Reggel voltam rorátén, aztán Edóval vonatoztam Kőbányáig. Drága mulatság volt (a 3/4 10-es vonatra még nem adtak 26 év alattit...), de megérte, jót beszélgettünk talentumos meg sokkal inkább nem talentumos dolgokról, leginkább a hajléktalanokról. Ez egyfajta küldetésem nekem, azt hiszem...
Közben telefonált Márti, hogy a nőklapjás cikk nyomán (!) fölhívta a VTV, hogy kijönnének csinálni valami magazinműsort a homelessteamről... Meg mellékesen hogy Nóra (a tanszékről) is bejelentette, hogy nagyon megnézné...
Kőbányán a Pillanatot korrektúrázva vártam meg Gabssyt, aki elvitt a Közalapítványhoz, úgyhogy a képek is visszajutottak épségben. Utána ebédeltünk-beszélgettünk egyet valami környékbeli kínaiban, majd egy kisebb dugó után bár, de még éppen időben átértünk Lágymányosra.
A KIK vicces, nagyon kevesen vannak, de elég jó csapat. Először B. Béla (Nóri, figyelsz?? :-)) mesélt az Ifjúság 2000/2004 eredményeiről, elég érdekeseket... akinek van kedve, nézze meg az anyagokat, tanulságosak. De a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Béla bácsi profilból tiszta Lajosunk. De nagyon! Kicsit gömbölyűbb, és szemből már az arca sem stimmel egészen, de még a gesztusai is.
Aztán szekcióztunk, magam karitatív-szociális színekben, és elég nehezen rázódtam bele, először rém elméletinek tűnt.
Utána viszont tudtam beszélni kicsit Mártonnal, kedves bukaresti túlélő ismerősömmel, aki per tangentem megkérdezte, nincs-e kedvem két hét múlva kimenni Grúziába... Még semmi sem biztos, de jól hangzik.
Gabssy elhozott a Margit hídig, de így is letaglózott, hogy onnan Pomázra egy retúr jegy 731 Ft-ba kerül.
A falura alig ismertem rá, a megszokott helyükön éppen fordítva álltak a buszok, arra pedig nem jöttem rá, hogy honnan kellene most indulniuk.
Itthon a leadás örömére tojáslikőrt ittunk, és gurultunk a rötyögéstől mindenféle régi-régi történetek kapcsán. Rég volt már ennyire jó a hangulat.
Szóval szép nap volt.
1 megjegyzés:
én is akarok Grúziába a sok ...adze és ...svili közé!
Megjegyzés küldése