten. Kányádi tudta.
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
Aztán Talentum, aztán mise: oly szépen és egyszerűen (egyszerűen és szépen) beszélt Thorday, hogy el voltam bűvölve. Rövid az élet ahhoz, hogy rossz bort igyunk. S arról is esett szó, hogy Isten működik az emberek által is, úgyhogy némiképp felmentve éreztem magam a néhány perccel korábban megfogalmazódott dilemmában.
Aztán homeless, l. itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése