Az éjszaka is izgalmas volt: a latolgatás, hogy feláldozzam-e a látogatás célját — jelesül a beszélgetést Az Élet Dolgairól Szisszel, szigorúan négyszemközt — pusztán azért, mert János ottfelejtette magát. Végül nem tettem, és milyen jól (nem).
A hazafelé stoppolás szintén nagy kaland volt, 4 teher- és egy személyautó. Az első kamionostól kaptam egy tahográf-korongot, és úgy tűnt, be is jött egy darabig :-) , a legrosszabb kör kb. 15 perc várakozás volt; viszont a személyautós egy vidám olasz volt, aki úgy húsz perc után egyszercsak azt találta kérdezni:
— Sex nista?
Biztosított, hogy fizetne, de megingathatatlanságomat látva rövidesen bocsánatot is kért. És nevetett közben, olyannyira, hogy máig se tudom, mennyire volt komoly.
Talán jobb is.
Aztán Érdnél még egy tisztességes ácsorgás a sorban (körforgalom épül, vagy mi...), de az már nem vele, szerencsére.
Végezetül még bebóklásztam a Westendet, hogy a mamám ruhajegyein végre vegyek magamnak egy s más göncöt, mert a helyzet már régen tarthatatlan. És végül vettem is két fölsőt meg egy nadrágot: utóbbiról kb. az minden jó, amit el lehet mondani, hogy tetszik, és éppen jó is méretre — se nem téli, se nincs dereka, megvarrva se valami nagyon minőségin van — de mit csináljak, ha ennyire alább kellett adnom.
És holnap indulok a Még-Világvégébbre. :-)
2 megjegyzés:
A stoppolás örömei... ez nagyon LOL:)))) Azé' megnéztem volna, h milyen arcot vágsz a kérdésre...:)))
Jó utat! És ott a világ végén ne nagyon stopploj, ha lehet;)
Igen, épp ezt mondtam ma Gabssynak is (igaz, neki úgy, hogy "oda azért nem stoppal megyek")... Szóval igyexem vigyázni majd magamra, mert ugyebár az Úristen őriz engem, de nem muszáj neki még külön munkát is adni...
Megjegyzés küldése