...és mostanra talán a cuccom is Prágából...
Nagyon nehezen érkeztem meg úgy igazán, lélekben is, talán az időeltolódás is, a hosszú repülés (visszafele majd' 4 óra volt az odafele 3 óra 20 perces út), a cécó a csomaggal (bár egyszerűbb volt, mint vártam, helyben volt a meléves néni és a szállító cég is)...
Lefele jó volt, rózsa, autópálya, Fűszál.
Aztán itt LT, méghozzá megosztókörrel a végén, nyögve nyeltem, de eltelt, talán ki is alakult valamennyire. Furcsa, mikor ilyen nagyon különböző véleménnyel vagyunk egymás munkájáról (mármint az illető meg mi).
Este hajléktalankarácsony, jó vót, sose vót még ilyen jó. Tényleg, valahogy türelmesek voltak a népek. És Zsoltot is minden további nélkül kinn lehetett tartani az afterpartyról.
De a legeslegjobb mégiscsak az volt, hogy délután a koli ajtajában egyszercsak ott állt előttem Attila és Ildi. Csak úgy, a semmiből. És lett nagy öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése