Hát ez valami zseniális. Ha nagy leszek, megtanulok jelnyelven is. (Link a cím alatt.)
2006. április 10.
Zajlik
Ahogy leérek Szegedre, valahogy mindig begyorsul az élet... Tegnap este a Keresztút után pl. végre tényleg foglalkoztunk egy sort a holnapi (!) (húsvéti) hajléktalan-lakomával, és persze választási eredmények, meg minden, ami kell.
Ma voltam Macénál, a tárgyas ragozás a szünet utánra marad, viszont megismerkedtünk a főnévi igeneves szerkezetekkel (na, nem volt túl nagy nóvum). Ezen túl antikvárium Timinek, könyvtár, és rövidesen lélekmosogatás, majd módszertan és aranygaluska. S lassan odáig jutok, hogy úgy szeretnék szakdolgozatot írni...
Ma voltam Macénál, a tárgyas ragozás a szünet utánra marad, viszont megismerkedtünk a főnévi igeneves szerkezetekkel (na, nem volt túl nagy nóvum). Ezen túl antikvárium Timinek, könyvtár, és rövidesen lélekmosogatás, majd módszertan és aranygaluska. S lassan odáig jutok, hogy úgy szeretnék szakdolgozatot írni...
2006. április 9.
Mert a haza lelked része
Némi következetlenséget mutattam a választásaimban, de sebaj. Amúgy sem tudom, mennyire etikus a kisebb rossz elve alapján dönteni, de egész biztosan etikusabb, mint otthon maradni. (Az érvénytelen szavazás még esetleg szóba jöhet, de annál most azért sokkal biztosabb vagyok abban, hogy kit nem akarok kormányon látni.)
Amúgy 11-kor a részvételi arány 27,23%. (A külképviseleteken 89% körül... :-))
Aztán elkocogtam misére, majd vezettünk egyet Szentendrén — a parkoló sajna megtelt turistabuszokkal, így a Kálvária körül. Egy aranyvesszőt elgyalultam, de aztán végül az is túlélte (meg az autó is). És most krumplit kéne főznöm, mert rövidesen jönnek Gáborék; de voltam olyan ügyes, hogy úgy rátettem a kuktára a fedőt, hogy se le, se föl többet. Nem röhög!
Amúgy 11-kor a részvételi arány 27,23%. (A külképviseleteken 89% körül... :-))
Aztán elkocogtam misére, majd vezettünk egyet Szentendrén — a parkoló sajna megtelt turistabuszokkal, így a Kálvária körül. Egy aranyvesszőt elgyalultam, de aztán végül az is túlélte (meg az autó is). És most krumplit kéne főznöm, mert rövidesen jönnek Gáborék; de voltam olyan ügyes, hogy úgy rátettem a kuktára a fedőt, hogy se le, se föl többet. Nem röhög!
2006. április 8.
Amúgy hazajöttem
Pesten találkoztam Szisszel, mi tagadás, az ő élete sem egyszerű... De jót beszélgettünk, ittunk-ettünk-moziztunk együtt. Ő azon nem-túl-sok barátom egyike, akivel mindig percek alatt megtaláljuk a közös hullámhosszt. Hálás vagyok ezekért az emberekért. A Cirko-gejzír pedig jó mozi, és hozzá a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz igen-igen szép film.
Itthon a legizgalmasabb az volt, hogy átmentünk Szentendrére a nagy parkolóba vezetni. :-) És egész jól ment, persze véletlenül sem indexeltem soha, és volt egy alkalom, mikor a mamámmal együtt se tudtuk kitalálni, hogy hogy is kéne megállni tulajdonképpen... De mint utána összeraktuk épp csak a fékpedál hiányzott. :-7
Ja, a Hősök terén visszakerült a korpusz a kőkeresztre. Zöldre festve.
Itthon a legizgalmasabb az volt, hogy átmentünk Szentendrére a nagy parkolóba vezetni. :-) És egész jól ment, persze véletlenül sem indexeltem soha, és volt egy alkalom, mikor a mamámmal együtt se tudtuk kitalálni, hogy hogy is kéne megállni tulajdonképpen... De mint utána összeraktuk épp csak a fékpedál hiányzott. :-7
Ja, a Hősök terén visszakerült a korpusz a kőkeresztre. Zöldre festve.
Lehet, hogy Photoshoppal készült
de hátha nem. „Nézd a természet csodáját kicsit balra hajtott fejjel. Ennek a fényképnek anya és fia a neve. Ez egy sziklacsoport Birmaban. Ez a kép az év csak egy bizonyos időszakában készíthető, amikor a megvilágítás, a nap állása kedvező. A meglepetés fenomenális!!!”
2006. április 7.
SMS
Jártatok már úgy, hogy egy sms félreértések sorát indította el, amit végigbogozni aztán aztán jó mulatság, de férfimunka volt...? Milyen elképesztően korlátozott keret a 160 karakter.
Babák
Az elmúlt 24 órában 3 újszülöttről értesültem a többé-kevésbé belső köreimben, azaz a hét elejével együtt négyről. Egyikük nagyon korai, de a krízisen talán ott is túl vannak már. Éljenek a kisbabák! (by J. Anna)
Ma délelőtt egy Peter Sherwood nevezetű londoni magyartanár előadását hallgattam — azt hiszem, a nyelvtudás (a szinonímák mellett) a humornál kezdődik. És ennek az embernek (angol létére) van humora. Magyarul is.
Egy óra múlva Macéhoz vagyok hivatalos, csak azt nem tudtam még eldönteni, hogy nekifeküdjünk-e a határozott/határozatlan (korábbi terminussal: alanyi/tárgyas) ragozásnak. Az az egyik mumusa ennek a nyelvnek.
Ma délelőtt egy Peter Sherwood nevezetű londoni magyartanár előadását hallgattam — azt hiszem, a nyelvtudás (a szinonímák mellett) a humornál kezdődik. És ennek az embernek (angol létére) van humora. Magyarul is.
Egy óra múlva Macéhoz vagyok hivatalos, csak azt nem tudtam még eldönteni, hogy nekifeküdjünk-e a határozott/határozatlan (korábbi terminussal: alanyi/tárgyas) ragozásnak. Az az egyik mumusa ennek a nyelvnek.
2006. április 5.
Lelombozódtam
egy sms-től. Pedig máskor mindig örülök az illetőnek. De hát, ez van, na.
De kaptam jó hírt is ma, úgyhogy ezennel gratulálok a Művész úrnak. ;-)
Ezen felül pedig rendet vágtam a szobámban, ihaj-csuhaj. És ezzel már-már a sza*dolgozatírásra is motiváltnak érzem magam.
De kaptam jó hírt is ma, úgyhogy ezennel gratulálok a Művész úrnak. ;-)
Ezen felül pedig rendet vágtam a szobámban, ihaj-csuhaj. És ezzel már-már a sza*dolgozatírásra is motiváltnak érzem magam.
2006. április 3.
Folytatás
Szóval el kellett hagynom a gépet, viszont otthon nagy vidámság fogadott: C5-ös boríték a hajdúszoboszlói gyógyfürdő-hotel-akármiből, melyben egy rendkívül igénytelen A4-es lap tudatja, hogy ajándék spa-hétvége (!) boldog tulajdonosa volnék másodmagammal.
Mi tagadás, beletelt néhány percbe, mire kisütöttem, hogy csakis Timiék keze lehet a dologban... Először végigzongoráztam, hogy mi a csudát küldhettem be már megint (l. még Konzerv Konrád Christine Nöstlinger nénitől), aztán felhívtam őket, és végül akkor világosodtam meg, mikor a második nő kiderítette, hogy nem nyertem, hanem befizettek. :-)
Amúgy ma nem sok izgi történt, eddig egész jól nyomtam a napot, vagyis elintéztem pár halasztódó beruházást (vettem pl. 25 írható CD-t, és vagy négyet meg is írtam gyorsan mindenféle zenékkel, PUF, After Crying — ez az újabb énekesük, az a vikingforma fickó elég rémes, de hát ezek még bőven korábbi albumok, mint a kép a honlapon; Psalmus Hungaricus...), ügyintéztem a HSZI-n; megtanultam a rutinvizsga elméleti (?) részét (ez hülyeség, nem elmélet, de nekem a hatályos rendelkezések szerint már nem kell kereket cserélnem a vizsgán, csak megmutatnom, hogy mi hol van, és elmondnom, hogy milyen lépésekben tenném); bíbelődtem a román igék ragozásával és a legfontosabb elöljárószókkal; valamint meghallgattam Zalán Tibort az Olasz Kulturális Központban. Jó humora van a fickónak, meglehet, olvasni is kéne tőle olykor. Újabban a lelkiségi irodalom a szokásosnál is visszább szorította a szépirodalmi művelődésem. Persze abból is sokat épülök, szóvl ez most egy ilyen idő.
De reggel nem ültem, és holnap se fogok, lévén fél 8-ra berendelve vezetni. Ráadásul ma este sem voltam úszni, és azt sem csinálom, amiért nem mentem...
Mi tagadás, beletelt néhány percbe, mire kisütöttem, hogy csakis Timiék keze lehet a dologban... Először végigzongoráztam, hogy mi a csudát küldhettem be már megint (l. még Konzerv Konrád Christine Nöstlinger nénitől), aztán felhívtam őket, és végül akkor világosodtam meg, mikor a második nő kiderítette, hogy nem nyertem, hanem befizettek. :-)
Amúgy ma nem sok izgi történt, eddig egész jól nyomtam a napot, vagyis elintéztem pár halasztódó beruházást (vettem pl. 25 írható CD-t, és vagy négyet meg is írtam gyorsan mindenféle zenékkel, PUF, After Crying — ez az újabb énekesük, az a vikingforma fickó elég rémes, de hát ezek még bőven korábbi albumok, mint a kép a honlapon; Psalmus Hungaricus...), ügyintéztem a HSZI-n; megtanultam a rutinvizsga elméleti (?) részét (ez hülyeség, nem elmélet, de nekem a hatályos rendelkezések szerint már nem kell kereket cserélnem a vizsgán, csak megmutatnom, hogy mi hol van, és elmondnom, hogy milyen lépésekben tenném); bíbelődtem a román igék ragozásával és a legfontosabb elöljárószókkal; valamint meghallgattam Zalán Tibort az Olasz Kulturális Központban. Jó humora van a fickónak, meglehet, olvasni is kéne tőle olykor. Újabban a lelkiségi irodalom a szokásosnál is visszább szorította a szépirodalmi művelődésem. Persze abból is sokat épülök, szóvl ez most egy ilyen idő.
De reggel nem ültem, és holnap se fogok, lévén fél 8-ra berendelve vezetni. Ráadásul ma este sem voltam úszni, és azt sem csinálom, amiért nem mentem...
Hegyet Szegednek!
Ez az egyik kedvenc kétfarkúkutyapártos szlogenem. Érdemes jobban is elmerülni a programjukban...
A hétvége jó volt nagyon, nyilván a téma is; az együttműködés Krisztával, a csapat is, az emberek egyenként és együtt is, szóval egész jó állapotban értem haza (az előzőekhez képest).
Folyt. köv.... egyszer, majd...
A hétvége jó volt nagyon, nyilván a téma is; az együttműködés Krisztával, a csapat is, az emberek egyenként és együtt is, szóval egész jó állapotban értem haza (az előzőekhez képest).
Folyt. köv.... egyszer, majd...
2006. március 30.
Innen két felvonás hiányzik
jelesül a Lúzerségem története c. folytatásos tragikomédiából, de valahogy nincs most kedvem közkinccsé tenni őket.
A lényeg, hogy úsztam végre, nem sokat, de ahhoz épp eleget, hogy megint megérezzem, ez az igazi közegem, a víz. Okosan van kitalálva ez a magzatosdi (gondolom, oda megy vissza a lelkesedés). Kicsit a melegben is áztam, amiről persze a Jónás-vers jutott eszembe, meg Fke: „Szuper. Bár nem innen tanultam el a meleg vízben való megbékélést. :-)” (2005. jan. 18.)
A verset adandó alkalommal talán beírom, de nem biztos, hogy lesz kedvem. A 2004-es (?) Szép versekben van benne.
A lényeg, hogy úsztam végre, nem sokat, de ahhoz épp eleget, hogy megint megérezzem, ez az igazi közegem, a víz. Okosan van kitalálva ez a magzatosdi (gondolom, oda megy vissza a lelkesedés). Kicsit a melegben is áztam, amiről persze a Jónás-vers jutott eszembe, meg Fke: „Szuper. Bár nem innen tanultam el a meleg vízben való megbékélést. :-)” (2005. jan. 18.)
A verset adandó alkalommal talán beírom, de nem biztos, hogy lesz kedvem. A 2004-es (?) Szép versekben van benne.
Megyek úszni
végre, végre, végre. A héten minden eddiginél elemibb erővel tört rám a mozgáshiány, úgyhogy végre vettem egy szép, kínai gumipapucsot, és ezzel az utolsó akadály is elhárult az úsznimenés elől. Juhé!
2006. március 28.
Nemtomnemtom
Iszonyúan hullámzik a kedvem, tegnap a délelőtt jó volt, a cukrászdázás is meg a vezetés is, délutánra kicsit leeeresztettem, a módszertan megint rendben volt, csak bevonszolni nem volt magam kedvem (kedvem magam?). Aztán éjjel nagy hajrában beadtunk egy százezres nagyságrendű pályázatot a Szolidaritásra, és utána ittunk, és ettől (?) megint magamba zuhantam. Rémes.
Ma meg persze alig bírtam magamhoz térni, pedig el kellett volna mennem a talentumos anyagokért (a hétvégén időgazdálkodás); kicsit untam a Pre-intermediate Hungariant is; 2-től LT, utána egy neccesnek tűnő ("szakmai") beszélgetés Paffyval...
Ma meg persze alig bírtam magamhoz térni, pedig el kellett volna mennem a talentumos anyagokért (a hétvégén időgazdálkodás); kicsit untam a Pre-intermediate Hungariant is; 2-től LT, utána egy neccesnek tűnő ("szakmai") beszélgetés Paffyval...
2006. március 26.
Végre tavasz
Már sokadszor, de talán végre végleg...
Tegnap estére rettenetesen magamba borultam, egyedül a zongoraverseny tartotta bennem valamennyire a lelket, azon kívül kb. csak aludtam meg olvasgattam.
De ma meleg van, és a szüleim már valahol Szeged határában járnak.
A belváros pedig Orbán Viktor tiszteletére jobban tele van nemzetiszín zászlócskákkal, mint 15-én. Ami azért gáz.
Tegnap estére rettenetesen magamba borultam, egyedül a zongoraverseny tartotta bennem valamennyire a lelket, azon kívül kb. csak aludtam meg olvasgattam.
De ma meleg van, és a szüleim már valahol Szeged határában járnak.
A belváros pedig Orbán Viktor tiszteletére jobban tele van nemzetiszín zászlócskákkal, mint 15-én. Ami azért gáz.
2006. március 25.
Negyedszázad
Ez most tipikusan az előre elhatározott cím: vajmi kevés kedvem van a továbbiakban ezzel foglalkozni.
Mindenesetre eddig nem rossz a nap, reggel kipakoltam a lomot, aztán Zsuzsival elkocogtunk a jezsuitákhoz, ahol Jónás (ofm) misézett.
Onnan én haza, reggeli, felmosás az előszobában (úgy megörültem a felszabadított néhány négyzetméternek, hogy sitty-sutty, ki is takarítottam — persze a konyhában azért már nem), aztán felöltöztem szépre, és most itt gyepálom a gépet.
Közben pedig lenn a tájékoztatónál átvettem a 30 éves Szegedi Szimfonikus Zenekar CD-jét. :-) Igaz, Bartók nincs rajta, de azért Verdi, Wagner és Rimszkij-Korszakov ellen sincs egy szavam se.
Mindenesetre eddig nem rossz a nap, reggel kipakoltam a lomot, aztán Zsuzsival elkocogtunk a jezsuitákhoz, ahol Jónás (ofm) misézett.
Onnan én haza, reggeli, felmosás az előszobában (úgy megörültem a felszabadított néhány négyzetméternek, hogy sitty-sutty, ki is takarítottam — persze a konyhában azért már nem), aztán felöltöztem szépre, és most itt gyepálom a gépet.
Közben pedig lenn a tájékoztatónál átvettem a 30 éves Szegedi Szimfonikus Zenekar CD-jét. :-) Igaz, Bartók nincs rajta, de azért Verdi, Wagner és Rimszkij-Korszakov ellen sincs egy szavam se.
2006. március 24.
Plusz egy vers, aztán mára mentem, de tényleg
Áprily Lajos
Nő már a nap
Ember, ne félj: nő már a nap!
A koldus is dúdolva jár,
ragyog rongyán a napsugár.
A gond sem él mindig, ne hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.
A hóval szétfoszlik hamar:
elmossa egy langyos vihar.
A déli szél kürtjébe fú,
léggömbbel játszik egy fiú.
Most elszakadt a gömb-zsineg
s a gömbje boldogan lebeg.
Ringatja a tavasz szele –
szállj fel, kedvem, szállj fel vele!
Ah, nem hiszem el
Lett WiFi a könyvtárban. Nem ingyen, de majdnem. És ráadásul nagyon korrekt, akár még bölcsészek számára is felérhető leírást kreáltak róla.
És hogy netes bogarászásom egy elborzasztó eredményét is megmutassam: „Bartók Béla magyar zeneszerző honlapja”. Szóljon, aki okosabb lett tőle. Viszont a Wikipédia szócikke nagyon összeszedett, és találtam egy virtuális kiállítást is.
És hogy netes bogarászásom egy elborzasztó eredményét is megmutassam: „Bartók Béla magyar zeneszerző honlapja”. Szóljon, aki okosabb lett tőle. Viszont a Wikipédia szócikke nagyon összeszedett, és találtam egy virtuális kiállítást is.
Évforduló
Tergnap volt két éve, hogy az első bejegyzést írtam ide. Van pár korábbi is, csak a naplom.com (később sarok.org) elég tisztességtelen módon eltüntette a java részét. A maradványokat egyszer még megtaláltam, de most nem megy, ezért nincs link hozzá.
Isten éltesse a Gáborokat!
Isten éltesse a Gáborokat!
Péntek — pánik
Reggel elmentem misére — az volt az egy szerencsém, hogy Melitta, mikor benéztem hozzá, hogy „biztos akarjuk-e”, azt felelte, „neki is vannak kétségei, de már felöltözött”. Persze jó volt, meg kellett... de olyan nagyon hajnal még az a h7.
Most könyvtár, elvileg végre megkezdem a visszarázódást a sza*dolgozatba. Meglássuk. Közben mindenesetre kitöltöm a Bartók-kvízt, hátha nyerek vele CD-t.
Fél 1-től románóra :-) , kiraktam a négy- (?! — gyakorlatilag kb. hat-) féle igeragozást végre a WC ajtajára, már csak meg köll tanulni.
Aztán 2-től takarítunk a homelesszel (ez a többértelműség elég jellemző a Lelkesre: a csoportot és a tagját is egyazon szóval mondjuk, vö. LT — a homeless még jobb, mert ott ugye a csoport neve a célcsoportból jött); f4-kor pedig indulunk Berci-lesőbe Újszentivánra.
Este Zsuzsi jön, meg ki kell pakolnom a holnapi lomtalanításra.
Mozgalmas nap lesz, sej-haj.
Most könyvtár, elvileg végre megkezdem a visszarázódást a sza*dolgozatba. Meglássuk. Közben mindenesetre kitöltöm a Bartók-kvízt, hátha nyerek vele CD-t.
Fél 1-től románóra :-) , kiraktam a négy- (?! — gyakorlatilag kb. hat-) féle igeragozást végre a WC ajtajára, már csak meg köll tanulni.
Aztán 2-től takarítunk a homelesszel (ez a többértelműség elég jellemző a Lelkesre: a csoportot és a tagját is egyazon szóval mondjuk, vö. LT — a homeless még jobb, mert ott ugye a csoport neve a célcsoportból jött); f4-kor pedig indulunk Berci-lesőbe Újszentivánra.
Este Zsuzsi jön, meg ki kell pakolnom a holnapi lomtalanításra.
Mozgalmas nap lesz, sej-haj.
2006. március 23.
Következetlen vagyok, és utálom
Nem túl izgi nap volt, a délelőttöt Zerzannal töltöttem, aztán meggyötörtek vele szerfölött, mivel a csoportból egyedül én olvastam, és a referáló lányka sem jelent meg.
Ebédre beültünk Julival az Aranybors ételbárba a Kölcsey utcában, és nagyon jó helynek találtuk. Szép színesre van berendezve, finom volt a sárgaborsó-főzelék, és valamiféle kereskedő szellem uralkodik a hazai Dienstleistungswüste közepén. Szóval járunk még arra, azt hiszem.
Utána benéztünk „fujkálni” a Douglasbe, és helyből két olyan illatot találtam, ami megragadott. Asszem, ez tipikusan olyasmi, amit hiába linkelnék, de azért legalább annyi, hogy Yves Saint Laurent volt az egyik, nevet nem írok, mert még clélzásnak venné(te)k így a születésnapom előtt. :-P A másikét meg el is felejtettem.
Végezetül túrtam magamnak egy drapp kord inget és egy piros fölsőt. Már csak a fekete cipő hiányzik.
Ebédre beültünk Julival az Aranybors ételbárba a Kölcsey utcában, és nagyon jó helynek találtuk. Szép színesre van berendezve, finom volt a sárgaborsó-főzelék, és valamiféle kereskedő szellem uralkodik a hazai Dienstleistungswüste közepén. Szóval járunk még arra, azt hiszem.
Utána benéztünk „fujkálni” a Douglasbe, és helyből két olyan illatot találtam, ami megragadott. Asszem, ez tipikusan olyasmi, amit hiába linkelnék, de azért legalább annyi, hogy Yves Saint Laurent volt az egyik, nevet nem írok, mert még clélzásnak venné(te)k így a születésnapom előtt. :-P A másikét meg el is felejtettem.
Végezetül túrtam magamnak egy drapp kord inget és egy piros fölsőt. Már csak a fekete cipő hiányzik.
2006. március 22.
Este a Plébánián
Már csak Bogi nyűvi mellettem a gépét, s lassan én is elkészülök, néztem diavetítőt meg konyhabútort a Lelkesre. Már csak Gabssynak kell megírnia a kisértékűt. Ha olyan siker lesz, mint a pályázati díj befizetése (én mexereztem & befizettem a csekket, Gabssy kinyomtatta a nyilatkozatot, Nóri elvitte a koliba, Paffy aláírta, Feri pedig föladta), akkor nem lesz baj. :-)
(...) Na, Lajosunk még azért bejött csacsogni egyet... szerencsére elsősorban Bogival, de nem csak. Ha sikerül, beleásom magam a hajléktalanos számláinkba, hogy kiderítsem, mire menyi van még.
Utána pedig Kurz und Gut 2 -- Rövidek éjszakája a Belvárosiban.
(...) Na, Lajosunk még azért bejött csacsogni egyet... szerencsére elsősorban Bogival, de nem csak. Ha sikerül, beleásom magam a hajléktalanos számláinkba, hogy kiderítsem, mire menyi van még.
Utána pedig Kurz und Gut 2 -- Rövidek éjszakája a Belvárosiban.
2006. március 21.
Kicsit kómás kedd
Tegnap este a taizéi ima után a lassan szokásosnak mondható parti állt be a kolikonyhában, a végén a legkitartóbbak fél háromig borozgattak (jelesül Nóri, Cili és jómagam).
Ma tehát eleddig csak az oktatóig jutottam el, abban maradtunk, hogy hétfőn kezdem a vezetgetést. Juhé! :-)
Ma tehát eleddig csak az oktatóig jutottam el, abban maradtunk, hogy hétfőn kezdem a vezetgetést. Juhé! :-)
2006. március 16.
Egyéni csúcs
Jelentem, életem legjobb KRESZ-tesztjét sikerült ma elkövetnem: 4 hibapont. S tettem ezt ráadásul rám ritkán jellemző mázlifaktorral — a vizsgán. Szóval eddig megvolnék, most jön a nehezebb, igaz, egyúttal az izgalmasabb része is.
Megyek is, és föladom Kécskére a könyveket Karcsi bácsinak. Nincs is hasznosabb, mint egy oktató a pereputtyban. :-)
Megyek is, és föladom Kécskére a könyveket Karcsi bácsinak. Nincs is hasznosabb, mint egy oktató a pereputtyban. :-)
2006. március 13.
Egész kellemes hétkezdés
Azon túl, hogy négykor keltünk mindahányan Gáborék repülőjéből kifolyólagosan (erről most persze az a jogász oktató néni jut eszmbe, aki az általam véletlenségből, ifjúsági bűnözés helyett végighallgatott fél statisztika előadáson legalább tucatszor mondta, hogy tulajdonképpenileg); és hogy Szegeden szakad-dől a hó tegnap este óta; szóval mindezeken túl egész korrekt kis nap volt. Haladtam a holnapi referátummal, amíg ki nem derül, hogy nagyjából egy szót sem értek belőle, nem lesz nagy gond vele. Csináltam olvasottszöveg-értési feladatot is módszertanra, aztán valahogy ellapultam a mintázás-mikrózást.
Csak a KRESZ-re nem volt eddig érkezésem, és félő, hogy nem is lesz szerdáig, amikor viszont már nem mehetek be gyakorolni a gépen. De hát ennél nagyobb bajom ne legyen.
Csak a KRESZ-re nem volt eddig érkezésem, és félő, hogy nem is lesz szerdáig, amikor viszont már nem mehetek be gyakorolni a gépen. De hát ennél nagyobb bajom ne legyen.
2006. március 10.
Világ bloggerei, protestáljatok!
Azt írja kedves ismerősöm sms-ben, miután felhívtam a figyelmét a cikkre, hogy „van egy olyan sejtése, hogy mentős karrierje a végéhez közelít”. Hát nézze meg az ember, mit ír ismét a Dm. Az eszem megáll. (Bár a kisebb baj a cikk, a nagyobb a keretes.)
2006. március 9.
Végre egy normális nap
Bevonszoltam magam Köztes-Európára reggel, ha már a jövő héten nem leszek úgyse. És megint jó volt, persze.
Utána nem feküdtem vissza, hanem rakosgattam a szobában, meghallgattam egy rádiójátékot (valami kellemes sci-fi volt), és megoldottam a tesztkönyv első 113 kérdését úgy 8-10 hibával. Közben megérkeztek a babaruhák is Alinkától, és mennek tovább Bercihez.
Délután egy elég unalmas anarchizmus következett, és egy annál izgalmasabb gazdaságetika.
Utána valami elemi erővel tört rám a zöldséghiány, úgyhogy bevágtam Melittával egy harmad uborkát, egy paprikát és két narancsot egy ültő* helyemben. :-)
Aztán Bálinttal beszélgettünk az A capellában, beváltotta a születésnapi teázós-kávézós-sütizős utalványát.
* A Google Hejesírás szerint „65% (541) egy ültő és 35% (290) együltő”. Szóljon, aki tudja, hogy kell írni.
Utána nem feküdtem vissza, hanem rakosgattam a szobában, meghallgattam egy rádiójátékot (valami kellemes sci-fi volt), és megoldottam a tesztkönyv első 113 kérdését úgy 8-10 hibával. Közben megérkeztek a babaruhák is Alinkától, és mennek tovább Bercihez.
Délután egy elég unalmas anarchizmus következett, és egy annál izgalmasabb gazdaságetika.
Utána valami elemi erővel tört rám a zöldséghiány, úgyhogy bevágtam Melittával egy harmad uborkát, egy paprikát és két narancsot egy ültő* helyemben. :-)
Aztán Bálinttal beszélgettünk az A capellában, beváltotta a születésnapi teázós-kávézós-sütizős utalványát.
* A Google Hejesírás szerint „65% (541) egy ültő és 35% (290) együltő”. Szóljon, aki tudja, hogy kell írni.
2006. március 8.
Kedvetlen keddre szivatós szerda
A tegnapi nap majd' ugyanolyan trén sikerült, mint a hétfő.
És este, mikor azt hittem, a húzósabb résznek vége, zsigeri irigység-gyűlölet ébredt bennem egy barátom iránt, aki ismét helyetttem valósította meg egy — amúgy az én oldalamról minden realitást nélkülöző — álmom.
Ma pedig a dékáni hivatalban kezdtem. Másodikként értem oda, ehhez képest éppen 1 órába telt, mire le tudtam ülni az ETR-es ügyekért felelős Login (!) Adrienn elé. Ebben benne volt az a csaj is, aki kétszer sorolt be elénk, másodszor úgy, hogy reményem se volt beszólni neki.
DE gyönyörű idő van, mindjárt megyek is sétálni a Tisza-partra. És délután talán még a Rokonok is belefér. (...) Azaz mégsem, mert elkésnék az általam vezetendő Talentum-megbeszélésről...
És este, mikor azt hittem, a húzósabb résznek vége, zsigeri irigység-gyűlölet ébredt bennem egy barátom iránt, aki ismét helyetttem valósította meg egy — amúgy az én oldalamról minden realitást nélkülöző — álmom.
Ma pedig a dékáni hivatalban kezdtem. Másodikként értem oda, ehhez képest éppen 1 órába telt, mire le tudtam ülni az ETR-es ügyekért felelős Login (!) Adrienn elé. Ebben benne volt az a csaj is, aki kétszer sorolt be elénk, másodszor úgy, hogy reményem se volt beszólni neki.
DE gyönyörű idő van, mindjárt megyek is sétálni a Tisza-partra. És délután talán még a Rokonok is belefér. (...) Azaz mégsem, mert elkésnék az általam vezetendő Talentum-megbeszélésről...
2006. március 6.
A telefont Gabssy lehozta nekem, de úgy megszerettem a gondolatot, hogy nem lesz, hogy simán otthon hagytam, mikor elindultam KRESZ-re. Eddig jó. (A függőség leküzdése...)
A tesztjeim közül ismét az első sikerült a legjobban, 10 hibaponttal, ami ugye a határ, szóval erre nem építünk.
Módszertanra nem mentem be, ami nem bizonyosan volt jó ötlet. Sőt.
Szeretem ezeket a hétfő estéket.
A tesztjeim közül ismét az első sikerült a legjobban, 10 hibaponttal, ami ugye a határ, szóval erre nem építünk.
Módszertanra nem mentem be, ami nem bizonyosan volt jó ötlet. Sőt.
Szeretem ezeket a hétfő estéket.
Hajtépős hétfő
Délután KRESZ-házivizsga, és könyv még mindig nem volt a kezemben.
Amúgy meg jól le vagyok fáradva a román melléknevek egyeztetésétől (hogy alakulhatott ki, hogy többesszámban is vannak nemek?!).
Holnap (ha sorra kerülök) referálok kontrasztívon, és ahogy magamat + a szövegeket ismerem, a tanulmányból egy hangot se fogok érteni.
Tiszta szerencse, hogy Mace a héten nincs, bár a múlt hétfői módszertanon egészen megmotiválódtam a határozott (gy. k. „tárgyas”) ragozás megtanítására. Viszont ma estére ehhez valami feladatot is kéne gyártanom.
Amúgy meg jól le vagyok fáradva a román melléknevek egyeztetésétől (hogy alakulhatott ki, hogy többesszámban is vannak nemek?!).
Holnap (ha sorra kerülök) referálok kontrasztívon, és ahogy magamat + a szövegeket ismerem, a tanulmányból egy hangot se fogok érteni.
Tiszta szerencse, hogy Mace a héten nincs, bár a múlt hétfői módszertanon egészen megmotiválódtam a határozott (gy. k. „tárgyas”) ragozás megtanítására. Viszont ma estére ehhez valami feladatot is kéne gyártanom.
2006. március 5.
Szakad a hó
Itt legalább függőlegesen, de Papa az előbb telefonált a Hortobágyról: ott vízszintesen. És minden két kilométeren van valaki az árokban.
Timivel beszélgettünk egy jót az éjjel.
Most pedig maga Antal atyánk kezd a Katolikus Rádióban misézni, azaz hát persze a kápolnában, de élőben. És mi tagadás, a pomázi hívek danolása se hangzik sokkal jobban a rádióban, mint bárki másé. De mégis csak a miénk. :-) Meghallgatható itt, sajnos csak ma.
Timivel beszélgettünk egy jót az éjjel.
Most pedig maga Antal atyánk kezd a Katolikus Rádióban misézni, azaz hát persze a kápolnában, de élőben. És mi tagadás, a pomázi hívek danolása se hangzik sokkal jobban a rádióban, mint bárki másé. De mégis csak a miénk. :-) Meghallgatható itt, sajnos csak ma.
2006. március 4.
Behoztam a restanciáim
alvásban legalábbis, ezzel a mai kb. 12 órával.
Damoklész kardja azonban továbbra is a fejem fölött; egy órán belül pedig jön Timi és Lucka, és onnan kezdve még kevesebb kedvem lesz pályázat' írni.
Keserű az élet.
Damoklész kardja azonban továbbra is a fejem fölött; egy órán belül pedig jön Timi és Lucka, és onnan kezdve még kevesebb kedvem lesz pályázat' írni.
Keserű az élet.
2006. március 1.
Hamvazószerda vérontással
Mindenek előtt amit már jó régen ide akartam tenni, csak valahogy mindig elmaradt: a zseniális Brazilizátor.
Amúgy egy egészen szokványos, kisebb képzavarral (vagy ez inkább tautológia?) hétköznapi hamvazószerdában vagyok, délelőtt vért adtunk Zolival, és kaptunk hozzá kulcstartót, meg, ami már igazán nem semmi, ingyenes belépőt a mórahami fürdőbe!
És abszolút jól éreztem magam végig meg azóta is, bár Paffy megjegyezte, hogy akkor ezért vagyok ilyen sápadt. Na de ennél nagyobb bajom ne legyen.
Amúgy egy egészen szokványos, kisebb képzavarral (vagy ez inkább tautológia?) hétköznapi hamvazószerdában vagyok, délelőtt vért adtunk Zolival, és kaptunk hozzá kulcstartót, meg, ami már igazán nem semmi, ingyenes belépőt a mórahami fürdőbe!
És abszolút jól éreztem magam végig meg azóta is, bár Paffy megjegyezte, hogy akkor ezért vagyok ilyen sápadt. Na de ennél nagyobb bajom ne legyen.
2006. február 28.
After homeless
A nettelenség átkaként blogtalan is lettem újabb időkben, így hát meg sem kísérlem öszeszedni, mi minden történt a péntek óta eltelt fél élet :-) során. Néhány címszóban azért: szombaton Talentum, kísérleti egynapos, s a kísérlet meghozott minden várt eredményt és tapasztalaltot, Edóval pedig jó együtt dolgozni. Este Andi ottalvósan, nagy beszélgetés; majd vasárnap 6,5 óra utazás 4 óra Budapestért, Podmaniczky utca, Deák és Nyugati tér, tea, zene, barátok és ismerősök. Tegnap semmi izgi estig, akkor viszont Bálint vasárnapi születésnapjának és a 2001-es húshagyókeddnek boldog emlékezetét ünnepeltük a kollégium konyhájában unicummal és sörrel. Jó vót.
Ma meg Nagy Bevásárlás a cégnek, LT, katekumen-kiválasztós mise, részemről ugyan csak a feléig, mert Pepe pécsi buszára várakozván jó fél órával később kezdtünk — így is megérte, szép volt nagyon, s a katekumen-liturgia picit mindig a saját alapjaim újragondolására késztet. Aztán homeless néhány hírrel, amelyek eddig elkerültek, de nyugodtabban is aludtam nélkülük. Na, ez van.
Ma meg Nagy Bevásárlás a cégnek, LT, katekumen-kiválasztós mise, részemről ugyan csak a feléig, mert Pepe pécsi buszára várakozván jó fél órával később kezdtünk — így is megérte, szép volt nagyon, s a katekumen-liturgia picit mindig a saját alapjaim újragondolására késztet. Aztán homeless néhány hírrel, amelyek eddig elkerültek, de nyugodtabban is aludtam nélkülük. Na, ez van.
2006. február 24.
Most ellenben annál csalódottabb
Azaz nem is most, tegnap voltam. Na de ekkora lúzert azért tényleg ritkán láthatni. Fél nyolckor jöttem rá, hogy a ruhám Pomázon van. Amúgy semmi extra, a ballagási ruhám, de valahogy annyira beleéltem magam, hogy rögtön tudtam, hogy akkor otthon maradok. Hiába cipő és hiába hajvágás, valamint hiába a számtalan szebbnél szebb ruha ígérete Anditól abban a percben. Sóhaj.
Végül kivettük és megnéztük Julival és Melittával a Bella Marthát, és három pizza és három tábla csoki közepett megnéztük. És mivel egyben csak németül volt hajlandó lejátszani, kb. húszperces blokkokban file-onként megnyitva.
Végül kivettük és megnéztük Julival és Melittával a Bella Marthát, és három pizza és három tábla csoki közepett megnéztük. És mivel egyben csak németül volt hajlandó lejátszani, kb. húszperces blokkokban file-onként megnyitva.
2006. február 22.
De korántsem csalódott
Zajlik az élet, az este ittunk Gabssyval és Tamással (Unicumot meg Krupnikot felváltva, hmm), reggel Alsóváros Julival (kissé szétesve, hmm), aztán délelőtt picit a PC-ben tűnődtem Petivel a könyvtárán, majd hiába kerestem alkalmi-is-meg-utcai-is cipőt. Edóval összeraktuk a szombati projekttervezést, jó lesz; majd KRESZ, ahol helyenként egészen strébernek éreztem magam (máskor persze jól elszúrtam a válaszokat).
Itt egy jó kis fotó-összeállítás látható, van benne néhány egéssz zseniális reklám; itt pedig végre kiderül, hova költözik az Insomnia (márciusban).
Megyek vacsorázni.
Itt egy jó kis fotó-összeállítás látható, van benne néhány egéssz zseniális reklám; itt pedig végre kiderül, hova költözik az Insomnia (márciusban).
Megyek vacsorázni.
2006. február 21.
Post Claudipolis
Egy rövid (cs-v) kolozsvári kitérő után ismét itthon. Liminális idő volt, hosszabb-rövidebb találkozások sorával, két színielőadással, számtalan műemlékkel és kocsmával.
És most visszazökkenni az egyetembe...
Tegnap volt az első KRESZ-órám, igen hasznos dolgokat tanultam, mint pl. hogy hányféle gépjármű van, vagy hogy ha dolgozik, a kukásautó behajthat a buszsávba. Mindenestre korántsem volt annyira unalmas, mint vártam, bár nóvummal legfeljebb a terminológia szolgált (de még mindig a „forgalomirányító fényjelző készülék” a kedvencem,a mit még a gimis biciklisKRESZ-ben tanultunk volt a kedves Jocóval).
Tegnap délután megvettem a HP6-ot (aztán majd Imi megveszi tőlem, hihi) — emberemlékezet óta nem olvastam egyszerre 350 oldalt... :-) Igaz, ennek az lesz az ára, hogy aludni fogok kontrasztív nyelvészeten, de hát na, azt kishíján sikerült a múlt héten is. (Azaz nem, akkor nyelvtani tőáblázatot bütyköltem Macénak a főnevek eseteiből. :-) )
És most visszazökkenni az egyetembe...
Tegnap volt az első KRESZ-órám, igen hasznos dolgokat tanultam, mint pl. hogy hányféle gépjármű van, vagy hogy ha dolgozik, a kukásautó behajthat a buszsávba. Mindenestre korántsem volt annyira unalmas, mint vártam, bár nóvummal legfeljebb a terminológia szolgált (de még mindig a „forgalomirányító fényjelző készülék” a kedvencem,a mit még a gimis biciklisKRESZ-ben tanultunk volt a kedves Jocóval).
Tegnap délután megvettem a HP6-ot (aztán majd Imi megveszi tőlem, hihi) — emberemlékezet óta nem olvastam egyszerre 350 oldalt... :-) Igaz, ennek az lesz az ára, hogy aludni fogok kontrasztív nyelvészeten, de hát na, azt kishíján sikerült a múlt héten is. (Azaz nem, akkor nyelvtani tőáblázatot bütyköltem Macénak a főnevek eseteiből. :-) )
2006. február 12.
Mit üzen a rádió?
Katasztrófa, milyen történetek vannak. Persze az oldalt véletlenül sem találom meg a radio.hu-n.
Amúgy: Atyánknak tegnap jó oka volt nem jönni estig, elmentek megnézni Sz. Gyula házát. Traumatikusan hatott rá az élmény, Titeket most nem sokkolnálak vele.
Ma Koczka volt itt Kolossal, és egyúttal helyesbítés is következik: a legkisebb családtag a Rozi nevet kapta (nem Zejke lett végül). Elnézést.
A WiWen megjelent egy újabb igen kedves régi (?) ismerős, remélem, válaszolni is hajlandó lesz az üzenetemre.
És itt van még a világbanki esszéverseny, nézd meg, ha érdekelnek a globális problémák.
Amúgy: Atyánknak tegnap jó oka volt nem jönni estig, elmentek megnézni Sz. Gyula házát. Traumatikusan hatott rá az élmény, Titeket most nem sokkolnálak vele.
Ma Koczka volt itt Kolossal, és egyúttal helyesbítés is következik: a legkisebb családtag a Rozi nevet kapta (nem Zejke lett végül). Elnézést.
A WiWen megjelent egy újabb igen kedves régi (?) ismerős, remélem, válaszolni is hajlandó lesz az üzenetemre.
És itt van még a világbanki esszéverseny, nézd meg, ha érdekelnek a globális problémák.
2006. február 11.
Hazajöttem
Semmi nem történt ma, hazajöttem, mosogattam, teregettem, vasalgattam, chateltem Péterrel, és most nagyon szeretnék carcassone-ozni, csak édesapám nem bír hazajönni sehogysem.
Ibolya pedig azt írta az előbb, hogy csak vasárnap megy vissza Kolozsvárra, ami nagyon szomorú lenne.
Ja, és jön Cili, ami jó nagyon.
Ibolya pedig azt írta az előbb, hogy csak vasárnap megy vissza Kolozsvárra, ami nagyon szomorú lenne.
Ja, és jön Cili, ami jó nagyon.
2006. február 9.
De miért
kell mindennek szétesnie hetente kétszer, hogy aztán minden alkalommal úgy kelljen kimásznom a romok alól?! És miért nincs kedvem inkább építeni --- valami biztosabbat?
Hátha így is szerencsém lesz :-)
Ezt most kaptam.
Kedves Ismerős!
Tegnap kezdtük el az egérkezelést vizsgáló kutatásunk eddigi legnagyobb szabású felmérését. Ezen a héten és a jövő héten több mint ezer embert várunk, akik egérkezelési mintáját begyűjtjük.
Azért írok, mert ez egy igazán kivételes alkalom, hogy te is részese legyél egy nagyszabású kutatásnak! :-)
Aki eljön, ajándékot is kap!
Ha tehát felkeltettem az érdeklődésed, és van egy kis szabad időd (a felmérés csak 8-10 perc), látogass meg 16-áig bármely hétköznapon 9-18 óra között az ELTE Lágymányosi campusának északi épületének hetedik emeletén a 7.16-os teremben (Médiatár).
További érdekességek a kutatásról itt:
www.algernon.hu
Üdv,
Péter
u.i.: és persze küldd tovább ezt a levelet, és szerencséd lesz :-))
Kedves Ismerős!
Tegnap kezdtük el az egérkezelést vizsgáló kutatásunk eddigi legnagyobb szabású felmérését. Ezen a héten és a jövő héten több mint ezer embert várunk, akik egérkezelési mintáját begyűjtjük.
Azért írok, mert ez egy igazán kivételes alkalom, hogy te is részese legyél egy nagyszabású kutatásnak! :-)
Aki eljön, ajándékot is kap!
Ha tehát felkeltettem az érdeklődésed, és van egy kis szabad időd (a felmérés csak 8-10 perc), látogass meg 16-áig bármely hétköznapon 9-18 óra között az ELTE Lágymányosi campusának északi épületének hetedik emeletén a 7.16-os teremben (Médiatár).
További érdekességek a kutatásról itt:
www.algernon.hu
Üdv,
Péter
u.i.: és persze küldd tovább ezt a levelet, és szerencséd lesz :-))
Lúúzeer
Ma két órám volt, mindkettőre rosszkor mentem. Mondanom sem kell: később a kelleténél.
Ráadásul reggel nem mentem ki Újszentivánra, hanem megvártam, míg BÁgi bevánszorog hozzám. Na jó, Péter elhozta, de akkor is, van némi lelkiismeret-furdalásom miatta. Viszont egy fél órája maradt még feküdni a végén, mert meglepő gyorsasággal összeraktuk az életmenedzsmentet nagy vonalakban. Azaz hát persze én raktam kevésbé, de a lényeg, hogy csak meglett.
Délután végre bevezettem néhány tucat VIP-telefonszámot a lelkes szép új regiszteres füzetébe, mert eluntam az örökké elvesző cédulákat. A vicces az benne, hogy keresztbe-hosszába hivatkoztam mindenkit, mert mi sem minden mesterember nevét tudjuk, nemhogy majd a későbbi korok. Így tehát kb. így fest a dolog:
az A-nál: asztalos => Erdei Béla; majd
az E-nél: Erdei Béla (asztalos) 30/xxx.
Most pedig tartalomfejlesztettem kicsit a Trindexnek, valamint csacsogtam egy sort Gáborral, és még korrektúrázni is fogok neki. Nagyon hasznos nap van tkp. :-)
Ráadásul reggel nem mentem ki Újszentivánra, hanem megvártam, míg BÁgi bevánszorog hozzám. Na jó, Péter elhozta, de akkor is, van némi lelkiismeret-furdalásom miatta. Viszont egy fél órája maradt még feküdni a végén, mert meglepő gyorsasággal összeraktuk az életmenedzsmentet nagy vonalakban. Azaz hát persze én raktam kevésbé, de a lényeg, hogy csak meglett.
Délután végre bevezettem néhány tucat VIP-telefonszámot a lelkes szép új regiszteres füzetébe, mert eluntam az örökké elvesző cédulákat. A vicces az benne, hogy keresztbe-hosszába hivatkoztam mindenkit, mert mi sem minden mesterember nevét tudjuk, nemhogy majd a későbbi korok. Így tehát kb. így fest a dolog:
az A-nál: asztalos => Erdei Béla; majd
az E-nél: Erdei Béla (asztalos) 30/xxx.
Most pedig tartalomfejlesztettem kicsit a Trindexnek, valamint csacsogtam egy sort Gáborral, és még korrektúrázni is fogok neki. Nagyon hasznos nap van tkp. :-)
2006. február 8.
Énekelsz egy régi nótát,
s azt mondod, sokért nem adnád,
ó, ha visszatérnének
azok a szép idők...
Délelőtt románóra: sajnos ismétléssel kellett töltenünk, így jár, aki nem nyúl egy idegen nyelvhez két hónapig. De így is élveztem.
Aztán édesapámmal és Sajtos úrral ebédeltem a Roosevelt téren; a legfontosabb news talán az, hogy Apánk tegnap "címzetes docenssé" (!) avanzsált Sopronban. Widám. :-)
Emellett megszületett Koczka unokatesónk második gyermeke: Kolos után Zejke. Baba és mamája is rendben van teljesen, köszönjük.
Valamint meghalt szegény Szilárdf(f?)y Gyula. És magával vitte a sírba Pomáz utóbbi hatvan évének a történetét. Még ha sokat le is írt belőle. R. I. P.
Délután rámjött a véradhatnék, de a vérszopók csak csütörtökön vannak délután is. Visszafelé a könyvesboltok kirakatait böngésztem, és a végén megszületett az elhatározás, hogy veszek magamnak valami jó kis szépirodalmat. Aztán közben eszembe jutott szegény Sorstalanság, hogy minden más miatt félreteszem, és most már tényleg illene... Meg az is, hogy ott a jó kis háziállat, és vehetnék rá valami zenét... Végül Csavargódal lett belőle, most aztán hallgathatom kedvemre az elrongyyolódott magnószalag helyett. :-)
Aztán édesapámmal és Sajtos úrral ebédeltem a Roosevelt téren; a legfontosabb news talán az, hogy Apánk tegnap "címzetes docenssé" (!) avanzsált Sopronban. Widám. :-)
Emellett megszületett Koczka unokatesónk második gyermeke: Kolos után Zejke. Baba és mamája is rendben van teljesen, köszönjük.
Valamint meghalt szegény Szilárdf(f?)y Gyula. És magával vitte a sírba Pomáz utóbbi hatvan évének a történetét. Még ha sokat le is írt belőle. R. I. P.
Délután rámjött a véradhatnék, de a vérszopók csak csütörtökön vannak délután is. Visszafelé a könyvesboltok kirakatait böngésztem, és a végén megszületett az elhatározás, hogy veszek magamnak valami jó kis szépirodalmat. Aztán közben eszembe jutott szegény Sorstalanság, hogy minden más miatt félreteszem, és most már tényleg illene... Meg az is, hogy ott a jó kis háziállat, és vehetnék rá valami zenét... Végül Csavargódal lett belőle, most aztán hallgathatom kedvemre az elrongyyolódott magnószalag helyett. :-)
2006. február 7.
Fogorvos után
Tegnap a kettő-húszassal ismét Pest, "szakkollégiumi erős kávé" Mártonnal, fogorvos (fogkő-leszedés, röntgen, és mehetek vissza még egy tömésre), majd beszélgetés Anitával a Blahán a McCaféban (de mégis, szerintük hogy fér össze a gyorskajás-gyorsélős mekdonelc-életstílussal a kávézó mint olyan?), némi várakozás Orsira, végül Fkénél találkoztunk.
Érdekes volt, legfőképpen azért, mert eleinte vajmi nehezen tudtam eldönteni, hogy "Most akkor mi van? Vagy mi nincs?!" De vszl. semmi változás, csak úgy jól elvannak.
Ettünk egy vagon csokit (belgát, a svájcival úgyszólván ladába se rúghattam), megnézegettük a grúz képeket, megittuk a mentolos szukot, meg ilyesmik. Aztán nyugovóra tértünk, ők fönt, én lent.
Ma meg vissza a nyolcassal.
És most neki kell feküdnöm a kolozsvári homelesses konferencia jelentkezési lapjának, de valami három oldal, angolul... Btw, délután kontrasztív nyelvészet.
Érdekes volt, legfőképpen azért, mert eleinte vajmi nehezen tudtam eldönteni, hogy "Most akkor mi van? Vagy mi nincs?!" De vszl. semmi változás, csak úgy jól elvannak.
Ettünk egy vagon csokit (belgát, a svájcival úgyszólván ladába se rúghattam), megnézegettük a grúz képeket, megittuk a mentolos szukot, meg ilyesmik. Aztán nyugovóra tértünk, ők fönt, én lent.
Ma meg vissza a nyolcassal.
És most neki kell feküdnöm a kolozsvári homelesses konferencia jelentkezési lapjának, de valami három oldal, angolul... Btw, délután kontrasztív nyelvészet.
2006. február 3.
Az APEH-ről jót vagy semmit
Az adóigazolást, amitől rettegtem két hete, a néni tíz perc alatt, illetékmentesen és mosolyogva kiállította tegnapelőtt.
Azóta meg megjártam Pestet esment Ernővel, 1 óra 40 perc volt fölfele a belvárostól a belvárosig, tankolással-kávézással. Csacsogtunk egy jót Szisszel a Prága kávézóban, aztán kb. vissza is vonattal és Gabssyval. Azaz előtte még a körúton ráléptem egy galambra, elég szörnyű volt. (De már nem élt előttem se.)
Este hirtelen felindulásból még túrtam magamnak egy pulóvert, amivel most halálosan boldog vagyok.
Ma meg Machéhoz kéne még benéznem a plébániára, de nem tudom, mi lesz belőle. Aztán Gyula, haverok, buli, szauna.
Ja, és még mindennapi linkünk, valami nagyon izgi: Crush Calculator.
Meg fotók Zürichből, bár sajna a legkevésbé sem érdekesek senkinek, aki nem volt ott, azt hiszem.
Azóta meg megjártam Pestet esment Ernővel, 1 óra 40 perc volt fölfele a belvárostól a belvárosig, tankolással-kávézással. Csacsogtunk egy jót Szisszel a Prága kávézóban, aztán kb. vissza is vonattal és Gabssyval. Azaz előtte még a körúton ráléptem egy galambra, elég szörnyű volt. (De már nem élt előttem se.)
Este hirtelen felindulásból még túrtam magamnak egy pulóvert, amivel most halálosan boldog vagyok.
Ma meg Machéhoz kéne még benéznem a plébániára, de nem tudom, mi lesz belőle. Aztán Gyula, haverok, buli, szauna.
Ja, és még mindennapi linkünk, valami nagyon izgi: Crush Calculator.
Meg fotók Zürichből, bár sajna a legkevésbé sem érdekesek senkinek, aki nem volt ott, azt hiszem.
2006. január 30.
Mindenki wiwezik
Az előbb visszajelöltem valakit, aki tegnap regisztrálta magát: mára 174 ismerőse lett...
Amúgy meg ma voltunk az Apró Termetűnél, s ismét megállapítottam, hogy bírom az öreg stílusát. "Cinikus áállat..."
-- Más egyéb? -- kérdezte, mikor nagyjából elmeséltük az ügyeinket.
-- Imádkozzon értünk -- így Paffy.
-- Azt én nem tudok. Ahhoz jámborabb embert keressenek.
Aztán mikor másodszor is megkérdezte, van-e még valami, kishíján mondtm, hogy más bűnünkre nem emlékszünk...
Szegény Sári haldoklik. :-( Én meg megyek vacsorázni mindjárt.
Amúgy meg ma voltunk az Apró Termetűnél, s ismét megállapítottam, hogy bírom az öreg stílusát. "Cinikus áállat..."
-- Más egyéb? -- kérdezte, mikor nagyjából elmeséltük az ügyeinket.
-- Imádkozzon értünk -- így Paffy.
-- Azt én nem tudok. Ahhoz jámborabb embert keressenek.
Aztán mikor másodszor is megkérdezte, van-e még valami, kishíján mondtm, hogy más bűnünkre nem emlékszünk...
Szegény Sári haldoklik. :-( Én meg megyek vacsorázni mindjárt.
2006. január 29.
Bővebb :-)
Márti, az igény jogos, de gyorsan hozzáteszem, hogy valahol a német-osztrák autópályán döngetve küldtem az alábbit, így hát annak is örültem, hogy ennyi lett belőle. :-) Telefonról eddig se jutottam el a korábbi próbálkozásokkal.
Szóval visszafelé jó két órával gyorsabbak voltunk (= 10 alatt megjártuk), éljen. Aztán a fővárosban keveregtünk még egy sort, de szerencsére senkit sem zavart.
Most meg igazából csak pár linket akartam idetenni, megmutatandó mindenkinek, akit érdekel, meg főleg megtartandó magamnak. Ezekben a boltokban bolyongtam tegnap délután nagy kedvvel.
1) Zseniális papír(? napló?)bolt, olyannyira zseniális, hogy eszembe jutott, Tünde esetleg tőlük szerezhette volt be a zöld naplóimat annak idején.
2) Nem kevésbé vidám poszter( és egyéb)bolt, itt is csorgattam a nyálam egy sort.
3) Kicsit Lush-forma, de annál sokkal „háziasabb” jellegű szappan- és egyéb illatos-szép vicik-vacakok boltja. Hümm, az oldal nem túl informatív, de na.
+1) BodyShop, de ebbe már nem volt időm bemenni. Meg nem járt benn épp senki, és úgy béna nézelődni-szaglászni...
Vicces, hogy amennyire nem hoznak lázba a ruházati üzletek (értsd halálosan utálok ruhákat próbálgatni, és unom a mászkálást is közöttük), annyira megteszik ezt a drogériák. :-)
Holnap le, püspök, Zöld Sziget, Renovabis.
Szóval visszafelé jó két órával gyorsabbak voltunk (= 10 alatt megjártuk), éljen. Aztán a fővárosban keveregtünk még egy sort, de szerencsére senkit sem zavart.
Most meg igazából csak pár linket akartam idetenni, megmutatandó mindenkinek, akit érdekel, meg főleg megtartandó magamnak. Ezekben a boltokban bolyongtam tegnap délután nagy kedvvel.
1) Zseniális papír(? napló?)bolt, olyannyira zseniális, hogy eszembe jutott, Tünde esetleg tőlük szerezhette volt be a zöld naplóimat annak idején.
2) Nem kevésbé vidám poszter( és egyéb)bolt, itt is csorgattam a nyálam egy sort.
3) Kicsit Lush-forma, de annál sokkal „háziasabb” jellegű szappan- és egyéb illatos-szép vicik-vacakok boltja. Hümm, az oldal nem túl informatív, de na.
+1) BodyShop, de ebbe már nem volt időm bemenni. Meg nem járt benn épp senki, és úgy béna nézelődni-szaglászni...
Vicces, hogy amennyire nem hoznak lázba a ruházati üzletek (értsd halálosan utálok ruhákat próbálgatni, és unom a mászkálást is közöttük), annyira megteszik ezt a drogériák. :-)
Holnap le, püspök, Zöld Sziget, Renovabis.
2006. január 27.
Zürich, humanizmus és spiritualizmus
Szôval ez something really very interesting élmény volt... Eddig azt hittem, a humanizmus a spiritualitàstol megfosztott kereszténység, gyakorlatilag egyfajta moràlis alapàllàs, amely egyébként egy az egyben fedésben van az enyémmel. Ma azonban egy "szertartàs" soràn, amelyet egy beteg mozgalmàr és csalàdja testi-lelki nyugalmàért végeztünk, arra kellett jutnom, hogy nem ilyen egyszerü a képlet: spiritualitàs is van, csak Isten nincs. és ez igy màr elég bizarr. Olyasmi, mintha a sajàt hajunknàl fogva probàlnànk kihuzni magunkat (vagy itt éppen màsokat) a bajbol.
Majd irok még, ha kicsit nyugodtabb körülmények adodnak, meg bennem is ülepszik a dolog. Addig is Silo üzenete magyarul, és benne a Tapasztalat rész Jollét fejezete a ma végzett ceremonia.
Majd irok még, ha kicsit nyugodtabb körülmények adodnak, meg bennem is ülepszik a dolog. Addig is Silo üzenete magyarul, és benne a Tapasztalat rész Jollét fejezete a ma végzett ceremonia.
2006. január 25.
Hosszú nap
Reggel az a két vidám őrült (a másik az egyetem innovációs igazgatója, hmm), aztán Kat(t)inka keresztanyámnál üldögéltem egy sort, majd Zsófi, aztán Tivi-Ági barátném egy igen gyors beszélgetés erejéig.
És végül egy furcsa, még-nem-teljesen-lecsapódott beszélgetés itthon. Kérdés, van-e bennem hajlandóság és erő a változtatásra. Most úgy érzem, igen: adja Isten. Bár félő, eddg sem rajta múlt.
És végül egy furcsa, még-nem-teljesen-lecsapódott beszélgetés itthon. Kérdés, van-e bennem hajlandóság és erő a változtatásra. Most úgy érzem, igen: adja Isten. Bár félő, eddg sem rajta múlt.
2006. január 24.
A WiW első kézzelfogahtó haszna
Ezzel a jóemberrel utazom Pestig holnap. Évek óta hirdeti, hogy hetente többször megfordul Szeged és Pest között, de most jön össze először a fuvar. (Ha most összejön. Eddig annyit sikerült megtudnom, hogy f8-8 körül a belvárosból indul.)
Így jó korán fönn leszek, Zsófi meg inkább később érne rá, de valahogy megoldjuk. Sokkal jobban fázom attól, ami Pomázon vár rám.
Így jó korán fönn leszek, Zsófi meg inkább később érne rá, de valahogy megoldjuk. Sokkal jobban fázom attól, ami Pomázon vár rám.
2006. január 23.
Elmaradt a püspök (meg)látogatása
Úgyhogy az ölembe szakadt egy üres délután, ejtőztem a Lelkesen, jó volt nagyon.
Előtte meg beírattam az egy szál e félévi jegyem (4).
Most megyek, Gabssy akar valamit mutatni a gépen.
Előtte meg beírattam az egy szál e félévi jegyem (4).
Most megyek, Gabssy akar valamit mutatni a gépen.
Grúzia & az orosz energia
Ezt most kaptuk Giorgitól, miután tegnap estve földobtam a Tbilisi-listára, hogy mi a helyzet az oszétiai vezetékrobbantgatások után.
Hello Friends,
First of all thanks for your care. As nowadays
it is the record cold winter in Georgia, but
still warmer than in Russia, Poland and Belarus,
here it is -2 - 8.
It is a big Political scandal between Russia
and Georgia, as our politicians think that Russia
specially made it for political punishment. At the
same time was destroyed all, two gas and one
electricity lines coming from Russia. So as we do
not had gas reservoirs like Armenia, whole Georgia
was turned off. For this moment we are importing
gas from Azerbaijan and electricity from Turkey,
situation is going to be stabilized during one week.
We had more worthier situations in 90's, we do not
had electricity and gas during months, so one week
is OK for Georgians :)
Max you are right F**K Soviet Union" :)
With best regards,
Giorgi
2006. január 22.
Helyesírási teszt
Alapvetően semmi ingerem blogot írni
de a megszokás nagy úr. :-) (Nagyobb baj, hogy naplót se írok, csak egyszer-egyszer.)
A tegnap remekül sikerült, bár azt hiszem, kissé álomszerűen fog megmaradni bennem az esküvő és a lakodalom egy hajnali indulás és egy éjféli hazaérés között... De nagyon bensőséges volt az egész, 60-70 emberrel, sok jó baráttal... Pont ilyesmire voltam hangolva.
A tegnap remekül sikerült, bár azt hiszem, kissé álomszerűen fog megmaradni bennem az esküvő és a lakodalom egy hajnali indulás és egy éjféli hazaérés között... De nagyon bensőséges volt az egész, 60-70 emberrel, sok jó baráttal... Pont ilyesmire voltam hangolva.
2006. január 20.
Nemtomnemtom
Édesanyámmal rójuk a köreinket, épp ott tartok, hogy két mailjét nem merem elolvasni (de én már írtam egy normálisat).
Holnap Poppins ex-szobatesóm és Dani esküvője Zalaegerszegen, valamint lakodalma Körmenden. Csak be ne havazódjunk az úton.
Addig meg még egy kávézózás és egy Pasolini (Dekameron) Cilivel.
Holnap Poppins ex-szobatesóm és Dani esküvője Zalaegerszegen, valamint lakodalma Körmenden. Csak be ne havazódjunk az úton.
Addig meg még egy kávézózás és egy Pasolini (Dekameron) Cilivel.
2006. január 16.
Nyűgös
Olyan hagyjatokbékénmindenbajomvan fíling van rajtam. Igen utálom. Pedig biztos történt ma egy csomó jó dolog is...
2006. január 15.
Nem is tudom, mikor jártam erre utoljára
Pedig zajlik az élet, igaz, a szokásosnál sokkal kényelmesebben, amúgy vizsgaidőszakosan.
De tegnap pl. Talentum-buli volt, és nagyon jól sikerült. Viszont ott tudtam meg, hogy egy nem-túl-jól-ismert, de szívemhez annál közelibb ismerősnek meghalt a felesége, és ott maradtak a hatéves kisfiával. Ez borzasztó.
Elfogyott az időm, most is csak ennyi.
De tegnap pl. Talentum-buli volt, és nagyon jól sikerült. Viszont ott tudtam meg, hogy egy nem-túl-jól-ismert, de szívemhez annál közelibb ismerősnek meghalt a felesége, és ott maradtak a hatéves kisfiával. Ez borzasztó.
Elfogyott az időm, most is csak ennyi.
2006. január 9.
Bég bindig bekfázva (ha neb egyre ingább)
Asszem, a nap legjelentősebb híre, hogy megvettük Timivel a karácsonyi zenegépem (nem pont ilyen, de ez a leghasonlóbb hozzá). Élmény volt a vásárlás: „Mennyibe kerül? MP3-at tud? Írható CD-t? És ébreszteni? Igen, köszönjük, ez lesz az.” Aztán egymás közt: „És még jól is néz ki.”
Hazavinni már Melitta segített biciklivel, a 12 kiló még hagyján, de egy ilyen doboznak igen rossz a fogása. Otthon aztán hármasban összeraktuk (végre lekerültek a polcról a másfél éves jegyzeteim, yeah), egyedül az FM rádió csatlakozóját nem találtuk meg. De szól, szépen és hangosan (erre akkor lesz szükség, ha a szomszéd házaspár ismét nekiáll konfliktust kezelni, ahogy szokta...).
Este talentumoztunk, untam egy kicsit időnként, de egyre inkább beletartozom a csapatba, és ez jó érzés. És jó volt látni BÁgit (irtó gömbölyű már!), meg az is jó volt, hogy mondta, hogy épp ő is szólni akart, hogy találkozzunk már. Úgyhogy szombaton pár órával előbb megyek ki Újszentivánra bulizni.
Amúgy meg a fejem fölött hullik szét darabokra a lelkes, ami nem túl szívderítő. Viszont fél éve először örülök, hogy Attila nincs itt.
Hazavinni már Melitta segített biciklivel, a 12 kiló még hagyján, de egy ilyen doboznak igen rossz a fogása. Otthon aztán hármasban összeraktuk (végre lekerültek a polcról a másfél éves jegyzeteim, yeah), egyedül az FM rádió csatlakozóját nem találtuk meg. De szól, szépen és hangosan (erre akkor lesz szükség, ha a szomszéd házaspár ismét nekiáll konfliktust kezelni, ahogy szokta...).
Este talentumoztunk, untam egy kicsit időnként, de egyre inkább beletartozom a csapatba, és ez jó érzés. És jó volt látni BÁgit (irtó gömbölyű már!), meg az is jó volt, hogy mondta, hogy épp ő is szólni akart, hogy találkozzunk már. Úgyhogy szombaton pár órával előbb megyek ki Újszentivánra bulizni.
Amúgy meg a fejem fölött hullik szét darabokra a lelkes, ami nem túl szívderítő. Viszont fél éve először örülök, hogy Attila nincs itt.
2006. január 8.
Megint mozi, megfázva
Tegnap az évben harmadszor voltam moziban, jó kezdés. :-) A film tovább erősített abbéli hitemben, hogy szívmelengetésben a skandinávoké a jövő, a Hawaii, Oslo után ez is igen kedveske: Hétköznapi mennyország.
Azon túl meg...? Na igen, voltam otthon, megkaptam, hogy nincs nálam nagyobb anyaszomorító kerek e világon, és eldöntöttem, hogy nem megyek haza, míg nem szerzek diplomát. Kockázatos, de tegyük fel, hogy június tájt azért meglesz. Mindenesetre jobb lesz ez így.
Viszont babáztam is, sokat, örömmel: úgy fest, ekkorka gyerekkel már talán van mit kezdeni. Csütörtök éjjel felmásztunk a Kő-hegyre négyesben: Gabssy, Tamás, a bátyám meg én. Hó volt, sár, csúszott, de alapvetően élveztük.
Szombaton a keresztanyám meg Koczka unokabátyám volt kinn, velük is jól elvoltam.
Tegnap pedig Timivel és Lucával jöttünk le.
Azon túl meg...? Na igen, voltam otthon, megkaptam, hogy nincs nálam nagyobb anyaszomorító kerek e világon, és eldöntöttem, hogy nem megyek haza, míg nem szerzek diplomát. Kockázatos, de tegyük fel, hogy június tájt azért meglesz. Mindenesetre jobb lesz ez így.
Viszont babáztam is, sokat, örömmel: úgy fest, ekkorka gyerekkel már talán van mit kezdeni. Csütörtök éjjel felmásztunk a Kő-hegyre négyesben: Gabssy, Tamás, a bátyám meg én. Hó volt, sár, csúszott, de alapvetően élveztük.
Szombaton a keresztanyám meg Koczka unokabátyám volt kinn, velük is jól elvoltam.
Tegnap pedig Timivel és Lucával jöttünk le.
2006. január 5.
Utolsó
Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
JATIK?!
Tegnapelőtt vettem észre, hogy a TIK-et újabban József Attila Tanulmányi és Információs Központnak nevezik. Próbálják rehabitilálni szegényt, ha már az egyetem nevéből száműzetett...
Tegnap jött meg a decemberi telefonszámla, és igen különös módon Grúziából (első ránézésre) mindössze 7 db sms-t számít fel, pedig legalább húszat írtam.
Andival és Cilivel reggeliztünk a könyvtár aljában, vidám volt.
Megnéztem a mailjeim, és most elindulok megcsinálni a támogatási szerződést végre, hátha egyszer még a lét is megkapjuk a hajléktalan-bizniszhez... Így is elég gáz, hogy novembertől futnak a programok (OK, nálunk szeptember közepétől), és a szerződést december közepén sikerült kiküldeniük...
Aztán irány haza másfél napra.
Tegnap jött meg a decemberi telefonszámla, és igen különös módon Grúziából (első ránézésre) mindössze 7 db sms-t számít fel, pedig legalább húszat írtam.
Andival és Cilivel reggeliztünk a könyvtár aljában, vidám volt.
Megnéztem a mailjeim, és most elindulok megcsinálni a támogatási szerződést végre, hátha egyszer még a lét is megkapjuk a hajléktalan-bizniszhez... Így is elég gáz, hogy novembertől futnak a programok (OK, nálunk szeptember közepétől), és a szerződést december közepén sikerült kiküldeniük...
Aztán irány haza másfél napra.
2006. január 4.
11
Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
Sokféle
Furcsa napok ezek, tegnap este Gringo's, ma meg egyetemi ügyintézés, egy kis Lelkes, apropó, úgy fest, minden szándékom ellenére elértem, hogy az egyik munkatársam felmondjon. (Ámbár ennek vajmi kevés gyakorlati jelentősége.) Kicsit azért nyom a dolog.
Holnap nekifexem a literature essay-nek, aztán haza, aztán vissza szombaton Timivel és Luckával. Mozgalmas lesz.
Ma este pedig megnézzük a Pingvinek vándorlását. :-)
Holnap nekifexem a literature essay-nek, aztán haza, aztán vissza szombaton Timivel és Luckával. Mozgalmas lesz.
Ma este pedig megnézzük a Pingvinek vándorlását. :-)
2006. január 3.
Post Milánó
Itten voltam eddig. És jó volt nagyon. Márciusban regionális találkozó Esztergomben, a nagy európai pedig az idén Zágrábban lesz.
Ma meg megtudtam végre, hogy az opponens bácsimnak nem tetszik a szakdolgozatom, így aztán álomvizsga csak júniusban.
Annyira nem is bánom. Furcsa, de tényleg.
Itt volt Zsuzsi, olyan jó, hogy fölhívott. Mért nem tudom én ezt pl. Orsival megtenni?
Ó igen, és
Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
Ma meg megtudtam végre, hogy az opponens bácsimnak nem tetszik a szakdolgozatom, így aztán álomvizsga csak júniusban.
Annyira nem is bánom. Furcsa, de tényleg.
Itt volt Zsuzsi, olyan jó, hogy fölhívott. Mért nem tudom én ezt pl. Orsival megtenni?
Ó igen, és
Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
2005. december 26.
Kész az ágyam
Papával délelőtt előbb átjátszottuk a régi dupla ágyat a volt szobámba, aztán összeeszkábáltuk az újamat. Egyszerűen gyönyörű. A matracnak még van némi gyár-szaga, de majd kiszellőzik, most megint nem leszek egy ideig.
Délután megnéztük a Játszik még a szív c. angol marhaságot. (Vajon hogy lett ez a cím a The Truth about Love-ból?)
A Mammut aljában bolyongva az a zseniális ötletem támadt, hogy a parkolók (de különösen a parkolóházak és mélygarázsok) helyeit valami módon meg kellene jelölni. (Utóbbiakban végképp semmi viszonyítási pont nincs.) Mondjuk szektorokra osztani betűkkel és/vagy számokkal. Nem igaz, hogy más nem szokott eltévedni bennük.
Holnaptól nem leszek itt... új ország, új kalandok...
Ja, és
Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
Délután megnéztük a Játszik még a szív c. angol marhaságot. (Vajon hogy lett ez a cím a The Truth about Love-ból?)
A Mammut aljában bolyongva az a zseniális ötletem támadt, hogy a parkolók (de különösen a parkolóházak és mélygarázsok) helyeit valami módon meg kellene jelölni. (Utóbbiakban végképp semmi viszonyítási pont nincs.) Mondjuk szektorokra osztani betűkkel és/vagy számokkal. Nem igaz, hogy más nem szokott eltévedni bennük.
Holnaptól nem leszek itt... új ország, új kalandok...
Ja, és
Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
2005. december 25.
Narkolepszia?!
Ma is fél napot aludtam. Rémes. Na jó, nem annyira, csak nem értem.
Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.
2005. december 24.
Rorátés-alvós
Reggel átmentem Szentistvántelepre, Borival rorátéztunk. (Szerencsére Papi átvitt, különben vagy fél hattól ott szobrozhattam volna, vagy csak 6:10-re érek be.) Beszéltünk is utána kicsit, reggeliztünk, miegyéb.
Itthon aztán aludtam tovább 11-ig.
Azóta ajándék-fabrikálás (nem nagy sikerrel :-( ), ebéd, mailolvasgatás — valahogy annyira bénák ezek a kör-üdvözletek. Persze ne szóljak egy szót se, idén egyetlen lapot se írtam. :-(
A bátyám átküldte az ENSZ grúziai missziójának oldalát, bár sajna a linkek jó része nem jön be az alapértelmezett idő alatt.
Tényleg, előbb-utóbb képek is lesznek...
Itthon aztán aludtam tovább 11-ig.
Azóta ajándék-fabrikálás (nem nagy sikerrel :-( ), ebéd, mailolvasgatás — valahogy annyira bénák ezek a kör-üdvözletek. Persze ne szóljak egy szót se, idén egyetlen lapot se írtam. :-(
A bátyám átküldte az ENSZ grúziai missziójának oldalát, bár sajna a linkek jó része nem jön be az alapértelmezett idő alatt.
Tényleg, előbb-utóbb képek is lesznek...
2005. december 23.
Virtuális veszekedés
Hát kiborult az LT-bili, én rúgtam föl. Mindegy, továbbra sem bánok semmit (talán a kissé éles hangon túl). Muszáj valakinek néha rámutatni, hogy homlokegyenest ellenkeznek az álláspontjaink egy s másról.
„A jó munkatárs nem csak ígér, be is tart”, ahogy Ivettől megtanultuk volt.
Tegnap megnéztük a Narniát, nagyon kedves.
Ma meg lett matrac a szép új (holnap megkapandó) ágyamba: a matrac-eladás is szakma. Velem-korú srác vezetgetett, elképesztő szak- és kereskedelmi értelemmel.
Utána föladtam végre a lelkes karácsonyi lapjait is: sajna csak a két ünnep között fognak megérkezni, de hát a többi lelkészségtől mindeddig mi se kaptunk egy sort se.
„A jó munkatárs nem csak ígér, be is tart”, ahogy Ivettől megtanultuk volt.
Tegnap megnéztük a Narniát, nagyon kedves.
Ma meg lett matrac a szép új (holnap megkapandó) ágyamba: a matrac-eladás is szakma. Velem-korú srác vezetgetett, elképesztő szak- és kereskedelmi értelemmel.
Utána föladtam végre a lelkes karácsonyi lapjait is: sajna csak a két ünnep között fognak megérkezni, de hát a többi lelkészségtől mindeddig mi se kaptunk egy sort se.
2005. december 22.
Itthon, pizsamában
Olyan jó meleget ontott a cserépkályha, hogy sehogy sem volt kedvem föltápászkodni.
Most meg itt ragadtam a gép előtt.
Végre kiszortíroztam az utóbbi napok mailjeit (valami miatt kettőt-hármat sokadszorra sem hajlandó mappába tenni, nem értem), böngészgettem kicsit a Tudatos Vásárlót, cseteltem Timivel — most már tényleg ideje volna nekilátnom a dolgaimnak (mosógép, porszívó, posta).
Most meg itt ragadtam a gép előtt.
Végre kiszortíroztam az utóbbi napok mailjeit (valami miatt kettőt-hármat sokadszorra sem hajlandó mappába tenni, nem értem), böngészgettem kicsit a Tudatos Vásárlót, cseteltem Timivel — most már tényleg ideje volna nekilátnom a dolgaimnak (mosógép, porszívó, posta).
2005. december 21.
Successfully arrived at 11 a.m.
...és mostanra talán a cuccom is Prágából...
Nagyon nehezen érkeztem meg úgy igazán, lélekben is, talán az időeltolódás is, a hosszú repülés (visszafele majd' 4 óra volt az odafele 3 óra 20 perces út), a cécó a csomaggal (bár egyszerűbb volt, mint vártam, helyben volt a meléves néni és a szállító cég is)...
Lefele jó volt, rózsa, autópálya, Fűszál.
Aztán itt LT, méghozzá megosztókörrel a végén, nyögve nyeltem, de eltelt, talán ki is alakult valamennyire. Furcsa, mikor ilyen nagyon különböző véleménnyel vagyunk egymás munkájáról (mármint az illető meg mi).
Este hajléktalankarácsony, jó vót, sose vót még ilyen jó. Tényleg, valahogy türelmesek voltak a népek. És Zsoltot is minden további nélkül kinn lehetett tartani az afterpartyról.
De a legeslegjobb mégiscsak az volt, hogy délután a koli ajtajában egyszercsak ott állt előttem Attila és Ildi. Csak úgy, a semmiből. És lett nagy öröm.
Nagyon nehezen érkeztem meg úgy igazán, lélekben is, talán az időeltolódás is, a hosszú repülés (visszafele majd' 4 óra volt az odafele 3 óra 20 perces út), a cécó a csomaggal (bár egyszerűbb volt, mint vártam, helyben volt a meléves néni és a szállító cég is)...
Lefele jó volt, rózsa, autópálya, Fűszál.
Aztán itt LT, méghozzá megosztókörrel a végén, nyögve nyeltem, de eltelt, talán ki is alakult valamennyire. Furcsa, mikor ilyen nagyon különböző véleménnyel vagyunk egymás munkájáról (mármint az illető meg mi).
Este hajléktalankarácsony, jó vót, sose vót még ilyen jó. Tényleg, valahogy türelmesek voltak a népek. És Zsoltot is minden további nélkül kinn lehetett tartani az afterpartyról.
De a legeslegjobb mégiscsak az volt, hogy délután a koli ajtajában egyszercsak ott állt előttem Attila és Ildi. Csak úgy, a semmiből. És lett nagy öröm.
2005. december 18.
Talán eltűnök hirtelen
Most elpakolom a Sárit, mert ebéd után kicsekkolunk. Hogy az SKSK Georgiánál, már ha bejutok egyáltalán, férek-e nethez, az majd kiderül. Ha nem jutok be az irodába, akkor válik really interestinggé az ügy, mert akkor nincs hol laknom. Tiszta Bákó-fíling.
GCS
Azt hiszem, a general communication skillem néhány nagyságrendnyit nőtt az elmúlt napokban --- although there's still room for improvement...
Most Abschieds- avagy farewellparty egymásnak üzenéssel (kiscetlin, borítékolva). Talán kibírom, hogy csak a repülőn olvassam el őket, jó lenne.
Jut eszembe, a Luca-céduláimat csütörtökön írtam meg, és azóta se jut eszembe húzkodni belőlük. :-(
És a polonéz jó tánc. :-)
Most Abschieds- avagy farewellparty egymásnak üzenéssel (kiscetlin, borítékolva). Talán kibírom, hogy csak a repülőn olvassam el őket, jó lenne.
Jut eszembe, a Luca-céduláimat csütörtökön írtam meg, és azóta se jut eszembe húzkodni belőlük. :-(
És a polonéz jó tánc. :-)
2005. december 17.
Munka
A tegnapi nagy lazítás után most munka van, ezerrel. Vicces persze egy olyan szervezetenek keresni nemzetközi projektet, amelyiket valójában még sose láttam... De azért egy-két guideline (minority & social issues) mentén el tudtam indulni.
Ebédnél Leóval, az osztrák trénerünkkel beszélgettem kicsit: mint kiderült, szociális munkásként végzett, és dolgozott is benne hét évet többek között Dél-Amerikában.
Ez persze még kevés lenne indoknak, de már korábban megfogalmazódott bennem, hogy valami miatt Pontyosra emlékeztet. :-) Lehet, hogy innen is a szimpátia (meg persze onnan, hogy Javier angolja enyhén szólva is nehezen érthető: a j-k (y) helyett jobbára dzs-t mond, az s-ek (sh) helyett sz-t; Aniának meg valahogy az elején nem volt annyira vonzó a stílusa. Aztán róluk is kiderült, hogy teljesen jó fejek, nyilván).
Ebédnél Leóval, az osztrák trénerünkkel beszélgettem kicsit: mint kiderült, szociális munkásként végzett, és dolgozott is benne hét évet többek között Dél-Amerikában.
Ez persze még kevés lenne indoknak, de már korábban megfogalmazódott bennem, hogy valami miatt Pontyosra emlékeztet. :-) Lehet, hogy innen is a szimpátia (meg persze onnan, hogy Javier angolja enyhén szólva is nehezen érthető: a j-k (y) helyett jobbára dzs-t mond, az s-ek (sh) helyett sz-t; Aniának meg valahogy az elején nem volt annyira vonzó a stílusa. Aztán róluk is kiderült, hogy teljesen jó fejek, nyilván).
Van emberi fejlődés
Már akkor gyanút fogtam, mikor kijött az új verzió, de mivel az aljára az volt írva, "Ha nem megy, próbálkozzon a legújabb Explorerrel", végül nem tettem kísérletet mind a mai napig. A Sárin viszont valami miatt nem indul az official böngésző, úgyhogy végre kipróbáltam a Tűzrókán is, és valóban, incredible but true: fut a webbank!
A másik, ami a címhez már nem kapcsolódik: a bejövő hívásaim nemes egyszerűséggel 81881800 néven jelennek meg a telefonon, úgyhogy ha akarnék, se tudnék visszaírni, hogy sorry, nem venném föl most inkább. Ha olvas olyan, aki keresett (volna) a napokban, annak így jelzem.
A másik, ami a címhez már nem kapcsolódik: a bejövő hívásaim nemes egyszerűséggel 81881800 néven jelennek meg a telefonon, úgyhogy ha akarnék, se tudnék visszaírni, hogy sorry, nem venném föl most inkább. Ha olvas olyan, aki keresett (volna) a napokban, annak így jelzem.
2005. december 16.
Délelőtt tanultam néhány újabb "energizáló" játékot, meg egy modellezőst is lenyomtunk arról, hogy hogyan is viselkedünk idegen kultúrákban. Érdekes volt, bár a szerepkártyákat talán érdemes lett volna úgy állítani össze, hogy legalább egy minimális átjárhatóság legyen köztük.
Menet közben zajlott a coffee break, amelynek során kiderült, hogy itt is van placsinte. Krumplival töltve.
Utána megkaptuk a stexet, aztán meg sétáltunk egyet a belváros közelebbi részén. Láttuk Szaakasvili köztársasági elnököt is ebédelni egy étteremben. :-)
A saját asztalunknál az azeri sráccal beszélgettem, mesélte, hogy Azerbajdzsánban egymillió menekült él. Köztük ő is. 15 évesen Örményországból úszta át a határfolyót a dicsőséges szovjet hadsereg elől.
Van ebben valami elképesztő így testközelből.
Ebéd után kisebb csapatokban mentünk a parlamenthez, mindegyikkel egy-egy grúz is, hogy mesélgethessen menet közben. Jól választottam. :-)
A parlament majdnem annyira riasztó építmény, mint a Casa poporului Bukarestben. Olyan, mint egy a szükségesnél kb. négyszer nagyobb vasútállomás. Mindenesetre csináltam pár képet, egyet az ülésről is, szerencsére csak később közölték, hogy nem kéne. Éppen az egészségügyi miniszter beszélt valamit a költségvetés kapcsán. Aztán az ellenzékből állt ki valaki, és nem sokkal később le is léptünk. Annyi azért kiderült, hogy ott is a kong az ülésterem, és ott is elég harciasak a felszólalók. Meg ki is vannak vetítve, ami nem tudom, nálunk hogy van. (Az viszont szerintem béna, hogy egymás mügött ülnek, semmi félkör vagy ilyesmi.)
2xx képviselőjük van. Nekünk is, nem? És egyelőre duplaennyi a lakosság. A parlament meg ugye még a XIX. századi viszonyokra épült volt.
Láttuk a '21-es alkotmányig érvényben levő törvénykönyvet, aztán az új alkotmányt ('21-ben pár hónappal később lerohanta őket a SZU, as it was usual that time) azon az asztalon, amelyiken aláírták '95-ben. Az is kiderült, hogy az új zászlót valami festő tervezte, ami kicsit különös, mármint az egész ötlet, hogy "tervezzünk nemzeti zászlót", de hát ha egyszer így adódott. A címerükben pedig Szent György van, fogalmam sincs, hogy került oda. Fölötte a hét csillag az ország hét régióját szimbolizálja.
Utána free time, coffee, shopping. :-) Vettem "cserepet a falra" Pomázra, fából. Kicsit Csontváryt idézi bennem, megtetszett. Néztem grúz nyelvtant is Norbinak, de félek, 50 euróért annyira nem lesz izgi.
Most pedig nemsokára Cinema Night, hozott filmek a Solidarnosc-tól ki tudja, meddig.
Menet közben zajlott a coffee break, amelynek során kiderült, hogy itt is van placsinte. Krumplival töltve.
Utána megkaptuk a stexet, aztán meg sétáltunk egyet a belváros közelebbi részén. Láttuk Szaakasvili köztársasági elnököt is ebédelni egy étteremben. :-)
A saját asztalunknál az azeri sráccal beszélgettem, mesélte, hogy Azerbajdzsánban egymillió menekült él. Köztük ő is. 15 évesen Örményországból úszta át a határfolyót a dicsőséges szovjet hadsereg elől.
Van ebben valami elképesztő így testközelből.
Ebéd után kisebb csapatokban mentünk a parlamenthez, mindegyikkel egy-egy grúz is, hogy mesélgethessen menet közben. Jól választottam. :-)
A parlament majdnem annyira riasztó építmény, mint a Casa poporului Bukarestben. Olyan, mint egy a szükségesnél kb. négyszer nagyobb vasútállomás. Mindenesetre csináltam pár képet, egyet az ülésről is, szerencsére csak később közölték, hogy nem kéne. Éppen az egészségügyi miniszter beszélt valamit a költségvetés kapcsán. Aztán az ellenzékből állt ki valaki, és nem sokkal később le is léptünk. Annyi azért kiderült, hogy ott is a kong az ülésterem, és ott is elég harciasak a felszólalók. Meg ki is vannak vetítve, ami nem tudom, nálunk hogy van. (Az viszont szerintem béna, hogy egymás mügött ülnek, semmi félkör vagy ilyesmi.)
2xx képviselőjük van. Nekünk is, nem? És egyelőre duplaennyi a lakosság. A parlament meg ugye még a XIX. századi viszonyokra épült volt.
Láttuk a '21-es alkotmányig érvényben levő törvénykönyvet, aztán az új alkotmányt ('21-ben pár hónappal később lerohanta őket a SZU, as it was usual that time) azon az asztalon, amelyiken aláírták '95-ben. Az is kiderült, hogy az új zászlót valami festő tervezte, ami kicsit különös, mármint az egész ötlet, hogy "tervezzünk nemzeti zászlót", de hát ha egyszer így adódott. A címerükben pedig Szent György van, fogalmam sincs, hogy került oda. Fölötte a hét csillag az ország hét régióját szimbolizálja.
Utána free time, coffee, shopping. :-) Vettem "cserepet a falra" Pomázra, fából. Kicsit Csontváryt idézi bennem, megtetszett. Néztem grúz nyelvtant is Norbinak, de félek, 50 euróért annyira nem lesz izgi.
Most pedig nemsokára Cinema Night, hozott filmek a Solidarnosc-tól ki tudja, meddig.
Éledezés az intercultural night után
De mindenek előtt és legfőképpen: idesüssön mindenki, aki ismeri és szereti Ibolyácskát! :-)
Szóval én viszonylag gyorsan eljöttem, meg igen igyekeztem is alig inni, de még így is katasztrófa volt a fölkelés. Próbálom az időeltolódásra is fogni, meg a szoba is elég sötét, részben mert "kutyaólas" technikával építették be a tetőteret, részben mert reggelente köd van.
Szóval az egyetlen, ami aktivitásra serkentett, egy sms volt, köszönet az elkövetőnek.
Tegnap vacsora után benéztünk a belvárosba: gyönyörűséges. Egy csomó szebbnél szebb ház van, kicsik és nagyok, nem mellékesen egy IV. századi templom...
Aztán intercultural evening/night, hadd ne mondjam, hogy elképesztő alkoholmennyiséggel. Nem tudom, felsoroltam-e a résztvevőket nemzetiség szerint: van galíciai spanyol, holland, osztrák, egy lengyel Angliából és több Lengyelországból, van két észt lány, és aztán ukránok, oroszok, egy belorusz, egy örmény, egy azeri és a grúzok, természetesen --- nos, ezen népek jelentős része vodkagyártó és/vagy legalább -fogyasztó nagyhatalom...
Mindenesetre én elég gyorsan leléptem, bár ez sem ment problémamentesen, miután valahol a teremben elhagytam a kulcsot. Végül kértem és kaptam egy pótot a recepción, de ha nem került elő ma reggelre, akkor igen kényelmetlenül fogom érezni magam.
Szóval én viszonylag gyorsan eljöttem, meg igen igyekeztem is alig inni, de még így is katasztrófa volt a fölkelés. Próbálom az időeltolódásra is fogni, meg a szoba is elég sötét, részben mert "kutyaólas" technikával építették be a tetőteret, részben mert reggelente köd van.
Szóval az egyetlen, ami aktivitásra serkentett, egy sms volt, köszönet az elkövetőnek.
Tegnap vacsora után benéztünk a belvárosba: gyönyörűséges. Egy csomó szebbnél szebb ház van, kicsik és nagyok, nem mellékesen egy IV. századi templom...
Aztán intercultural evening/night, hadd ne mondjam, hogy elképesztő alkoholmennyiséggel. Nem tudom, felsoroltam-e a résztvevőket nemzetiség szerint: van galíciai spanyol, holland, osztrák, egy lengyel Angliából és több Lengyelországból, van két észt lány, és aztán ukránok, oroszok, egy belorusz, egy örmény, egy azeri és a grúzok, természetesen --- nos, ezen népek jelentős része vodkagyártó és/vagy legalább -fogyasztó nagyhatalom...
Mindenesetre én elég gyorsan leléptem, bár ez sem ment problémamentesen, miután valahol a teremben elhagytam a kulcsot. Végül kértem és kaptam egy pótot a recepción, de ha nem került elő ma reggelre, akkor igen kényelmetlenül fogom érezni magam.
2005. december 14.
Sétáltam
De most a vacsora a legfrissebb élmény... Összejött mostanra mindenki (vagy legalábbis jó sokan lettünk), leültünk három asztalhoz, és nekiláttunk.
Volt valami jó túrós lepény (egy-egy szelet fejenként), sajt, saláta (csirkéből is), az a lapos kenyér, amivel tegnap is találkoztam... Ja, meg valami ketchup-szerűség --- szilvából. Nem lesz a kedvencem, de megkóstoltam becsülettel.
Gondoltam, nem etetnek éppen agyon minket, de nem is baj, tavaly Bukarestben majd meghaltam az örökös zabálástól. Az ebéd viszont kimaradt ma, úgyhogy nosza, azért csak-csak eszegettem.
Aztán egyszercsak khoztak kinek-kinek egy tányér levest. Savanykás volt és krém-, többet nem sikerült kiderítenem róla, de mindegy is. Kicsit csodálkoztam, hogy a végén, de hát hideg kaja elé tényleg fura lett volna.
Megettem, és épp indultam volna... amikor megjelent a főétel is. Amolyan jobbfajta hamburgerhús sütve, petrezselymes krumplival.
És én ökör megettem a kétharmadát.
Inni üveges és szénsavas almalevet ittunk, meg volt mentolízű esztragon-szörp is valami rém bizarr abszinthzöld színben.
Az asztalnál egy időre az orosz lett a lingua franca, lévén a társaságban egy azeri, egy abház-grúz, két észt --- a többeieket nem mind tudom, mindenesetre egy francia (egzóta) és egy olasz lányka ült még a túlvégen, mi hallgattunk. :-) És egyszer megint megéreztem azt, amit Bukarestben, Moldvában és egy-egy percre Erdélyben is: hogy itt én nyugati vagyok. Elég furcsa.
A délután során lett szobatársam az orosz Rosanna személyében.
A városi sétáról meg majd legközelebb. Mindjárt kezdődik a program.
Volt valami jó túrós lepény (egy-egy szelet fejenként), sajt, saláta (csirkéből is), az a lapos kenyér, amivel tegnap is találkoztam... Ja, meg valami ketchup-szerűség --- szilvából. Nem lesz a kedvencem, de megkóstoltam becsülettel.
Gondoltam, nem etetnek éppen agyon minket, de nem is baj, tavaly Bukarestben majd meghaltam az örökös zabálástól. Az ebéd viszont kimaradt ma, úgyhogy nosza, azért csak-csak eszegettem.
Aztán egyszercsak khoztak kinek-kinek egy tányér levest. Savanykás volt és krém-, többet nem sikerült kiderítenem róla, de mindegy is. Kicsit csodálkoztam, hogy a végén, de hát hideg kaja elé tényleg fura lett volna.
Megettem, és épp indultam volna... amikor megjelent a főétel is. Amolyan jobbfajta hamburgerhús sütve, petrezselymes krumplival.
És én ökör megettem a kétharmadát.
Inni üveges és szénsavas almalevet ittunk, meg volt mentolízű esztragon-szörp is valami rém bizarr abszinthzöld színben.
Az asztalnál egy időre az orosz lett a lingua franca, lévén a társaságban egy azeri, egy abház-grúz, két észt --- a többeieket nem mind tudom, mindenesetre egy francia (egzóta) és egy olasz lányka ült még a túlvégen, mi hallgattunk. :-) És egyszer megint megéreztem azt, amit Bukarestben, Moldvában és egy-egy percre Erdélyben is: hogy itt én nyugati vagyok. Elég furcsa.
A délután során lett szobatársam az orosz Rosanna személyében.
A városi sétáról meg majd legközelebb. Mindjárt kezdődik a program.
2005. december 13.
Gaomardzsosz Szakartveló!
Azaz dicsőség Grúziának, ékes grúz nyelven. Az ábécéjük lenyűgöző, megcsodálható pl. a parlament honlapján (a karakterkódoláson lehet, hogy állítani kell); a nyelv kicsit kemény nekem, sok benne a mássalhangzó, de legfőképpen semmi általam ismertre nem hasonlít.
De kezdjük az elején.
7.00 Budapest, Ferihegy 2: Biztosítás-felvétel a másik terminálon arranged by Gabssy (miért is jegyeztem volna meg/fel a számom...), check-in: a hátizsákom Tbilisziig, engem csak Prágáig.
8.15--9.10 Első felvonás Malév--CSA színekben, olyasfajta géppel, mint tavaly Bukarestbe, de sajnos ezen nem volt képernyő, pedig érdekes lett voln tudni, hol járunk. (Reménytelen köd volt végig.)
9.20 Prága, tranzit-csekkolás Tbiliszibe, és várakozás, sokáig, közben Jančar, Zajgás a fejben.
12.00--18.30 Második felvonás, az út időtartama kb. 3 óra 20 perc, a többi az időeltolódás. Jó rövid délután volt, mert már sötétben landoltunk...
Közben még valamikor az első fél órában (éppen hogy kényelembe helyeztem magam a rendelkezésemre álló három ülésen) mellém pattant egy igen szép szőke leányzó, hogy "Are you from Hungary?" Mint kiderült, ő Thea, az egyik észt résztvevő, aki tudta, hogy nekem is azon a gépen kell lennem, és (ahogy én is kiszúrtam őt még a váróban) kizárásos alapon úgy gondolta, én lehetek. :-) A szimpátia pillanatok alatt kialakult, engem a barátságossága nyűgözött le, neki meg, gondolom, elég volt, hogy Márton ajánlásával jövök. :-) Közben azért rájöttem, hogy a szoci(l)abilitásom lesz a gyenge pontja ennek a hétnek...
Szóval ez a gép a CSA és a GA koprodukciójában repül, aminek kb. annyi volt a jelentőságe számomra, hogy a grúz gépen a szemlátomást inkább-grúz-mint-cseh nők a cseh társaság ebédjét szolgálták fel (a legjobb a majonézestormás káposztasaláta volt :-)). Ismét ablak mellett és ismét a szárny mögött közvetlenül ültem, nagyjából az első, amit ki tudtam venni (igaz, inkább a ködtől) a Fekete-tenger partja volt, aztán a hegyek.
A reptér just like any other, itt az okozott némi izgalmat, hogy meglesz-e az utoljára Pesten látott zsákom (meglett), valamint hogy Thea talált egy észt fickót.
Aki aztán kint a reptér előtt gyorsan bemutatott mindkettőnket egy magyarnak. :-) Zoltánnak hívják és csütörtökön megy haza, ennél több nem derült ki, de akkor is igen jót mulattunk. Eközben befutottak az itteni szervezők is, elhoztak a szállodába, és azóta végképp hawaj van.
A hotel valami csuda. Lepakoltam a szoba közepén, megtaláltam a(z egyik) hálókábelt, bedugtam a Sárit, és ihaj-csuhaj. Közben mondjuk tiszta elővigyázatosságból, nehogy összeakadjanak a frissítés során, letöröltem a Y! Messengert --- majd rájöttem, hogy a honlapról egyedül letölthető 7.0/5 verzió nem fut a ME alatt, úgyhogy a msg-nek ezennel vége. Viszont a szkájpon beszélgetni is tudok, mint kiderült.
Különben meg az egész berendezés fa, nem az a nagyon letisztult (steril?) nyugati design, inkább kicsit sárgásabb, amatőrebb és talán románosabb, de nekem nagyon bejön. A radiátorok elé ülőalkalmatosságok vannak eszkábálva, most is egy olyanon ülök.
Zuhanyozás után elindultam vacsorázni, és közben benéztem a konferenciaterembe: a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Kb. mintha a budai várat látnám háromszáz méterről, olyan a kilátás. (Fűtőtest nincs a helyiségben, de mi az nekem.)
Az étteremben is kb. hasonlóak a kilátások, meg jót is ettem (gombával töltött pisztrángot valami lkenyérféle dologgal). Mellettem egy nagyobbacska társaság mulatott, és tényleg megfigyelhető volt, amit Márton mesélt, hogy a tószt-mondásnak miféle rituáléja van. Igaz, egy szót sem értettem belőle (az elmaradhatatlan gaomardzsoszon túl, természetesen), de így is érezni lehetett a pillanat jelentőségét. (Ha a csapat emelkedett hangulata bele-bele is szólt néha.)
A pincérnél jobb az angolom, a recepcióssal kb. azonos, Theához képest viszont fasorban sem vagyok. És ez frusztrál, mert vélhetően a többség inkább ilyen lesz.
De kezdjük az elején.
7.00 Budapest, Ferihegy 2: Biztosítás-felvétel a másik terminálon arranged by Gabssy (miért is jegyeztem volna meg/fel a számom...), check-in: a hátizsákom Tbilisziig, engem csak Prágáig.
8.15--9.10 Első felvonás Malév--CSA színekben, olyasfajta géppel, mint tavaly Bukarestbe, de sajnos ezen nem volt képernyő, pedig érdekes lett voln tudni, hol járunk. (Reménytelen köd volt végig.)
9.20 Prága, tranzit-csekkolás Tbiliszibe, és várakozás, sokáig, közben Jančar, Zajgás a fejben.
12.00--18.30 Második felvonás, az út időtartama kb. 3 óra 20 perc, a többi az időeltolódás. Jó rövid délután volt, mert már sötétben landoltunk...
Közben még valamikor az első fél órában (éppen hogy kényelembe helyeztem magam a rendelkezésemre álló három ülésen) mellém pattant egy igen szép szőke leányzó, hogy "Are you from Hungary?" Mint kiderült, ő Thea, az egyik észt résztvevő, aki tudta, hogy nekem is azon a gépen kell lennem, és (ahogy én is kiszúrtam őt még a váróban) kizárásos alapon úgy gondolta, én lehetek. :-) A szimpátia pillanatok alatt kialakult, engem a barátságossága nyűgözött le, neki meg, gondolom, elég volt, hogy Márton ajánlásával jövök. :-) Közben azért rájöttem, hogy a szoci(l)abilitásom lesz a gyenge pontja ennek a hétnek...
Szóval ez a gép a CSA és a GA koprodukciójában repül, aminek kb. annyi volt a jelentőságe számomra, hogy a grúz gépen a szemlátomást inkább-grúz-mint-cseh nők a cseh társaság ebédjét szolgálták fel (a legjobb a majonézestormás káposztasaláta volt :-)). Ismét ablak mellett és ismét a szárny mögött közvetlenül ültem, nagyjából az első, amit ki tudtam venni (igaz, inkább a ködtől) a Fekete-tenger partja volt, aztán a hegyek.
A reptér just like any other, itt az okozott némi izgalmat, hogy meglesz-e az utoljára Pesten látott zsákom (meglett), valamint hogy Thea talált egy észt fickót.
Aki aztán kint a reptér előtt gyorsan bemutatott mindkettőnket egy magyarnak. :-) Zoltánnak hívják és csütörtökön megy haza, ennél több nem derült ki, de akkor is igen jót mulattunk. Eközben befutottak az itteni szervezők is, elhoztak a szállodába, és azóta végképp hawaj van.
A hotel valami csuda. Lepakoltam a szoba közepén, megtaláltam a(z egyik) hálókábelt, bedugtam a Sárit, és ihaj-csuhaj. Közben mondjuk tiszta elővigyázatosságból, nehogy összeakadjanak a frissítés során, letöröltem a Y! Messengert --- majd rájöttem, hogy a honlapról egyedül letölthető 7.0/5 verzió nem fut a ME alatt, úgyhogy a msg-nek ezennel vége. Viszont a szkájpon beszélgetni is tudok, mint kiderült.
Különben meg az egész berendezés fa, nem az a nagyon letisztult (steril?) nyugati design, inkább kicsit sárgásabb, amatőrebb és talán románosabb, de nekem nagyon bejön. A radiátorok elé ülőalkalmatosságok vannak eszkábálva, most is egy olyanon ülök.
Zuhanyozás után elindultam vacsorázni, és közben benéztem a konferenciaterembe: a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Kb. mintha a budai várat látnám háromszáz méterről, olyan a kilátás. (Fűtőtest nincs a helyiségben, de mi az nekem.)
Az étteremben is kb. hasonlóak a kilátások, meg jót is ettem (gombával töltött pisztrángot valami lkenyérféle dologgal). Mellettem egy nagyobbacska társaság mulatott, és tényleg megfigyelhető volt, amit Márton mesélt, hogy a tószt-mondásnak miféle rituáléja van. Igaz, egy szót sem értettem belőle (az elmaradhatatlan gaomardzsoszon túl, természetesen), de így is érezni lehetett a pillanat jelentőségét. (Ha a csapat emelkedett hangulata bele-bele is szólt néha.)
A pincérnél jobb az angolom, a recepcióssal kb. azonos, Theához képest viszont fasorban sem vagyok. És ez frusztrál, mert vélhetően a többség inkább ilyen lesz.
2005. december 12.
Megjártam a világ végét
Az éjszaka is izgalmas volt: a latolgatás, hogy feláldozzam-e a látogatás célját — jelesül a beszélgetést Az Élet Dolgairól Szisszel, szigorúan négyszemközt — pusztán azért, mert János ottfelejtette magát. Végül nem tettem, és milyen jól (nem).
A hazafelé stoppolás szintén nagy kaland volt, 4 teher- és egy személyautó. Az első kamionostól kaptam egy tahográf-korongot, és úgy tűnt, be is jött egy darabig :-) , a legrosszabb kör kb. 15 perc várakozás volt; viszont a személyautós egy vidám olasz volt, aki úgy húsz perc után egyszercsak azt találta kérdezni:
— Sex nista?
Biztosított, hogy fizetne, de megingathatatlanságomat látva rövidesen bocsánatot is kért. És nevetett közben, olyannyira, hogy máig se tudom, mennyire volt komoly.
Talán jobb is.
Aztán Érdnél még egy tisztességes ácsorgás a sorban (körforgalom épül, vagy mi...), de az már nem vele, szerencsére.
Végezetül még bebóklásztam a Westendet, hogy a mamám ruhajegyein végre vegyek magamnak egy s más göncöt, mert a helyzet már régen tarthatatlan. És végül vettem is két fölsőt meg egy nadrágot: utóbbiról kb. az minden jó, amit el lehet mondani, hogy tetszik, és éppen jó is méretre — se nem téli, se nincs dereka, megvarrva se valami nagyon minőségin van — de mit csináljak, ha ennyire alább kellett adnom.
És holnap indulok a Még-Világvégébbre. :-)
A hazafelé stoppolás szintén nagy kaland volt, 4 teher- és egy személyautó. Az első kamionostól kaptam egy tahográf-korongot, és úgy tűnt, be is jött egy darabig :-) , a legrosszabb kör kb. 15 perc várakozás volt; viszont a személyautós egy vidám olasz volt, aki úgy húsz perc után egyszercsak azt találta kérdezni:
— Sex nista?
Biztosított, hogy fizetne, de megingathatatlanságomat látva rövidesen bocsánatot is kért. És nevetett közben, olyannyira, hogy máig se tudom, mennyire volt komoly.
Talán jobb is.
Aztán Érdnél még egy tisztességes ácsorgás a sorban (körforgalom épül, vagy mi...), de az már nem vele, szerencsére.
Végezetül még bebóklásztam a Westendet, hogy a mamám ruhajegyein végre vegyek magamnak egy s más göncöt, mert a helyzet már régen tarthatatlan. És végül vettem is két fölsőt meg egy nadrágot: utóbbiról kb. az minden jó, amit el lehet mondani, hogy tetszik, és éppen jó is méretre — se nem téli, se nincs dereka, megvarrva se valami nagyon minőségin van — de mit csináljak, ha ennyire alább kellett adnom.
És holnap indulok a Még-Világvégébbre. :-)
2005. december 11.
No web site is configured at this address.
Ez fogad a www.elvira.hu alatt. Éljen-éljen. De ennél is sokkal jobb, hogy állítólag mától a telefonon megrendelt helyjegyeket 24 órával az indulás előtt át kell venni. Értsd ha IC-vel akarok menni, akkor előbb zarándokoljak be a városba a jegyemért. Vagy hát persze megvehetem leszállás után is rögvest a visszamenőt...
Egyre erősebb az az érzésem, hogy módszeresen verik szét a MÁV-ot, hogy aztán olcsón lehessen túladni rajta. Mert, mondjon bármit a kormány, előbb-utóbb azért el fogják adni.
A Kossuthon egy dagesztáni terrorizmusellenes konferenciáról meséltek. Arra kaptam föl a fejem, hogy „Dagesztán festői észak-kaukázusi ország”... Szóval időnként fel-felrobbantanak egy-egy autót... De Dagesztán még csak nem is határos Grúziával.
Délután elnézek Gyepükajánba Sziszhez, aztán holnap visszafele (Devecsertől Fehérvárig mindenesetre biztosan) stoppolok. 170 km-re 2300 Ft (buszjegy) kicsit soknak tűnik.
(Elvira időközben meggyógyult.)
Egyre erősebb az az érzésem, hogy módszeresen verik szét a MÁV-ot, hogy aztán olcsón lehessen túladni rajta. Mert, mondjon bármit a kormány, előbb-utóbb azért el fogják adni.
A Kossuthon egy dagesztáni terrorizmusellenes konferenciáról meséltek. Arra kaptam föl a fejem, hogy „Dagesztán festői észak-kaukázusi ország”... Szóval időnként fel-felrobbantanak egy-egy autót... De Dagesztán még csak nem is határos Grúziával.
Délután elnézek Gyepükajánba Sziszhez, aztán holnap visszafele (Devecsertől Fehérvárig mindenesetre biztosan) stoppolok. 170 km-re 2300 Ft (buszjegy) kicsit soknak tűnik.
(Elvira időközben meggyógyult.)
2005. december 10.
Szabadság és felelősség
A tegnapi nap két kulcsszava.
Stoppal jöttünk Gabssyval Pestig, egy kissé szögletes, de alapjában véve jó fej ürge hozott el. Aztán próbáltam kordnadrágot nézni, de tök hiába, meg kartont Ágicáéknak az elpusztított helyett — hasonlóan sikertelenül. Az egyik ötvenes-forma eladónő csont nélkül letegezett, kedvem lett volna egy hangos sziával köszönni el.
Aztán Szeráj, falafel, beszélgetés, döntés — döntetlen.
Este osztály-adventezés, 10-12 ember, a forma sajnos előadás, de volt mit meríteni belőle, jócskán. És előtte-utána váltottam párakkal pár mondatot, az is jólesett.
Amúgy meg ma van Az emberi jogok világnapja.
Stoppal jöttünk Gabssyval Pestig, egy kissé szögletes, de alapjában véve jó fej ürge hozott el. Aztán próbáltam kordnadrágot nézni, de tök hiába, meg kartont Ágicáéknak az elpusztított helyett — hasonlóan sikertelenül. Az egyik ötvenes-forma eladónő csont nélkül letegezett, kedvem lett volna egy hangos sziával köszönni el.
Aztán Szeráj, falafel, beszélgetés, döntés — döntetlen.
Este osztály-adventezés, 10-12 ember, a forma sajnos előadás, de volt mit meríteni belőle, jócskán. És előtte-utána váltottam párakkal pár mondatot, az is jólesett.
Amúgy meg ma van Az emberi jogok világnapja.
2005. december 9.
Isten a Mignonban
Tegnap az említett kocsmában istenélményem volt. Andinak hívják.
Lehetne még sokfélét, de inkább mégis csak pár link: egyrészt az önbizalomnövelő, aztán néhány jótanács a karácsony előtti hajtépéshez...
Ma még ki kell derítenem, van-e a Pannonnak szerződése legalább egy grúz szolgáltatóval.
Lehetne még sokfélét, de inkább mégis csak pár link: egyrészt az önbizalomnövelő, aztán néhány jótanács a karácsony előtti hajtépéshez...
Ma még ki kell derítenem, van-e a Pannonnak szerződése legalább egy grúz szolgáltatóval.
2005. december 7.
Újraolvasás
Tegnap este a fürdőben sokadszor is végigolvastam ama bizonyos Buda-darabot: egészen átértelmeződött. Ettől lesz irodalom?
Amúgy meg amik eszembe jutnak: a románóra igen jó volt, kezd valamiféle képem kialakulni pl. a jelzők és jelzettek egyeztetéséről. Továbbá benéztünk a városi tévéhez, összevágták a tegnapi anyagot, teljesen meghatódtam magunkon (azon túl, hogy a hangom valami borzasztó... mert ugye a jó Isten megóv minket attól, hogy úgy halljuk, ahogy mások...). Közben az is felmerült, hogy bevágunk egy sor címet, hogy hová lehet ruhát stb. vinni. Csak írjam össze még holnap, mert pénteken hazamegyek, és legközelebb 20-án jövök csak.
S végül egy írás a csokimikulások reinkarnációjáról...
Amúgy meg amik eszembe jutnak: a románóra igen jó volt, kezd valamiféle képem kialakulni pl. a jelzők és jelzettek egyeztetéséről. Továbbá benéztünk a városi tévéhez, összevágták a tegnapi anyagot, teljesen meghatódtam magunkon (azon túl, hogy a hangom valami borzasztó... mert ugye a jó Isten megóv minket attól, hogy úgy halljuk, ahogy mások...). Közben az is felmerült, hogy bevágunk egy sor címet, hogy hová lehet ruhát stb. vinni. Csak írjam össze még holnap, mert pénteken hazamegyek, és legközelebb 20-án jövök csak.
S végül egy írás a csokimikulások reinkarnációjáról...
2005. december 5.
Gondok Grúzia görül
Szóval vagy 13-án megyek és 20-án jövök (ami éppen három nappal több a programnál), vagy storno, mert csak így van repjegy. Most épp a MEKDSZ-es kontakt lányt keresik nekem, illetve remélhetőleg Márton is megírja az övét hamarost.
Paffy igen örült az operajegynek, szóval ez siker volt. Más ma még nem nagyon, de hát van ez így.
Paffy igen örült az operajegynek, szóval ez siker volt. Más ma még nem nagyon, de hát van ez így.
2005. december 4.
All That U Wanted to Know
about Georgia (in numbers). Esetleg a Külügyminisztérium utazási tanácsai (az árfolyam 2003. szeptemberi, hmm), illetve egy talán frissebb, de kevésbé érdekes összeállítás a politikai kapcsolatainkról.
És ami itt a megdöbbentő (számomra): hogy mindezt az európai országok listáján találtam meg.
Közben pedig a Kossuthon (vagyis hát Pasaréten) éppen Gergely atya misézik. Jó nagyon, szeretem hallgatni.
És ami itt a megdöbbentő (számomra): hogy mindezt az európai országok listáján találtam meg.
Közben pedig a Kossuthon (vagyis hát Pasaréten) éppen Gergely atya misézik. Jó nagyon, szeretem hallgatni.
2005. december 3.
Még szebb
Például indul a Grúzia-projekt, immár biztosan.
Gabssy ül mellettem, Tamással skype-olunk, widám. :-)
Gabssy ül mellettem, Tamással skype-olunk, widám. :-)
2005. december 2.
Szép nap :-)
Reggel voltam rorátén, aztán Edóval vonatoztam Kőbányáig. Drága mulatság volt (a 3/4 10-es vonatra még nem adtak 26 év alattit...), de megérte, jót beszélgettünk talentumos meg sokkal inkább nem talentumos dolgokról, leginkább a hajléktalanokról. Ez egyfajta küldetésem nekem, azt hiszem...
Közben telefonált Márti, hogy a nőklapjás cikk nyomán (!) fölhívta a VTV, hogy kijönnének csinálni valami magazinműsort a homelessteamről... Meg mellékesen hogy Nóra (a tanszékről) is bejelentette, hogy nagyon megnézné...
Kőbányán a Pillanatot korrektúrázva vártam meg Gabssyt, aki elvitt a Közalapítványhoz, úgyhogy a képek is visszajutottak épségben. Utána ebédeltünk-beszélgettünk egyet valami környékbeli kínaiban, majd egy kisebb dugó után bár, de még éppen időben átértünk Lágymányosra.
A KIK vicces, nagyon kevesen vannak, de elég jó csapat. Először B. Béla (Nóri, figyelsz?? :-)) mesélt az Ifjúság 2000/2004 eredményeiről, elég érdekeseket... akinek van kedve, nézze meg az anyagokat, tanulságosak. De a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Béla bácsi profilból tiszta Lajosunk. De nagyon! Kicsit gömbölyűbb, és szemből már az arca sem stimmel egészen, de még a gesztusai is.
Aztán szekcióztunk, magam karitatív-szociális színekben, és elég nehezen rázódtam bele, először rém elméletinek tűnt.
Utána viszont tudtam beszélni kicsit Mártonnal, kedves bukaresti túlélő ismerősömmel, aki per tangentem megkérdezte, nincs-e kedvem két hét múlva kimenni Grúziába... Még semmi sem biztos, de jól hangzik.
Gabssy elhozott a Margit hídig, de így is letaglózott, hogy onnan Pomázra egy retúr jegy 731 Ft-ba kerül.
A falura alig ismertem rá, a megszokott helyükön éppen fordítva álltak a buszok, arra pedig nem jöttem rá, hogy honnan kellene most indulniuk.
Itthon a leadás örömére tojáslikőrt ittunk, és gurultunk a rötyögéstől mindenféle régi-régi történetek kapcsán. Rég volt már ennyire jó a hangulat.
Szóval szép nap volt.
Közben telefonált Márti, hogy a nőklapjás cikk nyomán (!) fölhívta a VTV, hogy kijönnének csinálni valami magazinműsort a homelessteamről... Meg mellékesen hogy Nóra (a tanszékről) is bejelentette, hogy nagyon megnézné...
Kőbányán a Pillanatot korrektúrázva vártam meg Gabssyt, aki elvitt a Közalapítványhoz, úgyhogy a képek is visszajutottak épségben. Utána ebédeltünk-beszélgettünk egyet valami környékbeli kínaiban, majd egy kisebb dugó után bár, de még éppen időben átértünk Lágymányosra.
A KIK vicces, nagyon kevesen vannak, de elég jó csapat. Először B. Béla (Nóri, figyelsz?? :-)) mesélt az Ifjúság 2000/2004 eredményeiről, elég érdekeseket... akinek van kedve, nézze meg az anyagokat, tanulságosak. De a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Béla bácsi profilból tiszta Lajosunk. De nagyon! Kicsit gömbölyűbb, és szemből már az arca sem stimmel egészen, de még a gesztusai is.
Aztán szekcióztunk, magam karitatív-szociális színekben, és elég nehezen rázódtam bele, először rém elméletinek tűnt.
Utána viszont tudtam beszélni kicsit Mártonnal, kedves bukaresti túlélő ismerősömmel, aki per tangentem megkérdezte, nincs-e kedvem két hét múlva kimenni Grúziába... Még semmi sem biztos, de jól hangzik.
Gabssy elhozott a Margit hídig, de így is letaglózott, hogy onnan Pomázra egy retúr jegy 731 Ft-ba kerül.
A falura alig ismertem rá, a megszokott helyükön éppen fordítva álltak a buszok, arra pedig nem jöttem rá, hogy honnan kellene most indulniuk.
Itthon a leadás örömére tojáslikőrt ittunk, és gurultunk a rötyögéstől mindenféle régi-régi történetek kapcsán. Rég volt már ennyire jó a hangulat.
Szóval szép nap volt.
2005. december 1.
Advent
Ezen a sablonon nem látszik, ha link a cím (de legalább nem is csúnya), úgyhogy katt (meg az előbbinél is).
Germanofon irodalombarátoknak pedig a Literaturcafe kalendáriuma.
Germanofon irodalombarátoknak pedig a Literaturcafe kalendáriuma.
Harmadnap
Szóval mi tagadás, így visszaolvasva igen sokatmondó a múltkori... Aztán a tegnap este is hasonlóképpen alakult, merthogy ugye „alea iacta est — igyunk egy kanna szeszt”... Mi tagadás, föl nem szabadultam a leadástól, sőt, de legalább egy ideig nem nyomaszt tovább.
Ma délelőtt átnézegettük Machéval a Lépésenként magyarul első négy leckéjét — egyelőre elég könnyű dolgom van, mert mindent tud csuklóból.
Kicsit ügyködtem a Lelkesen is, billogot ragasztgattam a szép új kottaállványainkra (az EHÖK pályázatán elnyert 9000 petákból... valami százat pályáztunk a kórussal... :-7), próbáltam valami rendet rakosgatni az irodában, tartottam déli imát...
Most hazamegyek még kicsit, aztán közösségvezetői szupervízió Marioláékkal, aztán forraltbor Julival. De csak óvatosan, a negyednapot most nem kívánom elérni.
Ma délelőtt átnézegettük Machéval a Lépésenként magyarul első négy leckéjét — egyelőre elég könnyű dolgom van, mert mindent tud csuklóból.
Kicsit ügyködtem a Lelkesen is, billogot ragasztgattam a szép új kottaállványainkra (az EHÖK pályázatán elnyert 9000 petákból... valami százat pályáztunk a kórussal... :-7), próbáltam valami rendet rakosgatni az irodában, tartottam déli imát...
Most hazamegyek még kicsit, aztán közösségvezetői szupervízió Marioláékkal, aztán forraltbor Julival. De csak óvatosan, a negyednapot most nem kívánom elérni.
2005. november 29.
Ennyire már reég voltam alkoholos befolyásoltság alatt
De muszáj volt innunk Gabssyval. Most ilyen idők jönnek, holnap leadoima szakdolgozat', csütörtökön Julival iszunk annak apropóján, hogy a gipszelt kezével (ínhüvelygyulladást kapott a festéksparytől) nem tud Grotowskyra menni.
A legerősebb motiváció a határidő
Tegnap este számomra is meglepő sebességgel bezúztam a pedagógiai portfólió kétharmadát (sőt, a megírandó részeknek a háromnegyedét is, a mai javarészt már csak netes és könyves kutakodás lesz).
A végén holnap délelőtt már tényleg köttetheztek-spirálozhatok.
A végén holnap délelőtt már tényleg köttetheztek-spirálozhatok.
2005. november 28.
Tanúskodtam
Tegnap este, misére menetben láttam valakit (elmentem mellette, alig lehetett két méterre), aki guggolt a téglapárkány oltalmában, és nagyon el volt valamivel foglalva.
Ma reggel azon a helyen találták meg széjjelfeszegetve a Dóm egyik (így immár csak néhai) perselyét. Ha nem kerül szóba a plébánián, soha többet nem jut eszembe a fószer; így inkább elmeséltem a rendőröknek. Szóval betörtek, vagy lehet, hogy inkább kitörtek, de innen nem folytatom, mert mégis csak.
A jegyzőkönyvet felvevő 30-35 közötti rendőr (hadnagy?) következetesen tegezett. A csengőhangja pedig a szájbergyerek. Azt talán már nem is ragozom, hogy nemigen volt helyesen leírt szó a jegyzőkönyvben... (Viszont egész normálisakat kérdezett, a májusi kollégájával ellentétben — igaz, ez a mostani lélek talán járt is a helyszínen, nem úgy, mint az akkori.)
Amúgy: ez lett az októberi házfoglalásból; ez meg — kapaszkodni! — hajléktalan kisgyerekeknek óvóda Pesten.
S megérkezett Bukarestből is a Diszkriminációellenes Tanács ajánlása a csángókról. Semmi sem olyan fontos, mint a kapcsolati tőke, és ebből a szempontból, bár nem állok éppen rosszul, van még mit tanulnom innen-onnan. :-)
Ma reggel azon a helyen találták meg széjjelfeszegetve a Dóm egyik (így immár csak néhai) perselyét. Ha nem kerül szóba a plébánián, soha többet nem jut eszembe a fószer; így inkább elmeséltem a rendőröknek. Szóval betörtek, vagy lehet, hogy inkább kitörtek, de innen nem folytatom, mert mégis csak.
A jegyzőkönyvet felvevő 30-35 közötti rendőr (hadnagy?) következetesen tegezett. A csengőhangja pedig a szájbergyerek. Azt talán már nem is ragozom, hogy nemigen volt helyesen leírt szó a jegyzőkönyvben... (Viszont egész normálisakat kérdezett, a májusi kollégájával ellentétben — igaz, ez a mostani lélek talán járt is a helyszínen, nem úgy, mint az akkori.)
Amúgy: ez lett az októberi házfoglalásból; ez meg — kapaszkodni! — hajléktalan kisgyerekeknek óvóda Pesten.
S megérkezett Bukarestből is a Diszkriminációellenes Tanács ajánlása a csángókról. Semmi sem olyan fontos, mint a kapcsolati tőke, és ebből a szempontból, bár nem állok éppen rosszul, van még mit tanulnom innen-onnan. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)