Gaomardzsosz Szakartveló!

Azaz dicsőség Grúziának, ékes grúz nyelven. Az ábécéjük lenyűgöző, megcsodálható pl. a parlament honlapján (a karakterkódoláson lehet, hogy állítani kell); a nyelv kicsit kemény nekem, sok benne a mássalhangzó, de legfőképpen semmi általam ismertre nem hasonlít.
De kezdjük az elején.
7.00 Budapest, Ferihegy 2: Biztosítás-felvétel a másik terminálon arranged by Gabssy (miért is jegyeztem volna meg/fel a számom...), check-in: a hátizsákom Tbilisziig, engem csak Prágáig.
8.15--9.10 Első felvonás Malév--CSA színekben, olyasfajta géppel, mint tavaly Bukarestbe, de sajnos ezen nem volt képernyő, pedig érdekes lett voln tudni, hol járunk. (Reménytelen köd volt végig.)
9.20 Prága, tranzit-csekkolás Tbiliszibe, és várakozás, sokáig, közben Jančar, Zajgás a fejben.
12.00--18.30 Második felvonás, az út időtartama kb. 3 óra 20 perc, a többi az időeltolódás. Jó rövid délután volt, mert már sötétben landoltunk...
Közben még valamikor az első fél órában (éppen hogy kényelembe helyeztem magam a rendelkezésemre álló három ülésen) mellém pattant egy igen szép szőke leányzó, hogy "Are you from Hungary?" Mint kiderült, ő Thea, az egyik észt résztvevő, aki tudta, hogy nekem is azon a gépen kell lennem, és (ahogy én is kiszúrtam őt még a váróban) kizárásos alapon úgy gondolta, én lehetek. :-) A szimpátia pillanatok alatt kialakult, engem a barátságossága nyűgözött le, neki meg, gondolom, elég volt, hogy Márton ajánlásával jövök. :-) Közben azért rájöttem, hogy a szoci(l)abilitásom lesz a gyenge pontja ennek a hétnek...
Szóval ez a gép a CSA és a GA koprodukciójában repül, aminek kb. annyi volt a jelentőságe számomra, hogy a grúz gépen a szemlátomást inkább-grúz-mint-cseh nők a cseh társaság ebédjét szolgálták fel (a legjobb a majonézestormás káposztasaláta volt :-)). Ismét ablak mellett és ismét a szárny mögött közvetlenül ültem, nagyjából az első, amit ki tudtam venni (igaz, inkább a ködtől) a Fekete-tenger partja volt, aztán a hegyek.
A reptér just like any other, itt az okozott némi izgalmat, hogy meglesz-e az utoljára Pesten látott zsákom (meglett), valamint hogy Thea talált egy észt fickót.
Aki aztán kint a reptér előtt gyorsan bemutatott mindkettőnket egy magyarnak. :-) Zoltánnak hívják és csütörtökön megy haza, ennél több nem derült ki, de akkor is igen jót mulattunk. Eközben befutottak az itteni szervezők is, elhoztak a szállodába, és azóta végképp hawaj van.
A hotel valami csuda. Lepakoltam a szoba közepén, megtaláltam a(z egyik) hálókábelt, bedugtam a Sárit, és ihaj-csuhaj. Közben mondjuk tiszta elővigyázatosságból, nehogy összeakadjanak a frissítés során, letöröltem a Y! Messengert --- majd rájöttem, hogy a honlapról egyedül letölthető 7.0/5 verzió nem fut a ME alatt, úgyhogy a msg-nek ezennel vége. Viszont a szkájpon beszélgetni is tudok, mint kiderült.
Különben meg az egész berendezés fa, nem az a nagyon letisztult (steril?) nyugati design, inkább kicsit sárgásabb, amatőrebb és talán románosabb, de nekem nagyon bejön. A radiátorok elé ülőalkalmatosságok vannak eszkábálva, most is egy olyanon ülök.
Zuhanyozás után elindultam vacsorázni, és közben benéztem a konferenciaterembe: a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Kb. mintha a budai várat látnám háromszáz méterről, olyan a kilátás. (Fűtőtest nincs a helyiségben, de mi az nekem.)
Az étteremben is kb. hasonlóak a kilátások, meg jót is ettem (gombával töltött pisztrángot valami lkenyérféle dologgal). Mellettem egy nagyobbacska társaság mulatott, és tényleg megfigyelhető volt, amit Márton mesélt, hogy a tószt-mondásnak miféle rituáléja van. Igaz, egy szót sem értettem belőle (az elmaradhatatlan gaomardzsoszon túl, természetesen), de így is érezni lehetett a pillanat jelentőségét. (Ha a csapat emelkedett hangulata bele-bele is szólt néha.)
A pincérnél jobb az angolom, a recepcióssal kb. azonos, Theához képest viszont fasorban sem vagyok. És ez frusztrál, mert vélhetően a többség inkább ilyen lesz.